Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-27 / 23. szám

J^flfKYIDSK:. íf29. január 27. Kocsikenöcs, gépzsir, minden­fajta olajok, kenőanyagok legol«óbb«a Schwarz H»do!f és T a olaj,- zsir»<dék- és ng?i­gyir r. t. vezérképviselrííoél Myiregyháaa, Sgécfeenyi-ít I. m. Telefon: 507, vagy 13» 'M Sarkon van a Péterfia Palóc Bár Nyíregyháza meg Debrecen örötós versengésben élnek, még­se tagadhatjuk, mi tirpákok, hogy Debrecenben sokká! több az eme­letes ház, mint nálunk. Igaz, hogy mikor az én mesém lejátszódott Debrecenben, még Nyíregyházán nem tört ég felé a I^uther-ház és a Pázmány-ház, — hogy a két felekezet áldozatkészsé­gét hirdesse. Vilmossányi tanár ur a Simonffy utcában lakott. Mindenhez közel. Az iskolához két percnyire. Ott van a Csapó-utca, ahol (még abban az időben) a zöldségféle beszerezhető. A Simonffy-utcán a huscsarnokban a sok kövér, fehérkötős asszony árulta a «növendék» marhahúst, — vagyis a növendék csontokat. No, meg a koppasztott csirke- és li bafraktár is ott találtatik. A Simonffy- meg a Piac-utcák sarkán, — még az én időmben —, egy tolókocsiban ülő béna asszony kenőtoll-bokrétákat árult s mellette egy hófehér abroszon aranysárga rsigatészta és hosszúmetélt magas koszorúkba vágva, juttatták eszünk­be a jó lakodalmi tyukleveseket;. Közel van ide az Arany Bika­szálló meg a Kis Bika, ahonnan Sóvágó Erzsi a Vilmossányi tanár urék leánycselédje a «csöves zol­dányt», meg a pohársöröket hozta. Az egyiket az ebédi spriccerhez, a "másikat, — ha egy-egy lukas óráfc hazaszaladt a tanár ur a két Gizel­láját megnézendő. A feleségét, meg a csöpp leányát. Erről a Sóvágó Erzsiről fog a nótám szólani, aki — civiseknéi ritka — leleményességgel és szel­lemességgel ajándékoztatott meg a Teremtőtől. Mikor Vilmossányi tanár ur sört horatott a Kis Bikából, a felét meg­itta a sötét lépcsőházban (a har­madik emeleten laktak) s akkor a konyhába rohant s hirtelen csapolt bele egy csomó vizet s a habzó italt diadallal vitte be gazdájának. — Nem hiába, hogy udvarol a Kis Bika pincére ennek a mi Er­zsinknek, de ilyen jó szelid sört senki sem tud hozni, mint ő. Olyan, mint az anyatej! Ezt mondogatta ilyenkor Vil­piossányi tanár ur. Nem lehet rudni, hogy meggyőződésből-e, vagy gúnyból. A fontos a dologban az, hogy Er­zsi nagyon szerette a tanár urék kis Gizikéjét. Születése óta ő pesztrál­ta, altatta, ő mosott rá, ő kisérte az egész családot GÖlnicbányára nyaralni. A Kirifajkaü Ott volt egy kis benyílóban a szállásuk, a melynek előszobáján vagy pitvarán keresztül hajtották ki hajnalonkint a Száli nevü tehenet. Ez minden alkalommal ugyanabban a hang­nemben és ugyanolyan magas fokú elkeseredéssel bőgött otthon maradt borja után. Ez az Erzsi ugy esténkint kilenc óra tájban a kis kocsiban altatja Gizikét. Betolja a kocsit a fallal párhu­aamosan a pohárszék és a diván kö­j,(í az ebédlőbe és tele torokkal da­lolta ezt * nótát: Sarkon van a, sarkon van a Péterfia kaszárnya. Hajdúsági legényeknek Van az oda csinálva. Kelet felől van az ablaka. Hideg szél fuj be rajta. Arra jár a kisangyalom Be-bekacsingat rajta. í:íM ! I í. . i Szép taktusra húzta a kis kocsit, csak mikor az utolsó sorhoz ért, akkor az a «be-be» két kurta hú­zással rázássá vált. Erre Gizike nyomban felütötte a fejét, ki­nyitotta a két kék szemét és nagyot kacagott Erzsire, akinek ettől a bo­londos caelédszive majd kiugrott a helyéről. S ez igy ment félóráig,-egy óráig. Erzsi dalolt, Gizike kacagott, mi* el nem aludt. Lakott pedig épen Vilmossányi tanár urék alatt egy idősebb hölgy: Kitos Etelka kisasszony. Valami balszerencse folytán az ő ágya épen az alatt a szobarész alatt volt, ahol Erzsi az altató mozgásokat végezte. Persze, ami Gizikét elaltatta, az Kitos Etelkát felébresztette. A vékony rétegelés folytán még a hang is behallatszott hozzá. Ugy, hogy mikor Erzsi odaért, hogy «be­bekacsingatok», vagyis mikor a rá­zás meg a kacagás jött, akkor Etel­ka kisasszonyt a hideg lelte és mérgében a párnáját rágta. Egy szép tavaszi napon ugy tiz óra tájban Gizella mama bevitte Gizikét egy szomszédnőjéhez és Erzsire bizta a takarítást. Erzsi hozzá is fogott . azonnal olyan módon, hogy amint bezárta az asszonya után az ajtót, kikönyö­költ az utcai ablakon és szemezni kezdett a Szegedy-féle hentesbolt ajtajában álldogáló legénnyel, akin vadonat fehér kötő volt s két szép piros betű a mellén kivarrva. Egyszer csak beszédet hall az alatta való ablakból. —• Hát kérlek, hidd el Drágám, az már tűrhetetlen volt, amit ez a személy csinált. Még az semmi, hogy húzogatja a kocsit ugy, hogy szinte a tagjaimon érzem a négy kereket, de mikor azzal a kappan hangjával rákezdi húzva, mint a pócsi búcsúsok, hogy Sarkon van a, sarkon van a Péterfia kaszárnya Már majdnem felmondtam a vá rosnak a lakást, akármennyire szeretem is. De egyszerre eszembe jutott. Hopp! Ide hozom a másik szobába az ágyamat. Efölött a sza­lonjuk van. Ide talán csak be nem engedik a kocsit, meg azt a rettenetes személyt. — Nem oda tesszük Drágám I Várj csak, leteszem ezt a matracot és majd eligazítjuk. Ide a tejföl­piacfelőli faíra. Ugy-ugy, a köze­pére. No, most már nem bánom, akárhol van a Péterfia kaszárnya! Erzsi megsemmisülve könyökölt tovább az ablakban, bár a hentes legényt már régen beszólította a kötelessége. Kuncsaft jött... O rettenetes személy ? akinek még a Kis Bika pincére is azt mondja: kisztihandi ö rettenetes nótát danol, mikor három vasárnap tanulta, amig csak nem tudta. Neki csúnya hangja van ? Mikor karácsonykor az ángya te­metésin olyan szépen húzta, hogy még tiszteletes ur is a fülihöz ka­pott, mikor rákezdte. — No de megállj, te vén ta­risznya ! Fogod te még tudni me­lyik sarkon van a Péterfi-i ka­szárnya. Szörnyű bosszúvágy ébredt fel benne. Egy este, vacsora után, nagy visítva szalad be a szalonba. — Nagyságos asszony, nagyságos asszony! Tessék megnézni mi jött Ki abból a falból, ahol a Gizike kocsija van! és egy nagy svábbo­garai tartott a kezében. (A pin céből hozta fel a fából.) Természetesen Vilmossányiné is elsikoltotta magát — de finomab ban mint Erzsi. Máskor is találtál már. De mennyit, kezét csókolom, de most már aztán ne is tegyük ide többé a kiskocsit, mert még bemászik annak a Drágának a pár­nájára. Juj I Viszem is őt a szalony­ba. — Hát még hová a fészkes füle-) Erő, tartósság és üzembiztonság ellemaik a 213—'M< -« TUJtKTOllT I Acélkeretes, golyóscsapágyas livitel Nagy rázó- és tisztitófeluíet kicserélhető dobkosárlécek a nagyteljeait»ényfl, aemveszteaég nélkül doJjoao modern cséplőgép j e 11 e g a e I »s kellékei! A ánlattal éa ialviláf o«itáaa«i ssolgíl Első üagyar Gazdasági Gépgyár R.-T. Budapest Gyár ée Igasgatóság; VI., Vád Út 19.— Vareei eladási telep : VilmOS Csfiszár-Út 65. Kerületi képvieeiet; Oltvány] ödőa Nyiregyháza, Bessenyei-tér Ifi. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom