Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-27 / 23. szám

J^flfKYIDSK:. íf29. január 27. Kocsikenöcs, gépzsir, mindenfajta olajok, kenőanyagok legol«óbb«a Schwarz H»do!f és T

a olaj,- zsir»<dék- és ng?igyir r. t. vezérképviselrííoél Myiregyháaa, Sgécfeenyi-ít I. m. Telefon: 507, vagy 13» 'M Sarkon van a Péterfia Palóc Bár Nyíregyháza meg Debrecen örötós versengésben élnek, mégse tagadhatjuk, mi tirpákok, hogy Debrecenben sokká! több az emeletes ház, mint nálunk. Igaz, hogy mikor az én mesém lejátszódott Debrecenben, még Nyíregyházán nem tört ég felé a I^uther-ház és a Pázmány-ház, — hogy a két felekezet áldozatkészségét hirdesse. Vilmossányi tanár ur a Simonffy utcában lakott. Mindenhez közel. Az iskolához két percnyire. Ott van a Csapó-utca, ahol (még abban az időben) a zöldségféle beszerezhető. A Simonffy-utcán a huscsarnokban a sok kövér, fehérkötős asszony árulta a «növendék» marhahúst, — vagyis a növendék csontokat. No, meg a koppasztott csirke- és li bafraktár is ott találtatik. A Simonffy- meg a Piac-utcák sarkán, — még az én időmben —, egy tolókocsiban ülő béna asszony kenőtoll-bokrétákat árult s mellette egy hófehér abroszon aranysárga rsigatészta és hosszúmetélt magas koszorúkba vágva, juttatták eszünkbe a jó lakodalmi tyukleveseket;. Közel van ide az Arany Bikaszálló meg a Kis Bika, ahonnan Sóvágó Erzsi a Vilmossányi tanár urék leánycselédje a «csöves zoldányt», meg a pohársöröket hozta. Az egyiket az ebédi spriccerhez, a "másikat, — ha egy-egy lukas óráfc hazaszaladt a tanár ur a két Gizelláját megnézendő. A feleségét, meg a csöpp leányát. Erről a Sóvágó Erzsiről fog a nótám szólani, aki — civiseknéi ritka — leleményességgel és szellemességgel ajándékoztatott meg a Teremtőtől. Mikor Vilmossányi tanár ur sört horatott a Kis Bikából, a felét megitta a sötét lépcsőházban (a harmadik emeleten laktak) s akkor a konyhába rohant s hirtelen csapolt bele egy csomó vizet s a habzó italt diadallal vitte be gazdájának. — Nem hiába, hogy udvarol a Kis Bika pincére ennek a mi Erzsinknek, de ilyen jó szelid sört senki sem tud hozni, mint ő. Olyan, mint az anyatej! Ezt mondogatta ilyenkor Vilpiossányi tanár ur. Nem lehet rudni, hogy meggyőződésből-e, vagy gúnyból. A fontos a dologban az, hogy Erzsi nagyon szerette a tanár urék kis Gizikéjét. Születése óta ő pesztrálta, altatta, ő mosott rá, ő kisérte az egész családot GÖlnicbányára nyaralni. A Kirifajkaü Ott volt egy kis benyílóban a szállásuk, a melynek előszobáján vagy pitvarán keresztül hajtották ki hajnalonkint a Száli nevü tehenet. Ez minden alkalommal ugyanabban a hangnemben és ugyanolyan magas fokú elkeseredéssel bőgött otthon maradt borja után. Ez az Erzsi ugy esténkint kilenc óra tájban a kis kocsiban altatja Gizikét. Betolja a kocsit a fallal párhuaamosan a pohárszék és a diván köj,(í az ebédlőbe és tele torokkal dalolta ezt * nótát: Sarkon van a, sarkon van a Péterfia kaszárnya. Hajdúsági legényeknek Van az oda csinálva. Kelet felől van az ablaka. Hideg szél fuj be rajta. Arra jár a kisangyalom Be-bekacsingat rajta. í:íM ! I í. . i Szép taktusra húzta a kis kocsit, csak mikor az utolsó sorhoz ért, akkor az a «be-be» két kurta húzással rázássá vált. Erre Gizike nyomban felütötte a fejét, kinyitotta a két kék szemét és nagyot kacagott Erzsire, akinek ettől a bolondos caelédszive majd kiugrott a helyéről. S ez igy ment félóráig,-egy óráig. Erzsi dalolt, Gizike kacagott, mi* el nem aludt. Lakott pedig épen Vilmossányi tanár urék alatt egy idősebb hölgy: Kitos Etelka kisasszony. Valami balszerencse folytán az ő ágya épen az alatt a szobarész alatt volt, ahol Erzsi az altató mozgásokat végezte. Persze, ami Gizikét elaltatta, az Kitos Etelkát felébresztette. A vékony rétegelés folytán még a hang is behallatszott hozzá. Ugy, hogy mikor Erzsi odaért, hogy «bebekacsingatok», vagyis mikor a rázás meg a kacagás jött, akkor Etelka kisasszonyt a hideg lelte és mérgében a párnáját rágta. Egy szép tavaszi napon ugy tiz óra tájban Gizella mama bevitte Gizikét egy szomszédnőjéhez és Erzsire bizta a takarítást. Erzsi hozzá is fogott . azonnal olyan módon, hogy amint bezárta az asszonya után az ajtót, kikönyökölt az utcai ablakon és szemezni kezdett a Szegedy-féle hentesbolt ajtajában álldogáló legénnyel, akin vadonat fehér kötő volt s két szép piros betű a mellén kivarrva. Egyszer csak beszédet hall az alatta való ablakból. —• Hát kérlek, hidd el Drágám, az már tűrhetetlen volt, amit ez a személy csinált. Még az semmi, hogy húzogatja a kocsit ugy, hogy szinte a tagjaimon érzem a négy kereket, de mikor azzal a kappan hangjával rákezdi húzva, mint a pócsi búcsúsok, hogy Sarkon van a, sarkon van a Péterfia kaszárnya Már majdnem felmondtam a vá rosnak a lakást, akármennyire szeretem is. De egyszerre eszembe jutott. Hopp! Ide hozom a másik szobába az ágyamat. Efölött a szalonjuk van. Ide talán csak be nem engedik a kocsit, meg azt a rettenetes személyt. — Nem oda tesszük Drágám I Várj csak, leteszem ezt a matracot és majd eligazítjuk. Ide a tejfölpiacfelőli faíra. Ugy-ugy, a közepére. No, most már nem bánom, akárhol van a Péterfia kaszárnya! Erzsi megsemmisülve könyökölt tovább az ablakban, bár a hentes legényt már régen beszólította a kötelessége. Kuncsaft jött... O rettenetes személy ? akinek még a Kis Bika pincére is azt mondja: kisztihandi ö rettenetes nótát danol, mikor három vasárnap tanulta, amig csak nem tudta. Neki csúnya hangja van ? Mikor karácsonykor az ángya temetésin olyan szépen húzta, hogy még tiszteletes ur is a fülihöz kapott, mikor rákezdte. — No de megállj, te vén tarisznya ! Fogod te még tudni melyik sarkon van a Péterfi-i kaszárnya. Szörnyű bosszúvágy ébredt fel benne. Egy este, vacsora után, nagy visítva szalad be a szalonba. — Nagyságos asszony, nagyságos asszony! Tessék megnézni mi jött Ki abból a falból, ahol a Gizike kocsija van! és egy nagy svábbogarai tartott a kezében. (A pin céből hozta fel a fából.) Természetesen Vilmossányiné is elsikoltotta magát — de finomab ban mint Erzsi. Máskor is találtál már. De mennyit, kezét csókolom, de most már aztán ne is tegyük ide többé a kiskocsit, mert még bemászik annak a Drágának a párnájára. Juj I Viszem is őt a szalonyba. — Hát még hová a fészkes füle-) Erő, tartósság és üzembiztonság ellemaik a 213—'M< -« TUJtKTOllT I Acélkeretes, golyóscsapágyas livitel Nagy rázó- és tisztitófeluíet kicserélhető dobkosárlécek a nagyteljeait»ényfl, aemveszteaég nélkül doJjoao modern cséplőgép j e 11 e g a e I »s kellékei! A ánlattal éa ialviláf o«itáaa«i ssolgíl Első üagyar Gazdasági Gépgyár R.-T. Budapest Gyár ée Igasgatóság; VI., Vád Út 19.— Vareei eladási telep : VilmOS Csfiszár-Út 65. Kerületi képvieeiet; Oltvány] ödőa Nyiregyháza, Bessenyei-tér Ifi. sz.