Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 1-26. szám)
1929-01-25 / 21. szám
2 JNíVfimnéjc, 1929. január 2$. A magyar kivándorló elhelyezkedési lehetőségei az Amerikai Egyesfiit Államokban Irta: Tukacs György öewyorki ref. lelkész 1 Jól emlékszem még, hogy odahaza, milyen csodálatos, milyen mesebeli szép és gazdag országnak gondolják Amerikát. Milyen sóvárogva vágyódnak ide a szegény magyar emberek. Egyik romlott vagyoni helyzetét akarja egy amerikai »kisérlettel« újraépíteni, a másik elkeseredésében örökké ide óhajt kitelepedni. Persze manapság a legtöbb vágyból nem lesz több, mint puszta ábrándozás, hiszen a mai »kivándorló« nagyon nehezen tud tovább jutni a szigorú kivándorlási törvények miatt a budapesti amerikai konzulátusnál. Mégis vannak kevesen, akiknek kedvez a szerencse. Ezek többnyire olyan amerikai magyaroknak a hozzátartozói, akik már itt polgárosodtak, vagy pedig olyan kiskorú magyar gyermekek, akik valamikor itt születtek Amerikában. Érdekes megfigyelni, milyen nagy reménységgel indulnak ezek az emberek útnak. Egyszerre dollármilliókat látnak szemeik előtt, ötvenemeletes felhőkarcolókról álmodoznak. Alig várják, hogy levessék magukról a hazai csizmát, kalapot, »ujjast«, alig várják, hogy először kerüljenek egy amerikai fotográfus elé. Mert ezzel szokták a »zöldek« (igy nevezik itt az ifjú kivándorlókat) megörvendeztetni legelőször a hazai rokonságot. Lássuk most röviden, hogy milyen sors vár a magyar kivándorlókra? Hogy erre a kérdésre megfelelhessünk, szükséges, hogy az amerikai magyarokat közelebbről megismerjük. Két osztályba kell sorozni őket. Külön kell beszélnünk azokról a magyarokról, akik még a háború előtt jöttek ide s j külön azokról, akik még csak most i kezdenek »kizöldülni«. ' A háborús idők előtt és alatt Amerika a határtalan lehetőségek hazája volt. Ez nem frázis és nem puszta, mindig és mindenütt meg- . Ssmétlődő állitás, hanem bizonyítható igazság. Élnek itt nagy szám- , ban magyarok, akik 20—25 évvel ezelőtt jöttek Amerikába s ma százezrek felett rendelkeznek. Czukor Adolf ma a legnagyobb amerikai filmtársaságnak az igazgatója Mr. Laskyval együtt. Mind a kettő magyar ember. A hires Fox filmgyár tulajdonosa is magyar. Ez a három ember sok milliót ér dollárokban is. Vagy nézzük a Newyorki bankárokat. Kiss Emil, Rutt kay, Németh, Kontra Sándor.Mind olyan emberek, akik nem minden gróffal cserélnének tárcát Magyarországon. Vagy ugyancsak itt lakik Partos patikus,'akinek birtokában Newyork legszebb épületei vannak. Persze a Nyugatunióban is vannak ezekhez hasonló gazdag magyarok, de ezeket én nem ismerhetem, hiszen ezer mérföldekre laknak tőlem. Pittsburgban, Clevelandban például feltűnően sok gazdag magyar lakik. Amikor majd otthon a Nyirvidék olvasói átnézik ezeket a sorokat, ugy sóhajtanak majd fel, »hej! bárcsak én is Amerikába mentem volna....« Azóta én is milliomos lennék. Hát én vagyok az, aki mondom, hogy nem lenne millomos. Ezek egytől-egyig a szerencse emberei. Öriási munkával, ügyes fogásokkal, nagy üzleti érzékkel gyűltek össze ezek a milliók. 'Ezeknek az embereknek otthon sem lett volna rossz dolguk. A háború előtt ők is olyan szürke <-mberek voltak, mint más. Otthon is vannak ilyenek. Talán még sokkal többen, mint itt. De ne méltóztassanak azonban arra gondolni, hogy ezzel az állításommal egy nevezőre akarom hozni a mi szegény magyar hazánk helyzetét az Amerikai Egyesült Államok helyzetével. Ez képtelenség és hazugság lenne. Amerika a világ leggazdagabb állama. Hogy ezt állithassuk, ahhoz nem szükséges a vagyoni helyzetről kiadott statisztikai adatoknak a tanulmányozása, nem kell érte bejárni ezt a hatalmas országot, amelynek olyan a területe, hogy a keleti oldalon 4 órával előbb jön fel a nap, mint a nyugati részeken. Végig kell csak menni a newyorki »Broad\vain,« a 42-ik utcán, az 51-ik Av«nuen, a Wall Streeten, a Riverside Driven. Valósággal el fog kábulni az európai ember attól a mérhetetlen vagyontól, ami itt csak házakba van beleépítve. Tessék csak egyszer végigmenni este New york nevezetes utjain. A villanyreklámok többet érnek itt, mint Európában egy nagy város. Odahaza a szocialisták — ma is jól emlékszem — mennyire acsarkodnak a kapitalistákra, a tízezer holdas grófokra. Hát kérem ide kellene őket tanulmányútra küldeni. Ha van valahol kapitalizmus, akkor az Amerikában van. Persze ez a kapitalizmus más, mint a magyarországi. Ez nem elszigetelthatalom. Érdekeltségei vannak a világ minden részében. Amikor Canadában jártam, ott éppen ugy megláttam a piroscégtáblás Woolworth boltokat, mint az amerikai pénzen épült bankokat és gyárakat. Ugy is mondhatjuk, hogy annyi pénzük van, amennyinek 1 még ez a hatalmas ország sem tud piacot adni. S ugy látom, hogy ujabban az egész világ is kevésnek fog bizonyulni ahhoz, hogy ennek a hatalmas tőkekomplexumnak szálást adjon. Ilyen országban az egyszerű munkás embernek is jobb dolga van. Különösen akkor lesz mesés jó dolga, ha az én olvasóim most ceruzát és papirt vesznek elő s,az alábbi számokat kezdik átszámítani a mi pengő értékünkre. Meg fogjuk látni, hogy ez az átszámítás csak 3 szorzótáblán hoz reális eredményeket. Amerikában egy kezdó munkásnak átlagos 20 dollárja van hetenként. Régi munkások 30—35 dollárt keresnek, mig a szakmunkások átlagos ötven dollárt hoznak haza a hét végén. Ennyi fizetése ott hon egy államtitkárnak sincsen. De megnyugtatom az érdeklődőket, hogy ennyi kiadása sincsen. Vegyünk például egy heti 35 dollárt kereső munkást. Ez egy hónap alatt körülbelül 145 dollárt keres. Ezek már családos emberek. Havonta csak házbérbe fizet Newyorkban (vidéken valamivel kevesebb) 40 dollárt. Családja élelmezésére 60—80 dollárt kell fordítania. A még fennmaradó 30 dollárnyi összeget pedig ruházkodási és szórakozási költségeire kell előirányoznia. Azok a munkások tehát, akik Amerikában kulturéletet akarnak élni s nem kívánnak elzárkózni a társasélet alkalmaitól, azok a 145 dollárból egy centet sem tudnak maguknak félretenni. Kivételek vannak, de ezekből csak sok jóakarattal lehet más következtetésre jutni. Az én megfigyeléseim szerint az a fizetéstöbblet, ami Amerikában van, csak látszólagos, Amivel többet ad a gazdag Amerika, éppen annyival többet vesz el tőlünk a gazdag Amerikának fényűzése. Ezért látjuk mi is itt lépten-nyomon azt a hihetetlen versengést a dollárokért. A legkisebb embernek is rengeteg pénzbe kerül az élete. FiCsütörtökön JACKIE COOGAN Csütörtökön ' idei évad második és utolsó attrakciója A KIS ADMIRÁLIS Ee;y kis legény szomoiu és vi? kalandja egy óceánjáró hajón 8 fejezetben LARS HAnSON a féifi főszerepben és a „Neiro" burleszk műsor Péntektől—vasárnapig T n T IHltií íf« í ^ £8 l egM8 bb s mindenidők JU JL JL» JSU I Xa. 14 *UI 1 II le hatalmasabb filmje GALAMB A VIHARBAN (HADÜZENET) Dráma a világháború idejéből 10 felvonásban 2 s't-nzaciós „M^tro*- burlesz k Eióadasok Kezdete : netnoznap 5, 7 es H oranor zetése nem túlságosan sok s igy a legtöbb ember feleségét, növekvő gyermekeit is munkába állítja, hagy lépést tarthasson az élettel. Amikor a magyar ember Amerikába érkezik, teljesen tájékozatlan az itteni viszonyok felől. Nem tudja megszokni az idegen környezetet s az idegen szokásokat. S főképen nem tud hozzászokni ahhoz a fényűző élethez, amit odahaza ő sohasem láthatott meg. Nagy ugrás az, ha egy szegény falusi ember egyszerre egy newyorki fürdőszobás, emeletes, gőzfűtéses, gázzal, villannyal felszerelt lakásba kerül. Eleinte kezdi pengőre számítani fizetését s örömmel konstatálja, hogy menynyivel jobb itt. Eleinte nem is törődik mások szórakozásaival. Nem sokat ad a színházakra, szórakozó helyekre. Ugy megy el mellettük, mntha sohasem menne bele életében. Ám Amerika standardizálja az embereket. Ebben a hatalmas kohóban egy izlée, egy természet, egy szándék van kifejlődőben. Aki ehhez az unformizált élethez nem ragaszkodik, annak egy jó napja SCTii lesz Amerikában. Munkája pedig egészen biztosan nem lesz. Sok 1 mindent szeretnék még beszélni erről a tipikus életről, erről az uniformizált amerikai életről. Azonban ugy gondolom, hogy már az eddig elmondottak is fényt vetnek arra, hogy miért is kell hát az amerikai magyarnak annyiféle mindent megkísérelni ebben az uj hazában? Tehát azért, mert az ő becsületes, egyszerű lelke nem bírja el ennek az országnak félelmetesen gyors evolúcióját. Állandóan keres, tapogatódzik, kérdez,, köl tözködik.... Mintha nem találná a helyét. Minden lépése pénzbe kerül. Minden lépésével tehát pénzt is kell keresnie, ha azt akarja, hogy dollárja legyen. Innen van az, hogy azok a magyar emberek, akiknek otthon 80 százaléka egyszerű földmives volt, Amerikában más pályák felé gravitálnak. Egy otthoni földmives ember a maga maradiságával, ekéjével, két lovával talán éhen is veszhetne, ha farmer akarna lenni a modern ame rikai farmokon. Hányan buktak már bele ilyesmibe. Hányan lettek már koldusai annak, hogy vissza akartak térni eredeti foglalkozásukhoz. Természetesen igen szép számmal vannak azért versenyképes magyar farmerek is. Ezek azonban csak egy töredékét teszik az amerikai magyarságnak. Igy a nagy többség más pályákra zudul. Mindjárt felsorolok egy csomó foglalkozási ágat, ahol én személyesen találtam már magyar embereket. Ezek a következők: ipari munkások minden iparágból, földmivesek, háztulajdonosok, mindénféle kereskedők, villamos vezetők, taxisoffőrök, bányászok, mérnökök, mechanikusok, villanyszerelők, parktervezők, kapusok, uri inasok, szakácsok, házi cselédek, pincérek, versenyzsokék, bookmakerek, színészek, muzsikusok, privát és állami tanítók, tanárok, papok, angol és magyar újságírók, gyógyszerészek, vendéglősök, ügynökök, orvosok, rendőrök, katonák, városi tanácsnokok, polgármesterek, birók, karmesterek, kalauzok, vonatvezetők stb. Rengeteg ember van munka nélkül is. A háború után Amerika sem tudta termékeit és iparcikkeit elhelyezni a külföldön s igy ma is még sok gyár van, amely hetenként alig 3 napig tudja foglalkoztatni munkásait. A frissen jövő kivándorlóknak meg épen nem virágos a helyzetük. Az angol nyelv tudása ma már a legjobb, de egyúttal a legelemibb ajánlólevél. Bizony az
