Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-23 / 19. szám

6 JNfVfRYIDÉKL. 1929. január 23. t BONTA-LEVELEK | Baj van a 100 liter bar körfii Kedves Szerkesztő ur! Mint megírtam, Zoltán barátom eladta 8000 liter borát az Igaz bírónak, az igaz biró pedig megvette a 8000 liter bort Zoltán barátomtól. Még pedig az én letagadhatatlan közvetítésemmel. £n képviseltem Zoltán barátom érdekeit az Igaz biróvai szemben és az Igaz biró érdekeit Zoltán barátommal szemben. Ezért nekem jár 50 liter bor Zoltán barátomtól és 50 liter bor áz Igaz bírótól. "'Eddig már eljutottunk, anélkül, hogy a bor eljutott volna hozzám. A baj ott kezdődött, hogy az Igaz biró csak 25 liter borra emlékezett másnap és rámfogta, hogy csak én hallottam duplán. Menynyire tévedett, mert a hallásommal nem volt semmi baj. De hogy ne legyen időm a. visszaemlékezésre. nyomban el is küldte a 25 liter bort. Ez tényleg elhallgattatott. Amig a 25 liter borból tartott, nem is szóltam én egy árva kukkot sem, hanem megírtam Zoltán barátomnak, hogy az igaz biró már leszállította az 50 liter bort, hát igyekezzék ő is eleget tenni fizetési kötelezettségének. Amilyen rendes ember az én Zoltán barátom, rövidesen ei 'is küldi az 50 liter bort és akkor nekimegyek az Igaz bírónak és bevasalom rajta a másik 25 liter bort, mert lám Zoltán barátom is 50 "litert küldött. Közben előkészületeket tettem a 100 liter bor méltó fogadására. Szerencsétlenségemre az a rögeszmém támadt, hogy a 100 liter bor nálam megromlik, mert se pincém, se hordóm, még csak (oo literes demizsonom sincs. ' Összehívtam tehát a borszakértő kollégáimat és kikértem szakvéleményüket. Earkas kijelentette, hogy előbb látni kell a bort, mert sok függ a bor minőségétől, mennyiségétől okától, fokától, izétől, színétől, és bűzétől. Minthogy a szakértő bizottság többi tagjai is osztották Farkas véleményét, behoztam az Igaz biró 25 liter borát, mondván, ime, ha látni kell a bort, ápi lássátok. Vizsgálják, mustrálják a bort, majd Berci 'bácsi azt indítványozta, hogy kóstoljuk meg. Indítványát általános helyeslés és tetszés fogadta. Csak én nem helyeseltem és csak nekem nem tetszett. De minthogy külön véleményemmel'leszavaztak, kénytelen voltam behozni a feleségem likőröskészletét és kiosztottam a szákértő bizottság tagjai között a likőrös poharakat, mondván, ha mindenáron kóstolni kell a bort, ám kóstoljátok. Legnagyobb meglepetésemre Farkas kijelentette, hogy még az öregapja sem ivott bort likőrös pohárból és ha nem adok neki azonnal rendes űrmértékű borospoharat, akkor megtagadja a szak véleményt, hadd romoljon rám a 100 liter bor. Iszonyúan megijedtem, bevontam a likőrös poharakat és szabályszerű borospoharakat varázsoltam elő a kredencből. Magamban örültem, hogy nem vizes poharakat követelt az öreg. Három, négy póhárnyi' kóstolás után egyhangúlag kijelentették Farkas és érdektársai, hogy valami rendkívüli tehetségekkel megáldott bor az én borom, különös és sajátságos természete van, aminek kitapasztalására és kellő szakvélemény adására, fejenkint legalább egy liter bor elfogyasztására van szükség. Hárman voltak a szakértők és igy villámgyorsan kiszámítottam, hogy fejenként egy litert számítva, az három liter, no meg aztán itt vagyok én is, én is tanulni akarok, nekem is bele kell mélyedni a borom alaptermészetébe, — igy tehát összesen 4 liter, — ezt az adótörvények értelmében felfelé kikerekítve, mindössze 5 liter borba kerül a helyszíni szakértői szemle költsége. Levonva 5 liter bort a 25 liter borból, marad nekem a matematika mai álláspontja szerint még 20 liter borom. Na, ez is valami. Mindenki megkapta a maga egy liter borát és megindultak a szak-, vélemények. Felénél sem tartottak a liter bornak, amikor Károly barátom komoly készültségü és mély tanulmányra valló expozéjában kifejtette, hogy a valamirevaló borkóstolónak elengedhetetlen kelléke a harapnivaló, az úgynevezett borkoicsolya. Lehet az szardínia, töpörtyűs pogácsa, paprikás szalonna, vagy száiámi is, mindegy, az a tő, hogy borkorcsolya legyen, mert enélkül igazán 1 lehetetlen megnyugtató szakvéle- j ményt adni. *T5ppen akkor hozta haza a lány ' a friss kenyeret Laknertől, igy csak 3 kiló szalonnát és egy kiló szalámit kellett hozatnom a Konzumból. Csodálatos véletlen folytán a bor hamarább elfogyott, mint a szalonna, ugy, hogy kénytelen voltam az egy liter fejadagokat megismételni, természetesen ísniét télfelé kerekítve. A második fejadag vége félé szükségesnek vélte Berci bácsi a szakértő bizottság tagjainak kiegé szitését, kontómra kocsit hozattak és elküldtek a Koronába Lajosért, a restibe Béláért, a Máv.hoz Pistáért és a szőllőkbe Miskáért, mint a bizottsági póttagokért és hogy a sajtó is képviselve legyen, elüzentek a Vén korhelyért is. Az igy kiegészített bizottság ujabb fejadagokkal felszerelve, megkezdte működését és komoiy munkássága a késő éjjeli órákig eltartott. Végre megállapították, hogy a borom kitűnő, egész nyugodt lehetek, mert erá a bor nem tog megromlani. Igazuk is volt, mert mire a bizottság eltávozott, á liter borból hírmondó sem marádt. Tényleg nem romlott meg. j Bonta. A „Nyírvidék" volt az az atyai jóakaratú fórom, amely szivesen megnyitotta hasábjait szerény irodalmi próbálkozásaink elélt — írja az 50 éves „Nyírvidék"-nefe Leffíer Béla dr, stokkolmi magyar követségi attasé Stockholm-Alsten 1929. jan. 15. Kedves Barátaim ! Engedjétek meg, hogy a félszázados jubileum alkalmából én is, mint a Nyirvidék egykori munkatársa — néhány őszinte szívből fakadó szóval fejeziem ki őszinte hálámát azzal a derék újsággal szemben, amelynek asztalánál újságírói pályámat megkezdettem. Hogy mit jelentett és mft jelent a Nyirvidék Szabolcsvártnegye és Nyíregyháza varos legutóbbi ötvenéves történetében, azt nálamnál hivatottabbak bizonyára kellően ki fogják fejteni. Ez alkalommal csak arra szeretnek rámu tatni, hogy nekünk ezelőtt huszonegy év előtti baszéveseknek a derék Nyirvidék volt az az atyai jóakaratú fórum, amely szivesen megnyitotta hasábjait szerény irodalmi próbálkozásaink előtt. A Jóbfi-nyomda és az azzal kap csolatos kis szerkesztőségi szoba emléke mindenkor féltve örzött kedves ifjúkori emlék előttem és csak most tudom méltányolni igazán, hogy az a tiszta nemes magyaros családi szellem, mely a Jőba-családot annyira jellemezte, milyen nagy hatással volt ránk fiatalokra. A Nyirvidékkel együtt magam is szerény jubileumot ünnepelek, hiszen épen most busz éve, hogv első svéd irodalmi tanulmányom „A svéd Anakreon'

1 címen megjelent a Nyirvidék hasábjain. Husz esztendő nagy idő egy ember életében. sokkal nagyobb mint egy félszázad egy újság életében, Hogy ez alatt a husz év alatt valamit tudtam dolgozni a svédmagyar kulturális kapcsolatok terén, azt annak köszönhetem, hogy első gyenge irodalmi kísérletem ezen a téren olyan elnéző pártfogó fogadásban részesült a né hai derék Inczédy Lajos bátyám részéről, A husz esztendőből fizet Svédországban töltöttem, de p posía ide is elhozza a Nyirvidék-et, mely frissen, évről évre jobban erősödő zsurnalisztikái elevenséggel számol be a szabolcsi és nyíri eseményekről. Mindig örömmel látom, hogy a régi nagyrabecsült nevek még meg-megjelennek annak hasábjain, bár nj erők és uj tehetségek is jelentkeznek, kik az én időmbem még kis fiuk voltak. Dehát ez a dolgok rendje. Ez a titka, hogy a Nyirvidék sohasem fog elöregedni, hanem reá a jövőben, a naggyá fejlődött Nyíregyháza város életében épin ar a jelentősen fontos feladat vár, nmit oly nagyszerűen végzett az utolsó ötven esztendőben. Kedve? Barátaim i Fogadjátok a távol Északból jövő meleg baráti üdvözlésemet nagy családi ünnepetek alkalmából, mely ünnep egyattai a magyar sajtó ünnepe is. Adja Istea, hogy megérjük, mikor a Nyirvidék ismét nemcsak az erőszakkal meghozott keleti határvonalig, haaem az egykori igazi magyar határokig hirdetheti a Nyírség kulturáját. Maradok igaz baráti ragaszkodással egykori munkatársatok : Leffler Béla A Magyar Távirati Iroda üdvözlete Nagybecsű lapjuk 50 éves jubileuma alkálmából, nem mulaszt^ hatom el azokhoz csatlakozni, kik ezalkalommal jókívánságaikkal nagyszámban felkeresik. Engedjék meg, hogy a vidéki lapoknál e ritkán elért jubileum alkalmával, őszinte szerencsekivánataimat fejezhessem ki, és kívánom, hogy nagyrabecsült munkájukkal segítsék elő azt a legnemesebb és leghazafiasabb cél elérésére irányuló hazafiúi törekvést, mely a magyarfaj egy táborba tömörítésével a Nagymagyarország történelmi határait visszahozza és, amely célkitűzés a magyar sajtónak legszentebb kötelessége. Fogadják ismételten legőszintébb szerencsekivánataimat és nagyrabecsülésem kifejezése mellett vagyok ősiinte tisztelőjük s Havass Lajos a MTI. tiékveíetóje. Hyíry Szabolcs üdvözlete Igen tisztelt Szerkesztő Urak ! Meleg meglepődéssel eszmélek ötven éves jubileumukra. 50 év, nagy idő. Fiatalnak hittem a lapot, mert ifjúság forrója ömlött soraiból elibém. 50 év ! jő mégis vidáman érni a tetterős férfikor örömteli teljesülését ! 50 év ! sokan a hivalkodók, de erre méltán és igazán büszkék kevesen. Kivert, elüldözött bihari vagyok. — A szabolcsi föld második és, igazi hazám. Oyermek örömök és férfias buzdulások mind idefüinek. Előttem a fürge szabolcsi szél kergeti vigan az aranysárga színű homokot. Smaragdszinü mezők és borzashaju rétek, hajlott kutgém, csorda és a ayáj. Boldog fahér tasyák, tornyokban lágysxavu ha-"