Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-23 / 19. szám

JsfVíRYlDÉK. 1929. január 23. Mindent, vagy semmit! ! ós Most, vagg soha !! Irta: sast Szabó László dr. No hát, szép kis Ha olyan nagyon lenne, hát kacagni lehetne rajta! Ugyan, ugyan, ökos, eszes, nagyon okos, nagyon eszes, legokosabb, legeszesebb magyar urak! Mit csináltok? Hiszen ti már nem csak isztok, hanem veszekedtek is a medve bőrire! Az egyik azt kiáltja, hogy mindent, vagy semmit! " A másik azt harsogja, hogy most, vagy soha! A harmadik afelett vitatkozik, hogy Habsburggal-e, vagy Habsburg nélkül? " Én pedig magamban mélyen elbusulok: íme megint a magyar vér, a magyar természet,• a magyar átok. Még azt se tudjuk, hogy bent van-e a körben a medre és máris nemcsak iszunk, hanem veszekedünk is bőre felett! Az egyik amellett kardoskodik, hogy a Rothermere-féle vonalra kell helyezkedni és azt kell követelni egy akarattal és egységes programm alapján! A másik ezzel szemben amellett tör lándzsát, hogy a történelmi határokból egy talpalattnyiról se szabad lemondani, mert a lemondást soha többé visszaszívni nem lehet... Az egyik megint azonnal és halogatás nélkül követeli a hivatalos akció megindítását, —• mert minden perc késedelmeskedés az ügy elposványodását szolgálja — ezzé! szemben a másik azi okos és körültekintő, kockázattal nem járó' mérsékletet hirdeti... És szóljak-e azokról, akik ezt I kavarodást még ráadásul a Habsburg-kérdéssel fűszerezik! rály képviseli az ezeréves NagyMagyarország gondolatát és a Hogy igy meg ugy, a legitim kiSzent Korona jogos várományosa nélkül a revízió csak üres ábránd, — mig a másik oldal hivatkozik Mussolinira és a Nagy Lordra és mit se akarnak tudni se a legitim királyrók, sem pedig még csak Habsburg dinasztiáról sem... Istenem, milyen jó dolgunk is van nekünk, hogy már a részletekről tárgyalhatunk és hogy már annyira megérett a revízió kérdése, hogy a megoldás részletkérdései felett vitatkozhatunk! Hát én szeretnék már ott tartani. Ez idő szerint azonban még csak mélységes bánattal szemlélem ezt a nagy kavarodást, mert ezt csakugyan idétlennek (az »időszerütlen« szót nagyon is enyhének tartottam) vélem. Hát uraim, hol állunk még attól, hogy ezek felett a kérdések felett hajbakaphatnánk! Először még az a kérdés, hogy egyáltalán és mikor lesz a revízió kérdése aktuális? Hát szólított már bennünket valaki a zöld asztalhoz? Hát kaptunk már valami — nem meghívást, vagy felszólítást, hanem csak valami biztatást Is arra nézve irányadó fórumtól, hogy az ügy tárgyalás alá tog vétetni? "Addig pedig ez a nagy "izgalom és vita nem is felesleges, hanem egyszerűen nevetséges! Az igen, az szent, hogy a revízió gondolatát ébren keli tartani, hogy annak érdekében nem szűnő, nem lankadó, fanatikus propagandát kell kifejteni és ezt a propagandát minden erőnkkel és legnagyobb odaadással szolgálnunk kell, hogy ez a maga érdekességében, aktuálitásában soha egy percnyi lankadást ne tanúsítson, hogy a külföldet folyton-íolyvást kavarodás! j zaklatnunk kell Írásban, szóban, a szomorú nem modern felvilágosítás minden elképzelhető eszközével, hogy a rajtunk elkövetett igazságtalanságot hirdetnünk, harsognunk kell szüntelenül. Igen ez a mi feladatunk, ez a mi társadalmi kötelességünk. De csak ennyi! Mert minden, ami ezután következik, minden, ami a részletekben nézeteltérésekre adhatna okot, s ami a kivitei mikéntjére és idejére tartozik, az azután már nem a mi" dolgunk, hanem a kormányé, a diplomáciáé, a jól tájékozott államférfiaké, a felelős magyar minisztériumé, amelynek tudnia kell az időpontot, tudnia kell a lehetőségeket, tudnia kell a határokat és mértékeket, a feltételeket, amelyek között és amelyek mellett a revízió egyáltalán lehetséges és kivihető! Azt nekem ne merje senki se állítani, hogy akár Bethlen István a maga személyében, akár az ő kormányának tagjai közül bármelyik, vagy az ő külföldi diplomatái között is bárki akadna, olyan, aki ezt a kérdést nem a legmélyebb hazafiúi érzéssel szolgálja és ne a lehető legtöbbet és ne a legesleggyorsább tempóban akarná megvalósítani. Ahogy én Bethlen Istvánt, a magyar miniszterelnököt, nemcsak ebben az állásában, nemcsák politikai múltjában, hanem niínt menekült, mint kifosztott optánsmagyar embert ösmerem, én lelkem mélyében meg vagyok győződve, hogy nincs közöttünk, a legfanatikusabb magyarok között se nálánál fanatikusabb és nálánál türelmetlenebb ezekben a kérdésekben! És ha ez igaz, akkor mit akarunk, mit háborgunk ? Mit | türelmetlenkedünk és mit veszekedünk ? Nekem szent meggyőződésem, hogy abban a pillanatban, amikor ez egyáltalán lehetséges, ő meg fogja tenni a magáét és az is szent meggyőződésem, hogy ő nem fog kevesebbet követelni, mint amennyit a győzelem kockáztatása nélkül követelni lehetséges lesz! Hát nyugodjunk meg egymás között magyar urak! Ne igyunk és ne veszekedjünk előre a medve bőre felett! Ne tagozódjunk a részletkérdések lelett, amelyek reánk voltaképen csak annyiban tartóznák, hogy rrii is mielőbb és minél többet szeretnénk, ne mutassuk kifelé egy magunk közt már előre meghasonlott, széthúzó, pártoskodó nemzet vigasztalan képét, hanem legyünk egy értelemmel, egységes célkitűzéssel összeforrott, szent komolysággal vállvetve dolgozó hatalmas Egység, amely határtalan nagy bizalommal, tömör bástyafalként áll a felelős kormány megett! Ezzel fogunk imponáló erőt mutatni a külföld előtt, amely most a nagy zenebona miatt csak Min denütt kopható! OlM. Termeli a Magy. Tojurövetkezeti KSzpon^ L, Horthy Mlki6a-at 11V 121 mosolyogni tud rajtunk, mert a régi fiiagyar átok fertőjében hánykódó vergődésünket, viszálykodásunkat látja s ez a látvány épen nem épületes 1 "Én is azt mondom: Inkább most, mint holnap! Én is azt mondom, hogy inkább mindent, mint semmit! De azért rábízom a mi felelős kormányunkra, hogy azt és akkor verekedje ki számunkra, amit és amikor az lehetséges! Addig pedig naponta megujuló erővel segítek neki ütni a vasat es imádkozni a Magyarok Istenéhez, hogy hiszek benne és hiszek az isteni örök Igazság feltámadásában! Olchváry Pál m. kir. főszolgabíró válasza kormány főtanácsos, Dr. Fráter Erőének A gávai járásbíróság kérdésében főszerkesztőnk vette a következő levelet: Kedves Barátom! Néhány észrevételt óhajtok tenni dr. Fráter Ernőnek a gávai járásbirósági kirendeltség létesítése ellen hozzád intézett soraira. Ebben a vármegyében senki sem fogja kétségbe vonni, hogy nemcsak a megye székhelyének, hanem a messze fekvő, nagyobb lélekszámú községeknek is joga van a fejlődésre. Aki ezt a fejlődést meggátolni törekszik, a közügynek nem tesz jó szolgálatot. Azt irja az én igen tisztelt barátom, hogy a dadai felső járás közI ségeinek nem érdeke a gávai jáAz elegáns nyíregyházi asszony élete! At elegáns attxonjr reggel u ágyban olraesa a „Nyirridék* et délelőtt a jégre megy, délbea * korsóra szalad, délután megváltea jegyét az APOLLÓBA é* Mwrdán eate Mefntai m uj JACKIE COOGAN filmet A KIS ADKIRÁLIS-t Kedden Kedden NORMANN KERRY RZEMBER ÉS RZÖRDÖG Szerelem a havasokban 7 felvonásban DOROTHY MACKAIL PÁNIK A FÜRDŐBEN Pilcáne tört

énet 8 fe

lr. ffiff

^ Csakis felnőtteknek ! Ti Szerdán JACKIE COOGAN Csütörtökön idei évad maaodik es utelso attrakciója A KIS ADMIRÁLIS Bt;y kii legény acomoru él vi? kalandja egy oeeánjáró hajón 8 fejssetben LARS HAnSON a féifi főszerepben és a ro" buMe-zk m

űso

r Előadatok tci-xdrie: netioznap 5. 7 c 9. oranor rásbiróság. Lehetetlen ezt az állítást felelet nélkül hagyni. Aki Szabolcs vármegye térképére egy pillantást vet, azonnal befogja látni ennek az állitásnak tarthatatlan voltát. "Nyíregyházához a járás legközelebbi községe Buj ig kilométerre, a legtávolabbi 40 kilóméter távolságra fekszik egyenes irányban. Gáva a 33000 lakosú járás természetes központja, tőle Buj 9, Rakamaz és Ibrány 12 kilóméter, az általa említett Tiszabercel és Paszab községekről, amelyek 6— 8 kilóméter távol vannak, beszélni sem érdemes, hiszen ezeknek a községeknek is eminens érdeke a járás székhelyén létesítendő járásbíróság. Nyilvánvaló tehát, hogy az egész járás érdeke a gávai sz'ékhelyhez fűződik. Ezt cáfolni sikerrel nem lehet. A járásbirósági kirendeltség részére a Gáva község képviselőtestülete egyhangúlag félajánlott összeg a felmerülő költségeket fedezi, de ha szükséges, áldozattól a szomszédos községek sem fognak visszariadni. Téves az az állítás, hogy Gáva ujabb terheket nem bír, mert a községnek számbavehetö adóssága nincs, az útépítés költségeire is a vármegyére hárittatott, a Tiszahidra mindössze 10.000 pengőt szavazott meg, villanyvilágításért pedig nem fizet többet, mint a többi községek. Az igaz, hogy Gáva község lakosainak száma 3100, azonban az is tény, hogy a 3200 lakossal biró Vencsellő község teljesen összeépült Gávával s igy a lakásviszonyok is javultak. Megemlékezik a cikkíró ur a magyar falu élete névnapjairól és disznótorairól, amelyek szerinte kizárják azt, hogy ott kulturember társadalmi életet élhessen, az együttélés pedig ártana az igazságszolgáltatás pártatlanságába vetett hitnek. "Szerény megjegyzésem erre esák az, hogy 30 év óta állok e járás élén, résztvettem a falu társas életében is, de soha sem tapasztaltam, hogy hivatali működésem pártatlanságát bárki, valaha is kétségbe vonta volna. Gáva, 1929. január hó 17. Tisztelő híved Olchváry Pál.