Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-19 / 16. szám

a. A 1929. január 19. "^VTT^flC. Ikerkérdések A miniszterelnök a jelenlegi helyeztról képet adva újévi beszédében hangsúlyozta, hogy a magyar probléma ma külpolitikai probléma. Külpolitikai téren kell megkeresnünk az eszközöket és módokat, amelyek segítségével a nemzet céljait elérhetjük. De mik egy sikeres külpolitikának az előfeltételei, tette fel a kérdést a miniszterelnök, s mindjárt meg is felelt rá, nagyszerűen felépített beszédében. Ugyan azt ismételte meg, amire már többször rámutatott, hogy ezek az előfeltételek elsősorban belpolitikai természetűek, vagyis konszolidált állami és politikai légkör, fejlőlődő és erősbödő gazdasági élet, a szociális békének megalapozottsága, kultúránknak fenntartása és erősítése. Ezek azok a belpolitikai feltételek, amelyeknek teljesülése nélkül nem láthatunk hozzá hogy nagy külpolitikai kérdéseinket megoldjuk. De ezenkívül vannak lélektani előfeltételek is: minden magyar embernek az akarata és készsége, hogy a maga munkakörében együttműködjék arra a közös célra, hogy minél gyorsabban felemelkedhessünk minden tekintetben s ezután oly tényezők legyünk a többi nemzetek között, amelyek az eiedményeket kivívhatják. S főképen a hit, a bizalom arra. hogy ügyünk nemcsak igaz, hanem meg elelő politika esetén elérhető is. Mert semmi sem rombolóbb mint az, ha ezt a feltámadásba vetett hitet és bizodalmat támadják. Készség kell arra, hogy a nemzetnek a vezetőit és irányitóit a nemzet minden polgára kövesse, mert vezetés és irányítás nélkül ilyen nehéz időkben a nemzet nagy problémáit nem tudja sikerrel célhoz vinni. Az utóbbi évek eseményeit vizsgálva azt kell mondanunk, hogy ezeket a miniszterelnök által megjelölt előfeltételeket, melyek a nemzeti ideálok megközelítését célozzák, a kormányzatnak fokozatosan sikerült megteremtenie. Lépésről-lépésre haladt előre a múltban s halad előre a jelenben is. A magyar politikai élet egyesei azt mondják, hogy külpolitikai téren a kormány stagnációs politikát folytatott s hogy nincs haladás, s hogy Magyarország pozíciója a többi nemzetek között nem javult. Ezzel szemben tény az, hogy a magyar igazság a külföldön nagy tért hódított, kétségtelen, hogy nemcsak a kormány munkássága és a társadalom tevékenysége idézte ezt elő, hanem köszönhetjük ezt barátainknak, akik munkájukkal felvilágosító hatással voltak a külföldre. A mult évben történt meg először, hogy csak egyetlen példát említsünk, hogy egy nagyahatalom felelős képviselője, Mussolini az olasz diktátor, nyíltan lándzsát tört a magyar ígazság mellett s ezt a nyilatkozatát nemrégiben újra megismételte. Nemzetközi viszonylatban viszonyaink javultak. Franciaországgal szemben barátságosabb az atmoszféra, több állammal szerződéseket kötöttünk s szomszédainkkai is olyan tárgyalásokat folytattunk, amelyekre azelőtt gondolni sem lehetett. Sikereket értünk el Genfben, amit szintén annak köszönhetünk, hogy az ország konszolidált állapota javult. A re• vizió kérdését mindaddig nem lehet aktuálissá tenni, tulbuzgó patrióták kedvéért, amig azt a nemzetközi helyzet lehetővé nem teszi, mert a nemzetet egy világraszóló blamázs elé vinné, volna *z utolsó mód. amellyel a nemzet segítségére lehetne menni. A magyar kérdés él és többét nem lehet eltemetni, mondotta a miniszterelnök, mert a nemzetközi viszonylatokból már nem lehet kikapcsolni azt a dinamikus erőt, amely a közelmúltban olyan erővel nyomult az európai közvélemény érdeklődésének középpontjába. Egy minden tekintetben kedvezőtlen külpolitikai helyzetben nyolc-tíz év alatt nem lehet visszaállítani a nemzeti egységet, amelyet a trianoni szerződés szüntetett meg. Éppen ezért a magyar igazság győzelmének a kérdése a miniszterelnök államférfiúi tétele szerint ikerkérdés kell, hogy legyen, mégpedig azon az alapon, mely a feltámadásnak előfeltételeit a belpolitikai konszolidációban, fejlődésben, a lelkek nyugalmában és a nemzeti egység nagy célokra tekintő jegyében szögezi le. Hallgasson mindenki erre a nagyszerű intelemre s bizza sorsát a mindinkább erősödő nemzet, ennek a bölcs államférfiunak az útmutatásaira s ha ez minden vonalon igy fog történni az eredmény biztos lesz, mert olyan kézben van a kormányzás rúdja, amelynek tulajdonosa a diplomáciai és államtudományok összes fegyverzetével, kitartással és bölcsességgel rendelkezik. Fehér Gábor előadása Adyról Nagy és szép közönség gyűlt össze tegnap este a Kereskedő Ifjak Egyesületének második kulturestélyére. A közönség érdeklődése részben az illusztris előadónak, a leánygimnázium irodalom-tanárának, Fehér Gábornak szólt, de talán nem kisebb mértékben Ady Endre költészetének. A közönség szokatlanul nagy érdeklődése beszédes dokumentuma Ady immár egyetemes hatásának, az elhangzott előadás pedig annak, hogy az Adv-kérdés — annyi kóntroverzia, oly sok vita után is — irodalmi kritikánk nyílt, elintézetlen kérdése, szellemi életünk közelmúltjának ma is folyó nagy rponstre-pöre. A biró asztalán a vallomás, minden, amit a költő irt: ezer vers töredelmes vallomása. Elhangzottak a tanúvallomások, ezeknek a jegyzőkönyvei azok az Írások, amelyeket a költőről irtak; elhangzottak a védő és vádló beszédek, egyikmásik igy kezdődött: »Adikei Ady!« Vagy így: ^Templomunk voltál és oltárunk: Kalaplevétető!:< Elvakult enthuziazmussal védték és *a meggyőződés fanatizmusával támadták. A vita nem csillapult, az Ítélet nem mondatott ki, mert irodalmunk birói széke Gyulai Pál halála óta betöltetlen. — Ezért Tiuzódik az Ady-pör immár negyedszázad óta s ezért van még ma is az Ady-költészet értékelésének problémája abban a stádiumban, amelyben a Petőfié volt Gyulai Pál klasszikus bírálatának megjelenése (1854.) előtt. Fehér Gábort, aki Goldstein József dr., a kulturális bizottság elnöke néhány meleg szóval, mint »városunk leghivatottabb Ady-magyarázóját« kért fel előadása megtartására, a közönség kitüntető tapssal fogadta, igy előlegezvén neki "a sikerből, amely minden eddigi nyilvános szereplését elkisérte. A közönség rokonszenve a mindvégig lebilincselően érdekes szabadelőadás folyamán csak fokozódott, hogy az előadás végén őszinte és hálás ünnepléssel érje ei tetőpontját. Az előadó az Ady-problémát nem az előbb emiitett oldalról közelitette meg. Hittel és lelkesedéssel állt a költő mellé, hitet és lelkesedést ébresztett hallgatóiban. Előadása első részében maga szólt a költőről, második részébeti Adyt szólaltatta meg néhány jellemző költeményének interpretálásával . Az első rész gondolatmenete a ( következő volt: Adyért kardot rántani ma: anakronizmus. Makkay püspök könyvének (Magyar fa sorosa) rnegjelenése óta, noha még mindig céltudatos és szervezett támadás folyik ellene, világossá lett, hogy a jövő a költőé: »lányok és ifjak szivei« védik. Bölcs próféta, vátesz és gondolkodó volt a megrugdosott, kigúnyolt, nagyember. A magyar életből azonban nem lehet őt többé kiküszöbölni. Most az aranyközéputas irodalomtörténetirók rubrikázása fenyenyegeti, akik majd beskatulyázzák: »Nagytehetségü költő volt. d magyar klasszikusok egyike.« A költő előre látta ezt és megátkozta a kései behódolókat. Nem akart élvezeti cikké válni, véres, igaz él?tü volt, egész lelket adott és ezért egész lelket követel a hozzá közeledőtől. Az előadó szerint a Bessenyeivel kezdődő, Vörösmarty, Petőfi, Arany költészetévei folytatódó fejlődést Ady tetőzi be kultúránknak az európai kulturával való egyenjogúsítása által. Arany fialála után egyidőre hanyatlást látunk. Az óriások kidőltek s eszközeiket méltatlan utódok, epigonok, utánzók használják, hiába suhogtatja felettük Péterfy és Gyulai a kritika ostorát. A sülyedés mélypontját a millenium évében éri el. JA költészet iparszerüvé vált, lelkesedés és meggyőződés nélkül űzik. Ekkor (1906.) jelenik meg irodalmunkban a Párisból hazatérő Ady. Fellépése olyan harcot indított meg, amilyen irodalmunk életében még sohasem volt. A nagy harc okai: Elvi ,sőt személyes ellentétbe került az akkori hivatalos Magyarországgal és Tisza Istvánnal. Szembekerült az irodalom kulcsos pozícióinak birtokosaival is. Ezeket az ellentéteket maga a költő idézte fel szokatlanul éleshangu támadásaival. Nem értették meg költészetének originális szimbolisztikáját, ellentétbe került az egész magyar közvéleménnyel, ami genie voltából szükségszerűen következett. A genie a csúcsról int felénk és nekünk fáradságos munkával kell hozzá emelkednünk. Nem a publikum Ízlése szerint szól: az Isten szól belőle. A laikus közönségnek első hallásra jobban tetszik egy Zerkovitz-nóta, mint Beethoven Mondschein-szonátája. Mennél originálisabb a költő, a közönség annál jobban megütközik rajta, mert először a különösségeket látja s csak azután a mélységeket. Elválasztotta Adyt kortársaitól a költészetről ráplált véleménye is, amely szerint a költészetnek nem egyetlen célja a szépség, hanem hatnia, szolgálnia, a jövőt munkálnia is kell, ami mellett a költemény szépsége csak melléktermény (?) Adynak el kellett buknia már csak azért is, mert titáni célt tűzött maga elé: Magyarország kiszakitását a Habsburg Monarchia gyilkos öleléséből. Ellenfeleket szerzett neki kritikai hazaszeretete, amellyel a hazaárulás vádját is magára idézte. Az előadó erősen szubjektív egyénisége s az előadásnak érzelmileg színezett, de eszmékben is gazdag tartalma megteremtette Selyem- és lakk báli kivágott divatcipők P'ria 27J°

Dg

6 Arany és ezii • n okát cipők P'* 17

p

8e°

ng

ö Ejflstbör báli divaleipBk -80 parja peugő Straeidlszek és cipSesaitok nagy választékban Bili selytmfiarlsnyik minden színárnyalatba Bensdekffynél a Hungária cipMázkan Nyíregyháza. Zrínyi llona-u. 5. Telefon 195 Szíveskedjék kirakatainkat és választékánkat megtekinteni. a hallgatókban az Ady megértéséhez annyira szükséges lelki diszpozíciót. Most következtek a szerencsés kézzel kiválasztott költemények (Ady hazafias, vallásos és szerelmi témaköréből), amelyeket az előadó elragadtatott hévvel, szentimentális — sit veniaverbo — átérzéssel, finom, művészi modulációval adott elő, könnyen illeszkedve a költemények tárgyi és hangulati változatosságához. Az egyes költemények között felsorakoztatásában szinte fáradhatatlan volt — néhány szóval logikai kapcsolatot teremtett és egy-két magyarázó szóval reflektorszerüen világította meg és tette könnyűszerrel megérthetőkké azokat. Ady szimbolisztikáját magyarázva rámutatott arra, hogy ez az európai kultura fejlődésének egyetlen lehetséges utja s hogy Ady szimbolizmusa világviszonylatban is páratlan jelenség, különb, mint a dekadens Baudelairé-e vagy Verlaine-é. Ady vallásos költészetéről szólva azt fejtegette, hogy Ady helyesen találta meg az általános európai szkepsisből kivezető utat, amikor bűnbánó énekeiben belefogódzott a személyes, élő Istenbe, aki náki nem abstrakció, hanem primér megélés. Az előadott költemények közül különösen tetszettek a »Krónikás ének 1918-bók, »Az ős kajám, »Egyedül a tengerrek, »Ifjú szivekben élek« cimüek. Ezeknek a költeményeknek előadása közben, mint finoman rezonáló hangszeren, ugy futott végig villamos áramként a közönségen a megérzés: numen adest. Az előadó találó hasonlattal fejezte be nem csökkenő érdeklődéssel hallgatott < előadását: Egy pohár vizet hozott Ady költészetének nagy Óceánjából. Az Óceánt azonban látni, Adyt olvasni kell! Ez minden magyar ember becsületbeli kötelessége! rny-