Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-18 / 15. szám

JSfVíRYIDEK. 1929. január 18. A magyar Cavour Irta: sasi Szabó László dr. Zimankós, hideg dermesztő légkörében hangzott el a Bethlen újévi beszéde. Ki tagadná, hogy a lelkekben is ilyen zsibbasztó, fagyos hangulat kezldett uralkodni a magyar tájakon és az uj esztendő küszöbét bizonyos szorongó érzések között léptük át, kétség s remény között ugyan, de inkább pesszimisztikus érzések között, mint bizakodó hangulatban. Olyanformán kezdtük magunkat érezni, mint mikor nincsen rendjén valami a kormánykerék körül és az utasok között a pánik közelgő iszonyata kezd lappangani. Suttogó hangokat lehetett megfigyelni, hogy beteg a kormányos, hogy kedvét vesztette, hogy kimerült, fáradt és egészségi állapota nem engedi tovább a kormánykerék mellett maradnia és mi a szorongó utasok félve tekintgetünk egymás arcába... no, most mi lesz velünk? Mert ugy érezzük, hogy azon a helyen a mi Vezérünk pótolhatatlan és ha kidőlne, óh jajj be se szabad fejezni a gondolatot.... És ime a dermesztő hideg zimankóba egyszercsak beleharsan * vezér acélos szava, nyugalmat, derűt, bizalmat, hitet és erőt diktáló biztos beszéde és felolvadnak a szivek, felengednek a jégpáncélok és már ujjongó tavaszi dalba csapnak a suttogó hangok és egyszerre nyugalom száll a lelkekbe, a csüggedőkbe, a tántorgókba és az uj év kezdő pályájára önbizakodó gondtalansággal lendülünk ki.... Ez ő. Ez az ő beszéde, az ő bölcsessége, az ö prófétai ihlete, amivel fascinálni tudja pusztában bolyongó népét uj hitre, uj kitartásra, uj türelemre, uj küzdelmekre és Ujj összetartásra! Hiszen mindazt, amiket mon'dott, mindazt, mi is tudjuk, mi is érezzük, sejtjük... Mindazokat ím is számtalanszor megírtuk, ezerszer átgondoltuk és esküvel is pecsételtük De micsoda erőt és micsoda nyomatékot nyernek mindazok a gondolatok és elvek az által, hogy O teszi rájuk a maga igazmondásának a pecsétjét, mikor az 5 okfejtésének választóvizében kikristályosodva jelennek meg ugyanazok az elgondolások és az ö hivatott vezéri ajkáról halljuk szankcionálva, meg erősítve és helybenhagyva mindazokat a hitvallásokat, amiket nemzetünk sorsáért aggódó lelkünk álmatlan éjszakákon szűr le a szabadulás, a feltámadás tervezgetései és sóvárgásai között! Akik azzal a szemrehányással szokták öt illetni, hogy a külpolitikája megalkuvó és meghunyászkodó, mert nem vetette lel eddig a revízió kérdését nemzetközi fórum előtt, világosan azt feleli, hogy »nem vagyok hajlandó, amig megfelelő nemzetközi helyzet ezt lehetővé nem teszi, tulbuzgó patrióták kedvéért ezt a nemzetet egy világraszóló blamázs elé állítani!« <de folytatva megállapítja, hogy a ami Jugoszláviában történt, »az nem csupán a parlamentárizmus válsága, amely jelszó alá azt bujtatni akarják, hanem az Trianon csődje, amit nem lehet leplezni!« Ebből érthet mindenki. Ezeket a szavakat bizonnyal ki fogják nyomatni a külföldi lapok is. Ezekből a szavakból megtudliatja rn egész világ, hogy Magyarország kormányelnöke tisztában van a helyzettel. Jól tudja, hogy mit kiván nemzete és hogy micsoda célkitűzés vezeti az egész magyarság osztatlan mentalitását és nem rejti véka alá azt a meggyőződését, hogy a trianoni békediktátumot Ö is tarthatatlan és már is csődbejutott féremünek tekinti, de itthon is megérthetjük mindannyian, hogy egész más dolog erről a kérdésről felelőtlen helyzetben nyilatkozni, a tüzet szítani, a propaganda érdekében minden lehető eszközt kimeríteni, de más dolog felelős állásban valami kezdeményező lépést tenni. Mert: »várhatja-e valaki, akinek egy kis politikai belátása van, hogy az összeomlás után egy minden tekintetben kedvezőtlen külpolitikai helyzetben 8 —io esztendő alatt vissza lehessen állítani azt a nemzeti egységet, amit Trianon szüntetett meg!« Hivatkozik itt a mi 400 éves küzdelmünkre, amit függetlenségünkért folytattunk s amit soha kivívni nem tudtunk és ezzel szem ben rámutat arra, hogy ugyanezt ilyen aránylag rövid időtől, ami Trianon óta eltelt, jogosan remélni se lehetett. összehasonlítja helyzetünket a kis Piemonttal, t. i. azzai a kis olasz tartománnyal, amely a mai nagy Olaszország széttagolása idején egyedül tartotta meg függetlenségét és mely kis tartomány volt az olasz egység vágyának fellegvára és amelynek nagy diplomatája Cavour csak nagy elődök hosszan előkészítő munkája után tudta a mai olaszegység^ megvalósítani. Megallapitja, hogy ez az előkészítő munka a magyar revízió, magyar egység érdekében is erőteljes tempóval folyik s megerősít mindnyájunkat abban a reményünkben, hogy a magyar kérdés most már a nemzetközi életnek eleven és soha el nem alvó kérdésévé vált s az is marad mindaddig, amig megoldva nem nem lesz, vagy amig azt magunk ki nem oltjuk és pedig vagy valamely elhamarkodott botor lépéssel, vagy pedig önbizalmunknak feladásával és saját erőtlenségünk demonstrálásával. Egy botor és elhamarkodott lépés nemzetközi blamázst hozhatna fejünkre, amit soha többé nem reparálhatnánk. De ép igy lehetetlenné. tennénk a revízió kérdését az által is, ha önmagunkról a külföld előtt éretlenségi bizonyítványt állítanánk ki azzal, hogy p. o. világgá kürtöljük azt a sokszor felhangzó vádat, amit a kormány gazdasági politikája ellen szoktak felhozni, hogy t. i. »gazdasági téren csőd előtt állunk!« Ez az ellenzéknek olyan romboló kritikája, amely a mai nehéz gazdasági helyzetben is túlzás, de a külföld előtt alkalmas arra, hogy életrevalóságunk felől kellemetlen fogalmat alkosson rólunk és ugyanilyen romboló kritika az is, hogy a közszabadságok terén még mindig el vagyunk maradva és a kivételes rendszabályok béklyói alatt nyögünk! Ennél a kérdésnél szinte szórói-szóra hangoztatja azokat, amiket pár nap előtti vezércikkünkben e helyen leszögeztünk, hogy: »a szabadságnak bizonyos mértéke ilyen viszonyok között is szükséges és elkerülhetetlen, de csak addig a mértékig, amig a rend, fegyelem és az ország legnagyobb érdeke ezt lehetővé teszi.« és hogy a kormány minden körülmények közt gondoskodni kivin arról, hogy lehetetlenné tegye mindazt, ESZTERIÍ 4ZI ÁGNES, JEA!í MURÁT é. WARVICK WARD « fóH**i&j« . 393-AS FEGYE NC CATENNEI POKOL m«Q világattrakaiónak, melyat péatsktál- r tárnapig mutat* be aa APOLLÓ A féri Aaierapfcmi Csütörtökön ALICE TERRY Cnitörtökön idai md «ey*t)«ia altra kaáóa títmja ALLAH KERTJE lamantikaa keleti acardmi regény S ftfr. PETROVICH SZVETISLAV __ és a Metrojkisérő műsor Péntektől—<vnsáfnapig ESZTERHAZT ÁGNES JEANMÜRAT a világhírű magyar éi német mftréaspámá 393-AS FEGYENC CAYENNEI POKO Bönögyi regény t felv. Szenzációt majom btirle«ik E'áadiHok Koadete: hetkazaa* 4. T *a drafcer ami 1918-ban a nemzetet forradalomba sodorta.« Nyomatékosan figyelmezteti a nemzetet arra, hogy belpolitikát ne akarjunk külpolitikai szempontból csinálni. Ez a megállapítása is teljesen fedi múltkori vezércikkünk gondolatmenetét, hogy t. i. a mi belpolitikánknak a mi adott helyzetünkhöz kell alkalmazkodnia és nem a külföldi előírásokhoz, mert nem a revízió függ a mi belső berendezkedésünktől, hanem a mi belső viszonyaink fognak egészségesfen kialakulni, ha a revízió folytán helyreáll a nemzet egysége és egészsége. Mindezekben a meggyőződésünkben újra megerősíttettünk és a jövőbe vetett hitünkben, bizalmunkban újraéledtünk a miniszterelnök újévi beszéde által. Ugy tűnik nekünk, mintha a a pusztába bujdosó nép Uj-Simeonja szólott volna hozzánk s abból a tényből, hogy Magyarország miniszterelnöke, ezen hivatalos állásában nyílt és félreérthetetlen kijelentéseket tett a revízió felől táplált véleményéről, habár ezidőszerint még csak pro domo és nem hivatalos nemzetközi fórum előtt, bátran következtethetünk arra, hogy rövidesen el fog jönni az ideje annak is, amikor a helyzet megérlelődik egy nemzetközi hivatalos akció számára is! Addig pedig fogjunk össze és legyünk egységes fronton a nemzeti erők fejlesztése, a nemzeti egység előkészítésének munkálása körüli Ttsttdtemények és aéadaaiéia aukréM*tt«iuér$r KUGLER «. éa bír. udvari abkríac raaaptjai aiapjaa pót»R]f8Qm«nte8«R Sípos cukrásznál H»má MtaUftai Mriulaia. faa: I—IS Reflexiók a Nyíregyházi Izraelita Nőegylet miiködéséröi A jótékonyság az emberi sziv legnemesebb és legmélyebb érzését tükröző cselekedete. — Sínylődő gyenge embertársainkon segítem, szerényen, csendben, hivalkodás nélkül, szinte lopva, hogy jaj, ne lássa senki, hogy emberi méltóságát ne sértse meg annak, aki alamizsnára szorul s a dicséret ne fessen szégyenpirt annak arcára, aki szive sugallatára jót cselekszik és ad — ez az Istennek tetsző és Emberhez illő jótékonyság. Egy város lakosságának erkölcsi tisztaságát, nemes gondolkozását a jótékonyság magasztosságától áthatott egyesületek csendes, eredményes működése karakterizálja legtökéletesebben. Nyíregyháza jótékony egyesületei az emberi szeretet Krisztusi gondolatait realizálva fanatikus akarással emelik magukhoz apostoli türelemmel és lelkesedéssel az élet elbukott, elesett Lázárjait és szivük melegével melengetik friss virulásra a kegyetlen nyomor fonnyadt emberpalántáit. A nyíregyházi Izraelita Nőegylet karitatív tevékenysége parallel emelkedik a — sajnos — fokozatosan emelkedő nyomorral. Ezt a több .mint félszázados múlttal rendelkező egyesületet, finom lelkű hölgyek vezetik, akik csüggedetlen burzgalommal, dicséretes agilitással, de szerényen, titok-