Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-16 / 13. szám

8 JNrtrÍRYIDOL 1929. január 16. Az elismerés, hála és szeretet ünnepi percei a város közgyűlésén: elbúcsúztatták Konthy Gyula dr ügyvezető tiszti orvost Fanlik János méltatta Konthy Gyula érdemeit. — Konthy Gyula: & válás miidig fáj (A Nyírvidék tudósítójától.) Nyíregyháza város képviselő­testülete tegnap délután 3 óra­kor rendes közgyűlést tartott, amelyen dr. Bencs Kálmán kir. kormányfőtanácsos, polgármester elnökölt. Ez a kőzgyfilés első volt az ujesztendőben és erre a polgár­mester utalt is megnyitó szavai ban. Az első közgyűlésen — mondotta a legmelegebb szívvel üdvözlöm a képviselő­testűlet tagjait. Azzal a fohász­szal nyitom meg a közgyűlést, vajha ez az újesztendő elhozná a mindenkinek szivében élő betűkkel irt kívánság telje sedését, azt, hogy felszabaduljon ez az ország a rettenetes nyomás alól, visszahozná az elrabolt területe­ket, hogy kezdetét vehesse a nemzet igazi élete. A Hiszekegy fohásza hang­zott el ezután, majd megkezdő­dött a tárgysorozat feldolgozása. Több vármegyei jóváhagyás tu­domásulvétele után Szohor Pál főjegyző felolvasta özv. Szesz tay Zoltánné levelét, amelyben köszönetet mond a képviselő testületnek Szesztay Zoltán dr. halála alkalmával kifejezett me­leg és jóleső részvéteért. Majd Horváth László tábornok, dan­dárparancsnok levelét olvassa fel a főjegyző. A dandárparancs­nokot a város képviselőtestülete üdvözölte, de egyszersmind saj­nálatának adott kifejezést a vá­rosból történt távozása alkatá­val. Horváth László tábornok rámutat, hogy a polgári és ka­tonai erők összefogásának elő­segítésére törekedett s ebben a polgármesterben és munka­társaiban lelkes, megértő támo­gatókra talált. A város kiváló katona szülöttének lelkes sza­vait megéljenzi a képviselőtes­tület, éppen ugy, mint Deschán Benő tábornok, állomásparancs­nok levelét, amelyet a képviselő testület üdvözlő soraira küldött válaszul. Küldöttség megy Konthy Gyuláért A legfontosabb tárgy ezen a közgyűlésen dr. Konthy Gyula ügyvezető orvos búcsúztatása. Ünnepi percek következnek az elismerés, a hála, a közszolgálat terén kifejtett értékes munka megbecsülésének, glorifikálásá­nak ünnepi percei. Szohor Pál főjegyző előter­jeszti a tanácsnak és a szakosz­tályoknak dr. Konthy Gyula nyűg dijaztatására vonatkozó javasla­tát. Bencs Kálmán dr polgár­mester : Harminchét éves tény­leges szolgálattal állunk szemben. Amikor dr. Konthy Gyula nyu­galomba vonul, nem lehet emel­letf szótlanul elhaladni. Néhány éy hijján félszázada lakik Nyír­egyházán és a nyíri levegő, a nyiri homok csodálatos asszimi­láló ereje őt is nyíregyházivá tette. Igy szolgálta városa érde­keit, igy teljesítette a legnagyobb lelkiismereteséggel, pontossággal kötelességeit. Most, hogy meg­válik állásától, ez nem történhet a sablonos keretek között. A polgármester indítványára ezután küldöttség megv dr. Konthy Gyuláért. A küldöttség tagjai: Bogdán Ferenc, Bazsó Pal, Jánosbokori Kovács András, és dr. Fuhrmann Lajos. Amikor Konthy Gyula a küldöttség élén a terembe lép, ünneplő éljen hangzik fel. Az ünnepelt az el­nöki emelvényen foglalt helyet. A képviselőtestület tagjai közül Paulik János ág. lelkész emelke­dik szólásra. Előre lép és dr. Konthy Gyulával szemben állva a sziv melegségével áthevitett következő beszédben tolmácsolta a város közönségének háláját és elismerését: Paulik János méltatja'Konthy Gyula érdemeit Tekintetes Képviselőtestület f Méltóztassék megengedni, hogy ebben a szomorúan ünnepélyes pillanatban néhány szót szótjak. Talán azért is, mivel magam is az alkony hidegülő tájait járom, mély meghatottság vesz rajtam erőt mindannyiszor, valahányszor egy-egy tisztes alakja a közélet­| nek, magas kora miatt, kiáll a sor * ból s amint mondani szokták: nyugalomba vonul; ha ugyan le­het manapság nyugalomról be­szélni, amikor a mélyebbérzésü hazafias lelkeket még a sirba is elkíséri talán szerencsétlen ha­zánknak a balsorsa, emésztődése és fájdalma. Az orvos jótékony hatalom Ezt a meghatottságot érzem a jelen pillanatban is, amikor váro­sunknak egy régi, nagyrabecsült tisztviselője: Dr. Konthy Gyula városi tiszti főorvos készül el­hagyni hivatalos működési terét; az a Konthy Gyula, akit ugy megszoktunk már ott látni min­denütt, ahol hazafias érzés s ne­mes buzgalom szállt ki versenyre valamely közügy érdekében. Dr. Konthy Gyulát olyan pá­lyára rendelte az isteni gondvise­lés, amely talán a legközvetleneb­bül érezteti meg jótékony hatását Hz emberiséggel, amikor az em­bert éppen testi elesettségébea & g abból eredő lelki szorongásában karolja át s felemeli és megvigasz­talni törekszik, visszaadván nem­csak egyeseknek az egészségét, hanem sokszor egész családoknak is a nyugalmát és boldogságát. Mert hiszen tudjuk, hogy egy igazi hivatása magaslatán álló or­vos micsoda jótékony hatalom, akire az aggódó szemek remény­kedve néznek s aki puszta megje­lenésével is már iidületet visz be­le a családokba. És én hiszem, tudom, hogy Konthy Gyula javára számtalan ilyen jótékony hatást könyvelt el az Orvosi tudomány Géniusza az alatt a 46 esztendő alatt, amióta ö az orvosi pályán működik s amely idő alatt egész tömegek fordultak meg kezén. Télen, nyáron, derűben és zivatarban... Érzem, hogy orvosi működést bírálgatni felette nehéz, nemcsak azért, mivel az nem mindig a vi­lág szeme előtt folyik le, hanem főképpen azért, mivel annak tö­rekvési körébe felsőbb, transcen­dentális erők is belenyúlnak s le­hetetlen megállapítani, hogy akár siker, akár sikertelenség esetén mennyi tudható be ottan az or­vosnak, vagy ezeknek a titokza­tos erőknek. Van azonban az or­vosi működésnek olyan oldala is, amelyhez már hozzászólhat a kri­tika, s ez az emberi oldala: a munka, a szorgalom, a készség, a tudás, a pontosság, a lelkiisme­retesség, a fáradhatatlanság, mely oldaláról ha nézzük Konthy Gyula dr.-nak a működését, a legna­gyobb elismeréssel kell nékie adóznunk, mivelhogy Ö nemcsak a városnak volt pontos és lelkiis­meretes tisztviselője, hanem a tár­sadalom egészségügyét széles kör­ben is, télen-nyáron, derűben és zivatarban, éjjel és nappal a leg­nagyobb buzgalommal és önoda­adással szolgálta, amiért, hiszem, számtalan ajak áldja őt. Konthy Gyula dr. pihenő idejéből is elszakított. Sőt pihenő idejéből is elszakí­tott Konthy Gyula csak azért, hogy a szorosabb értelemben vett hivatása körén kivül is szolgálhas­sa a közérdeket. Hatalmas agi­táló és szervező tehetségét fel­használta még arra is, hogy több­ször •— különösen fiatalabb évei­ben — jótékonysági akciókat in­dítson s megszervezze és a virág­zásnak igen magas fokára emelje városunkban a tűzbiztonsági szer­vezetet s még sokan emlékezhet­nek az urak közül arra, hogy a Milánóban 1906-ban tartott nem­zetközi tüzoltóversenyről diadal­koszorusan hozta haza a helybeli Tűzoltóságot, ami mindenesetre az ő vezető kezére mutat vissza dicsérően. Jól esik megemlítenem azt is, hogy dr. Konthy Gyula amióta az iskolából kikerült, 1882 julius 1­től városunknak szentelte munka­erejét, bár időközben alkalma lett volna másutt is elhelyezkednie, ami az Ö e városhoz való ragasz­kodását tanúsítja. A magasabb körök elismerése Jól esik megemlítenem azt is, hogy Konthy Gyula értékét a magasabb hivatalos körök is fel­ismerték, s megbecsülése jeléül 1892-ben városunk őt tiszti orvo­sává, majd 1905-ben városi or­vos-főnökké választotta; közben törvényszéki és vármegyei tb. fő­orvossá is kineveztetvén. 1907-ben a király őt a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki; majd 1922-ben egészségügyi tanácsossá neveztetett ki s fá egy évre kar­társainak bizalma a vármegyei or­vosszövetség elnöki székébe emelte Ö állította fel városunkban a mentőszolgálatot, ami az ő előre­látását dicséri; a háború alatt te­vékeny résztvett a sebesültek gyógykezelésében; hosszú éveken át az Iparos Ifjak Egyletének,, a Fehér Kereszt Egyletnek, a Gyer­mekmenhelynek volt orvosa, ami ismét az ő fáradhatatlanságát hir­deti. Mindezek, mélyen tisztelt köz­gyűlés, egy hosszú, munkás élet­nek az epizódjai, amelyek dr. Konthy Gyula tisztes személyét drága ékkövekként diszitik. Konthy Gyula lelkének derűje És én még valamit látok rajta, szépet és megnyugtatót, amit talán minden külső ékességnél többre nézek: az ő lelkének belső derűjét s még a magas korban is többször felcsillanó vidám kedé­lyét. Mert ugy rendezte azt el * Gondviselés, hogy mindazokat a fénysugarakat, amelyeket az embe­rek jótetteikkel másokra kisugá­roznak, az Isten egybegyűjti és visszafordítja az illetőkre, hogy azok az ő szivüket is melegítsék és tegyék derűssé. S ezt a nagy jutalmat megadta Tenéked is, Konthy Gyula! Én a jelen ünnepélyes alkalom­mal. búcsúzóra, egynéhánv virág­szálat teszek lábaid elé: az elis­merés, a szeretet, a nagyrabecsü­lés és a mélységes hála virág­szálait, azzal a forró óhajtásunk­Kai, hogy a jóságos Isten, akt Téged idáig oly kegyelmesen ve­zérelt, továbbra is dicsőítse meg Terajtad kegyelmét s lelki és testi ajándékaival tegye kedvessé és derűssé számodra életed alko­nyát I A halál: megújhodás, dc válni: rettenetes Konthy Gyula ügyvezető orvos meghatottan, majd mind érce­sebb hangon válaszol az üdvöz­lésre. Válni mindig fáj — mon­dotta. Nem a halál rettenetes, a halál megújhodás. A temető nem visz el, csak újjáalakít, de a válás rettenetes. Bármilyen ne­héz viszonyok között is szolgál­tunk, ha a megszokott helyről el kell távoznunk, ez végtelen fáj­dalmat okoz. Hogy ne lenne né­kem ezerszeresen fájdalmas most a válás azoktól, akik között 37 éven át működtem és akik olyan szerető, elismerő kartársaim vol­tak. De mennem kellett. Min­dennek van határa, amelyet ha nem tartunk be, ez megboszulja magát. Jobb most távoznom, mint sem későn, amikor azt mondják, hála Istennek, hogy elmegy, hi­szen képtelen volt már dolgozni. Ezután Konth}' Gyula köszö­netet mond az elismerő szavakért, de hangsúlyozza, hogy ezeket nem érdemli meg, mert a mun­ka az ő számára gondot, bána­tot feledtető gyönyörűség volt. — Nem volt kellemes mindig sokak számára, de büszke volt rá, hogy amikor elsőizben volt szó nyug­díjaztatásáról, a képviselőtestület, mint egy ember állt melléje és kérte visszatartását. Ha nem sze­rette mindenki, ennek egy az oka: ami a szivében volt, azt meg is mondotta. Ha azt kérdezik tőle, mi a legnagyobb kitüntetés amelyet a képviselőtestület ad­hat, azt válaszolja: polgártársaim megállapítása: becsületes, lelkiis­meretes ember volt. Ez a megállapítás a gyémántos kitüntetésnél is ragyogóbb az ő szemében. Az ünnepi búcsúzta tást, polgártársainak hálás szere­tetét megköszönve, igy fejezi be Konthy Gyula dr. szavait: Isten áldása legyen ezen a vá­roson,! Isten áldása legyen képviselő­testületén. Gondoskodhassék to­vábbra is arról, hogy fiai ilyen jól találják ebben a városban ma­gukat, mint én. És süssön ki e város felett •

Next

/
Oldalképek
Tartalom