Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-01 / 1. szám

JWYÍRYIÖIIC 1929. január í. Kocsikenőcs, gépzsir, mindenfajta olajok, ff LARDOUNE 66 kenőanyagok legolcsóbban Schwarz Rudolf és T* olaj,- zsiradék- és regvigyár r. t. vezérképviseleténél Nyíregyháza, Széchenyi-út 9. sz. Telefon: 507, vagy 139. 1346 •fi'.': •*>.:"*<• ' . Aki még emlékszik a „NyUvidék" születésére á magyar szabadságharctól a „Nyírvidék" slső számáig Elindultam, hogy felkeressek egyet azokból az emberekből, akik emlékeznek a Nyirvidék születésére Nehéz munkára vállalkoztam Nagy idő ötven esztendő. Két emberöltő. Nagyon sok hatvan-hetven éves ember él Nyíregyházán, de mit tudhatnak mondani ezek az öregek, akik ötven esztendővel ezelőtt a Nyirvidék születésének idejében tiz-husz esztendős szemmel nézték a kialakulófélben levő intellektuális irányzatot. Olyan emberre volt szükségem, aki már érett férfikorban érte meg a Nyirvidék első évfolyam első számának idejét: Olyan emberre, aki emlékezett azokra az időkre, amikor a mai hatalmas paloták helyén apró zsup vagy legjobb esetben nádfedelü házikók düledeztek. Mert hol voltunk ötven esztendővel ezelőtt és hol vagyunk ma ? Ezernyolcszázhetvennyolcban a jelenlegi pénzügyi palota helyén a kezdetleges bódékban lakó sziksóseprők hajnali három órakor már az utcán voltak négy méter hosszú nyelű füzfaseprőikkel, hogy halomra seperjék a mai Károlyi és Dessewffy-tér dúsan termő sziksóját. Ezernyolcszázhetvennyolcban a mai rendőrségi palota helyén a környék cigánygyerekei élvezték a strand áldásait a penészes, nyúlós pocsolyákban, amely az egész Bujtost elborította. Ezernyolcszázhetvennyolcban a mai nagyvárosi relációban is szép utcáinknak még a leghalványabb körvonalai sem voltak megrajzolva Ezernyolcszázhetvennyolcban. Ötven év előtt Ötven évvel ezelőtt... Hol lehet egy olyan ember, aki beszélni tud nekem ezekről az időkről, aki együtt élte le férfikorának legszebb és leghanyatlóbb esztendejeit a várossal együtt fejlődő Nyirvidékkel ? Végre Vertse K. Andor ur, a »Nyirvidék« felelős szerkesztője, felhívta figyelmemet Pintér Istvánra, a Városi Temetkezési Intézet megal akitójára. Az öregúr ezernyolcszáznegyvenben született, tehát az idén tölti be nyolcvanhetedik életévét. A beszélgetés kissé nehezen indul, mert Pintér István erősen nagyot halló. Kis idő múlva sikerül megtalálnom a megfelelő erősségű hangot, amellyel sikerült a diskurálást gördülékennyé tenni: »A Nyirvidék alakulásának esztendejében, — kezdi elbeszélését az öregúr — egy házban volt az üzletem a Jóba nyomdával. Rajtunk kivül még Varga István kárpitos mester műhelye volt az épületben. Az a nádfedeles apró házikó a mai Luther-utcai üzletem helyén állt. Nagyon más volt még akkor a Luther-utca! A két oldalon szórványos rendetlenségben elszórt házak mindegyike náddal volt fedve. A Kállai-utcai rész eleje teljesen kiépítetlenül állt, a Luther-utca felső szakaszának nyoma sem volt. A város minden részében a legteljesebb elhanyagoltság, a legnagyobb szervezetlenség uralkodott. Senkinek sem jutott eszébe, hogy valamit lehetne, valamit kellene csinálni a város szépítése érdekében. De ha igazságosak akarunk maradni, meg kell állapitanunk, hogy nem is voltak alkalmasak azok az idők a városfejlesztési propagandák intenzivebbé tételére. Az ország nagyon szegény volt, a vármegyék még szegényebbek, ami pedig a városokat illeti, azok még ennél a két koldusnál is koldusabbak voltak. Budapest, Szeged, Kecs kémét, Debrecen már akkor is nagyobb városok voltak ugyan, de ezeken a helyeken is megállt abban az időben a fejlődés. Azt lehet mondani, hogy Nyíregyháza az ország fejlődésének egyik leglefelétendálóbb szakában élte csecsemőkorát A meghatnisithatalan természeti törvények következményé- • nek tudható be, hogy a legyöngült anya keblén táplálkozó gyermek, az ország mostoha viszonyait sinvlő Nyíregyháza város a roszszul táplálkozásból fakadó gyengesége miatt nem volt képes bekapcsolódni a szomszédos és távolabbi vármegyék későbbi fejlődési periódusába. Fájó szívvel látták a Nyíregyháza sorsán aggódó őslakók, hogy minden a város érdekében történő megmozdulásuk sikertelen marad, ha ezek a megmozdulások néha forradalmi jelleget öltöttek is. Budapesten azt mondták az illetékes helyeken, hogy miért nem igyekeznek intenzivebbé tenni a földmivelést, miért nem térnek vissza a nagyközség formájára. Azt a tanácsot adták a nyíregyházi deputációknak, hogy okosabban tennék, ha a folytonos minisztériumokban való kilincselés helyett inkább azon igyekeznének, hogy a megye fővárosát, Nagykállót támogassák és ha majd az megerősödik, igyekezzenek annak segíts* gével talpra állni. A nyíregyháziak nem elégedtek meg ezekkel a válaszokkal, mindig ujabb és ujabb módját keresték a sárból való kiemelkedhetésnek, de ez nagyon sokáig nem sikerült. A székhely: Nagykálló volt a »liebling« és Nyíregyházával senki sem törődött a városunk sorsán busuló nyíregyháziakon kivül. A közlekedési viszonyok a lehető legkezdetlegesebbek voltak. A nyíregyházi kereskedők egy évben egyszer mentek Budapestre, hogy az egész évi szükségletet fedező raktárt beszerezzék. Ha elgondoljuk, hogy ez a pesti ut két hétig tartó sáros utón való kocsikázást jelentett ötven esztendővel ezelőtt, még ezt a ritkán történő utazást is elég sűrűnek találjuk. Nyiregyliaza nagyon sokat szenvedett a szomoruemlékü szabadságharcot követő orosz invázió következtében. A félvad oroszok, amellett, hogy hosszú ideig ráfeküdtek a város kulturáltságára, még egy borzalmas betegséget is hoztak magukkal Ázsiából: a szörnyüemlékü ázsiai korelát. Ez a gyilkos betegség sehol nem szedett annyi áldozatot, mint a Szabolcs, Szatmár, Zemplén megyékben. Nyíregyházán minden napra jutott tiz-husz temetés. Egyes családok nyomtalanul elpusztultak, mások pedig taj tékzó lovakkal vont szekeren menekültek a könyörtelen kolera elől, míg az vagy utolérte őket, vagy pedig az addig vészmentes megyék határán bunkósbottal agyon nem verték őket a betegség behurcolásától félő megyebeliek. Hogy a későbbi idők eseményeit megértethessem, el kell mondanom némely dolgokat az orosz invázió idejéből is. O^mp.- : i mf: • _ \ i i™| K V vvvVj Bacher-Melichar szabadalmazott könnyű műtrágyaszórója minden tekirtetben feléire ulkataílaa Ára: 460 pengő. Kizárólagos képviselet és raktár: Rámér Sándornál Debreeen, Piac-u. 43. T

e

2^

o

n a Bácher Melichar eke- és vetőgépgyárak, a Bácher-traktoreszközök, a Joha-Deere négyzetes tengeri Gltetók kizárólagos képviselője. Olcsó árak ! Kényelmes fizetési feltételek ! leact-i I A szabadságharc éveiben én már nyolc éves gyerek voltam és részben saját emlékezetem, de főként szüleim gyakori elbeszélése segítségével meg tudom állapítani, hogy a szabadságharc csapásai egyetlen várost sem sújtottak olyan szörnyen, min: ép Nyíregyházát, mert sehol nem pusztított ugy az ázsiai kolera, mint itt, aminek az a főoka, hogy Nyíregyházán és környékén állomásozott az egyetlen ázsiai hadosztály. Ázsiában ennek a hadosztálynak elindulásakor dühöngött legjobban az ázsiai kolera, amit friss csirával hoztak át Magyarországra. A megszálló oro-jz hadsereg többi része európai hadosztályokból rekrutálódott. Nyiregy házán a megszálló csapatokban csak a tisztek egyrésze volt európai. A barbár hadosztály parancsnoka egy főherceg-tábornok volt, az orosz cár unokafivére. A magasrangu katonatiszt az én édesapám Kossuth-utca 36 szám alatti házában volt megszállva. Minden tekintetben előzékenyen viselkedett a házbeliekkel szemben a főherceg", de nagyon félt a mérgezéstől. Senkitől sem fogadott el semmi ennivalót. Pár hétig kibírta a két vad szakácsának ehetetlert kosztját, de egy reggel bejelentette magát édesapáméinál s valósággal könyörgött, hogy adjunk neki kosztot Anyám nem szívesen tett eleget a főherceg kérésének, de aztán elfogadta a »megtisztelő« megbízást s igy történt, hogy a főherceg nyíregyházi tartózkodása alatt négy hétig nálunk volt ellátáson. Távozásakor könnyes szemekkel köszönte meg anyámnak a »feledhetetleri izü« magyaros kosztot és megígérte, hogy ha legközelebb Nyíregyházára jön, ismét nálunk száll meg. Természetesen udvariasan ludomásul vettük ezt az ígéretet, de magunkban azt gondoltuk, hogy: »akkor lássunk, amikor a hátunk közepét.« Az oroszok kivonulását követő osztrák kamarilla érájának dermedt, tespedt levegője nem volt alkalmas Nyíregyháza fejlesztésére. Semmi élet nem volt a városban, mindenki el volt foglalva saját bajával, mindenki félt. Egyik ember önmagát, a másik a fiát, hai madik a vejét féltette. Mindenkinek volt valami félteni valója. Kufstein, Josephstadt és a többi osztrák börtönök valósággal nyelték áldozataikat. Szabolcsból is nagyon sok foglyot vittek ezekbe a sorvasztó levegőjű kinzókamrákba, hogy vagy soha, vagy öt-tiz év múlva megőszülve, megrokkanva lássák meg szülővárosukat. Ezernyolcszázhatvanhét után, a kiegyezést követő időkben kissé fölengedett ez a fagyos feszültség. Nyíregyházán is ekkor kezdődött valamelyes társadalmi élet. Lassan megkezdődött az építkezés is, de a ma fennálló középületeknek még nyoma sem volt. Egyedül az evangélikus templom állt a mai helyén és a mai nagyságában. A római katholikus templom a Kossuth-szobor helyén állt, a görögkatolikus és a református templomok és iskolák kis házikókban székeltek. A római katholikusok lelkipásztora l'erger János plébános, későbbi kassai püspök volt. A görögkatho-