Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 274-296. szám)

1928-12-11 / 281. szám

1928. december 11. JNfVíRVIPÉK gyar színművészet úttörőinek mar­tirumsága jut eszünkbe, amikor a mostoha szjnpártolás miatt való­sággal az chhalállal küzdöttek jobb sorsra érdemes, egykori mű­vészeink. Az első magyar szín­házi karmesternek, Lavotta János­nak csupán 30 korona fizetése volt. A kiváló tehetségű Fáncsyné havi 8 pengőt kapott, ellenben a szinház macskájára havi 12 pen­gőt költöttek. A legjelesebb színé­szek: Szentpétery, Udvarhelyi, Fáncsy, Kilényi Pesten a szinház öltözőjében laktak s hogy éhen ne haljanak, éjjel retket mentek lopni. Az 1817-ben Miskolcon játszó színtársulat előadását a csizmadia-színben volt kénytelen tartani s az európai hirű művésznő Déryné írja, kit becézve «unga­rische Catalini»-nak neveztek, — hogy a szin résein, előadás köz­ben, szépen hulldogált a hó a nya­kába. És mintha ez a száz év előtti szinésznyomoruság és brutális kö­zöny reneszánszát élné napjaink­ban, mert ilyenek vagyunk mi. Jelszavak, frázisok, tetszetős szó­lamok hihetetlen tömegét vetjük a levegőbe s az igazi színészek tu­lajdonképpen mi vagyunk, mivel csodálatos rátermettséggel ját­szuk a kulturembert s mostohán támogatott derék színészeink ne­héz helyzete bizonyítja, hogy a kultura csak külső máz rajtunk s egy kicsit megvakarjuk, alatta ott vigyorog a primitív ember. i jegyző tanfolyam hallgatóinak műsoros táncestje (A »Nyírvidék« tudósítójától.) A csillárok meleg fényében csil­lognak, ragyognak az aranysujtásos kék, barna, zöld uniformisok. A pálmák sötét zöldje, a pompás toa­lettek, suhogó selymek szines mo­zaikja valami tropikus bűbájt köl­csönöz a nagy gonddal és Ízléssel díszített teremnek. Itt van a jegyzők előkelő pat­rónusa Mikecz István alispán, dr. Mikecz László árvaszéki elnök, a tanfolyam igazgatója és a várme­gyei tisztviselőkar több illusztris tagja. — A tisztikar élén vitéz Déschán Benő tábornokkal, a vá­ros népszerű főjegyzője Szohor Pál és sokan mások a társadalom min­den rétegéből. Elsőnek Szohor Pál főjegyző, a közigazgatási tanfolyam előadója jelenik meg a pódiumon és közvet­len, egyre melegedő szavakkal kezdi megnyitó beszédét. Barna barázdák és fehér havas tájak meg­kapó távlatában a hallgatóság lel­ki szemei elé varázsolja a csendes, sötét, elhagyatott fálut, a falu lelkével, a falu jegyzőjével. Pyg­malionhoz hasonlítja a társadalom egyik legexponáltabb ütköző pont­ján robotoló jegyzőt, a szegények istápolóját, a verejtékes adók sze­dőjét És a nehéz hivatás feladatai­nak nagyszerűségét méltatva, a negyven hallgatót a vármegye és a város közönségének szeretetébe ajánlja : »Fogadják ezeket az ifja­kat és szerény próbálkozásukat a testvérek örömével.c Ezután Albertina Ferrari olasz hegedűmüvésznő száma követke­zik. Metafizikai elmélyedéssel tol­mácsolja Paganini : Moses fanta­sie-jét, a tiszta poézis szárnyain felülemelkedve a technikai nehéz­ségek materiális akadályain. Azután Hubay: Poemes hongrois-át játszotta el. A klasszikus magyar zene mágikus ereje egészen magá­val ragadja, bámulatbaejtő átérzés­sel érezteti a gyönyörű darab min­den finomságát és csillogó szép­ségeit. A közönség lelkesen ünnepli ki­váló kísérőjével, Kovách Árpád ta­nárral egyetemben, aki kiforrott művészi játékával a kitűnő műsor egyik legnagyobb erőssége. Most Orosz Júlia énekművésznő Puccini: Pillangókisasszony és Tosca cimü operáiból ad elő egy­egy áriát, nagy énektudással és csaknem teljesen kiforrott techni­kával. Különösen pianói gazdagok szinben és tisztaságban. A nagyhatású szám után Mur­gács Kálmán az ismert nótaszerző adja elő saját dalait, közvetlen né­pies modorban, melyek közül egy víg nótájával és két irredenta da­lával megérdemelt szép sikert arat. Most következik a szép est egyik legkedvesebb meglepetése. Soós Li­li klasszikus magyar tánca. Egy fehérruhás babaszépség röppen a pódiumra. Bravúros ritmikával, lepke könnyedséggel mozog bámu­latba ejtve a hozzáértőket is. A leg­ősibb művészet plasztikus érzelmi megnyilatkozásai hatalmukba ejtik a nézőt. Az őszinte elragad-atás halk moraja fut végig a közönség sorain, mikor befejezi táncát és sok igen sok taps jutalmazza a bájos fiatal táncosnőt. . Mégegyszer gyönyörködünk a nagyszerű Albertina Ferrari hege­dűjátékában és Orosz Juha éne­kében. Diczendy Gyula hallgató szellemes zárószavai rekesztik be a tartalmas, gazdag műsort. A termet boszorkányos gyorsa­sággal dolgozó kezek táncteremmé alakítják. Azután hozzálátnak a talpalá való muzsika naturalista mesterei és »A faluban nincs több kislány csak kettő« kezdetű jegyző­csárdás pattogó ritmusára: Fejér Vilmos rendező dr. Sarvay Elekné­vel, Diczendy Gyula Szohor Pálné­val megnyitják a táncot. A késő Karácsonyra ékszer, ezüstóra «m legnagyobb választékban, legolcsóbban Sándor Rezső órás és ékszerésznél Zrínyi Ilona-utca 3. Telefon: 229. Telefon; 229. 10438—7 hajnali órákig tartó vigalom szín­helyéről mindenki felejthetetlen be­nyomással távozott és őszinte há­lával a kitűnő rendezőség iránt. A jelenvoltak névsora : Asszonyok : Antal Józsefné, Ba­logh Béláné, Barna Jenőné, Bartos Lászlóné, Barnyiczkay Tiborné, Be­kényi Béláné, Benkő Sándomé, Csiskó Ernőné, Dániel , Ernőné, Füzesséry Elemérné, Fedor István­né, Fekete Andrásné, Haissinger Viktorné, Heringh Andorné, Hettey Zoltánné, Hogyan Mihályné, Hor­váth Béláné, Horváth Imréné, Kégly Szeréna, Mikecz Lászlóné, Kiss Gyuláné, Kiss Tiborné, Kovács Gyuláné, Magyar Istvánné, Marton Gyuláné, Mauritz Ottóné, Pataky Lászlóné, Perger Andrásné, Paál Ferencné, Reiner Sándorné, dr. Sarvay Elekné, Soós Józsefné, Szalay Sándorné, Szohor Pálné, Szombathy Imréné, Szuchy József­né, Vargha Bálintné. Lányok: Arday Erzsébet, Antal Lili, Balogh Klári, Bekény Kató, Bodnár Ilona, Csiskó Erna, Dallos Piri, Dallos Sári, Dániel Rózsi, Dudinszky Ica, Fekete Margit, Fesztóry Lola, Haverland Duci, Heringh BBaba, Hogyan Matyi, Horváth Ella, Horváth Mici, Kiss Lulu, Kiss Magda, Kovács Margit, László Eta, Mauritz Vali, Magyar Anci, Olchváry Anna, Olchváry Böske, Román Lili, Sándojfy Ica, Soós Lili,, Szalay Magda, Szobosz­lay Ilona, Szoboszlay Kata, Szuchy Klári, Török Ica, Tamássy Baba, Tamássy Kata, Tamássy Sári, Vay Mártuska, Vargha Ica, Sexty Judith. á Bessenyei Kör Schnbert-estje (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Szabolcs földje kitárta szívét a dalok tavaszos fejedelme, Schu­bert emléke előtt, a Bessenyei Kör Schubertnek szentelte szombat es­ti hangversenyét. Nem volt külső­ségeiben ünnepi est, nem hang­zottak el méltató szónoklatok, nem is jöttek el a nagy koncer­tek neves notabilitásai, mégis Schubert szellemidézése volt a nyíregyházi Schubert-est, mert a muzsika örök szépségének, a dal­költészetben kisugárzó "szívnek, a schuberti értelemben vett lírai megnyilatkozásoknak, a báj és fenség távlatai között csapongó kedély édes titkokat rejtő boldog világának hitvallói eljöttek az est­re és eljött a kristályos tiszta fé­nyű énekes interpretálója Schu­bertnek: eljött Basilides Mária. A műsor nem adhatta Schubert Ouvre-jét, hiányzottak a központi sugarak, a pianisztikus szépségek, a zongoraművek, hiányzott Dohná nyi és hiányoztak a karénekesek, hiányoztak a kamaramuzsikusok, de Szentgyörgyi László schuberti ifjúságot" reveláló hegedűjének poézise és Basilides mágikus da­loló ereje feltudták lebbenteni a titkok fátyolát, meg tudták lát­tatni a schuberti szellem rózsaszín felhős perspektíváját. Hacsak egy ablakot is tártak fel előttünk a tündéri tájak felé, de olyan he­lyütt tárták fel a lélek útját, ahonnan messze-messze látni so­kat átfogó, bűvöletbe ejtő szom­jas tekintettel. Ezért készséggel és hálával regisztráljuk: szép volt a Schubert est, a schuberti szép megvillantója volt. Először Szentgyörgyi László, a Szinte gyermekifjú hegedűművész lépett a pódiumra. Néhány évvel ezelőtt matróz ruhában, nagy fiúként állt itt előttünk a filhar­mónikusok orchesterének előteré-­ben és tüntető óváció köszöntöt­te benne a büszke ígéretet. Ez Ígéret beteljesedésének, a diada­loknak első útszakaszát járja most az ifjú hegedűs, akit egy markáns öntudatos művész, dr. Hercz Ottó kísér. A D-dur szonatina volt ere­jük, tudásuk, stílusuk, technikai, intellektuális készültségük és po­étaságuk próbája. A fiatal mű-

Next

/
Oldalképek
Tartalom