Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 274-296. szám)

1928-12-08 / 280. szám

Schubert Ferenc halálának századik évfordulója — Száz évvel ezelőtt, 1828 novem­ber 19-én távozott az élők sorá­ból. Csendesen, szinte észrevétle­nül tette be a földi lét ajtaját maga mögött, olyan emberhez il­lően, aki az örökkévalóság nagy vándorútjára csak beteljesületlen sóvárgást, meg nem valósult vá­gyakat, soha nem viszonzott sze­relem bánatos érzéseit vihette magával útipodgyászul. Szerény, magábazárkózott lélek adatott osz­tályrészül ennek a csodálatos zse­ninek, akinek emésztő lángokban égő érzésvilága és mindennapos élete sohasem csendülhetett ösz­sze az események és életkörülmé­nyek tökéletes harmóniájában. Boldogtalanságát, szegénységét, a megnemértettség keserű érzéseit mind magával vitte a sirba. De ha az élet kegyetlen volt is hozzá, ha az embertől meg is tagadta a gyöngéd és megértő szerelem bol­dogságának ajándékát, a művész halhatatlan szépségű dalokban gyöngyözte ki véges élete tragi­kumát. Boldogtalan álomkergető volt, akit a muzsika angyalszárnyai re­pitettek az élet nyaktörő merede­kein keresztül. Mulandó teste már a por és hamu, de lelkének kin­csei itt maradtak minden ember ajándékául. Halála után egy évszázad per­gett le az idő nagy homokóráján, de ma már a dal koronázatlan ki­rályát ünnepeljük annak az em­bernek emlékében, akit Schubert Ferencnek neveztek s aki anno dacumal orgonista volt a Hofburg kápolnájában. * Egyéniségét a legmélyebb, leg­megindítóbb tragikum jellemzi. Nem lehet kegyeletsértés, ha ezt a szépséget árasztó sorsot néhány kedves és jellemző anekdota fel­sorolásával hozzuk közelebb azok­hoz a szivekhez, amelyekben ma már csak alkotásainak zengő har­móniáiban él az az ember, akit Schubertnek hivtak s aki senkié sem volt, hogy egyszer ezer és ezer sziv dobbanjon érette. * A Kinsky-palotában estély volt. Schubert is megjelent, mert »A szép molnárleány« (Die schöne Müllerin) dalciklusából Kari von Schönheint énekelt és magának a szerzőnek kellett zongorán ki­sérnie. Az ulolsó akkordok elhang­zása után a Kinsky-palota előke- | lő vendégei lelkes ünneplésben | részesitették — az énekest. Schu- | berttel senki sem törődött. Csak a háziasszonynak volt néhány ud­varias szava az árvánhagyott zene­költőhöz. — Hercegnő, — mondotta Schu bert — sohase fáradjon miattam. Megszoktam én már ezt és rend­jén is van a dolog: legalább nem jövök zavarba... * Rómában ' Schubert barátjánál, Schwihdnél töltötte az éjszakát. Másnap reggel hatalmas felhő­szakadásra ébredtek. Schubert kedvetlenül járt fel és alá a szo­bában. — Komponálj valamit, — mon­dotta Schwindt. — Nem lehet, — felelte Schu­bert — se zongora, de kottapapir, se szöveg... — Azonnal lesz minden — kiál­totta Schwind. Megvonalozott néhány árkus pa­pirt, majd könyvei közül kikeresett egy verskötetet s megjelölt oenne néhány verset. Schubert átfutotta a kiválasztott szövegeket s azonnal munkához látott. Dél sem volt még, de a dalkom­pozíciók már elkészültek... * • Schubert egy alkalommal meg­mutatta néhány dalát, amelyeket Klopstock verseire irt, Spaun Jó­zsefnek. Spaunnak nagyon tetszet­tek a bemutatott dalok. Schubert bizakodva nézett a szemébe és igy szólt: — Valóban azt hiszi, hogy lesz belőlem valami ? Spaun biztató szavai után Schu­bert felsóhajtott: \ — Már én is bizom abban, hogy belőlem is lesz még valaki, azonban kinek van mersze 3eethoven után is csinálni valamit ? * Végtelen és kiapadhatatlan te­remtőerejére jellemző a következő mulatságos eset: Vogl énekesnek átadta néhány dalkompozicióját. Ezek közül Vogl egyet átírt mélyebb hangra s hetekkel kéíőbb elő i.5 adta. Schu­bert figyelmesen hallgatta sajit szerzeményét s barátaihoz fordult: — Halljától^ egészen ügyes ez a dal. Vájjon lunelÉa szerzeménye? Nem lehet csocraikozni, ha Schu­bert elfelejtkezett egyik szerzemé­nyéről. Müveit válósággal öntudat­lan átszellemültséggel, alvajáró­ként alkotta, ugy, hogy később egy-két kisebb szerzeményét mar meg' sem ismerte. 1928. december 8. J&ÍKYWÉM. isten pacsirtája Galánthai gróf Eszterházi egy bé­csi kirándulás alkalmával elvitte magával Schubertet, nogy leányai a neves bécsi zeneszerzőtől tanulja­nak zongorázni. Schabert örömmel vállalta a fiatal grófnők tanítását. Minden áldott reggel ott ültek a zongora mellett és lejátszották az előirt gyakorlatokat. A zeneórák végén néha Schubert is a zongora elé ült és áhítattal figyelő tanít­ványainak előadta néhány szerze­ményét. A fiatalabbik komtesz, Karolina grófnő szőke fejét a mes­ter oldalához hajtva, álmodozva hallgatta a bűbájos muzsikát. És Schubert egyszer csak azt vette ész­re, hogy a kis komtesz szemeiben könnyek ragyognak. A megható felfedezés után Schubert volt a vi­lág legboldogabb embere. Egyszer­re vigaszt és balzsamot talált min­den pillanatnyi szenvedésére, ame­lyet az arisztokrata főúr házában mellőzött volta okozott. Egyszer estély volt a kastély­ban és a főúri társaság Schubert­dalokat énekelt, Schubert-muzsikát hallgatott. Néhány nappal később Schubert a hatalmas parkban sé­tálva, találkozott Karolina grófnő­vel. Sokáig sétáltak egymás mel­lett, szótalanul. A kis komtesz ég­szinkék ruhájában, az esti szellő­től meg-meglebegtetett hajával szép volt, mint a földre 3zállt angyal. Ő törte meg elsőnek a csendet: — Schubert ur, volna egy kéré­sem.... — Grófnő, a kérést már teljesí­tettem is.... — Arra kérem, adja nekem azt a két dalt, amelyeket az estélyen előadott. Nagyon te?szenek ne­kem... Schubert szeme meghatottan csil­logott. — Hogy áCjam önnek azokat a dalokat ? Minek azt grófnő ? Hát nem az öné minden, amit itt irok és dalolok... Minden... minden. A hangjából kiáradó nev és tűz pirosra festette a kis grófnő arcát is. És mielőtt Schubert a csodát megérthette volna, a fiatal terem­tés hirtelen lehajolt és gyöngéden megcsókolta mestere — kezét. — De grófnő, az Isten szerelmé­re, — kiáltotta ijedten és megren­dülten Schubert. De Karolina grófnő már ott sem volt. Elszaladt a megható pilla­nat szent zavarában. Schubert alva­járóként támolygott vissza a kas­gNagy karácsonyi cipővásár szen zácito ol csó arakkal LICHTENBERG SÁNDOR CIPŐÁRUHÁZÁBAN w* TELEFONSZÁM 351 NYlREGYHAZA, ZRÍNYI ILONA-UTCA 1. SZAM TELEFONSZÁM 351 Férfi fekete egésseipők 17 80, 19 50, 20 50 P Férfi fekete és barna félcipók • —, 22-—, 24'— P Férfi bírna ba ariaeipó, I-a minőség — •—, 26"—, 28'— P Férfi lakk félcipő , 29 —, 32"— P Nói fekete fél füaó* «i pánto»cipó -•—, 15' — , 19 80 P Fekete gyermekcipők, kiváló minőség 18 —22 számig 350, 23—25 számig 8'—, 28 — 30 számig 10—, 31—35 számig 12 50, 31—40 acámig 17 50 P. Ugyanez barnában 50 fillérrel drágább. Tevesiőr kostodcipók 6'— F Extra finom teveazőr komodcipők 8'—, 9—, 10"— P Meleg bélésű posztó füeőa- ég c«*tto»»ipők hői-talppal 14'— P Női barna divat pántos fasarkű —'—, —'—. 19 80 P Nói drapp divat pántos, szép modellek —"—, —'—, 25"— P Női fekete magas seáru 15'—, 16' —, 17"— P Nói lakk divat pántos 22'—, 24s-, 26— P Divat komodcipők nagy válatatékban. I-a minőségű női hócipő 12 50? I-a minőségű női hócipő, bársonygallérral 14 80 P I-a minőségű férfi hócipő 19— P I-a minőségű orosz gyermek hócipők 12'50, 14'—, 16'— P Estélyi és báli cipóijdonságaim megérkeztek ! — Külön mértékosztály. Színes glacé, szines és fekete lakk, beige és fekete crepdesincipők, gyönyörű modellek raktáron. 10238

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom