Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 274-296. szám)

1928-12-07 / 279. szám

66 JNÍYÍRYIDÉK. 1928. december 8. a reád bízott ifjúságnak nemcsak szerető, gondos és bölcs atyai ba­rátja, tanártársaidnak nemcsak hű és igaz társa, ennek a középiskolá­nak nemcsak a legmagasabb szín­vonalon álló igazgatója, de való­sággal drága kincsé, dicsekedése és büszkesége voltál. A közélet szolgálata S ne vedd hizelgésnek, ha azt mondom, hogy azok sorában ís, akik ennek a városi és vármegyei társadalomnak a szellemi törekvé­sei élén állanak, a vezető helyek egyike, ha valakit, ugy téged iga­zán megillet. Hányszor gyönyör­ködtünk nyilvános előadásaid egy­egy stilisztikai és szónoki műreme­kében. Hányszor merengtünk el, vagy gyultunk izzó lelkesedésre lantod húrjainak nemes veretű hangjain és lelkesítő zengésén. — Hányszor szíttuk fel magunkba a legnemesebb szellemi élmények gyö nyörét, amikor téged hallottunk s amikor szinte ifjú frisseségedben és páratlanul lelkes készséggel láttunk ott mindenütt, ahoi a haza, a város, a vármegye, az egyház közügyét és a társadalom jótékonysági és köz­művelődési mozgalmat kellett szolgálni. A családban és templomban És ha mindezek mellett a ragyo­gó közszolgálati tények mellett nem feledünk el legalább egy röp­ke tekintetet vetni arra a példás szeretetben, gyöngédségben és ösz­szetartásban élő áldott családi haj­lékra, melybe Te mindig a boídog atya, a gyöngéd férj és a szerető nagyapa büszke és lélekemelő tu­datával léphetsz, és arra a másik hajlékra, ahol a mindenség Urá­nak, Alkotójának és Gondviselőjé­nek a trónja előtt megalázódott lé­lekkel olyan gyakran szívod fel lel­kedbe az isteni kegyelem megtartó igéit : akkor kibontakozik a lel­künk előtt a tanítómester, a köz­életi férfiú, a költő, és a filozó­fus ,a családfő és az Isten gyerme­ke lényének és életének csodás har­móniája ,amelyet a szeretet szelle­me szentel meg és az igazság lelke tesz áldottá mindannyiunkra nézve. S azért, hogy immár legmaga­sabbra emelkedjem ünnepi értéke­léseimben, Téged, mint egyik pél­dányképünket a nemesnek és a jó­nak a szolgálatában mindnyájan, iskola, egyház, család, társadalom város, vármegye, költészet, iroda­lom, mindnyájan kitörő lelkese­déssel üdvözlünk fényes kitünteté­sed örömünnepén s magunknak és Neked szívből kívánjuk, zavartalan erőben és egészségben élvezd soká e nagy kitüntetés R^ád és reánk is hulló fénye áldásait a Te forrón szeretett családod, iskolád, hazád és egyházad javára. Isten éltessen soká, soká ! Dr. Vietórisz József a to­vábbi munkára kötelezi el magát A püspök szavait hos.szan tartó éljenzés követi, mely alig akar szűnni s ebben az örömzengésben remegő ajkakkal, meghatódott! szív­vel áll Dr. Vietórisz József, hogy válaszoljon s megköszönje a feléje áradó szeretet és kegy megnyilvá­nulását. Az Isten trónja felé szárnyaló hála szavaival kezdi köszönetét, majd .egyre erősödő, mindjobban ércesedő hangon iesz vallomást arról az életről, amelyet folytatni kiván a jövőben is. A nyugdíjazás kérdésére legyen szabad kijelente­nem mondja Vietórisz József — hogy azt magamra nézve a magyar sors kellő ismerete mellett meg­nyugvással fogadom, azt azonban nem ígérhetem, hogy ez a nyuga­lom reám nézve a végleges és teljes nyugalmat jelenti. (Éljenzés.) ^ A kitüntetésben szerepet játszó vezető férfiak előtt köszönetét, a Kormányzó Ur őfőméltósága előtt pedig hódolatát fejezi ki s tesz Ígéretet az élete végéig soha meg nem szűnő munkára. Az üdvözlések sora Elsőnek Kállay Miklós főispán lép- a pódiumra, hogy megismé­telje a kormány üdvözletét s azoknak a kultúrintézményeknek a képviseletében szóljon, amelyek ezzel őt megbízták. Ugy éjzi azonban, hogy valamennyi jeg­eimnél erősebb az a jogcím, ame? lyet mint az ünnepelt volt ta-' nítványa nyújt számára. Gondo­latban végig haladt azon a soron, amelyet a püspök ünnepi beszé­de vetett fel egy költői képben s vallja, hogy méltóbb, érdemesebb embert nem érhetett kitüntetés. Mikecz István alispán Szabolcs­vármegye törvényhatósága szere­tettel teljes üdvözletét hozza Vietórisz József elé, mert e vár­megye ifjúságát nevelte egy em­beröltőn át rajongó szerettei. — Vallja, hogy nincs talán egy fér­fiúvá növekedett tanítványa sem Vietórisz Józsefnek, aki ne a leg­nagyobb hálával és szerettei gon­dolna reá. Szohor Pál főjegyző Nyíregyhá­za város tanácsának és a város polgárságának hálájával köszönti az ünnepeltet, beleszőve saját lel­kéből kiáradó nagy szeretetét, me­lyet azóta érez iránta, mióta mint kis diák megismerte s először ál­lott elébe a szeretet igéjének kö­szöntésével. Bihari Ferenc a nagykállói áll. reálgimnázium igazgatója az Orsz. Középiskolai Tanáregyesült Sza­bolcsi Köre üdvözletét tolmá­csolja és hangsúlyozza, hogy ez az ünnep nemcsak az ev. Kossuth re­álgimnáziumé, vagy csak Nyíregy­háza társadalmáé, hanem az egész magyar tanárságé. Vietórisz Jó­zsef lelkiségét a Senki Pál-ból vett idézetekkel állítja maga ele. Szenészi Gyula poétikus szépsé­gekkel ékes szavakkal az ev. le­ányliceum üdvözletét tolmá­csolja. Néveri János a kir. kath. fő­gimnázium tanárainak a kultúra veterán harcosa iránt érzett, sze­retettel és tisztelettel övezett testvéri üdvözletét hozza. Lukács Béla a tanítóképző in­tézet, Domány Sándor pedig a Városi Felsőkereskedelmi Iskola tiszteletét tolmácsolják a pél­dányképül szolgáló tanár előtt. Énekes János prelátus kanono*. a társadalmi egyesületek részéről kapott megbízáson kívül egyháza üdvözletét is tolmácsolja s nyíltan vallomást tesz arról, hogy dr. Vietórisz József személyváltogatás te a más vallású tanulókat is s nélkül, egyforma szerettei nevel­ezért az ő egyházának ezrei ne­vében is háláját és köszönetét fe­jezi ki előtte. A KANSz képviseletében dr. Tóth Bálint pénzügyigazgató, a Nemzeti Szövetség nevében Mi­kecz Ödön, a Kaszinó nevében pe­dig Kállay Emil köszöntik Vietó­risz Józsefet. Az 50 éves »Nyírvidék« legré­gibb, de mindenkor fris szellemi erejű, legértékesebb munkatár­sát köszönti Vietórisz Józsefben lapunk főszerkesztője dr. sasi Szabó László. Adorján Ferencné a közs. pol­gári leányiskola, Dobai Sándorné a Leánykálvineum, dr. Garay Kál­mánná a volt leánynövendékek, Benkő András kir. tanfelügyelő a népiskolán kívüli oktatásügy, | László Zoltán a Szabolcsvárme­gyei Ált. Tanítóegyesület, Fazekas János az ev. elemi iskola, Ru­szinkóné Justh Emma az Erzsé­bet hadiárvaház, Imre Etelka az ev. Leányegylet, Varga Ferenc az iparostanonciskola képviseletében fűznek egy-egy babérágat a Vietó­risz József feje fölé font koszo­rúba. Az üdvözlések sorát Teltsch Kornél a Kossuth reálgimnázium igazgatójának beszéde, aki a kartársak szívéből fakadó tiszta érzelmeket tolmácsolja s Teltsch István VIII. o. tanuló szavai zár­ják be, aki a jelenlegi tanítványok búcsúszavait juttatja kifejezésre\v Dr. Vietórisz József a sokfely megnyilvánuló üdvözlő szavakat szeretet és hála érzéseivel fogad­ja s munkás élet folytatását igérő vallomástétele után elnök a dísz­űlést berekeszti s a közönség a Himnuszt énekli. Vietórisz ünneplése az esti banketen Este nyolc óra után az impozáns társadalmi manfesztációvá lendü't gyönyörű ünnepség a Koronában rendezett nagy banketen nyer be­fejezést. Itt szünn inem akaró él­jenzéssel fogadják a belépő ünne­peltet a társadalom valamennyi ré­tegét reprezentáló megjelentek. Az első köszöntőt Bencs Kálmán dr. kir. kormányfőtanácsos mondotta a magyar élei teljességének és remé­nyeinek biztos őrére, Horthy Mik­lós őfőméltóságára. Péter Károly tanár, a kitűnő szónok visszaidézte a Vietórisszal való első szatmári találkozásának emlékét és ennek képei között látatta meg Vietórisz József lelkiségének már akkor aranyló szálait. Nem a távozó Vie­tórisz' Józsefet köszöntöm — mon­dotta, hanem a közöttünk maradó örök ifjú lélekre, eszméi megvaló­sulására emelem poharam. Borbély Sándor vármegyei főjegyző poéta lelkének tüzes szavaival sugároztatja azo­kat az érzéseket, amelyeket Vietó­risz költészete és egyéniségének va­rázsa vált ki a költői lelkekből. Szabolcs virágait borítja a poéta homlokára, boldogan, megilletőd­ve. Virágot adunk annak, aki ed­dig mindig csak ő adott lelke kifogyhatatlan bőségszarújából. — Víg társaságban, baráti körben óh hányszor láttuk sziporkázó szel­lemességének rakétáit, hányszor néztük megnyugodó lélekkel azt a bíztató szivárványt, amelyet az ő lelke, az ő költészete vont a vér­zivatar fölé. Az orgonazúgás áhí­tata és a boldog családi tűzhely csöndjének költészete áradt a szí­véből Poéta volt mindig, az ma is, az lesz örökké. A zseni külö­nös fajából, akinek gyökerei a nemzeti élet talajába mélyülnek, de aki alkotásainak kincsét nem igyekszik a honi határokon túl szórni, hanem a miénk, kizárólag a miénk akart lenni. Nem kérem Isten áldását reá — mondotta vé­gül Borbély Sándor — őt Isten megáldotta, azt kérem, Isten so­káig ,nagyon sokáig áldjon meg véle bennünket. Nagy Vilmos a ref. tanítóképző tanára lendüle­tes szavakban mondja el frap­páns beszédét, amelyben a Senki Pál filozófiai szépségű gondola­taival világít rá a poétára és pe­dagógusra, a jövő munkásaira, magvetőire. Tamáska Endre igazgató humorral átszőtt közvet­len szavakban üdvözli Vietórisz Józsefet a polgári fiúiskola nevé­ben. Sasi Szabó László kormányfőtanácsos, a Nyírvidék íőszerkesztője mond ezután mé­lyen megható beszédet. A ba­bérból, amelyet egy kiváló férfi omhlokára fonunk, hiányzik egy szál virág — egy' nemes hölgy homlokára fonunk, hiányzik egy Nagyasszony Őméltósága homlo­kára. Aki ismeri Vas Gereben és Jókat Mór alkotásait, ismeri azt a magyar urat, aki karonfogva sétál asszonyával. Ez a bidermeier kép lebeg előttünk, amikor Vietórisz Józsefet látjuk karonfogva a Mél­tóságos asszonnyal. Ez a meg­nyerő, kedves szép szimbólum, az igazi, az eszményi házaspár szim­bóluma, tündöklése azt hirdeti, így kell férfinak a feleségét szeret­ni, ez az igazi feleség, az egész életen át hü, szerető, ideális asz­szony. Az az asszony, aki a köz­ügyekben elfoglalt ura mellett ál­dozatot hoz azoknak a közügyek­nek, a nő, aki pelikánhoz hason­lóan hozza áldozatát a családi élet­nek. Sasi Szabó László beszéde könnyes meghatódottságot kelt és meleg ovációval száll az üdvözlő éljen a Vietórisz-család jelenlevő tagjai felé. Salzmann Ottó a kir. ügyészség elnöke, akinek három fiát tanította ,nevelte dr. Vietórisz József és aki fiaitól hallotta, hogy a tanítványok őrző­angyalként tisztelik tanárukat, az apák nevében mond üdvözlő be­szédet. Vietórisz József dr. meghatottan válaszol az üdvözlő beszédre. Mindig életeleme volt a derű, a jókedv, most azonban a meleg, mély komoly érzések köny­nyét érzi a szemében. Költőtársá­nak, Borbély Sándornak költői be­széde, Salzmann Ottónak, a ta­nítványok szeretetét dokumentáló szavai megilletődést, igazi és drá­ga jutalom érzését keltették ben­ne. De legmelegebben Sasi Szabó László hatott a szívére, aki felesé­géről beszélt, arról, akit ő annyira szeret s akinek mindenét köszöni Isten után. Szíves barátságot tapasztalt az életben minden oldalról s most ennek szépsége ünnepi fénnyel árad a szívére. A »Senki Pál«­ban a magyar tanár, a magyar tisztviselő küzdelmes, harcos éle­tét akarta tükrözni. Ezután dr. Vietórisz József a Kossuth reál­gimnáziumra vonatkozó terveit közölte és felhívására lelkesen csatlakoztak a jelenlevők a volt tanítványok szövetségének kibon­tott zászlója alá. Bácskai József felsőkereskedelmi iskolai tanár Vietórisz Józsefet, mint a felső­kereskedelmi iskoía felügyelőbi­zottságának agilis tagját köszön­tötte, ezután Konthy Gyula dr., Krieger Mihály, Sikorszky István, Jánossy Miklós mondottak lelkes szeretetet tükröző, ünneplő beszé­det. — Rácz Marci gyönyörű ma­gyar nótázása adta meg az est magyaros, lelkes alaptónusa amelynek hatása még sokáig ott hullámzik a lelkekben. — Magyar ember »Magyar Hét« nélkül is magyar árút vásárol. — 1000 darab jó minőségű, magyar gyártmányú levélboríték 9 pengő Jt Jóba-nyomdában. — Téli divatlapok legnagyobb választékban kaphatók m Ujság­koltbam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom