Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 274-296. szám)

1928-12-04 / 276. szám

jSíIfÍRYIDÉlC 1928. december 4. A közalkalmazottak arcképes igazolványainak érvényesítése 1929 évre. A tényleges közszolgálati alkalmazottak és azok családtagjai arcképes igazolványainak érvényesítéséről most is az illető hivatali főnökségek gondoskodnak. Az állami nyugdijasok az illetékes szám vevőség igazolási záradéka és a vonatkozó szelvény csatolása mellett maguk tartoznak kérni az érvényesítést, ugy a saját, mint gyermekeik részére. A nem állami nyugdijasok számvevőségi igazolással — szelvény nélkül — kérik az érvényesítést és kérvényükhöz '— éppen ugy, mint a tényleges szolgálatban álló nem állami alkalmazottnak — csatolniok kell az igazolványonként megállapított 16 pengő térítési összeg 'befizetését igazoló postacsekk elismervényt. Akinek még nem volt arcképes igazolványa, az 2 pengőt, aki pedig a már meglévőt kívánja érvényesíteni, az csak i pengőt fizet érvényesítési illeték cimen. Ezen összeget póstabélyegekben kell leróni. Az érvényesítésre megszabott határidőn tul beküldött igazolványok után már az illeték 3 pengő. Egy kecskeméti mázolőmester beadványt intézett városához, amelyben elmondja, hogy 100.000 pengőért gáz-, illetve hőforrás helyét jelöli meg Kecskemétről jelentik: Rendkívül érdekességü, s ameny nyiben az indokok alátámasztják óriási horderejű ügyről kaptunk ma hirt. Egy kecskeméti mázoló mester beadványt készített a városhoz, melyben azt a különös érdekességü bejelentést tette, hogy az eddigi tudományos kutatások ellenére megtud jelölni a városban olyan helyet, ahol gőz, vagy esetleg hőforrás tör elő. Tapasztalatokon nyugvó bejelentését az előfordult földrengésekkel összefüggőnek mondja. Hosszú évek óta él már benne ez a meggyőződés, amelyek feltárását ezideig az a körülmény késleltette, hogy pénzt, tőkét keresett, amelyben terveit megvalósithassa, hasznosíthassa. Nem sikerült s igy miután kora, 4$ éves már, sürgeti, a városhoz fordul, hogy megvalósithassa tervét. Nagy Mihály 48 éves kecskeméti kocsifényező mester az érdekes terv tulajdonosa, aki részletes beadványában 100,000 pengőt kér a várostól a jelenség helyének felfedezéseért, vagy pedig segédkezet, hogy a hely ingatlan tulajdonjogát megszerezhesse s a munkát maga elvégezhesse. Az érdekes beadvány nemsokára foglalkoztatni fogja a tanácsot. Egyelőre persze kuriozitás, kételkedés fogadja a mázolómester állításait. De azért utána fognak nézni. Ki tudja?.... — Bartsch ékszerész telefon•láma 281. — Zeneiskolaáthelyeaés. — V. Volkmann Róza zongoraiskoláját a Luther-ház B. épület I. ena. I. szám alá helyezte át. Telefen: 2-88. 3* Testápolás - Egészség lennyit költünk szeszes italra ? Nem vitás ma már senki előtt sem, hogy a szeszes italok nélkül bátran meglehetünk. Amilyen egyoldalú túlzás volna azonban a szeszes italok mérsékelt élvezetét egészen .veszélytelen dolognak mondanunk, époly egyoldalúság és elfogult felfogás volna azt is mondanunk, hogy a teljes tartózkodás az egyetlen helyes ut. Nagyon jól tudjuk, hogy ezt kivánni nehéz, nemcsak azért, mert az emberek általános szokása az, hogy szeszes itallal élnek és egy ilyen elterjedt élvezeti cikket máról-holnapra nehéz is kirekeszteni az életből, hanem azért is, mert a mérsékelt szeszfogyasztás az egész ország gazdasági életében olyan tényezőként szerepel, mely nagyon sok embernek kenyerét, megélhetését biztosítja. Ezért a szeszivás ellen való küzdelmünkben ezt az álláspontot kell képviselnünk, hogy a részegeskedés és a pálinkaivás igenis, minden körülmények között elvetendő és kárhozatos szokás, azonban á gyenge szesztartalmu italok mérsékelt fogyasztása egészségügyi szempontból sem jelent okvetlen kárt. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy még az egészen gyenge szeszes italok nagymérvű fogyasztása ellen is komoly ellenvetések vannak és semmiképpen sem igaz az, hogy pl. a sör valaha is joggal tarthatna igény a >>folyékony kenyér« elnevezésre, mert bizony mint táplálék, vagy annak pótlója, nem jöhet komolyan szóba. Ezek után pedig vizsgáljuk meg, hogy mai alkoholfogyasztás mellett mily értékek fordíttatnak szeszivásra? és akkor meg fogjuk látni, hogy vájjon indokolt-e az egészségügyi szempontoktól eltekintve is, a magyarországi antialkoholista mozgalom ? Körülbelül biztos számítás szerint ma Magyarországon évente négyszázmillió pengő az a pénz, amelyet az ország lakossága szeszes italokra elkölt. Természetes, hogy roppant bajos meg állapítani, hogy vájjon ebből az összegből, mennyi esik az egyes szeszfajtákra, mégis, ha a pálinkaivás terhére róható összegeket keressük és segítségül vesszük azt a számot, mely az elfogyasztott pálinka mennyiségére vonatkozik, akkor nagyjából azt mondhatjuk, hogy a mai árak mellett körülbelül száznyolcvan mii lió pengőt költenek el az emberek Magyarországon pálinkara egy esztendőben. Szörnyű nagy szám ez, ha azt tekintjük, hogy ez szenvedély: a pálinkaivás, minden szempontból káros, tehát az erre fordított pénz minden fillérje csak kárt bajt és bánatot okoz. Hiszen > nem kell egyebet mondanunk mint azt, hogy ez az összeg ötvenezer magyar munkáscsaládnak képes volna egész évi megélhetését biztosítani! Pedig a fennmaradó összeg még mindig nem tekinthető indokolt és helyénvaló kiadásnak. Mert bizony a mérsékelt és megengedhető borivás mértéke, no meg az egészségnek még ártalmára nem lévő sörfogyasztás nagysága semmiképpen nem indokolja a fennmaradó kétszázhuszmillió pengőt! Itt azonban már minden számítási kísérlet csődöt mond, hogy megállapítsuk: vájjon mennyi esik ebből az összegből a megengedett* mértékű ivásra és mikor kell azt mondanunk, hogy sokalljuk a szeszes italokra fordított költségeket. Az is igaz más oldalról, hogy ennek a kiszámított összegnek nagy része nem tényleges kiadás, hiszen a bortermelő gazda a saját borát fogyasztja. De meg aztán az a pénz végre is magyar munkás fizetése, magyar ipar, magyar termelés munkájáért megy. Igaz ez is és a megengedett keretek között természetes kiadás egy közel kilenc milli-ós nép életében. Csakhogy az is biztos, hogy a számitásnak mégis ez az alapja, tehát ha a fogyasztás csökkenne, akkor az a bizonyos összeg is kevesebb lenne, amit egy-egy ember szeszes italra elkölt. És bizony akkor ezek az önmagukban csekély összegek mégis' csak nagy summát jelentve, más hasznos nemzeti célok szolgálatában lennének állíthatók. Először is a szeszfogyasztó néprétegek jobb táplálkozása volna az a cél, amely ezáltal könnyebben lehetne elérhető, hiszen egy-egy liter bor árán egy félkiló szalonnát vehetne az a munkás magának és a napi egy korsó sör árának megtakarítása 3 tojást jelentene a konyhán! És még ha tisztán a szórakozás keretében maradunk is és azt mondjuk, hogy a szeszivásra fordított pénzeket ugyanis szórakozás céljaira fordítanák az emberek, akkor azt kell mondanunk, hogy a könyv, a színház , a zene által biztositható, nemes szórakozások még olcsóbban volnának megszerezhetők, ha a megtakarított pénzek erre fordítódnának. Mindenképpen sok tehát az a pénz, amit Magyarországon erre a célra fordítanak és már akkor is, ha a részegeskedés, meg a pálinkaivás szokása kiirtható volna, sokezer pengőre rúgna az az ösáfceg, ami ilyen módon nemesebb célok ér. dekében felszabaditható volna Mindenki a saját kis körében igyekezzék a szeszivás céljaira forditott összegeket csökkenteni és akkor hamarosan elérjük, hogy azok a könnyen kidobott milliók nem muló gyönyöröket, hanem értékes életörömöket hozhatnak. l 10207—6 Tisztelettel értesítem nagyrabecsült vevőimet, hogy NŐI KONFEKCIÓ- ÉS NŐI KflMPQZLETEflET RÁKÓCZI UTCA 4. SZÁM ALÁ HELYEZTEM ÁT. MA1BAUM MARISKA, NY1REG|YHÁZA A Mansz vasutas osztályának műsoros teaestje (A »Nyírvidék< tudósítójától.) Szombat este a Vasutas Otthon dísztermében a nagyszámban megjelent ilusztris közönség kellemesen szórakozott a Mansz vasutas osztálya által rendezett műsoros teaestjén. A hangulat már az előadott humoros számok előtt is kitűnőnek ígérkezett és a jjompás, kacagtató műsor után cigányzene mellett a késői órákig tartott. Kiss Antalné megnyitójában melek szavakkal üdvözölte a megjelenteket és az est nemes célját ismertette, amely szerint a tiszta jövedelemből a rászorultakat támogatják. AzuUn Bartók Anna végtelen finom előadó tónusban, talentumosan, a fordulatokat ügyesen kidomborítva egy szellemes monológot adott elő, majd Beregi Gyula és Zsigay Gyula hegedű duettje következett. A terckiséret kitűnően alkalmazkodott az étherikusan finom primjátékhoz és a nagytudással és gyakorlattal előadott számok után a közönség hálásan tapsolt. A kis színpadra most Petneházy Margit és Enyedy Imre dr. lépett, hogy a közönség állandó kacagása közben a »Hipnotizmus« cimü frappáns dialógot adják elő. Kezdetben a médium Petneházy Margit volt és a hipnotizőr Enyedy Imre dr. és csak a dialóg végén tűnt ki, hogy a tulajdonképeni hipnotizált a szerelmes doktor lett és a győztes hipnotizőr, Petneházy Margit. A bájos Csupek Jolánka PappVáry Elemérné »Harangszó« cimü versével aratolt nagy sikert, míg Hann Jenő szavalatával a hangulat vidámságát élesztette. Azután Katona Vilma és Kollár Margit táncszáma következett. A régi magyar tánc, a palotás pattogó ütemé-e perdüli-fordult a két magyarruhás bájos leányka nagy gyönyörűségére a közönségnek. Enyedy Imre dr. drámai erővel szavalta Jókay Mór »Munkácsi rab« cimü versét, majd Hajdú Ica nagyszerű temperamentumos énekével fejeződött be a szép, nivós műsor. Nagy sikerrel zárult a Nöipariskola Mikulás vására (A >Nyírvidék« tudósítójától.) A Nöipariskola vasárnap tartotta Mikulás vásárát, amely a legte.jesebb siker jegyében folyt le. A vásárra ízlésesen feldíszített munkatermek asztalait szebbnél-sz< 1 értékes kézimunkák töltik meg, amelyek közül is kiemelkednek a habkönnyű, szines kivarrásu csipketeritők és párnák s finom batiszt r.ői fehérnemüek. Reggel 9 órakor nyílt meg a vásár, dél felé már alig van holmi, aminek ne akadt volnagazdája. Különösen nagy érdeklődés nyilvánult meg a férfi és női zsebkendők iránt, amelyeknek azsurczásr. a leggazdagabb változatosságot és Ízlést árulta el. A kötött teritők, gobelin munkák, kelim párnák iránt is nagy volt az érdeklődés. Egy-kettőre szétkapkodtáK .a bonbonniereket, amelyek valóságos iparművészeti remekek voltak s ép ily mértékben keltek el a festett és díszített Mikulás-dobozok és gesztenyebaba bútorok és gyöngyláncok is. Az iskola igazgatóját, Trajtler Annát és lelkes munkatársait, Imre Anna, Gyurcsány Ica és Vizely Lujza kézimunka-tanítónőket a látogatók elhalmozták a méltán megérdemelt elismerés szavaival* az elismerésnek legékesebb bizonyítéka pedig a jól sikefttlt vásár volt.