Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 274-296. szám)

1928-12-28 / 294. szám

m jfiftÍRVIDÉK. 1928. december Folyamszabályozási munkálatok A „Nyirvidék" számára írta: layer János m. kir. földművelésügyi miniszter Utak építése, folyók szabályo­zása, mocsarak lecsapolása min clen kulturáltamnak elsőrendű fel­adatai sorába tartozik. A többter­melesnek a termelés biztonsága a legfőbb feltétele. Ha ez nincs meg, -akkor hiába hull a verejték a ba­rázdába, a vetés állandóan koc­káztatva van, az aratás pedig az. árviz martalékává válik. A kor­mány ezen a téren ismeri a maga felelősségét és igyekszik teljesí­teni a maga kötelességét. Hiszen csak az utóbbi négy év alatt cca 53 millió pengő volt az az összeg, amelyet a kormány erre a célra for­dított; amennyiben pedig a parla­ment a jövő évi költségvetésbe ál­talam beilleszteni szándékolt ösz­szeget e célra rendelkezésemre bo­csájtja, cca 61 millió pengő lesz az, amit ármentesitésre fogunk fordítani, a vizi társulatoknak adott kedvező és előnyös feltételű kölcsönök formájában. A képviselőház által a közel­múlt napokban elfogadott törvény­javaslat nem ármentesitésrŐl, ha­*em folyamszabályozásról szól, azoknak a folyóknak rendezéséről, amelyek az állam felügyelete alá tartoznak. Az 1908: XLIX. t.-c. szabályozta ezeket a munkálatokat n háború előtt, amikor 192 millió aranykorona volt előirányozva és évi 7.5 millió koronát biztosítot­tak tárcám részére ezeknek a fel­adatoknak teljesítésére. Ebből az összegből összesen csak 75 milliói költöttek el. Tervszerű és rendsze­res beruházási műszaki programm alapján történtek ezek a munkála­tok, de közbeesően 10 éves meg­szakítás volt, amikor a tárca a meg­felelő ellátmányt nem kapta meg erre a célra és igy olyan rombo­lások álltak elő a már végzett mun­káknál is, hogy ezek rendkívül nagy mértékben halomra döntöt­ték azt a szerves és rendszeres műszaki programmot, amelynek alapján a munkálatok folytak. Ma már, amikor költségvetésünk egyensúlya biztosítva van és gaz­dasági életünk is rendszeressé vált, gondoskodnunk kellett arról, hogy a mai viszonyoknak megfelelő uj beruházási programm alapján tö­rekedjünk ezeket a munkálatokat ellátni és hogy e végből a megvál­tozott viszonyokhoz és megváltozott vízrendszerünkhöz alkalmazkodva, uj törvényjavaslattal járuljak a parlamen* elé. Ezeknek a munkák­nak az elvégzéséig majdnem 190 millió pengőre lett volna szükség. Nekem azonban figyelembe kellett vennem az ország gazdasági hely­zetét és teherviselési képességét is és éppen ezért csak a halasztha­tatlan és legszükségesebb munká­latok ellátására szolgáló teendők költségeinek ellátására kívántam itt fedezetről gondoskodni. Az egyéb folyókon végzendő munkák nem függnek össze ezzel a beruházási programmal, mert hiszen az állami kezelés alá nem eső folyók kártételei ellen való védekezés során lesznek ellátva ezek a szükségletek, amelyekről ezidőszerint az 1914: XXXVIII. t.-c. gondoskodik. E törvény helyett miutá« ugyanazok az okok és in­dokok állanak fennt az uj megvál­tozott határ- és vízrendszer követ­keztében, egészen uj törvényjavas­lattal kell jönnöm, hogy ezekről a szükségletekről is gondoskodjam. Ez a törvényjavaslat is készen va* és rövid idő múlva abban a hely­zetben leszek, hogy a parlament elé terjesszem. A beruházási munkálatoknak egy részét házilag fogjuk teljesíteni és csak ott fogjuk zárt ajánlatu ver­senytárgyalás utján vállalatba adni a munkálatokat, ahol nagyobb menn)<iségü és összefüggő természe­tű munmkálatok mutatkoznak. Ter­mészetes dolog, hogy ahol házilag fogjuk a munkát teljesíteni, ott mindig az illető vidék szociális szempontjainak figyelembevételével fogunk aztán keresetet nyújtani és biztosítani a munkásságnak. Az a reményem, hogy ennek a pro­grammnak a végrehajtása áldást­hozó lesz és hogy a végrehajtandó vízügyi beruházásokkal hasznára leszünk az országnak, azt gazdasá­gilag megerősítjük s a nép foglal­koztatásával szociálpolitikai szem­pontból is javítunk a helyzeten. Karáesony másodnapján a vármegye és város egyházi és polgári előkelőségeinek jelenlétében irtatták be Bányay Jenő nagyprépostot Kattkay flyala kanonok aa egyház szabadságjogainak épség­len tartását hangoztatta ünnepi beszédében. — A világi társadalOM tevében ülés Andor kir. törvényszéki elnök üdvözölte az nj íagyprépostot (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Karácsony másodnapján a gör. kath. egyház életében nagyjelen­tőségű esemény történt Nyíregy­házán. Ezen a napon iktatták be magas egyházi méltóságába Bá­nyay Jenőt, a hajdudorogi gör. kath. egyházmegye uj nagypré­postját. Az installáció a gör. kath. plébánia templomban szerdán délelőtt fél tiz órakor kezdődő szent mise keretében nagy és előkelő közönség jelenlétében tör­tént meg. A beiktató kanonokok közül Ruttkay Gyula kanonok fel- j szólította Sereghy László kanono- | kot, a püspöki iroda igazgatóját, hogy a pápa kinevezési okmá­nyát és megbízólevelét olvassa fel. Miután ez megtörtént, a beiktató kanonok Ruttkay Gyula felhívá­sára az uj nagyprépost, Bányay Jenő letette az esküt, aztán installáló kanonokok közül Rutt­kay Gyula üdvözölte az egyház nevében az uj nagyprépostot, majd mélyenszántó, nagy figyel­met keltő lendületes beszédben fejtette ki az egyház hivatását, nagy nemzeterősitő, rendeltetését, összefogó erejének jelentőségét. Az egyház a nemzet szolgálatába! Az egyház — mondotta —nem keres mást, mint Krisztus ügyét és munkásságának céljául az em­beriség örök üdvét tűzte ki. — ö csak egyet kér: szabadságot és er­ről le nem mondhat, mert is­ísteni tisztségétől kapta azt e sza­vakban: Mint engem küldött az atya, ugy én is küldtelek titeket. Ő e szabadságot nem mint va­lami kedvezést vagy kegyelmet fo­gadja el: de mint jogot követeli. E szabadságnak pedig fő fel­tétele és kelléke, mi szerint ön­körében és rendeltetésére nézve saját elöljárói és csak saját tör­vényei által kormányoztassék. És midőn szabadságot kér, nem­csak hogy tetszéssel cs támogatással nem találkozik, de ellene irá­nyul minden erőlködés, félté­kenység és fenekedés. De vájjon azon egyház lehet-e ve­szély a társadalomra, amely mi­dőn Európát a keresztény művelt­ség pályájára vezette, egyszers­mind ki nem számitható haladás ösvényére vitte; mely nemzetünket a nagy ke­resztény családba beleolvasztva, hogy a hunok és avarok sorsá­val sirba ne szálljon, — meg­őrizte; nemzeti fennléte felett virraszt­va, alkotmányának alapjait fej­lesztette, szülőoka volt annak, ohgy magyar fajunk nemcsak fenn­maradt, de az európai többi né­peknék a polgári szabadság, mű­veltség megmentésében védbás­tyául szolgálhatott, s e kettős té­ren velők versenyezhetett. Mi vagyunk az összekötő kapocs Mi ezen egyháznak szolgái va­gyunk s mint ilyenek, nagy eszmék hirdetői, nagy törvények magya­rázói, nagy áldásoknak közvetítői, e hazában és e nemzetben felfog­va hivatásunkat s leszámítva em­beri gyarlóságunkat, emelt fővel mondhatjuk, hogy a hazának annyiszor összeüt­köző érdekei között mi va­gyunk az összekötő kapocs. Értsék ezt meg jól mindazok, akik a hazafiság és hazaszeretet eré­nyeit a maguk számára lefoglalni szeretik s magukat a haza egye­düli fenntartó oszlopainak tekin­tik. Akik pedig a mai általános szellemi műveltség elért foka, a jelenlegi tudományos intézetek, az állami intézmények, a hatalmi be­rendezkedések, a napi sajtó nagy­kiterjedése mellett félnek az egy­ház állítólagos túlkapásainak be­következésétől, azok vagy saját agyrémeiktől rettegnek, hogy ret­tegéseikkel másokat felizgassanak vagy elfogult keblű vagy éppen abderitói együgyüségü emberek. Mi, kedves munkatársaink, a ke­resztfán született egyháznak szol­gái vagyunk. Ez a kereszt okta­tónk és buzditónk munkára, ön­megtagadásra, önfeláldozásra az egyházért és hazáért minden hi­valkodás, hiúság és önzés nélkül. Mert ugyanaz a kereszt, mely a legszentebb szeretet áldozatának jelvénye, nekünk is buzdító, szent jelvényünk volt és marad minden­kor. Szeretjük az egyházat, a hazát és ezt a nemzetet. Minden törek­véseink és minden lépéseink oda­igyekeznek és odairányulnak ösz­szes működéseinkben ugy, mint az Isten oltára előtti imádsága­inkban, hogy a mindenható jó Isten mennyei hatalmával őrköd­jék egyházunk, hazánk es nem­zetünk felett. Üdvözlik az uj nagyprépostot A beszéd befejeztével az insto­lálló kanonok a pápát, Miklósy István püspököt, a nagyprépostot élteti s rájuk áldást kér. Ezzel a beiktatás szertartása véget ér. Az ünnep iaktus alatt a gör. kath. énekkar Szilvássy József karnagy vezetésével gyönyörű énekszámo­kat ad elő. Az ünnepnapi szent beszédet Melles Géza kanonok mondja, aki Ruttkay Gyula ka­nonokkal együtt végezte a beikta­tás szertartását. A szent mise után Bányay Jenő nagyprépostot lakásán üdvözlik a vármegye, a város, egyházi és pol­gári előkelőségei. Kállay Miklós főispán már az ünnep élső napján megjelent Bá­nyay Jenő nagyprépostnál és ki­fejezésre juttatta jókivánatait. — Most a főispán és a betegen fek­vő Mikecz István alispán képvise­letében Virányi Sándor főjegyző jelenik meg, hogy köszöntse Bá­nyay Jenőt. A villásreggelin, ame­lyet a nagyprépost ad vendégei tiszteletére, megjelenik Miklósy István hajdudorogi püspök is né­hány percre és itt van a hajdu­dorogi püspöki káptalan teljes számban. A róm .kath. egyház képviseletében Énekes János pápai prelátos, prépost kanonok jelenik meg papjai kíséretében, az ág. h. ev. egyházat Paulik János igazgató lelkész képviseli. Megjelenik dr. Bencs Kálmán polgármester, majthényi Kiss Sán­dor rendőrfőtanácsos, Illés Andor kir. törvényszéki elnök, Salzmann Ottó kir'.ügyészségi elnök, Ko­sinszky Károly, Tóth Pál dr. Brenner Mihály kir. törvényszéki tanácselnökök, Benkő András kir. tanfelügyelő, Fábry Ignác s. tan­felügyelő, Bekény Aladár ny. min. tanácsos, Lukács Béla a kir. áll. tanítóképző, Névery János a kir. kath .gimnázium, Teltsch Kornél az ág. h. ev. Kossuth reálgimná­zium igazgatója, Dohanics János tanár, Áltnos Zoltán dr., Szőllősy Pál ügyvédek, Zoltán István, He­ringh Andor kir. pénzügyi főtaná­csos, Kaszás György iparos, Szil­vássy József egyházi karnagy és még számosan. Bányay lenö levelomnnkás­sága a Kárpátok alján A megjelentek nevében Illés An­dor kir. törvényszéki elnök mon­dott lendületes lelkse köszöntőt. Felidézte azt az időt, amikor Bá­nyay Jenővel együtt hirdették a Kárpátok alján, Máramarosszigeten a magyar haza szeretetét, a ma­gyar állameszméhez való hűséget, a magyar szó fenségét. Bányay Je­nő apostoli munkásságának ered­ménye, hogy a Kárpátok alján hit­hű és a magyar hazát szerető, a magyar állameszméhez ragaszkodó intelligens társadalom él. Az on­nan érkező hirek arról győznek meg, hogy ha népszavazásra kerülne sor, a ruthén föld lakosságának ki­lencven százaléka a magyar állam iránt való törhetetlen hűséggel állana mellénk. — Ennek a lelkületnek kialakításá­ban nagy része van annak a ne­mes ideálokért lelkesedő kulturális munkásságnak is, amelyet Bányay Jenő kifejtett. Most, amikor a pá­pa őszentsége a hajdudorogi egy­házmegye fenkölt lelkületü püs­pökének ajánlatára Bányay Jenőt előkelő egyházi méltóságba emel­te s ebben egyháza ünnepelte, a világi társadalom nevében igaz örömének ad kifejezést, kérve a Mindenható áldását magasztos működésére, amellyel a nagy ma­gyar célokért fog küzdeni. A kir. törvényszék üdvözlő beszé­dét lelkes éljen fogadta és a ra­gaszkodó, ünneplő szeretet üdvöz­lésével köszöntötték Bányay Jenő nagyprépostot. Énekes János pré­post-kanonok örömének adottt kife­jezést, hogy Bányay Jenő nagypré­postot a pápa nevezte ki s ezzel a

Next

/
Oldalképek
Tartalom