Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 274-296. szám)

1928-12-25 / 293. szám

1928. december 25. JWyíryidék. szerint a revíziónak a legnagyobb ellensége, azért itt nála kell meg­kezdeni a leszerelést, ami ugy tör­ténhet meg, hogy a huszonegy­ben általa hangoztatott nyilatko­zatokat szembe kell állítani, a mai merev álláspontjával. Ezért a legcélszerűbb volna, ha a Pro Hungaria kebeléből egy hölgybi zottság személyesen felkeresné Párisban. Ez a bizottság — idézve kijelentéseit — mindenekelőtt megköszönné, hogy a magyar igaz­ság mellett nyiltan állást foglalt, azt a szenátusban nyiltan hirdette s igy az egész világ előtt nyilván­valóvá tette. Majd felkémé a b ; zottság, hogy nyilatkozatait ismé­telje meg Genfben a nemzetek ta­nácsában, amikor ott a békerevizió a magyar kormány intervenciója alapján tárgyalásra kerül. Méltóságos Asszonyom! Lehet, hogy a hölgybizottság missziója kudarcot vall. Lehet, hogy az illetőnél a gentlemant le­győzi a politikus s megmarad til­takozó álláspontja mellett. Ez a feltevés még se tartsa vissza a Pro Hungáriát ettől a lépéstől. Fájdalmas lenne ugyan a csalódás, de gondoljuk meg, hogy azt a magyar asszonyt, kinek férje, .azt a magyar anyát, kinek fia, azt a magyar árvát, kinek apja, azt a hajadont, kinek jegyese hősi halált halt, sokkal nagyobb és fájdalma­sabb tőrök járták át, mégis büsz­kék a haza oltárán bemutatott ál­dozatra. Gondoljuk meg továbbá, hogy ezt a lépést, Briand megnyerését, nem érzelmi motívumok diktálják, hanem a legreálisabb okok: a kenyér, a megélhetés, a fennma­radás parancsoló szava teszi szük­ségessé, halaszthatatlanná, mert minden nap gyengülünk, pusztu­lunk, veszünk s rövidesen meg­semmisülünk. Akkor, amikor hadi felszerelé­sünk önvédelmünkre nincs, amikor diplomáciai felkészültségünk nincs, másfelé kell tekintenünk, —­hogy megtaláljuk azt a mentő szá­lat, melynek segítségével a fulla­dozó nemzet parthoz juthat. Mert legyünk azzal tisztában, hogy az egyoldalú eladósitás, elzálogosítás nem a feltámadás útját munkálja, hanem a nemzet önállóságának még meglévő foszlányait emészti meg, gyengülését, sülyedését segíti elő és sirját ássa mélyebbre. Méltóságos Asszonyom! Kegyeskedjék attól eltekinteni, hogy ezen szerény sorok csak egy igénytelen szürke embertől ered­nek. Ne méltóztassék azzal a már közhellyé vált szólásmóddal fo­gadni, hogy ime, ismét itt van egy »honmentő«, mint ahogy a tét­tétlenségbe sülyedtfelsőbb körökhöz tartozók némelyike mondani szok­ta; mert legyen meggyőződve Mél­tóságos Asszonyom, hogy ha csak legkisebb megmozdulását látnánk mi kisemberek az arra hivatottab­baknak, mi hallgatnánk; de saj­nos ezt nem látjuk; de azt látjuk és tudjuk, hogy minden alap meg van arra, hogy a revíziót a nemzet minden pillanatban köve­telheti. És azt is tudjuk, hogy ez a követelés, az egységes nemzet egységes akarata, azért egyesek, se kicsik, se nagyok nem állhatnak ut­óiba. Nem! Annyival inkább nem, mert a müveit nemzetek ki váló nagyjai már régtől követelik azt. Ezek: Lloyd George, Nitti, Asquith Rol­land, Aleida Ebsay, Keynes, Bonar Law, MacDonald. Angeló Pávia, De Monzie, Viktor Marqueritte, Chamberlain, Seaton Watson, Lut­her dr., Weiller Lázár, Sagetre, Mussolini, Eliot, Newton lord, Montaguof, Sydenham lord, Bry­cienek, Lansing Róbert, Ferrero Cuglielmo, Desthieux Albert, Fábre Luce, Aleide Ebray. Mindezek időrendben megelőzték a magyarok legnagyobb barátját, Rothermere Őlordságát. Mindezen jeles férfiak iránt az­zal fejezheti ki háláját a magyar nemzet, hogy ő maga is a cselekvés i terére lép. á hét margójára Carmen lugubre. Ha csókos hajnalon ajkadat le- ; zárom, édes kicsi párom ne fáj- j jon az élet. Veszteni valója van minden embernek. Csak te neked j nincsen édes kicsi Kincsem, mert i szeretlek téged. Hagyd hát... Add a szád! Semmi sincsen veszve édes kicsi párom, ha csókos haj­nalon, mindent elfelejtve, ajkadat lezárom... { Életuntak. A Korányi centennárium alkalmából. Két nagy orvosfamilia szökött sudarba az ősi Szabolcsból. t\ Korányi. És a Jósa. Neves or­vosa volt a régi Szabolcsnak több is. Flegmann. A nagy em­berbarát. Akinek ezrek, meg ez­rek kisérték koporsóját utolsó út­jára. Szabó Dávid. Az epikus költő. A tragikus véget ért, nagy­tehetségű Szabó Lajosnak az apja. Meskó, aki örökös harcban élt a szomszédjával. Kultsárnéval. A hires javasasszonnyal. Akinek ak­koriban több betege volt, mint sok neves orvosnak. Gara. Aki közéleti érdemeiért később ne­mességet is kapott. És „nyíregy­házi" előnevet. Kállay Rudolf. Á büszke, nemes ur. Aki, a diplo­máját mégis többre becsülte, mint a nemeslevelét. És a többi. Ha­gyományosnak, örökletesnek azon­ban, a Korányi, meg a Jósa csa Iádban mondható csak az orvos­tudományoknak ez a nagy szere­tete, s hirben, jelentőségben sem emelkedett közülök egyik se odáig. Mint akár idősb Korányi Frigyes Akár Jósa András. A XIX. század húszas, harmincas éveinek ez a két nemes hajtása. Csodálatos kor ez a századelő. A tudományokban az előkészület, a költészetben a nemzeti felujulás kora. A talaj még töretlen Bécs is nagyon berzeng. De Linné, Kant, az encikloped sták már a levegőben. Sonnenfels és Martini .aufklárista* tanításai már mélyen belevágnak a magyar ugarba. S mig ezek, a jog és állambölcse­let, addig a bécsi egyetem világ­hírű orvosi fakultása a diagnosz­tika uj módszerei, meg a termé­szettudományok terén vág uj uta­kat, amiknek szellemi áramlása aztán 1825. után ellenállhatatlan erővel viszi előre a magyar jövőt, történelmi nagy utjain. Még pe­dig, most már nem Bécs, hanem a nemzet akaratából Aminek 1848. és 1867, meg ami 1867. után a nagy nemzeti átalakulás korához fűződik, mind-mind csak egy-egy szellemi, politikai és gaz­dasági vetülete. Az energetikai Magyarország. Szemben a rendi statikával. .. Ennek a nagy és forrongó kornak a gyermeke és neveltje Jósa András. Meg idős Korányi Frigyes. Akit a kor felvilágosult szabadéivüsége ellenére, még j hosszú időn át, nagy szakadék választ el társadalmilag a hires sebészorvos, a büszke, gőgös, aulikus, nagyváradi consiliárius kényen nevelt fiától, az örökké bohém Jósa Andrástól. A kor­szellem azonban, mely „visz, vagy elmerit, mert annak nem kormányosa, hanem csak úszója az ember", már adva. Csak bele kell illeszkedni. Hogy azon a magosba törjön egyik is, másik is, a maga öröklött adott­sága szerint. Mert, végeredmény­ben egyikük se tudta leküzdeni ez ősi láncokat. Korányit Nagy­kálló poharas, fojtogató légköré­ből csakhamar Pestre viszi az érvényesülés vágya. És a kenyér. Ahol, éppen ak­kor bontogatja szárnyait a Bécs orvosi fakultásán nevelődött ujabb orvosi nemzedék nagyotakarása. Jósa, akinél a kenyérgond nem játszik szerepet, itihol ma­rad, a megyét szolgálni. Korányi­nál élethivatás a pálya. Jósánál inkább uri passzió. Korányi csak­hamar profeszor lesz. Jósa kór­házi, majd megyei főorvos. Aki azonban éveken át nem veszi föl tiszti fizetését. A megyének hagyja. Korányinak a górcső a fegyvere. Amellyel az ezeredmilliméterek világát vizsgálja. Jósa Andrásé az ásó. Meg a kapa. Amellyel 1 homokba fult kulturák nyomait kutatja. Korányi az élők vilá­gában jut csodálatos megállapí­tásokhoz Jósa a holtak országá­ban. Korányi a jelenből merit. Jósa András a múltból. Korányi a mikronok világában küzd az emberiség legnagyobb bestiái el­len. Jósa a gyakorlatban, zsan­dárt, meg katonaságot kér a mi­nisztériumtól a kolerajárvány le­küzdésére. Korányi „ex cathedra" küzd a jobb magyar jövőért. Jósa András kint az életben. Ko rányi a tudomány fegyvereivel harcol a tudatlanság, meg az em­beri bornirtság ellen. Jósa nemes előkelősséggel. Derűs bonhomi­ával. Korányi fokról-fokra mago­sabbra hág. Anyagiakban ép ugy, mint a szellemiekben. Jósa elap­rózza magát, a vidéki élet szűk látókörű, kicsinyes, apró, komisz kis harcaiban. És nemcsak a szellemiekben. Mert mindennel tud bánni. Csak eggyel nem. A pénzzel. Korányi, munkája után, fényes jólétbe kerül. Jósa, még az ősit is eléli. S ami megma­rad, azt a köznek adja. De ab­ban mégis egyek. Hogy felvilá­gosult, nagylelkű, emberszerető ember mind a kettő. Csak más irányban. Ki-ki a maga zsenije szerint. És, a maga életutain. Szilánk it a közönség észrevesz. Pmwos levelek, észrevételek é* egyéb megszívlelendő apróságok Bürokratizmus A következő levelet kaptuk: Igen Tisztelt Szerkesztő' Ur! A Nyirvidék már egy héttel ezelőtt megirta komoly és hivatalos for­rásból nyert értesülés alapján, hogy Aranyvasárnapon az üzle­tek déli 12 óráig tarthatnak nyitva. Ezzel szemben a helybeli rendőrség nem vett tudomást, vagy nem szerzett hivatalos értesülést a belügyminiszternek arról a rendelkezéséről, amelyet már a verebek is csiripeltek és délelőtt fél 10 órakor közegei utján rendre becsukatták a nyitva levő üzleteket. A kereskedők érthető elkese­redéssel és felháborodással tilta­koztak a különös eljáráson és hivatkoztak arra, hogy a Nyirvi­dékben több ilyen értelmű hir jelent meg. A rendőrök azonban nem vették figyelembe a tilta­kozást és felsőbb parancsra való nyomatékos figyelmeztetéssel újólag felszólították a kereske­dőket hogy csukiák be azonnal üzleteiket, mert súlyos büntetés lesz a vége A kereskedők — mit tehettek egyebet — lehúzták a redőnyö­ket. Alig telt el azonban egy fél­óra, újból rendőri hirnök jött, aki most már azt mondotta, hogy meg jött a távirat, ki lehet nyitni az üzletet. A legtöbb kereskedő azonban bosszúsan ment haza és igy nem vett tudo­mást a hirtelen frontváltozásról s érthető felháborodással szidta magában, sőt nem is magában a Nyirvidéket. v és fejetlenség. jj Azt kérdezem kedves Szer­kesztő Ur, hogy mi ez ? Nem tudom, hogy ki az oka ennek a bürokratikus fejetlenségnek, annyi azonban bizonyos, hogy a nyíregyházi kereskedő társa­dalom, amelyet az ilyen kapko­dással súlyos anyagi kár ért és a nyíregyházi polgárság, amely " felülve a hirlapi közlésnek, bevá­sárlásait erre az időpontra halasz­totta, e nagy költséggel és áldo­zattal fenntartott közbiztonsági szervtől több gondosságot és előrelátást vár. Ha a Nyirvidék tudomást szerzett arról, hogy van ilyen miniszteri rendelet, akkor a rendőrségnek is köte­lessége erről tudomást szerezni. Tisztelettei : Egy nyíregyházi polgár (*) Nyelviskola Nyíregyházán. A Budapest—debreceni Rose Nyelv­iskola 1929. január 2-iki kezdettel angol, francia, német, olasz kezdő, haladó, valamint társalgási tanfo­lyamokat nyit Nyíregyházán. — A tandijak olyképen lettek megál­lapitva, hogy mindenkinek módjá­ban legyen a fenti nyelvek töké­letes elsajátítása. Tanáraink ki­I váló született tanerők. Minthogy a. tanfolyamokat csak a kellő lét­szám elérésével kezdhetjük me^, felkérjük az érdeklődőket, hogy cí­müket e lap kiadóhivatalával kö­zölni szíveskedjenek. Bővebb fel­világosítással készséggel szolgál a Rose Nyelviskola, Debrecen, Szent Anna-u .12. iox I

Next

/
Oldalképek
Tartalom