Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 274-296. szám)

1928-12-25 / 293. szám

JSÍYÍRYIDÉK. 1928. december 25. lata megríkatóan omladozott és megrokkant oldalához hatalmas oszlopokat mankózott a tulajdonos szegénysége. Belül a csatornabűzt lehellő keskeny cellaudvar fogatlan szájjal, sötéten ásított. A sarokban hatalmas szemétláda kövérre hiz­. lalta a virgonc patkányokat. A csigalépcső korhadt, szúrágta fája mint beteg mellkas kongott lépteim alatt. A verejtékező falak fakósárgán nyúltak el és egy fá­radt gázláng megkékült dühvel küzdött a nyirkos pára ellen. Az elhagyatottság keserűsége fojtogatott," mikor beléptem a kis padlásszobámba. Mintha egy ku­bista festő ficamodott agyának torz elképzelése valósult volna meg. A ház teteje hirtelen hegyesszögbe lejtve vágta cl a szoba egyik falát. A tetőbe vágott ablak az ég egy kis darabját lopta be kolostorszür­ke fénnyel. Az éktelen gerendák fejbeverték a felegyenesedni me­részkedőt és az ágy közelében térd­re kényszeritették a pihenni vágyót. \ falbavájt szekrény rendetlenségét fonnyadt milflőrös kartonfüggöny takarta. .A fal sárgalapu, kékmm­tás tapétája felhólyagosodott a nedvességtől, mint a himlőhelyes arc. Egy vézna asztal, három szék, néhány könyv, mosdótál, vizes­kancsó alkották e kubista csendéle­tet. Áz ablaksarkán a téli nap felvá­gott üteréből vékony csíkban folyt be a vér, de a közelgő alkony las­san kiszivta azt is, Én ott ültem az asztal mellett egyedül a sötétséggel. Elmúlt életem megfakult lapjaiból, mint öreg, elfelejtett Bibliából ol­vastam. Estére négyen-öten verődtünk egybe. Magyarok. A vin rouge fa­nyar íze innyünket, a szonnoruság szivünket húzta össze. Alig beszél­gettünk. Gondolataink messzi jár­tak. Volt, aki a Tisza közelében kopogtatott egy ház ablakán, voít aki a Duna táján térdepelt a ka­rácsonyfa ielőtt. Végre egyikünk megszólalt. Nem nekünk, magának. Csak úgy, susogva idézte Adyt: Dltt valahol. ott valahol Egy-két magyar összehajol. Miért is, miért is, miért is.<­És nekem hosszú évek multán ismét megeredtek a könnyeim. Később feltálaltam a vacsorát. Az ünnepi ételt. Hugó Viktor nyo­morultjainak, Páris hid alatt lakó koldusainak eledelét. A pate-t, ma­gyarul pástétomot, a hosszú fanta­síe kenyérrel. A francia szeret nagyzolni. Költői fantáziával dicsér fel mindent. A »gloire«-t csakúgy, mint a barna, faggyus marhamáj vagdalékot a »pate«-t, vagy a vé­kony méteres, repedt, csupahéj ke­nyeret, a »fantasie«-t. A vin rouge a fanyar olcsó vörösbor gyorsan fo­gyott és a beszélgetés megindult. Az egyik elővette hegedűjét. Jól játszott, cigányosan jól. De nem ment a nóta. A bor volt az oka, a francia bor. Becsíptem már kitű­nő bordeaux-i aszútól, tudom. ­Más hatása van a francia bornak, mint a magyarnak. Inkább asszp­nyosan fecsegővé teszi az embert, mint sem duhajjá. Az íze, illata is más. Hiányzik belőle a magyar föld illata, a magyar bor tüzes-bo­rus, sirva-vigadó mámora. Nem ment sehogysem.. A francia nem mulat otthon, mu­latóhelyeken szórakozik s igy a consierge, a ház éber ura tizenegy­óra felé felháborodását átkopogtat­ta a falon. Ijjedten hökkent belénk a dal. A hegedűnek mintha húrja pattant volna s mi vissza zuhantunk a szomorú valóságba, mi megtűrt idegenek. A boldogság A feltámadás arany trombitája Sem szólhat szebben, édesebben. Mint zengő ajkad édes vallomása. Hallottam s rögtön vidám lettem. Fénytelen szemem lángra lobbant, A sós vizű két könnytó nevetett Langymeleg tavaszi napfény Derüzte be ujjongó lelkemet. Mint hajnalban, mikor az erdő ébred S a rózsaszínű ég dallal tele Olyan dicső, olyan megrázó szép volt Az én új életem ifjú reggele. Gondjaim terhét könnyen félredobtam Mint félisten a gyatra földi láncot ; Boldog gyermek szájjal kacagtam Kicsinek, törpének éreztem a világot. V. KOPPÁNYI ERZSÉBET. Gyermek született... Történelmi tény, 2000 éves igaz­ság, hogy a názáreti Jézus, az isteni gyermek, mikor a való vi­lágba lépett, magával hozta egy uj, tökéletes erkölcsi világ kiala­kulásának minden nélkülözhetetlen elemét. Mig a többi nagy, vallásalapítók előtt elmosódik, vagy egészen ösz­szezsugorodik az egyéni élet ethi­kai jelentősége, addig a Jézus lel­ket formáló törekvésének a súly­pontja odaesik, hol a kristály-tisz­ta érzések gondolatokból szövődik az öntudatos ember, az erkölcsi lény benső világa! Innen magyarázható meg Jézus­nak az az egész világot átható erkölcsi meggyőződése, mely sze­rint az isteni s az emberi megítélés mérlegén nem a születés, nem a rang, nem az anyagi előnyök s kiváltságok súlya a döntőjelentő­ségü, hanem az egyéni munkás, áldásos élet természetes őszinte megnyilatkozása! Ezt az óriási ér­téket hozta ő fel társadalmi éltünk uralkodó viszonyai közé, az emberi zsarnokság s elfogultság évezredes mélységeiből, hogy belehelyeződ­ve az isteni tervszerűség magasz­tos munkakörébe, mint nélkülöz­hetetlen élettényező fejtse ki a maga csodálatos hatalmát az ön­tudatos emberi élet törvényének megalkotásába s ennek eredmé­nyes végrehajtását illetőleg. Ehhez a nagy és örök munkához a hivatása magaslatára emelt egyé­niség az Istenség lelkétől ihletett Jézustól kapta a legteljesebb ins­pirátiót az egyetemes testvériség Kedden csak 1 napig Karácsony első napján (A REJTÉLYES HÁZ) Hajsza életre halálra egy bűnszövetkezet után 10 felv. Rendezte: Bolváry Géza. A detektív C<»RL DE VOGT ___ és a feisérő műso r Szerdán Csütörtökön ÁGNES GÜNTHER regénye fl szent és a rajongója Előadasok kezdete : a karácsonyi ünnepeken 3, 5, 7 és 9 órakor hátköznapokon 5, 7 e-s 9 órakor, Szent gondolatában: a világmeg­váltó szeretetben! Karácsony ünnepén, amikor ki­gyúlnak a parányi mécsvilágok a szeretet jelvényeivel felékesített zöld lombok között s a nyomor öléből kiragadott gyermek arcocs­káján felragyog az élet igazi örö­me; mikor a sínylődő beteg kór­ágyához is odajuttatja egy-egy tit­kos kéz a nagy fájdalmak csillapító balzsamát : az önzetlen szeretet ado mányát; mikor az élőhalpttak nagy koporsójának a fedelét is nyitogat­ja karácsony éjjelén a megbocsá­tani tudó testvéri lélek s van egy biztató, felemeló szava az elesett­hez; mikor a harag, gyűlölet he­lyett mindnyájunk szivébe ellenáll­hatatlanul beköltözik a világ legna­gyobb hatalma: a testvériség krisz­tusi érzete.... ugy tudom, ugy hi­szem, hogy a betlehemi Gyermek reámcsókolta istenadta lelke leg­szentebb tulajdonát, engem is, porembert a töredékeny egyént arra a magaslatra állított, honnan milliók szive dobbanásában indul hóditó útjára, az idvezitő ember testvéri szeretet!... Bármilyen lármás legyen az ész jogaival kérkedő s tudományos ha­ladásával lázba ejtő modern em­beri élet, de ha figyelmen kívül hagyja, sőt lekicsinyli a legtermé­szetesebb emberi tulajdonságot: a minden ellentétet áthidalni képes szeretetet; ha az egyéni élft eme krisztusi értéke csak egy avult régi­ség és egy üres fogalom előtte.... akkor a magasba röppenő rakétá­nálnem több ez a varázslatos hala­dás s a sorsa is ehhez hasonló!... Ha karácsony szent ünnepének fenséges hangulatába megalázott nemzetünk ősi földjén belevegyül a mélységes keserűség szivtépő hangja; ha az általános öröm és megelégedés mosolya helyett le­hangoltság festi halványra a bi­zonytalan jövő felé fordult arco­kat.... akkor a betlehemi Gyermek születését hirdető csillagfény még mindig fellegekbe ütközik: az egyé­ni, társadalmi, nemzeti ellentétek, villámmal terhelt fellegeibe! Minden öntudatos magyarnak, minden őszintén vallásos lelküle­tü egyénnek nem lehet addig teljes karácsonyi örömünnepe, a názáreti Jézus világot átható szelleme előtt v aló meghódolása, mig haladásunk utjain az egyéni hiúság, a társa­dalmi ellentétek, a felekezeti el­fogultság, az anyagi értékek túl­becsülése mint szándékosan oda­görditett sziklatömb gátolják a nyugodt előhaladást! A betlehemi Gyermek születése emlékünnepén legyünk mind­annyian eltökéltek s határozott, céltudatos munkás egyéniségek, kik nek legszentebb tisztök azáltal lesz nyilvánvalóvá, hogy a jézusi elveket s világmegváltó igazságo­kat az elmélet rideg, csillogó vilá­gából önfeláldozó hűségünk s tö­rekvésünk teljes latba vetésével a mindennapi élet elhanyagolt tala­jába ültetjük át!! Az alázatosság, a szegénység szalmafedeles kunyhójától a világ­missióra indult Jézus azért a nagy áldozatért, hogy élete árán a föld­ről a dicsőség egébe emelte az em­bert, megérdemel tőlünk annyit, hogy az embertestvériség szolgála­tára állandóan lekössük munkás egyéniségünk minden erejét!... Vasmegyer. Melkó István. A jó gazda I ARflHI INF" motor-és trak­„UnUULIIIt torolajokat hasznát. Vezérképviselet: Nyíregyháza, Széchenyl-ut 9. 461-2. Telefon : 507. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom