Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 250-273. szám)
1928-11-06 / 252. szám
JSíyíryidék. 1928. november 6. „á békeszerződések" magyarázata Irta: Ivánffy Tamás. »A békeszerződések bizonyos magyarázatra szorulnak/« Nem mi mondjuk ezt, mert ugyanilyen joggal magyarázatát kereshetnők annak, miért feszitette fel Izrael népe az Igét, miért gyújtotta fel Néró Rómát, miért gyilkol a gyilkos, miért rabol a rabló?! .Nem mi mondjuk ezt igénytelen szürkeségünkben, hanem nem kisebb ember, mint a cseh kétfarkos oroszlán birtokosa: Masaryk elnök ur. Mondja pedig ez igéket a cseh Potemkin-vár felépítésének tiz esztendős jubileumi ünnepsége közepette, viszonzásul a kormány és a két kamara elnökeinek üdvözlésére. Itt azután csakugyan érdemes egy kissé megállnunk! Kriminológiai megállapítás, sőt még ennél is több: törvény az, hogy a gyilkost valami láthatatlan erő mindenkor visszaviszi az orgyilkosság vérben heverő áldozatához. Ugyanilyen törvény az, hogy a legtöbb ily esetben a gyilkosnak tudatán kivül és akarata ellenére mindig valahogyan el kell magát szólnia és ezzel a bűnügyi nyomozást a helyes k'eidkvágásfja igazítania. Mikor Masaryk »bizonyos magyarázatok«-at emleget Benesék nagy elképedésére, ez elszólást "ugyanabba a kategóriába kell soroznunk, amelybe a fennebbi kriminológiai eseteket. Mert ha valakinek, ugy a. saját nemzete feltámasztása körül kétségen kivül nagy érdemeket szerzett agg elnöknek, akit mint magánembert igen tisztességes embernek mondanak, — kell legjobban tudnia, hogy a békeszerződések körül — Shakespeafe-rel szólva — valami bűzlik Dániában, azaz hogy nem Dániában, hanem a Csehszlovákia Monstruozában és nem is valami, hanem minden I Neki, mint a pittsburgi szerződések koronatanujának kell legjobban tudnia, hogy a tótokkal és ruthénekkel űzött mahinációk a legnagyobb világcsalás kritériumát me ritik ki. Autonómiában egyeznek meg Amerikában az ottani tótokkal, »felszabaditást« ígérve a Felvidék »rabságban sinylődő« és »magyar korbács alatt nyögő« tótjai részére és tiz év politikai eredménye az, hogy az autonómiából egy betű kevés, de még annyi sem valósul meg, hogy a cseheket százezer-számban hozzák a kiüldözött őslakósság helyére és mindezzel elérik azt, hogy a tótság hallani sem akar Prága mostani ünnepségeiről éi azokról a legtüntetőbben távoltartja magát. Az események ily fordulata minden kétségen kivül némi magyarázatra szorul. Magyarázza meg Masaryk ur, ha tudja! Neki, mint a páriskörnyéki békeszerződések egyik »legfőbb minden egyéb«-ének legjobban kell tudnia, hogy még a cseh-szlovák egytestvérséggel űzött humbugnál is nagyobb világcsalás a Ruthénföld elkanyaritása. Csehországhoz csatoltatnak a dologhoz mit sem értő hatalmak révén egy oly népet, melynek a világtörténelem eddigi folyása alatt egy közös szála sem volt a csehek »dicső« nemzetével és hogy a lóláb túlságosan ki ne lássék, a békeszerződésben garantálják annak a legmesszebbmenő határig való autonómiáját, külön törvényhozását, kormányzójának csak ez országgyűlés iránt való felelős voltát, sőt ráadásul azt sem ellenzik, hogy a szerződések akkori legfőbb interpretátora, a mindenható francia miniszterelnök kisérő levelében nyíltan kimondja azt, hogy módot és alkalmat fognak a ruthén népnek adni arra nézve, hogy akaratát minden kényszer nélkül, szabadon nyilváníthassa. És tiz esztendőnek ismét mi a politikai mérlege ? Hogy mindennek megforditottja következik be, hogy a Ruthénföldet hitvány gyarmatként kezelik, tönkreteszik, minden jogát elveszik, a szabadság legelemibb kritériumaitól is megfosztják és Ruthénföld undorral fordul ei azoktól, akik e tiz esztendőt még jubileummal akarják 'megcsúfolni. Mindezt is kétségen kivül meg kell egyszer majd a nemzetek Ítélőszéke előtt »magyarázni« (ha magyarázatnak nevezzük el a törvény sorompója előtt megremegő bűnös kapkodó védekezését). Magyarázza csak meg az elnök ur annak idejében, ha képes reá. Mi nem tartunk Masaryk úrral. Szerintünk ők is és mindazok, akiknek e szerződések létrejöttében részük van, majdan nem magyarázni fognak oly botorságát, mely megmagyarázhatatlan, hanem szégyenkezni és védekezni fognak, amire bőséges okuk is lesz. De ha mégis magyarázkodni akarnának, az csak egy latin közmondás következő travesztálása lehetne: »Fecá quia absurdum!« (Elkövettem, mert abszurdum I) BBSkJSS^fcíft Egy nyíregyházi rendőr revoiveres küzdelme a betörővel Kropkó Miklós péksegéd kifosztott egy Szarvas utcai korcsmát, á Holló utcában igazoltatta egy rendőr, akit egy üveg rommal le akart iiai, majd tatásnak eredt és az Ojszöllőkben rálőtt a rendőrre. Kropló elmenekült. — á revoiveres betörő nyomában (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Szombatra virradó éjszakán feltörték a Szarvas-utca 26. számú házban levő korcsmát. A betörő a kerítésen átmászva jutott az udvarba, ahonnan egy ablakon át hatolt be a korcsmával kapcsolatos üzlethelyiségbe. Az ablak gittelését óvatosan leszedve, kiemelte az üvegtáblát, azután nesztelenül bemászott a setét bolthelyiségbe. Itt világosságot gyújtott, aztán jól szemügyre véve mindent, elkezdte munkáját. Felforgatta az egész üzletet. A pénztárfiókban talált hatvan pengőt zsebredugta és megdézsmálta a dohánykészletet. A dohánynemüek ben válogatós volt, a Király cigaretta nem izlik neki, erre fitytyet hányt, annál jobban szereti azonban a Princessas cigarettát, mert ezt maradék nélkül elvitte. Az üzlethelyiségből átment a söntésbe és itt mindenekelőtt a . rumos üvegre vetette szemét. A | rumot a csapos dugóval együtt magához vette, aztán pénz után kutatott. A söntésben talált negyven pengőt is magához vette, aztán elment a kedveséhez. A Holló-utca gyanús sétálója Késő éjszaka volt már, amikor az egyik élesszemü rendőr találkozott a Holló-utcában sétáló betörővel. A rendőr előtt gyanúsnak tünt fel az ismeretlen fiatalember. Megszólította, honnan jön, hová megy az éjszaka lovagja. —• A szeretőmtől jövők, mondotta az kurtán és már ment volna tovább, de a rendőr tovább érdeklődött. — Mit visz abban az üvegben?, — kérdezte a rendőr. •—• Bort — mondotta a betörő, akit ez a hazugság el is árult. A rendőr ugyanis jól látta, hogy az üveg korcsmai eredetű. DugóZOLA EMIL REGÉNYE FILMEN! az Szerdán, Csütörtökön APOLLÓBAN RAQUIN A NÉMA VÁDLÓ Szerdán, Csütörtökön azAPOLLÓBAN APOLLÓ Hétfőn Kedden EDGÁR WALLACE könyvben is megjelent bünügyi regénye A sárga Mefisztó Izgalmas bünügyi regény 9 felvonásban és » r-annyoíjó kísérő mi ****' . Szendén Csütörtökön SZIGORÚAN FELNŐTTEKNEK! TÍlágíiiril regénye filmen THEHESE RAQÜIN (A néma vádló) LINA MANES éi HANS SCHELTON a főszerepekben 2 Fanemet burleszk . Előadások kazdete : í, 7 « » ácakar. ján ott van az az érccsap, amelyen at a stampedlibe töltik a rumot és más hasonló idegzsongitó italt. — Most már megerősödött a jószemii rendőr gyanúja. Igazoló iratokat kért a zavarodott fiatalembertől, aki egy munkakönyvet adott át a kíváncsi rendőrnek. —Kettesben indult a rendőr a Rákóczi utca felé ,mert a rejidőr azt is megérezte, amikor a Holló-utcai lovag zsebéhez ért, hogy nagy csomó ércpénz van a fiatalembernél. A jelek arra vallottak, hogy itt betörőfogásról van szó és a rendőr a fiatalembert elő akarta állítani. A betörő le akarja ütni a rendőrt Amint befordultak a Rákóczi-utcára, egyszercsak észreveszi a rendőr, hogy a magát olyan jámbornak tettető fiatalember a kezében levő rumos üveggel felé akar sújtani. A rendőr még jókor látta meg a készülő merényletet és a fejére szánt hatalmas ütés elől akként menekült meg, hogy hirtelen lehajolt. A rumos üveg így nagy erővei csapott a levegőbe, majd kirepült fa támadó kezéből és összezuzódott a Rákóczi utca kövezetén. Most már nyilvánvaló volt, hogy a rendőr jó fogást csinált. A támadó látva, hogy le van leplezve, futásnak eredt. a rendőr azonban, aki kitűnő futó, mindenütt nyomon követte az éjszaka sötétjében menekUlő betörőt. Az üldöző belől a betörő előbb a Kótaji, aztán az Árok, végül az Ujszőlő-utcába menekült. — A rendőr mindenütt nyomában. Egyszer aztán a betörő átvetette magát egy rozoga kerítésen és beszaladt az ott setétlő szőlőskertbe. A rendőr azonban, akit a bekecs némikép akadályozott az ugrásban ,mégis átvetette magát a kerítésen s a szőlők között is nyomában volt a betörőnek. — A szőlőben, a puha és buckás homokon már nehezebben ment a menekülés is, a futás is. A rendőr megbotlott és elesett, a betörő pedig azt gondolván, hogy a rendőr tovább már nem üldözi, megállott, hogy pihenjen. Revoiveres harc a szőlőben A következő pillanatban azonban újra felbukkant az üldöző. A betörő most már harcra gondolt.
