Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 250-273. szám)

1928-11-30 / 273. szám

JPsrtrfRYIDÉK!. 1928. november 30. lO-ih utca Vidám esetek A CIGÁNY ÉS A RÁDIÓ A napokban egyik neves cigány­prímás hangversenyzett a Stúdió­ban, a mikrofon előtt. — Ugye nagyszerű dolog az — mondja neki a Stúdió igazgatója — hogy a rádión keresztül most millió ember hallgatja önt az egész világon ? Mit ér az kérem, mondja a ci­gány, — ha nem lehet tányérozni! A SÜRGÖNY Egyik nyíregyházi közismert aranyifjúnak barátai a következő sürgönyt adták fel: Érettségi bizonyítvánnyal baj van! Rőser. AZ OLÁH ÉS A SZÉKELY Találkozik a girhes oláh a ro­bustus székellyel. Mivel él bratye? kérdi az oláh a székelyt. — Én csak kukoricával, mond­ja a székely. — Hát én is csak kukoricával élek, feleli az oláh, és én mégis milyen hitvány vagyok, maga pe­dig milyen hatalmas, szép szál ember. Hogy lehet az? — Csak úgy, mondja a székely, hogy ért a kukoricát előbb a disz­nónak adom és aztán a disznót eszem meg. AMERIKAI HUMOR Szakácsné: Maga válogatósabb az ételekben, mint az uraság! Szobaleány: Öh nem, — csak­4 hogy én meg merem mondani a * szakácsnénak a véleményemet! Háziasszony: És mit mondtak a hölgyek, amikor hallották, hogy nem vagyok itthon ? Szobaleány: Nevetlek és azt mondták: «Lám, még sem olyan szerencsétlen nap ez a péntek;;. A flraí Ztppelin potyautasa visszaérkezett Amerikába Newyorkból jelentik: Clarence Terhune, a 19 éves suhanc, aki nemzetközi nevezetességre tett szert azáltal, hogy sikerült a visz­szakészülő Zeppelin léghajón el­rejtőznie, már visszaérkezett Amerikába. Terhune az He de Francé hajóval jött és St. Louis­ban lakó asszonytestvére várako­zott rá a kikötőben. A suhanc boldogan beszéli, hogy a léghajón igen jó dolga volt s a lehető legjobban bánt ve­le a személyzet is. Az amerikai utasok pedig egyszerre összeba­rátkoztak vele. Kijelentette, hogy vakutas gyanánt nem volna haj­landó még egyszre megtenni az utat, de mint rendes utas akármi­kor szívesen elmenne vele. Ugyanazzal a hajóval még ha­tan visszajöttek azok közüi az ame rikaiak közül, akik a Zeppelinen mentek át Európába. lO-ih utca Fiacskám sáros cipője... Hogy szóljak hozzád kis topán? Nem írhatok terólad másképp, Csak tegezve, Csöpp jószág vagy, A pertli kurtafarkú benned S alig vagy megszögezve. De látom megbántottalak, Pisze orrodat feljebb húzod... Én megértem. A nyelvedet Kiöltöd és letorkolsz: »Én már Az életre niegértem«. Áruld el nekem kis topán, Az út, amelyet választottál Vájjon milyen? Göröngyök és Nehéz rögök vannak-e rajta. Vagy sima minden helyen? Bár utcaseprő volnék én, Ki elguritana utadból Minden követ. Szép szőnyeget Terítenék eléd s lesném, a Bánat, Jaj, nem követ ? Némethné Fekete Sári. A debreceni kerületi rendőrfőkapitány nyilatkozik a rendőrségi bürokratizmus kiküszöböléséről Egyszerűsítik a rendőri közigazgatást Debrecenből jelentik: A napok­ban rendőri értekezlet volt Ghiczy Tihamér kerületi főkapi­tánynál, amelyen a kerületi rend­őrkapitányságok és a kirendeltsé­gek vezetői vettek részt. Munka­társunk felkereste Ghiczy kerü­leti főkapitányt, aki az értekezlet­ről a következő nyilatkozatot tette: — Kettős vonatkozása volt a tegnapi konferenciának. Egyrészt a közönség könnyebb kielégítése szempontjából a bürokratikus for­mák eltörlése, másrészt a felada­tok végrehajtásának egyszerűsíté­se volt a feladat abból a célból, hogy az ügykezelésen segítsünk. — A gerince ennek az értekez­letnek a rendőri eljárás egyszerű­sítése, hogy a felszaporodott teen­dők a rendelkezésre álló személy­zettel kielégítő módon elláthatók legyenek. — Január elsején léptetjük élet­be azokat az intézkedéseket, ame­lyeket tegnap elhatároztunk. — Ezek között szerepel például, hogy eddig ha valaki útlevelet, vagy fegyvertartási engedélyt kér­vényezett, akkor külön erkölcsi bi­zonyítványt kellett neki mellékel­ni. Most ugy intézkedtünk, hogy minden esetben, amikor a jogo­sítványt, amit a fél kiván, ugyan­azon hatóság van hivatva kiállíta­ni, amelyik az erkölcsi bizonyít­ványt kiadni illetékes, akkor nem szükséges külön erkölcsi bizonyít­vány, hanem a kérvény alapján a kérvényezők hivatalból lesznek priorálva. — Több ilyen könnyítést hatá­roztunk el. De ezt nem saját ini­ciativánkra, hanem a belügymi­nisztériumban Szalay József szege di kerületi főkapitányt és engem biztak meg, hogy tervezetet dol­gozzunk ki az ügymenet egyszerü­sitésére. Én lenn is voltam Szege­den, ahol értekezletet tartottunk, amelybe bevontuk Booz Béla fő­tanácsost is, a szegedi kapitány­ság vezetőjét és pontról-pontra vitattuk meg az egyes kérdéseket. Ennek eredménye azután ezek az ítélkezések. Közgazdaság Gazdasági blokád? Irta: Pisszer lános Amit ellenségeink a világháború J alatt megkezdtek és fegyveres ha­talommal alátámasztottak, azt most a költséges fegyveres erő fenntar­tásának csökkentése mellett is, rendszeresen, tervszerűen gyakorol­ják. Ebben a törekvésükben készsé­ges segítőtársakat kaptak volt szö­vetségeseinkben, akkori fegyvertár ­sainkbán, a mi mai ellenségeink­nek, — mert hiszen másként alig nevezhetők, — és az ő akkori há­borús feleiknek támogatásában. Semmi más ez, mint a gazdasági blokád. Magyarul: kutyaszorító. Nem lehet más néven nevezni a mai nemzetközi gazdasági helyze­tünket, mint blokád alattievőnek, mert ezt a tényt a magyar külke­reskedelmi mérleg adatai, kétsé­get kizárólag igazolják. Szédítően növekvő Import, rémségesen csök­kenő export. A vége: pecérhurok! A világháborúnak azért kellett négy és egynegyed esztendeig el­húzódnia, mert a szembenálló fe­lek közül egyiknek sem állott ren­delkezésére olyan katonai genie­je, aki röviden tudta volna elintéz­ni a háború sorsát. A mai gazda­eégi háború azért húzódik már tiz esztendeje, mert örökös acsarko-- J dásban élünk, győzők és legyőzőt tek, és ezek is egymás között egy­aránt, mert nincsen gazdasági té­ren olyan genie, aki a kérdést meg oldani tudná. A világháborúban a német csá­szár elővette nyugdíjazott generá­lisát, a mai német köztársasági el­nököt, hogy annak többször han­goztatott nagy terveit kipróbálja. Ez fényesen sikerült is, de későn, mert ezt megelőzte a marneinagy csata, ahol állítólag már eldőlt a háború sorsa. Ma is, minden szem benálló fél előveszi a maga gaz­dasági szakértő kiválóságait, hogy a saját portáján segítsen, ahogyan tud. Mégis, amint látjuk, amiként a belső gazdasági helyzet megjaví­tásánál. elérnek valamit, ugyanany­nyit ártanak a szembenálló félnek gazdasági helyzet nem változik, mindenütt megmaradnak a pana­szok, sehol sem jutnak előbbre az emberek. A mi kormányzatunk is felállí­totta a gazdasági ügyek minisztéri­umát, igen helyesen, mert ma olyan helyzetben vagyunk, amely­nek megváltoztatása nemcsak, hogy sürgős, de amely célnak elérésére, ezzel a kérdéssel speciálisan fog­lalkozó egyéniségre van szükség. Ügy látszik, hogy talán a mi Hin­denburgunk gazdasági téren, késve hivatott elő, mert bár eredménye­ket látunk is, a perspektíva bizta­tónak is ígérkezik, de az akadályok már annyira feltomyosodtak, hogy azoknak elhárítása is már, szinte, mintha eredménynek látszanék, pe­dig a külkereskedelmi mérleg a megmondhatója, hogy a haladis csak látszólagos egyelőre. Ennél a kérdésnél minden gon­dolatnak meghallgatásra kell ta­lálnia, megfontolásra méltatandó­nak kell lennie, hogy egy profán hasonlattal éljünk, éppen ugy, mint a Philips rádiógyár műtermében a mindenrendü és rangú levelek is meghallgatásra és megfontolásra* kerülnek és erre érdemeseknek itél tétnek. Helyzetünkben csak a portyázó hadjáratnak lehet eredménye. Evég bői olyan stituációt kell választa­nunk, amely bennünket kellőleg megvéd, de ellenségeinknek is csak annyit árt, hogy teljes erejükkel ne igyekezzenek tönkre juttatni bennünket. Joggal állitható, hogy a fizető esz­köz és a munkabér niveau-jánaü megválasztása Amerikában, nem a véletlenen múlott. Tudatos tervsze­rűség irányította az amerikaiakat, amikor a dollárt, a latin pénzegy­ség aranyértékének ötszörösében ál­lapították meg és az ő pénzegy­ségükben, ugyanolyan számmal fi­zették a munkaerőt, mint a latin fizetőeszközü államokban, Ameri­kában annyi dollár a fizetése a munkaerőnek, mint amennyi svejci frank fizetése van az európai mun­kásnak. Csodálatos mégis, hogy az ame­rikai áru bír versenyezni az euró­pai áruval és talán senki sem ke­reste az összefüggést az amerikai magas munkabér és a viszonylag alacsony áruár között. Pedig ez tu­datos és tervszerű termelő ténye­zők eredője, amelyeket figyelmen kívül hagyni a mi csonkaorszá­gunk passzív kereskedelmi mérlege mellett nem szabad. Felvetem te­hát a gondolatot és kritikát remé­lek. Mi történnék, ha nálunk is dol­lárértékü árak volnának ugy a munkabérek, mint az áruárak te­rületén ? Ezen a kérdésen nem gondolkodott talán senki, pedig hihetőleg a hadjárat itt nyerne döntő tényezőt. Aféle mazuri ló lenne, de talán általában jobb helyzetet teremtene, mint emez, an­nak idején teremetett. Import áraink aranyértéke, min­den külső, vagy belső hatás nél­kül is, változatlan maradna. Ex­port árainkat dumping-árakká kel­lene váltóztatni, amely differencia az importnál bőven megtérülne, sőt feleslegünk maradna, mert hi­szen kereskedelmi mérlegünk pasz­sziv. Kötelező cheque és clearing for­galmat kellene behoznunk a ke­reskedelmi élet egész területén, a visszaélések szigorú büntetésével, az infláció kizájása végett. Kereskedelmi mérlegünk deficit­je, import áruink belső ára, ex­port áruink külső ára, külföldi tar ­tozásaink belértéke; a dollár: pen­gő viszony szerint csökkennék. A bcltermeléshez szükséges import­áruk alacsonyabb ára mellett, a termeivény ára is leszállhatna. Ki­sebb áruár mellett a fogyasztás növekedés, ezzel a termelés növe­kedése is előrelátható lenne. Az életfeltételek súlyában csökkenés, igy a megélhetés elviselhetőbbé vá lása következnék el. Tág terület ez arra, hogy egy cikk keretében kellőleg kifejthető lenne. Ennek meggondolása, meg­fontolása és az életbe átültetése azonban biztató reményt kelthet, a gazdasági blokád szorító gyűrű­jének kitágításához.

Next

/
Oldalképek
Tartalom