Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 250-273. szám)

1928-11-22 / 266. szám

10 1928. november 174. Az igazság harcosa * * * Miközben Magyarország minden nagyobb városában tiltakozó gyűlések voltak a trianoni békediktátum ellen, megjelent a magyar lapokban egy nyilatkozat, amit az angol parlament egyik kiváló tagja, Sir Róbert Goower adott az optánskérdéssel kapcsolatban. Ez a férfiú már több alkalommal tanúbizonyságot tett arról, hogy szinte nyughatatlan harcosa az igazságnak s miközben errevonatkozólag eredményekre jut, azokat nem felületes hallomások alapján szövegezi meg és hirdeti, hanem fáradságot vesz magának arra is, hogy a helyszínén szerzett tapasztalatok alapján alakítsa ki ítéletét. Ez a férfiú több alkalommal itt járt már közöttünk, de ezek a látogatások olyan csendben folytak le, hogy az ország nagy közvéleménye azokról csak rövid hírlapi tudósítások alapján értesült. Sir Róbert Goower most sem volt az ünneplések központjában, mert ő az ügy érdekében, hogy minél több ideje maradjon célja elérésére, valósággal távol tart magától minden olyan figyelemmegnyilatkozást, amelyik kizökkentené mun kája irányából. Csak rövid nyilatkozata jelzi, hogy eddig vallott nézeteiben ismét megerősödött, mert teljes lehetetlenségnek tartja, hogy olyan nemzet, mint a magyar, amelyiknek olyan nagyszerű történeti múltja van s amelyikben oly mély nemzeti érzések gyökereznek, megmaradhasson mai elnyomott helyzetében. Szinte egészen bizonyos, hogy hazánk ismét feltámad s elfoglalja méltó helyét a nagy nemzetek között. Ehhez azonban a trianoni békeszerződés revíziójára van szükség, amihez segédkezet nyújt ma már Nagybritánia egész közvéleménye. Magyarország helyzetének megítéléséhez érdekes anyagot szolgáltatott az u. n. optánsper, amiben csak alig néhány hónapja, hogy tisztán lát a külföldi közvélemény. Sir Róbert Goower szerint a most meginduló tárgyalások valószínűleg megoldják végre ezt a problémát, de ha ezek a tanácskozások se vezetnének eredményre, akkor fokozottabb hangsúllyal lehet követelni a népszövetségtőr, hogy teljesítse a békeszerződésekben lefektetett kötelességét, nevezzen ki pótbirót Románia részére. Mi magunk is bizunk abban, hogy Románia engedni fog eddigi álláspontjából, s olyan tárgyalási plattformot enged létesíteni, amelyen dűlőre lehet a kérdést vinni. Etekintetben annái is nagyobb a reményünk, mert Romániának észre kell vennie, hogy ebben a hosszura nyúlt kérdésben nagyot fordult Európa közvéleménye, mert megismervén a probléma anyagát, teljesen a magyar álláspontban látja az igazságot. Ha Románia még mindig a visszavonás utján óhajtaná tartani az ügyet, nekünk nem sokat ártana már vele, mert ez a magatartása tulajdonképpen még inkább izolálttá tenné ezt az amúgy is sok bajjal küzködő országot, a külföldi közvéleménnyel szemben. Magyarország még mindig nehéz megpróbáltatások alatt nyög, de egymásután állapit ják meg külföldi férfiak, hogy nincs ok a csüggedésre, sőt jobban mint valaha, minden reménye meg lehet arra, hogy a magyar igazság győzni fog. Abba a nagy panaszanyagba, amit a revíziós népgyűlések hordtak össze az elmúlt vasárnapon, beleharsogott Sir Róbert Goower biztató szava, amikor azt állította nyilatkozatában, hogy sokkai hamarabb meg fog változni javunkra a helyzet, mint ahogy azt a legvérmesebb magyar remények várják. Ez a hang valóban reményeket támaszthat minden csüggedő hazánkfia szivében, s érdemes lesz elemezni vájjon hogy is jutottunk el oda, hogy ma már ilyen tántoríthatatlan barátaink csepegtetik lelkünkbe a reményt. Énnek megítélésekor látnunk kell azt, hogy Magyarország gróf Bethlen István vezetése mellett olyan életerőről tett tanúbizonyságot legsúlyosabb napjaiban, hogy ez úgyszólván megdöbbentette az egész | világot. Az a külpolitika, amit a " magyar kormány folytat, a leghelyesebb módszer arra, hogy tekintélyünket emelje, s ebben látjuk sorsunk jobbrafordulásának kulcsát. Ha a magyar nemzet ezt a higgadtságot és áldozatkészséget tudja produkálni, az elközelgő jövőben is, akkor valóban oda fog jutni, hogy valóra válik minden törekvése, de addig is nem szabad elveszítenie józan Ítéletét, az igazság győzelmébe vetett rendületlen hitét s legfőkép reális világnézetét. A város tanácsa továbbra is értékesíteni akarja az ntcaszemetet Pályázatot írtak ki a sze*étfuvarozásra (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A' városi tanács elhatározta, hogy értékesíteni fogja az utca szemetet. Ebből a célból pályázatot hirdettek abban a reményben, hogy — amiként ez a mult évben is történt — gazdálkodók vállalják a fuvarozást. Az utcai szemét ugyanis kitűnő műtrágya, amelyet jól értékesíthet a gazda. Tavaly egyik földbirtokos fuvarozta ki. birtokára a szemetet ingyen. A szerződés, amelyet a város a fuvarozó birtokossal kötött lejárt, azért irták ki újból a pályázatot. Mspirin fahlefták Szabados éneke Pénzen vásárolt, meszelt lábbal piacon álltam húsz napon átal tört szívvel a rabszolgasoron. Magához most már felölelhet, nem leszek szabadosa e földnek, de forrón, örökre gyűlölöm. Minden mámorral hogyha forral és köszönt pezsgő drága borral, ! csak megcsúfol és megaláz, i t Rakott terhes asztalt teríthet, éhesen is rája legyintek és százszor megtagadom. Gödöllő, 1928. okt. 4. Takarhat idegen bíbora-rongya, lelkem harangoz fenn a toronyba valahol messze hegyek alatt. * Minden váddal gúzsba ha verne csak völgye tűnne már a szemembe az én falumnak valaha. És hogyha arcomba csapna ökle, én hazavágynék mindörökre kis fehér házai közé. Feküdnék lenn a szürke porban verten, gyűrötten, eltiportan és örökre — csak odahaza. Nyíri Szabolcs. Harminc évi távollét ntán holttá nyilvánítottak egy miskolci asztalost, aki Amerikában él és nagy vagyont szerzett Miskolcról jelentik: 1893-ban Sógor Lajos húszesztendős miskolci fiatalember az ipartestületen segédoklevelet kapott. Az asztalos mesterség folytatására képesítették ekkor. Ezután még évekig dolgozott miskolci műhelyekben és a legjobb, legkapósabb, legszorgalmasabb asztalossegédek egyike volt. Megfizették munkáját, de a fiatal, ambiciózus, kalandvágyó fiatalembert még sem elégítették ki azok a lehetőségek, amelyek Magyarországon eléje tárultak. 1899 tavaszán elbúcsúzott a szüleitől és néhány nap múlva már Amerika felé vitte a hajó. Hónapokon keresztül jöttek a panaszos levelek Sógor Lajostól. Semmi sem sikerült, amihez hozzáfogott, irta Newyork külvárosából, ahol irtózatos nyomorban élt. Két évig sirt és panaszkodott a levelekben, mig egyszerre csak abbamaradt a levelezés. Elöregedett szülei hiába várták a postát, Sógor Lajostói nem jött több üzenet. Azt hitték elvitte a nyomor a nagy emberi Bábelben, megjött a nélkülözés. Szülei is nemsokára a temetőbe kerültek s csupán testvérei ápolták az idegenbe szakadt Sógor Lajos emlékét. ; A szülők után kis vagyon maradt. Egy ház, meg egy darabka szőlő. Amig a testvéreknek jól ment, nem gondoltak a ház értékesítésére. De rosszra fordult a magyar élet, kevés volt a kereset és a testvérek szerettek volna túladni a közös házon. Ez kéi esztendővel ezelőtt volt. A törvényszékhez fordultak, amely az előirt formaságok között holttányüvánitotta az idegenbe került és valószínűleg elpusztult Sógor Lajost. A testvérek megosztoztak q háfcon, a szőlőn és a családi vagyont talán azóta már fel is élték és keserves küzdelmeikben lassan elfelejtették a holttányilvánitott Sógor Lajos emlékét. A holttányilvánitás, amelyet annak idején a hivatalos lapban közzétettek, bekerült az amerikai magyar sajtóba is. Cikkek jelentek meg az amerikai újságokban Sógor Lajos esetéről, aki elveszett Északamerikában. Az egyik újság eljutott Sógor Lajoshoz, aki ezidőszerint az északamerikai Newada állam egyik kis városkájában él, egyike a legmódosabb polgároknak. Ebbőt a köziemén}*!*^ tudta meg, hogy hozzátartozói élnek és Miskolcon laknak. Ezek az adatok abból a levélből derűitek ki, melyet most intézett a miskolci törvényszékhez. —Sok 'levelet írtam már Miskolcra, de egyikre sem kaptam választ, irja, ugy, hogy azt kellett hinnem, hogy hozzátartozóim kihaltak, vagy pedig ismeretlen helyre költöztek. ! Kérte a törvényszéket, hogy es oJdat, a mélyreható hedorzsölószsc megszüntetik a reumatikus fájdalmakat^ Minden gyógyszertárban fc kaphatók. vonják vissza a holttányilvánítási és tudassák vele hozzátartozói cimét, mert a vagyona megengedi, hogy itthonmaradt testvéreiről gondoskodni tudjon. A testvérek természetesen nagy örömmel fogadták a holtnak tartott Sógor Lajos levelét és már a posta el is vitta az első levelet a Newada állam kis városában élő Sógor Lajoshoz, akit halottnak hittek és holttányilvánitottak. Sakk Sakkverseny a felsőkereskedelmi iskolában A Nyiregyházi Városi Felső Kereskedelmi iskola «Sakk-Köre» ez évben is nagy érdeklődós mellett rendezte meg szokásos házi versenyét. A versenyen 21 induló vett részt. A kereskedelmi iskolában a Sakk-Kör még fiatal testület, de máris olyan tehetséges és szorgalmas erőkkel rendelkezik, hogy méltán kiállja a versenyt bármelyik középiskola nagymultu sakkköréveL A versenyt a vezetőség az ügybuzgó sakkozó szeretetével és komolyságával vezette végig. Az 1928—1929. isk. évre ifjúsági bajnok Klór Mihály IV. évf. tan. 17 és fél egységgel; 2. Gottesmann Arthur III. évf. tan; 3. Weisz Emi IV. évf. tan.; 4. Schweiger Sámuel III. évf. tan.; 5. Goldstein Sándor III. évf. tan.; 6. Weisz Endre IV. évf. tan.; 7. Katz László II. évf.tan.; 8.,Kovács László III. évf. tan. 150 kilowattos adót építenek Rómában Az olasz rádió főfelügyelősége elhatározta, hogy Rómában egy új adót fog építeni. Az új adó 50 kilowattal fog dolgozni és így Európa legnagyobb adója lesz. Az új adó Marconi rövidhullámú rendszerével fog működni. Evvel a módszerrel a mostani gyengébb olasz adók is állandó összeköttetést tartanak fönn az összes olasz gyarmatokkal. (*) A legnagyobb örömek közé sorozandó a jócselekmény. Minden jótétemény után az ember lelke felüdül és megnyugszik. Kösse össze a kellemest a hasznossal és vegyen az 51. jótékonycélú állami sorsjátékra sorsjegyet, mellyel nemcsak jótékonyságot gyakorol, hanem a saját szerencséjét is megalapozhatja.