Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 250-273. szám)
1928-11-22 / 266. szám
: fít^í? 1928. november 22. iwjMfe&ttittcaxMKmagamamét E&23 t- i MMMWBBIMBMMBWBMÍIMBMM—I Lichfenberg Sándor cipöáruháza a Bethlen uteai barakkból átköltözött régi helyére, a róm. kath. bérpalotába, Zrinyi Ilona-utca i. szám. Őszi és téli újdonságaim óriási választékban beérkeztek. Divatos anyagból készült kigyó- és nyulbőr cipők gyönyörű modellekben. Trottőr cipő újdonságok ! Az átköltözködés alkalmával üzletemet kibővítettem elsőrendű mérték osztállyal, hol francia és olasz divatlapok modelljei után elsőrendű minőségben készülnek a legszebb estélyi, utcai és luxus cipők. 8875 — 30 Nyíregyháza alapításának szobrát tervezik a iá? állomása előtti térre Az ünnep böjtje Irta: Ivánffv Tamás Hejehujától volt hangos e napokban három utódállam: jubiláltak, ünnepeltek! Volt is rá okuk: io esztendős fennállásukat jegyzé fel a világ krónikája. Ez komoly dolog, nem kell valahogy lemosolyogni. Mert ha Magyarország, Nyugat legszélsőbb vártornya ezer esztendeig fennállott a maga sértetlenségben, ez nem is csoda: sziklaszilárd a fundamentuma és történelmi kitörölhetetlen nagy" emlékek örökzöld mohájával befutott sziklakövekből épült. De, hogy egy összedrótozott, rabicfalakból épült, a leghitványabb vakolattal: az ámitássai behintett és még hozzá tetejére állított torony tizesztendeig fennállott és fel nem billent, ez, ha nem is csoda, — de mindenesetre imponáló kóklerkereskedés számba megy! Hogy is énekli Barinkay a Cigánybáróban: »Bár a müvészkedés, némiképen mesés, ámde ha van hozzá ész, nem nehéz, nem nehéz!« Hát e »müvészkedés« (amit a magyar nép ugyan csepiirágásnak is nevez) nagymestere, a világbüvölő Benes-mester csakugyan joggal lehetett büszke e zsonglőr produkciójára és ünnepelhetett! Vele együtt az oláh brátye és a sehol e világon nem létező jugoszláv (?) testvére is. Hanem sajátságos egy ünnep ez mégis. Mi valahogyan ugy szoktuk meg, hogy ünnepeinket az ünnep böjtje előzi meg és a hejehuja csak azután jő. Az uj államalkotóknál éppen fordítva. Hiában, ők mindent fordítva csinálnak. Ezer esztendeig él magának a cseh, él a tót, egymásról édeskeveset tudnak, ha csak azt nem, hogy a cseh Giskra hadai végigpusztították valaha a Felvidéket, ellenben a tót nép még véletlenségből sem tévedt a századok folyama alatt a néki idegen cseh földre, de annál jobban ismerte a magyar Alföldet, mely téli buzácskáját megtermé számára. És ezer esztendő után egyszerre reájön egy cseh hazabölcse, hogy a cseh és a szlovák (ejtsd ki utóbbit tótnak) egy anyaméh szülötte és tiz évvel ezelőtt egymás keblén zokogják el egytestvérségüket. Ugyanúgy alakul valamely jugoszláv nemzet is (a mult század negyvenes éveiben egy horvát álmodozó még illírnek nevezte), meiy nemzet ugyan nincs, nem is volt, nem is lesz, hanem igenis van horvát, szlovén és szerbyskiknek nyelve ugyan igen közel áll egymáshoz, de mindhárom népnek pszihikája a lehető legtávolabb fekszik egymástól. Még talán legközelebb állt egymáshoz a regátbeli és erdélyi oláh (az oláh, hiában mindenütt oláh), de hogy « kettő közt mégis mily áttörhetetlen falat építettek a századok, arról ékes tanúbizonyságot tett e tizesztendő. Mint előbb már megállapítottuk, az ünnep böjtjét most »a posteriri« ülik tisztelt szomszédaink. Vezet közöttük, mint mindig, a kétfarku oroszlán birodalma, Szvatopluk öröksége, a dicső (?) Csehország. Erre most oly alaposan reáhuzza »szövetségesének«, Lengyelországnak sajtója a jubileum alkalmával a vizeslepedőt, hogy egy darabig azon koldulhat. Lássuk csak, mit ir a legelterjedtebb nagy újság, a Czas? Sziovákország (hol van ez?!) tíz éves fennállásával foglalkozva, megemlíti, hogy milyen öröm volt tiz évvel ezelőtt és hogyan következett be a teljes kiábrándulás? Hlinkának, aki legjobban küzdött a pittsburgi szerződésért, hol börtönt, hol infulát mutattak a csehek, amig végül becsalogatták a kormánypártba, jóllehet árnyát sem kapták az autonómiának. Egyebekben meg a felvidéki gyárak megálltak, a magyarság kárára foganatosított földreformnak viszont hasznát egyedül a cseh látja. »Egyetlen téren voltak csupán a tótoknak sikerei, nevezetesen, hogy szétfoszlott az egy csehszlovák nemzetről és nyelvről való mese! Azután igy folytatja a iap: Hogy vájjon a fejlődés meg hozza-e Szlovákia (?) függetlenségét, vagy pedig valamilyen kapcsolatban marad-e a csehekkel, vagy a magyarokkar, erre csak a jövő adhat feleletet, örömmel látja a Czas, hogy a tótok mostanság mindinkább közelednek a lengyel kultura felé és abból mind többet merítenek. Ezt kedvező jelenségnek tartja a tótokra nézve, annyival is inkább, mert a lengyeleknek nincs, ellenben kulturális téren szívesen nyujtipk jobbÍ 'ukat a tótoknak. Azonban egy [érdést mindenekelőtt tisztázni keh és ez a magyar kérdés! »A mi rokonszenvünk Magyarország iránt nem csak a hagyományra támaszkodik, de nagyon hangos politikai érdekekre is. Ezt a nézetet a lengyel társadalom óriási többsége osztja és ezt a tótok kedvéért senki sem fogja megtagadni. A tótok és magyarok közötti ellentétek kiegyenlítését a legnagyobb megelégedéssel fogadnák Lengyelországban! Remélni kell, hogy összekötő láncszem legyenek Lengyelország és Magyarország között, nem fogják a Hlinka-féle téves alapon épiteni Lengyelország iránti barátságukat!« Mindezt lengyel nyelven irták meg, de magyarán és magyarosan hangzik Ennél nagyobb pofont a magyarellenes Benes-Hlinka politika nem kaphatott volna. Mi fordított utat követünk: mi előbb böjtölünk (óh jaj, már io éve) éj csak azután ünnepelünk majd. De az ünnep is lesz aztán! (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A Máv. előtti tér rendezése van a városfejlesztési programm előterében. A téren lebontották a régi vasúti vendéglöt, ezze* azonban koránt sincs bejezve az ujjá formálódott szép térség rendezése. Az ujonan megnyílt forgalmas Szabolcs Szálló előtt sáros ut vezet az állomáshoz. Ezt az utat most a város aszfaltozni fogja. A tér rendezésével kapcsolatban illetékes helyen (A Nyirvidék tudósítójától.) A »Nyirvidék« tegnapi híradásával kapcsolatban, amelyben jeleztük, hogy Nyíregyházán a tavasszal megindul a repülőforgalom, sokan azt a kérdést vetették fel, hogyan védekezhetne a város esetleges ellenséges repülőtámadás esetén. Erre vonatkozóan nyilatkozik most Petróczy István ny. repülőezredes, aki a következőket irja: Nemzetünk széles rétegeinek halvány fogalmuk sincsen az esetleges repülőtámadás következményeiről és kihatásairól, az intelligencia körében pedig a kisántánt repülőgépállományáról a legkülönfélébb, többnyire túlzott és helytelen adatok keringnek, melyek még azokban a személyekben ie, akik a cselekvésre lennének hajlandók, — ha tudnák, hogy hogyan védekezhetnek repülőtámadások ellen —- a tehetetlenség lenyűgöző érzését keltik. Polgári rendszabályok repülők ellen A repülőtámadások leghatásosabban az ellenséges bombarajoknak saját kiinduló repülőtereiken repülőalakulatokkal való elpusztításával, vagy gyors, felfegyverzett saját repülőgépek, úgynevezett vadászgépek ellentámadásával háríthatók el. Ennek az eljárásnak katonai módjáról repülőfegyvernem hiányában le kell mondanunk, íoganatosithatunk azonban olyan polgári rendszabályokat, amelyek a repülőtámadások hatását lényegesen csökkentik. A lakosság például elláthatja magát gázvédő álarccal. Már ez az egy intézkedés sok emberéletet, sok nő és gyermek életét mentheti meg. Azonkívül megfelelő tüzoló felmerült az állomás előtt építendő szobor terve. A terv szerint Nyíregyháza alapításának tényét, a bevándorló és a modern Nyíregyháza alapját lerakó telepesek érkezését ábrázolná az uj szobor. Impozáns lovas, szekeres szoborcsoportozatra gondolnak, amely azt a jelenetet ábrázolná, mikor az első telepesek megjelennek Nyíregyházán. tó-, mentő- és egészségügyi berendezések stb. létesíthetők, melyek a repülőtámadások hatását azonnal csökkentik. Uj gyárak, forgalmi gócpontok, erőközpontok, adminisztrációs épületek és még sok más közüzemi épület létesítésénél pedig a repülőtámadás hatására tekintettel kell lennünk, mert igy nagy értékeket óvhatunk meg a pusztulástól. Ilyen rendszabályok tervszerű keresztülvitele semmiképen sem befolyásolhatja kormányunknak azt az igyekezetét, hogy a népszövetség gyűlésein a békeszerződésben kilátásba helyezett általános ieszerelést, továbbá azt követelje, hogy repülőtámadások ne a védtelen népet érjék. Mikor azonban Franciaország a Boncour-féle törvény alapján az egész népet hadiszolgálatra kötelezi és tizenötmillió gázvédő álarcot oszt ki a lakosságnak a folyó év végéig, amikor Oroszország a nép minden rétegét, Lengyelország még a nőket is nemzetvédelmi szolgálatra kötelezi, akkor mindjobban kibontakozik a jövő háborújának az a képe, hogy ez nemcsak a hadseregek ütközete lesz, hanem ezek erőforrásai ellen is fog irányulni, tehát az ipar, a forgalom, az állami adminisztráció gócpontjai ellen is, hogy tehát a jövő háborúja a népek háborúja lesz, hogy a hátország fogalma megszűnik és a városok fokozott mértékben lesznek célpontjai az ellenséges bombatámadásoknak. E nézet helyességét nemcsak számos hadvezér kijelentése, hanem az a tény is bizonyítja, hogy több főváros fölött tavaly és ezidén nagyszabású repülőgyakorlatokat tartottak, azzal a kimondott céllal. hogy a védőberendezéseket kipróbálják. Igy tavaly London, Róma, Milánó, Varsó, Stockholm, Nyíregyháza, abol tavasszal megindít! a repülőgép közlekedés, hogyan védekezhet az ellenséges repülőtámadások ellen Éjjeli támadás esetén azonnal el kell oltani az ntcai Tilágitást. — á hatóságok íel kell, hogy riasszák a lakosságot