Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 250-273. szám)

1928-11-04 / 251. szám

1928. november 4. Jhrtfftori

sfe. titi —— 3 Alkony a sóstói erdőn Irta: Várallyay Jenő. Az erdő elhagyott, szomorú és kihalt. Nagy csendjén, titokzatos némaságán túl mint valami zümmögő, zsongó muzsika kisért a májusi ébredés halk melódiája. A korhadt ágak csaknem zajtalanul esnek a megzörrenő, ropogósán száraz, hervadt levelek közé. Félig besüppednek. Majd lassacskán eltakarja őket egészen a kanyarogva, lebegve hulló levelek barna gyásza. Olyan nagy most itt a csend, mint beteg ember lelkében nagy krizis után. És néha fájdalmasan felnyög valahol az erdő, mint hurjapattant öreg hegedű. Megreped a fa szíve égő fájdalmában. Mert bent lüktet még az élet, sietve árad az üres lombtalan ágak felé, ott meggyülemiik mint láz forrósága, ide-oda futkos mint hisztériás beteg, mignem beheged a frissen fakadt sebek csendesen könnyezve szivárgó hasadéka. özbak fehér far-tükre villan most meg a barna törzsek között, majd himbálózva újra eltűnik a bokrok félig csupasz sűrűjébe... Ez volt az egyeden lény, akivel találkoztam. Beh kár, hogy nem nézhetek fényesen csillogó fekete őz szemeibe, hogy nem simogathatom meg borzas buksi fejét. Beh kár, hogy nem súghatom remegő fülébe: — Pajtás, mi is szenvedünk, emberek, akik benneteket üldöznek. Sokan még többet szenvedünk, mint ti, mert mint a költő mondja: agyunkban viseljük a halál gondolatát s e fájdalmas kereszt mágnese a szenvedés végtelenségébe ragad bennünket. — Hahó őz! Bakk, szarvas vagy ki vagy ? Gyere csak vissza, — kiáltok utána csábitó lágy hangon. De nem szól vissza ő, az erdő mélyén bujdosó üldözött. Csak fütytyent élesen és hallom amint egy gyorslábú őzcsapat tovairamlik a sárgacsipkés bokorfüggöny megett. Csalódottan megyek tovább. — Nyugaton ott ég még a piros tűzgolyó. Vagy fennakadt a fik közt ? Az ágak tartanák ? Két ág között parázslik vérpezsdítő Ténye. Beljebb lépek a sürübe. Hull, hull a sok levél. Néhol egy köpcös gubics pottyan a földre. Es fájdalm asan felszisszen alatta a tört oldalbordákkal összeroppanó tölgylevél.... Két kis bokor vállamra hajoT, (az erdők fiatalsága J és ahogy magamhoz ölelem őket, bizalmas hangon panaszkodva mesélik, hogy milyen elhagyottak. — Ember ne ládd, hogy a tavasz madárdalos májusát itt ünnepli az ember, ne hidd, hogy kánikulában a mi üde, harmatos leve- j leink hüs lombja alatt legyezted ma j gát a játszi nyári széllel. Ne hidd, hogy piros-véres őszi alkonyon eljön hallgatni a fényestollu büszke fácánok vizhangos zajos kiálltásait, ne hidd, hogy a tél fehér havas csendje ide vonzza őket. Csak a zöldruhás erdőkerülő jár közöttünk, becsukott lélekkel, mint az apa költő fia mellett. Csak a fatolvaj jön el, alattomos lopó surranással és nyomában a szuronyos szigorú csendőrök. Bennünket nem szeret eléggé a mi városunk, nem, mert túlságosan közel vagyunk talán. Itt sirásba csuklott hangja. — Igen, — vigasztalom őket keserűen. — Nem vagytok Florida, Riviéra, Velence, csak egyszerűen erdő vagytok. Kérjétek meg a polgármestert, neveztessen el benneteket Tragofoszfakorbának és igazolja hiteles szavával, hogy ti nem vagytok Magyarország, hogy ez egy külön ideszakadt vad-idegen territórium, akkor majd sikoltó ájulással borul rátok a nyíregyházi nagyvilági nő és kidülledő mellel dicsér a nyíregyházi «nagyvilági férfiu». Minél piszkosabb annái jobb i Pengő korcsmában megtámadtak egy nyíregyházi rendőrt á támadókat átkísérték a kir. ügyészségre (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Tegnap délelőtt két nyíregyházi fiatalembert kisértek a kir. ügyészségre hatósági közeg ellen elkövetett erőszak vétsége miatt. A fiatalemberek, Spisák Mihály fodrász és Spisák György kereskedő, Serház utcai lakosok, betértek a Buza téren levő Pengő korcsmába. Itt csakhamar verekedés támadt, mert a vendéglő alkalmazottja, Gönczi András nem akarta a két vendéget beengedni. A fiatalemberek megtámadták Gönczit és egyikök boxerrei inzultálta. A korcsmáros rendőrért kiáltott és a Buza-téren posztoló rendőr meg is jelent és csendre intette az izgága vendégeket, akik azonban megtámadták a rendőrt. Egyikök megragadta zubbonyát, a másik ököllel támadt rá. Erre a rendőr kardot rántott, hogy igy verje vissza a támadást. — A kardhasználatra azonban nem került sor, mert Gönczi András egy darab fával főbeütötte az egyik támadót, aki elszédült és harcképtelenné lett. A két Spisák fiút a megtámadott rendőr bérkocsin vitte be a rendőrségre, ahol mindkettőjüket őrizetbe vették, majd miután hatósági közeg elleni erőszak esete látszik fennforogni, átkísérték őket az ügyészségre. Automobil Az ideális antó: Egy ur belép egy autókereskedő eladócsarnokába. Szeretne egy takaros, nyugodt, kényelmes autót venni a saját személyes használatára. — Tudnék önnek egy szép, különleges kocsit ajánlani, — véli a kereskedő és hívogató kézmozdulattal már rá is mutat egyik autóra, mely már a szinei tarkaságával is teljesen elüt a többi kocsitól. — Nem néz ki ez egy'kicsit feltűnően ? — merészeli az ur megjegyezni. — Mindenesetre. A tető tűzpiros. A karosszéria kanárisárga, a kerekek zöldek, de tetszik tudni — Mennyi kilométeres sebességgel szalad? — Na, ha ön gyorsan hajt, akkor 30 kilométert is elér óránként. Többet azonban alig. De.... A tisztaságról majd mások gondoskodnak Tvüh Pista, a ruha piszkos - Baj less ebből, annyi biztos: Nem lesz serami, <!5ak ne félj, — Játssz nyugodtan bis legény. Ha ruhád maszatos, nem hiba. — Nem szid össze anyuba. Mert Rinso-val mossa a ruhát, — így megtabarit sok munbát. Beáztatja, bff(5zi, — A dolgot igy már meggyőzi, Bárhogy is igyekeznek a kicsinyek, minél inkább bepiszkítani a ruhát és fehérneműt, a Rinso mégis minden piszkot hivesz anélbül, hogy a dolgoknah irtana. A mosás gondjaitól már milliószámra mentesítette a háziasszonyokat és mindenki aki meghisére'te. lelkesen dicséri. A Rinso ugyanabban a gyárban készül mint a Lux. A Rinso beáztatja a ruhát, mossa és kifőzi, ahogy éppen óhajtja és önnek csak néhány bézmozdulatnyl a dolga. Megtakarítja önnek mindama kel- C r '~ '" lekeket, melyebet kiiJönben használna. tttt .É.IIII — HmI Stabil? 1 — Na nem valami különösen. A kaszis rugói nagyobb teherhez nincsenek számítva, tehát nem tanácsos, hogy nehéz podgyászt tegyen a kocsira, mert az alja könynyen betörhetik. De igy ^ — Hallja, ön nekem egy régi ládát ajánlott aránytalan magas áron és mindig csak azt mondogatja, hogyj ae mi jelent az? A kereskedő még szélesebben nevet és bizalmasan susogja: — De ez a kocsi egy drága kő. Ün maga is beláthatja és mondhatja. Mert eszébejut-e valakinek, hogy egy ilyen szörnyet ellopjon ? — Félhet-e ön attól, hogy útközben revolverrel megfenyegeti valamelyik rabló és elveszi öntől ezt a dolgot ? Fog-e valaha, valamelyik unokaöccse önhöz jönni és önt, kérni, hogy kölcsönözze neki oda az autóját? — Jól van már, jól van! — szakítja félbe az ur a kereskedőt. Ez az ideális autó az, amit én használhatok. És mohón veszi ki zsebéből a csekkönyvét. Göttllng József, német gépészmérnök. A nyíregyházi Kiosz ifjúsága Bnjon (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A Buji önköntes Tűzoltók Egyesülete vasárnap este 8 órakor tartotta évenként szokásos őszi tánc mulatságát, amelynek műsorát most a nyíregyházi Kiosz ifjúsága szolgáltatta. A Kiosz-ifjuság és a kisérők a délutáni vonattal érkeztek Bujra, ahol a tűzoltóság Vaszkun János tüzrendészeti felügyelővel az élén vigyázz állásban, fővetéssel fogadta Jablanovszky Józsefet és Bodolovszky Lajost, a Kiosz ifjúság vezéreit. Éljenzés és kürtszó hangzott fel, amint a katonás menet megindult a Kulturház felé. — A műsoros est 8 órakor kezdődött. A nagyterem zsúfolásig megtelt az érdeklődő bujiakkaf. Jablanavszky József jelent meg először a függöny előtt és lelkes szavakkal üdvözölte a bujiakat, rámutatva a keresztény erkölcsökön alapuló nemzeti nevelés jelentőségére. Ezután megkezdődött a »Gyimesi vadvirágok)) c. népszínmű előadása. A szereplők mind kitűnően játszottak. — Különösen tetszettek Lakatos Bözsike Magdolna szerepében. Bodolovszky Bözsike — Mária, Szuhodovszky Manci — Fábiánné, Jablanovszky József — Csura, Bakó Béla — Marci, Plachta István — Gyurka, Csengery Károly — Imre, Mille Ferenc — a plébános, Kántor József — Prezsmel, Palicz Kálmán — Bigyó szerepében. ,A nagy tetszéssel fogadott előadás után a szereplők a közönséggel együtt elénekelték a Himnuszt, majd a nyíregyháziak tiszteletére a parancsnok riadót fúvatott, a tűzoltósággal gyorsszerelést végeztetett. Ezt követte a tánc, amely a reggeli órákban ért véget.