Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 250-273. szám)

1928-11-16 / 261. szám

2 jNf¥ÍRYI$ÉÍL •••mm—in At!,: Mim 1928. november 16. A divat Irta: Dakai Takách Géza országgyűlési ké)7iselő A leányokról, általában véve a nőkről, eleget szól az ének, hogy a divat idétlenkedései, ruházat, viselkedés szempontjából mennyire kiforgatják őket természetes szépséggel, kedvességgel, lelkitisztasággaJ megnyerő, lebilincselő mivoltukból, amely irántuk minden férfiembert tiszteletteljes gyöngédségre késztet. ! A divat a fiatal, vagy fiataloskodó életnek a mindennapi — sok szor bizony köznapi — szeszélyteremtette jelensége, amelynek kiformálásához a józan eszt Átkán hivj4k tanácsadóul. Változásai a finomkodás, a ruházatnál az ipari tökéletesedés jegyében történnek, de nagyon girbe-gurba vonalon, amelyek egyes hajlásain infámis szertelenségekkel és pénzpocsékolássál találkozhatunk. Avagy nem ilyen infámis szertelenség-e például, orfeumi tündérek tempóinak, szólásmódjainak cicomáinak az az utánzása, amelyet ma úgynevezett jócsaládok köreiben is gyakran tapasztalunk. Nem természetellenes és egészségrontó hóbort-e a szajnak, arcnak azzal a bizonytalan származású zsiradékkal és festékgarmatlával való bemázolása, amiben ifjú és nem ifjú dámák oly ernyedetlenül vételkednek, nyilván párisi nyomokon, ahol bizonyos fajta nők, tetőtől talpig szineztetik magukat, ezidejüleg sötétbarnára. Hát az a sok munkával, de annál kevesebb anyagból varrott, ragasztott mez, amelyet nem a rést elfödésére, de meztelenül hagyására készítenek! — Igen

; igen — hallani a mamák között, — ez mind igaz, de viszont az is igaz, hogy a leány férjhez akar menni, a menyecske tetszeni vágyik és a mai férfiszem csak az ilyen kikészített nőt értékeli s vannak nevelt fiatalemberek, akik nem röstellik a szájfestést és a bécsi rongyos manipulációt arcápolásnak sievezi. — Mit zajongnak az erkölcsbakterek — kiáltotta fel a minap valami gyűlésen egy úriasszony — a rúzs miatt, hisz' a festék takarja el azt a pirulást, amely leányaink arcát elönti, ha a modern arszlánok udvarlásait kell hallgatniok. Nos, hát beszéljünk a íegenyek ről is, akiket a kisasszony — pesti ősmagyar nyelven — urleány — akkor is »fiuk«-nak mond, mikor ezek már nyakig megkopaszoatak, talán azért, hogy a »fiuk« emlegetése azt a nyolc tiz esztendőt feledtesse, amióta eladó lánynak tartják. A mamáknak, sajnos igazuk van! A mai házasulandó generáció — tisztelet a kivételnek — szinte fennhéjázva igazolja őket. Ennek a férfigenerációnák viselkedése valami extravaganciára való törtetést jelez, amelyben, hogy egyebet fel ne rójunk, a ficsúr, mintha önmagát tekintené a világ tengelyének. »Csak hódolat illet meg, nem birálatcc szavalná, ha méltóságán alulinak nem tartaná, hogy^olyan »régi« költőt idézzen, mint Madách. Szerencsére még odáig nem jutottak e gavallérok, hogy Kendőzzék magukat, mint az oláh fiatalság, főleg az oláh tisztikar fiatalsága, de egyébként ruházkodási különcködéseik, a bokát és a nansnyát fitogtató feltűrt nadrág, a szovjetsapka, zubbony, plundra, strimfli, csipkézett nyelvű bocskor, ezerféleképen stilizált, színezett változatokkal, a mosatlan kéz, de lestett köröm, az embert sokszor a meséskönyvek majomcsászárjaira emlékeztetik. A divat azonban, célszerűségeivel, méginkább hóbortjaival együtt, gyakran változik. Az iparnak soha nem pihenő találékonysága uj meg uj anyagban egyik formát a _násikkal szorítja le, e réven is, elsőrangú közgazdasági szerepet játszik. Külkereskedelmi mérlegünk passzivitása jelentékeny mértékben pipere, ruházati és egyéb divat — cikkek aránytalan importjára vezethető vissza. Hölgyeim és uraim! Nem mondanák meg, melyik az a szépitőzer, amelyet hazai anyagDan, vagy legalább hazai készítményben meg ne kaphatnának ? A pirositótól a rózsavízig. (A hazai produktum, például, az alkalmazott zsiradék tekintetében sokkal tisztább is a külföldinél.] Nem mondanák meg, hogy gyapjúszöveteinket, férfi és női ruházatban, finomságra, tartósságra egyaránt, melyik külföldi gyártmány múlja fölül. Mi az a ruházati cikk, amit ép Ízlésnek megfelelő minőségben, a kaiap iui a cipőig, magyar munkás kezéből meg ne kaphatnának ? Azt mondják némelyek, hogy egyes külföldi gyártmányok olfcsóbbak, mint a hazaiak. Nem igaz. Tessék jól összehasonlítani az áron kívül x anyagot és a munkát is. Azt is hallani, hogy a kereskedők a hibásak. Ez a vád is ooaptalan. A jú kereskedőink, akár egyetlen darab külföldi noimit be nem hozatnak, ha a közönség kizárólag magyar gyártmányt keres. Tessék megpróbálni. MernSMnaangí Szabolcsvármegye közönsége vasárnap délelőtt 11 órakor népgyűlésen követeli a trianoni szerződés revízióját (A »Nyirvidék tudósítójától.) Körülöttünk a kis- és nagyanantant államai mámorosan ünneplik a területrablások tiz éves fordulóját s fez alatt itt e cscnka roszágban is, mintha megmozdult volna a nemzet élő lelkiismerete, sorra gyúlnak fel a lángok, melyekből nem a mámor gőze száll fel a magasba, hanem az életet követető akarat tör elő és döngeti egyre erősebben a világ lelkiismeretének kapuit. A revíziós mozgalom tehát megindult. Amit nem tehet meg a hivatalos kormány, azt egyre erősebb lendülettel követeli a nemzet meg nem bontott társadalma. Szabolcsvármegye és Nyíregyháza társadalma, vasárnap, november 18-áncsit lakozik a megindult revíziós mozgalomhoz s a délelőtt i i órakor a városháza előtt tartandó népgyűlésre minden polgárt, elvár a Nemzeti Szövetség. A népgyűlésre szóló meghívást a következő szövegű falragaszok hozzák a polgárság tudomására: Revíziós népgyűlés Nyíregyházán. November tizennyolcadika tiltakozó nap lesz Trianon ellen. Egész Csonka-Magyarország nepe nyilvános gyűléseken követeim fogja a revíziót. Magyar testvérek! Magyar honpolgárok! 1920. évi november hó 13-án iktatták törvénybe a trianoni szégyenletes békediktátumot. Azóta nyolc szenvedéses év telt el megrakva: fájdalommal, szenvedéssel, küzdéssel, de egyben kemény daccal, SZÍVÓS életakarással. Megmutattuk csonkaságunkban is, hogy a magyar nemzetet nem lehet e helyről kiirtani sem tűzzel, sem vassal, sem ármánnyal, sem aranynyal, mert örökérvényű hivatása, örökérvényű rendeltetése van itt. Dolgoztunk, hogy befelé megerősödjünk, kifelé pedig a nemes Rothermere ölordsága jóakaratú támogatásával propaganda-munkát Ma, csitirtökfta utoljára „UFA" világfilmje VILÁGHÁBORÚ A világháború képe, ugy ahogy mi láttuk, ahogy mi sEenredtCnk, éreztünk, puietultunk. A nagy küzdelem hiteles története 12 felronásban. Rendezte LEÓ LASKÓ. Zwéjét összeállította : SCHÁCHTER SÁNDOR Péntektől—vasárnapig GRETA GARBÓ " ü'

nn

eP

elt 8vé

d művésznő IIMIIW lián I

IIIIIIII-II 11 iiri'n

i'

i in ir- r- '^ei amerikai filmje CSILLAGOK UTJfl Egy kitaszított leány és egy szökött katona szerelmi regénye 0 felr. és n na

gy ,

,METRÓ" fclaérs műsor. • •adások kwdrf*: fi, 7 m • arator. végeztünk, hogy a világ közfigyelmét felköltsük. Hirdettük, hogy a magyar nemzettel szemben nemcsak igazságtalanságot, de embertelenséget, istentelenséget követtek el Trianonban. Világgá kiáltottuk, hogy ezt nem türjük, ebbe bele soha nem nyugszunk! Hangoztattuk, hogy ezeréves hazánk földjét teljes egészében bírni akarjuk) Megértettük a világgal, hogy nem lehet addig Európában nyugalom, amíg országunk integritását viszsza nem kapjuk! És e sok idáltó szó, nem volt pusztában hangzó kiáltás. A müveit nemzetek jobbjai tengeren innen és tengeren tul felfigyeltek s ma már felhangzik ezeknek a szava a világ mind a négy tája felől, követelve a magyar nemzet igazát, oknélküli büntetésének megszüntetését. Beismerték, hogy nem a magyarok készítették elő a náborut, beismerték, hogy a magyar nemzet nem nyomta el a nemzetiségeket^ nincs iehát ok a büntetésre; ennelfogva vissza kell adni az ország elrabolt részeit! A revízió előkészítő munkálatain tehát már tul vagyunk. Itt az idő, hogy most már erőteljesebb eszközökkel, a nemzeti közakarat megmozdulásával szorgalmazzuk az ország vezetőinél, hogy határozott formában követeljék illetékes helyeken a trianoni békeszerződés revízióját. Ezért a trianoni békeszerződés törvénybe iktatásának nyolcadik évfordulóját követő első íBsárnapon f. évi november 18-ár délelőtt 11 órakor a Kossuth-téren — kedvezőtlen idő esetén a városháza nagytermében — revíziós népgyűlést tartunk, hogy ott a város egész polgárságának alkalma legyen a nemzet követelő szavát hallani s az előterjesztendő határozati javaslathoz hozzájárulni. A gyűlés pro grammja: 1. Hiszekegy. Énekli a városi dalárda. 2. Megnyitó. Tartja: Dr. Mikecz ödön, a Nemzeti Szövetség ügyvezető alelnöke. 3. Határozati javaslat. Előterjeszti és megindokolja Péter Károly reálgimn. tanár. 4. Himnusz. Énekli a városi dalárda. Polgártársak! A jobb és szebb jövőbe vetett hittel és bizalommal jöjjetek el mindnyájan, nogy méltó legyen megnyilatkozásunk ahhoz a magasztos célhoz, amit a nemzet egyetemével együtt elérni törekszünk. Nyíregyháza, 1 928. november 13 A Nyíregyházi Társadalmi Egyesületek megbízásából: A Nemzeti Szövetség Szabolcsvármegyei és Nyíregyházi Köre.