Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 250-273. szám)

1928-11-15 / 260. szám

2 JRFRTWIWIXL 1928. november 15. Az ígéret Földje Irta: Ivánffy Tamás. Az államokat és nemzeteket ugyanugy, mint az egyes embereket, két csoportba oszthatjuk. Az egyik csoport a mi egykori zseniális pénzügyminiszterünkkel és későbbi kormányelnökünkkel tart, ki képtelen volt az eléje kerülő kérelmek tömkelegéből egyet is megtagadni és ha nem is teljesítette azok mindannyiját, ahogyan nem is teljesíthette, — de legalább megígérte a kérvényezőnek. Amikor pedig egyszer egy bizalmasa megkérdezte, hogy ezt miért teszi, — aranyos bonhomiájával igy intézte el a kérdést : »Hát még ennyi öröme se legyen a szegénynek ?,...« A másik csoport viszont Tisza Kálmánnal tart, aki azt mondotta : »Igérni nehéz, megtartani könnyű !« A mi Történelmi Magyarországunk, melyre most ugy gondolunk vissza, mint az ígéret Föld jére, ezeréves történelmének egész lefolyása alatt minden egyéb volt, mint az ígéretek földre. A büszke magyar faj pszihéjétől távol állottak a könnyelműen, vagy hányaveti módon odadobott ígéretek. E nemzet Tisza Kálmánnal tartott : »ígérni nehéz !« De amit egyszer megigért, azt becsületbeli kötelességének is tartotta valóra váltani, még pedig nemcsak szószerint, hanem meg is tetézve! A mi Corpus Jurisunk élő valóság volt, a mi alkotmányunk a nemzet gondolat- és érzésvilágából sarjadzott ki és mindennek volt nevezhető, csak egynek nem: papirosalkotmánynak. A világháború előtt honi földön született, de idegen hatalmaktól zsebelt nemzetiségi agitátorok, felkapaszkodni vágyó pópák, vagy zugprókátorok, Lucaciuk és PopCsicsók, — másrészről pedig ezektől felbiztatott és egyáltalában mindentudó, hanem »mindent jobban »tudó« Scotus Viátorok és egyéb felületes szemmel néző külföldiek hasztalan beszéltek arról, ami nincs és soha nem is volt: a »magyar zsarnokságról nemzetiségeivel, kisebbségeivel szemben.« Állításuk oly agyaglábakon nyugodott, hogy önsúlya alatt roppant össze és tört szét darabokra. Mert ha csak egy szemernyi igazság is lett volna abból a »magyar zsarnokságból«, hol lettek volna és hol lennének ma nem zetiségeink ? Azok egyszerűen nem léteznének, azokat felszívta volna és magába olvasztotta volna a nemzet, a magyar nemzet. Gondoljanak csak vissza 1918-ban félrevezetett és tőlünk elszakadt tótjaink, oláhjaink, horvátjaink, stb. arra, hogy mi volt a sorsuk 10 évvel ezelőtt és mi a sorsuk ma, — és fel fognak sóhajtani, ha csak önmagukkal szemben sem akarnak tudatosan valótlant állitani: »Akkor még az ígéret Földjén éltünk !« »Jobbágysorban éltek 1848 előtt nemzetiségeink túlnyomó részben ? !« — Ez szentigaz, de addig a későbbi magyar nemzet testéből és alkotmány sáncaiból ugyanugy ki voltak rekesztve a magyar jobbágyok is. Mikor ez utóbbiak felszabadultak és a nemzet egyenjogú polgáraivá lettek a nemzetiségek is. »Elmaradtak 1867 után tán szellemi és anyagi gondozásban az állam részéről és kedvezményekben részesült a magyar faj velük szemben ?!« Szinte már kedvünk lenne azt mondani : bárcsak ugy lett volna ! Akkor nem vesztek volna el Trianon után legszebb iskoláink, muzeumaink, templomaink közintézményeink, amelyek félkörben az ország határán éppen nemzetiségi vidékeinket gyarapították gazdagították, mig a Duna-Tisza köze színmagyar tanyai népe teljes kulturálatlanságban maradt el, ugy, hogy azt a kultura részére csak most sorozza be ambiciózus jelenlegi kultuszminiszterünk. — Hallottunk itt 50 éven belül mindenféle elképzelhető akcióról (hor vát-, tót-, ruthén-, oláh-, csángóstb.) csak éppen magyar-akcióról nem ! És vessünk immár egy pillantást a ma minket környékező és a világot mindenféle praktikákkal megkörnyékező utódállamokra. — Azokban keletkezésük pillanatától fogva mai napig egyébről sem halífottunk, mint Ígéretekről, — de tegyük mindjárt hozzá: beváltatlan Ígéretekről! ígértek demokráciát, lett belőle kommunizmus, — épszabadságot, — lett belőle legegyetlenebb zsarnokság, — népjyenjoguságot, — lett belőle el), másod és századrangú állampolgár, — gazdasági fellendülést, — lett belőle kicsi hiján államcsőd, '— autonómiát, külön országgyűléssel, — lett belőle nagyzsupa és gyarmatsor stb. stb. ök egyáltalában nem jönnek zavarba, ha Ígérni kell. Ezt megteszik derüre-borura, kicsi kérdésekben éppenugy, mint nagyokban, hisz a mentális rezervációjuk mindig ott van : »Mindezekből úgysem váltunk be egy fikarcnyit sem !« Az ő földjük: az Ígéretek földje! A miénk pedig, az is, amely volt — az is, amely lesz, mert lesz, — mert lennie kell isteni rendelés szerint az ígéret Földje ! Nyíregyhaza város képviselőtestülete a tiszadobi tiszahid mellett foglalt állást Kiegészítették a szakosztályokat. Kiírják a pályázatot a sóstói vendéglő bérletére. A városi kislakásokat munkáslakásokká alakítják át Az Eletó-telepen községi iskola épül Gaal Ede levéltáros halála (A »Nyirvidék« tudósitójától.ű | Nyiregyháza város képviselőtestülete tegnap délután 3 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, amelyet dr. Bencs Kálmán kir. kormányfőtanácsos, polgármester elnök a Hiszekegy imájával nvitott meg. ' * ^ Bencs Kálmán dr. polgármester j a tárgysorozat előtt az október hó ; 21-én lezajlott, a polgárság lelké- j ben mély nyomokat liagyó szobor leleplezési ünnepségről tett jelentést. A szabolcsi és nyíregyházi hősi halottak emlékét megörökítő gyönyörű szoborról a Kormányzó ur öfőméltóságának és a Főméltóságu Asszonynak jelenlétében hullott le a lepel és a képviselőtestület a fenségesen szép ünnepre való visszagondolással, mig egyfelől örömének adott kifejezést azért, hogy az ünnepség olyan impozáns külsőségek között zajlott le, másrészt elhatározta, hogy meleg elismeréssel és hálával üdvözli a szobor megalkotóját, Kisfaludy-Strobl Zsigmond szobrász művészt. Zomborszky Dániel kitüntetése. Ezután az elnöklő polgármester Zomborszky Dániel kitüntetéséről tesz jelentést a képviselőtestületnek. Az ipartestület kiváló elnökét a Kormányzó ur őfőméltósága az V. o. polgári érdemrenddel tüntette ki. A képviselőtestület a polgármester indítványára elhatározza, hogy a város iparostársadalmának kiemelkedően jeles vezérét, akit hasznos, évtizedeken át tartó közéleti működéséért meg (érdemelten ért a legfelsőbb kitüntetés, jegyzőkönyvi kivonatban üdvözli. Horváth tábornok távozása A polgármester bejelentései során emlékezik meg a Nyíregyházán állomásozó katonai parancsnokság körében november i-től beállt változásokról. A Nyíregyházán állomásozó gyalog dandárparancsnokságot áthelyezték és igy a város lakósságának őszinte sajnálatára eltávozott Nyíregyházáról Horváth László tábornok, dandárparancsnok, állomásparancsnok is, aki Nyiregyháza szülötte és &kit a szeretet bensőséges szálai fűztek a város polgárságához. A képviselőtestület a polgármester javaslatára elhatározta, hogy Horváth László tábornok távozásán érzett sajnálatának jegyzőkönyvi kivonatban ad kifejezést, örömmel tölti el azonban a város közönségét annak tudatában, hogy a körünkből távozó kiváló katona és lelkes hazafi uj beosztásában is kimagasló kvalitásaival szolgálja a haza szent ügyét. Elhatározta továbbá a képviselőtestület, hogy az uj állomásparancsnokot, Deschán Benő tábornokot szívélyesen üdvözli. / Szohor Pál főjegyző emelkedik ezután szólásra és kegyeletes szavakkal méltatja a közelmúltban el hunyt volt levéltárosnak, Gaál Edének hosszú évtizedeken át kifejtett és egyéniségét a polgársággal szorosan összekapcsoló munkásságát és emlékét. A képviselőtestület részvéttel vesz tudomást a volt kiváló tisztviselő elhunytáról és erről a gyászoló családot jegyzőkönyvi kivonatban értesiti. A Közigazgatási Birőság ítélete. A rendkívüli közgyűlés most a tárgysorozatra tér át. Tudomáspl veszik a Közigazgatási Bíróságnak a város által 1928—1930. évekre fizetendő illetékegyenérték megállapítása tárgyában hozott ítéletet. Ez az ítélet Nyíregyházát évi 11.500 aranykorona megfizetésére kötelezte. A városi tanács kérvényt nyújtott be az illetékes minisztériumhoz, hogy az összeget két évi költségvetésébe illeszthesse be. Lelkesen éljenzik Radomér lordot. Kardos István kulturtanácsnok bemutatja Radomér lordnak dr. Bencs Kálmán kir. kormányfőtanácsos, polgármesterhez irt meleg hangú levelét, amelyet a »Nyirvidék« annak idején közölt. A levél megköszöni és értékeli a Nyiregyháza által küldött s a vérző Magyarországról szóló müveket, majd üdvözletét küldi Nyiregyháza város lakosságának. A Lord levelét a képviselőtestület tüntető éljennel fogadja. ( A képviselőtestület meg. felebbezi a nyíregyházi kir járásbíróság ítéletét. Szohor Pál főjegyző ismerteti ezután azt az Ítéletet, amelyet a nyíregyházi kir. járásbáróság a városnak az Osztrák Földhitelin tézet ellen indított perében hozott Ez az Ítélet a várost keresetével elutasítja és 300 pengő perköltség megfizetésére kötelezi. Az Ítélet szerint a városnak nincs joga az ötven év lejárta előtt felmondani a kölcsönt, az Osztrák Földhitelintézetnek viszont jogában van a város által fizetett annuitásokat az elszámolás javára írni, de fizetésként nem kezelni. A városi tanács és szakosztályok megállapították — és a képviselő-