Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 250-273. szám)

1928-11-04 / 251. szám

Nyíregyháza, 1928. november 4 * Vasárnap XLIX. évfolyam. 251. szám Etdttsatéaí árak b*Syben 6a vldékan: l|y béri: ST50 pangfi. M«ey*d4vr» 7'60 pengő. ^jáfact^aMókBek és Sajtóknak 20Pl* aBgedméas?. Átadott* JÓSA ELEK FSazarkeaztí : Dr. 8. SZABÓ LÁSZLÓ. Feioíös <u>erk»a;t5 : VERTSE K. ANDOR. Saarkasztöség és kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZÁM. Telefon azém 139. Poatachaqua Kéziratokat nem adunk viasza. A Duna-medence tiz esztendő­vel a békeszerződések után még mindig kiforratlan állapotban síny­li az elvakult és igazságtalan béke áldatlan következményeit. A meg­maradt Magyarországon nincs magyar ember, aki lemondana Szent István birodalmáról, mert szent meggyőződéssel él mindnyá­junk lelkében a tudat, hogy a szentistváni történelmi örökség az egyetlen államjogi és területi egy­ség, amely a magyar államiságot, Középeurópa fejlődését és a Kár­pátok ölén élő különböző népek boldogulását biztosítani tudja. A Magyarország testéről lesza­kított nemzetiségek belátták rö­vid tiz esztendő alatt, hogy az uj államalakulatok nem tudják szá­mukra nyújtani azokat a faji és kulturális kereteket, amelyekben nemzeti fejlődésük biztosítva vol­na. — A formáját kereső Közép­Európa felvet egy igen aktuális kérdést a magyarság előtt. Vájjon hogyan rendeznénk be a régi Ma­gyarországot, ha az elszakított részek visszakerülnének? Pedig, hogy visszakerülnek, sem előt­tünk, sem ellenségeink előtt nem kétséges, mert napról-napra, a történelem nagy erejének követke­zetességével bizonyosodik be, hogy a békeszerződések teremtette hely­zet tarthatatlan. Az idő nekünk dolgozik, tehát gondolkodnunk kell, melyik ut visz az uj Magyar­ország felé. Ottlik László kiváló szocíologusunk megadja a feleletet az uj hazafiság fogalmában, mi­kor átértékeli a jövendő Hungária szempontjából hazafiságunk lé­nyegét. Az uj hazafiság — neo­patriotizmus — lényege az a fel­fogás, amely belátja azt, hogy Szent István hagyatéka nem kizá­rólag a kisebbségé, nem többsé­gé, nem uré, nem magyaré, ha­nem mindazoké, akiknek ősei a Kárpátok medencéjében nyugsza­nak. Az uj hazafiság nem .isme­ri az ellentétet, mely magyart, horvátot, tótot, erdélyi románt egykor elválasztott egymástól. — Ugy látja ,hogy ezek a népek problémáikat csak együtt, egy­más támogatásával oldhatják meg, különben közös pusztulás lesz az osztályrészük. A mai magyar köz­vélemény nem vallja magáénak azt a kultur és nemzetpolitikát, amely a háború előtti Magyarországot jellemezte. Nagyot fordult a világ ^ tiz esztendő alatt s tudjuk, hogy a Páter testvér szerepében va­gyunk otthon. A kiegyezés nem egyedül a mi érdekünk. Ezt már odaát, az ideiglenes határokefn tui is tudják. Nemcsak a magyar róna vesztette el a bérceket a trianoni béke következtében, ha­nem a bércek is elvesztették a ró­naságot. Nincs magyar földmű­ves, aki annyit vesztett volna, mint a tutajos, az arató, a dró­tos és ablakos tót atyafi. Bármi­lyen sokat is vittek el a magyar mult momentumaiból, még min­dig mi jártunk jobban, mint er- | délyi és felvidéki testvérnépeink, mert nekünk és kizárólag nekünk « maradt meg Magyarország csodás, megragadó történetének mély s óirök igazsága és propaganda ér­téke. Thököly hiába harcolt a felvidéki őslakosság szabadságáért, Rákóczi hiába nyugszik a kassai dómban: ruténnak, tótnak, akik valaha a fejedelemnek hü kato­nái voltak, az ő nemes emlékük­ben saját történeti multjukat tisztelni nem szabad. Helyettük a Felvidék népének most Ziskrában és Prokopokban kell a maga nem­zeti héroszait tisztelni, akikhez semmi közössége soha sem volt a szabadságért folytatott százados küzdelmek során. Vagy az erdélyi nép jobban járt-e azzal, hogy most Bethlen Gábor, Báthory István, vagy Fráter György történeti di­csősége helyett Hora-Kloskával, Avrám Jancuval kell beérnie ?! Magyarország sohasem nyomta el a kisebbségeket. A vélt kisebb­ségi elnyomás legfennebb mind­össze abban nyilvánulhatott, hogy a magyar állam meggátolta a kisebbséget, mint ideált, mint célkitűzést. A magyarországi ki­sebbségek nem voltak soha ön­tudatos faji lényegek, hanem bé­kés és szelid emberi masszák, amelyeknek felébresztése csupán néhány rajongó lélek céljaiban élt. A magyar állam ez ellen a cél el­len küzdött, olyan fegyverekkel, amelyek megfeleltek a kor szelle­mének és a civilizáció normáinak. Hogy állunk jelenleg az elsza­kított nemzetiségekkel, erre ves­sünk néhány futó pillantást. A horvátok helyzete rendkívül egy­szerű. Itt sem a terület földraj­zi egysége, sem lakosságának majdnem teljes egyöntetűsége, sem a történeti hagyományok szi­lárdsága — nem vitás. A horvá­tok tisztában vannak azzal, hogy egy, Magyarországgal ma köten­dő föderatív unió nekik csupán előnyt hozhatna anélkül, hogy nemzeti aspirációikból akár csak egy jottányit is fel kellene ál­dozniok. Mennyivel jobb helyzet volna számukra a régi kulturált testvérnéppel élni ismét politikai közösségben, amelynek nagyobb anyagi erejére bátran lehet tá­maszkodni. Ma erkölcsileg és po­litikailag megalázva, gazdasági­lag kizsákmányolva nyögnek a szerbek fajtestvéri uralma alatt. A tótok szállásterülete koránt­sem mérkőzhetik a horvátokéval. Nekik, mint nemzetnek, egyelőre még politikai és adminisztratív ha­gyományaik sincsenek. A tót vezé­rek ma még nem biznak bennünk, de mindinkább látják, hogy a cseh diktatúra alatt sohasem tud­ják megvalósítani a tótság céljait. Nem kétséges, hogy a magyar közvélemény egyöntetűen kész el­ismerni a tót nemzet jogát az autonomiához. Ennek az autonó­miának a tartalma azonban csak közvetlen tárgyalások utján volna tisztázható, mert majdnem telje­sen attól függ, hogy mik volnának a tótság igényei. A mai Cseh­szlovákia keretei között éppen a tótok azok, akiknek nem lehet a határmenti magyar területekről lemondaniok, mert a magyar tö­megek nélkül az autonómia ügyét rövidesen végveszedelem fenyeget­né. Ha a Felvidék visszakerülne Magyarországhoz, azonnal meg­szűnne a tótságot illetően az el- £ nemzetietlenités veszedelme, amely ma olyan nagymértékben fenye­geti a tótságot. Viszont a tót ve­zéreknek el kellene ismerni tót nemzeti dominiumnak azt a te­rületet, amelyen 40 százalék ma­gyar él zárt tömegekben. A tót­magyar probléma megoldásánál olyan példára volna szükség, mint a délafrikai unió, ahol a két ural­kodó nyelv, az angol és holland teljes egyenjogúságot élvez. Erdély földrajzi keretei tiszták és az ősi «három nemzet» rend­szerével világosan mutatják a meg oldásnak az egyedüli helyes és le­hetséges útjait. Erdélyben az a legnagyobb baj, hogy az erdélyi román külföldi szomszédjával kö­zös eredetű és igy némi joggal tartja magát a havasalföldi oláh­hal azonos népfajnak. A nagy ro­mán faji imperializmus ezért sok­kal nagyobb ellenállásra képes, mint akár a jugoszláv, akár a csehszlovák állameszme. Remény lehet arra ,hogy meg fog születni az erdélyi román vezetőkben is a hajlandóság arra, hogy visszatér­jenek az organikus történeti fej­lődés útjára s a nagy román" im­perialista eszme helyébe megte­remtsék a független Transsilvániót az ősi, három nemzetszerkezetnek uj, korszerű tartalmat adva. A rutén föld autonómiáját nem­zetközi szerződés biztosítja. Egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy Magyarország a csehek által aláirt, de határidő nélkül meg­hosszabbított váltót a ruténség óhajának megfelelően kész volna a rutén nép boldogulására bevál-> tani. Az uj hazafiságnak ebben a fo­galmazásában és formájában az a célja, hogy Szent István birodal­mának összes népei egyforma büszkeséggé! tekinthessék hazá­juknak Magyarországot. Szent István Magyarországa nem kizá­rólag a mienk s amint joggal te­kintjük egy közös történeti mult kapcsán az elszakított részeket magunkénak, ugyanolyan joguk van elszakított magyar és nem magyarajku testvéreinknek a Du­na—Tisza síkjához. Amikor vissza­kérjük azt, amit tőlünk jogtalanul és igazságtalanul elvettek, ugyan­akkor tisztában vagyunk azzal, hogy mi is tartozunk visszaadni az elszakított területek őslakossá­gának azokat a kincseket, ame­lyeket tőlük vettek el igazságta­lanul és amelyeknek mi vagyunk egyedüli jogos és hivatott őrzői. Ezekben összegezhető az uj ha­zafiság, a neopatriotizmus alapja és tartalma. Ezek az elvek, elgon­dolások és szükségszerűségek azok, amelyek minynyájunkat, magya­rokat és idegenajku magyar test­véreinket át kell, hogy hassanak, mert csak ez az uj fartalom, ez a történeti múlton nyugvó ideolo­gia lehet az uj és boldog jöven­dő ígéretes záloga. N. Sz. Magyar héten magyar cipőt vásároljon! A legkiválóbb magyar gyártmányú cipők ízléses választékát nézze meg HUNGÁRIA CIPŐÁRUHÁZBAN, Nyíregyháza, Zrínyi Ilona ucca 5. — Telefon Bzám; 195. W Kirakataink november hó 3—8 lg állandéan késő estig megtekinthetők! -5B® "W Benedekffynel, a 8473 Egyes szám ára 16 fillér. . Napagyarország felé...

Next

/
Oldalképek
Tartalom