Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 223-249. szám)

1928-10-14 / 234. szám

10 JSÍYÍHYIDÉK. 1928. október 14. ~&í : . J* W| UJ. "JiMJFi aaWft. wwnw » / Látogatás Móricz Zsigmondnál & legmagyarabb magyar iró leányfalusi otthonában (A «Nyirvidék» tudósitójától). A Duna festői partjain őszi szinek pompás fényjátéka moso­lyog bánatos-szomoruan a maga­san sz&ínyaló vadludak lármás csapatára. Kis, fehér hajónk na­gyokat tüszköl és egykedvűen pi­pál. Kormos, piszkos kéményé­bői fodrosan-bodrosan száll a fekete füst. Ugy áll meg és köt ki, mintha mi sem történne, olyan flegmá­san, mint ahogyan a jó magyar nép él, dolgozik és vérét ontja, ha kell világrengető véres hábo­rúkban. Nyugalom, mely alatt égő vul­kánok kénköves tüze izzik. Egy­szerűség, egyszerű paraszt-köd­mön, mely alatt királyi sziv do­bog. Ez Móricz Zsigmond, a nagy magyar iró, aki igazán szivének gyökeréig magyar. Mikor bemegyek hozzájuk, szo­kott kedvességével szivélyesen fo­gad. Egy darabig a verandán ülünk és beszélgetünk. Cigarettá­val kinál. Szabolcsi impressziói­ról kérdezgetek egyetmást. *— Sajnos nem nagyon ismerem Szabolcsot, mert túlságosan rövid időt töltöttem ott, 2—3 izben egy­két napot s igy nem lehet véle­ményt mondani... Mindig öröm­mel megyek Szabolcsba... Az akác szépen nő a homokon. Egy bará­tommal, Győrffy István nemzeti muzeumi őrrel jártunk lent; sok felvételt csináltunk... Gyönyörű az neki a kérdést egy óvatlan pilla­natban. — A megye sok tekintetben megőrizte ősi életét. A társadalmi berendezkedés nagyon szép — válaszol kitérően. Azután elismeréssel szól Mikecz István alispánról, akihez meleg barátság fűzi, majd Bencs Kálmán polgármesternek a város fejleszté­se körüli érdemeit méltatja. — A régi világ elmúlt — mon­dotta később. Minden elpusztul. Meg kell menteni a sárközi nép­művészetet. Szabolcsban nagyon szép szőttesek vannak, ezeket is meg kell menteni a pusztulástól... Bementünk a dolgozó szobájába. t Megmutatta 18 éves (portáble) Írógépét. (Lám, ha valaki jól ir, — nem romlik el a gép sem.) A nap­pali szobában van egy nevezetes öreg bútordarab, régi, hosszúkás formájú zongora, melyen valami­kor nem kisebb ember, mint a nagy Wagner játszott. Simonyi Máriát a hatalmas ki­terjedésű parkban találom. Itt van a három Móricz-lány is. A mű­vésznő épen egy ingen végez élet­veszélyes műtétet. Szemrebbenés nélkül operál. Vele is ilyen ke­gyetlenül bántak az orvosok. De hála Istennek meg sem látszanak már rajta a súlyos betegséggel járó fizikai szenvedések nyomai. Viruló egészségében és szépségé­ben nem szünök gyönyörködni. egyházán a Renessaince színház társulatával.' De soha sem felejtem el a nyíregyházi közönség tom­boló lelkesedését. Mindig kedves emlékem marad a for ró siker. Sós tón voltam. Még mindig emlék­szem a nap lementére, valami J gyönyörű volt. Nagyon szeretném a megyét megismerni, de hogy mikor megyek le, azt nem tudom. — Nyáron, mikor minden tele van • virággal, szép, gyönyörű ez a kert — mondja, mikor erre te­relődik a beszélgetés. /' Ebédnél a nagy iró maga vág kenyeret, ősi magyar szokás sze­rint. Okos kék szemeiben ott hullámzik lelke bölcs jósága. Ahogy igy elnézem,, megértem hon nan a csodás harmónia a két nagy művész családi életében. A Pen-klub estélyére szóló meg­hívását köszönöm meg épen, mi­kor megzavarta ebéd közben a tér­időn. Mondják, hogy Homkland a nagy norvég iró, aki jelenleg Budapesten tartózkodik, szeretne vele találkozni. Később az iró elment lepihenni, mi pedig a hölgyekkel egész egy­negyed 5-ig beszélgettünk, akkor mindannyian kikísértek az állo­máshoz és kendőinket lobogtatva bucsuztunk el egymástól. V. Koppányi Erzsébet. Az ISjnsági Vöröskereszt vezérlé bizottságának elismerő levele a Jyirvidék"-liez A napisajtó robotosai lelkes J munkájukért nem várnak elisme- I rést, szives türelemmel viselik el | a há'ádailanság gá.icstevé ét. Nem vár elismerést, nem lepődik a rosszakaratú támogatáson, mégis, mint emelkedett szelleme, a sajtó megbecsülésére valló dokumen­tumként fogad egy-egy elismerő megnyilatkozást. Lapunk kez­dettől fogva hazafiúi szívvel, szo­ciális meggondolással támogatta az Ifjúsági Vörös Kereszt Egye­sületet, amelynek vezérlő bizott­sága élén Petri Pálné államtit­kárné, és dr. Szukováthy Jenő el­nök a következő levelet intézte munkatársunkhoz, Téger Béla ta­nárhoz : évek óta folytat intézményünk megismertetése és népszerű­sítése érdekében. Nemzetnevelői munkánknak e nagybecsű felkarolásáért és értékes támogatásáért fogadja Nagyságod hálás köszönetünk és nagyrabecsülésünk őszinte kifejezését. Kiváló tiszteletünk nyilvání­tásával maradtunk, Budapest, 1928. évi októ­ber hó 4-én. a Magyar Ifjúsági Vörös Kereszt végrehajtó bizottsága nevében: Petri Pálné Dr. Szukováthy akácvirágzás tavasszal. Az egész megye olyan volt, mint egy vi­rágerdő, nagyon szépen nő ai akác Szabolcsban. Én minél töb­bet ültetnék, egész erdőket kelle­ne telepíteni. Nincs vele dolog. Ha tisztogatják, friss fát ad azon­nal, alig kiván valami munkát. Nagyon szeretem ezt a fát. Lássa — szólt a kertre mutatva — öt­hatszor próbálkoztam itt vele, nem nőtt meg, egy sincs. Nem szeret minden talajt, de a szabolcsit igen. Nagyon sajnálom, hogy legutóbb csak egy napot töltöttem odalent. «A szép asszony kocsisá»-t fejez­tem be... 1 Az alispán ur hivott agará­szatra s már csak ezért is szíve­sen mennék, mert megígérte, hogy megismertet a kemecsei nép­szokásokkal, egy ünnepély kere­tében. Fontosnak tartanám, hogy Kodállyal lemenjünk. Ő felvenné a zenét, én pedig a szöveget ír­nám. Meg kell menteni ezeket az értékeket a pusztulástól. Az égen gomolygó felhőket né zi.... elábrándozik. — A darutollas kalap. Egy föld­birtokos barátom kocsisának ka­lapján volt daru «tallu.» Megkér­deztem, mikor látott darut, azt mondta soha... Az én gyermek­koromban még sok viz volt. Pá­kász szomszédunk tavasszal ko­sárral hordta haza a szárcsatojást. Akkor láttam darut, gémet — milyen gyönyörű a gém — vidrát. Egyszer eleven farkast is láttam, egyetlen egyszer szabadon — mert azóta csak állatkertben láttam. — Milyennek tartja a társadalmi életet Szabolcsbari? — szegezém (Mellesleg meg kell jegyeznem, hogy Ő férjem titkos ideálja és igy kissé elfogult vagyok). — Nem kötök szerződést egyik színházzal sem — mondja. — Első fellépésem természetesen az uram darabjában lesz. Vagy a Víg-, vagy a Magyar színházban. Még nem tudjuk, melyikben kerül szinre a darab. Kérdem, hogy ismeri-e jól Szabolcsot ? — Sajna nem. Csak egyszer ven­dégszerepeltem két estén Nyír­Sra Nagyságos Téger Béla urnák, áll. tanitóképző-intézeti tanár Nyíregyháza. A Magyar Ifjúsági Vörös­Kereszt végrehajtó bizottsága őszinte örömmel vett tudo­mást arról a lelkes propagan­da-munkáról, amelyet Nagy­ságod, mint a «Nyirvidék» napilap belső munkatársa, [Alapítva 1914 ben, j UTCAI É ALKALMI RUHÁT művésziesen fe«t, vegyileg tisztít, minta utan hiien fest, gallért, kézelőt hófehéren mos, tükörfényesen vasal PAPP LASZLO Nyíregyháza, Rákóczi ucca 30. TELEFON: Iroda 509. FELVÉTELI ÜZLETEK: Széchenyi ucca 2., üzem 510. Vesó' ucca 3., Kiss-tér 2. Plissé és gou¥lérozás a legszebb kiviíelben! ÖSZI DAL. A gólya és fecske Hosszú útra kelnek Mennek más táj felé Hoi melegre lelnek. Mi utánuk nézünk, Nagyokat sóhajtunk S eszünkbe jut : ruhánk Hogy biz' vékony rajtunk. ... Hogy vastagabb ruhát Olcsót s jót hol vegyünk Gondolkozni rajta Nem kell sokat nekünk. »Alkalmi Áruház « Van ott ruha őszi, Árban s minőségben Le senki nem főzi. Aki még nem vett ott, Nézze meg csak egyszer S az első vételnél Már megtudja mit nyer. 7947-2 Alkalmi Áruház Kis-tér 2. 7236 LEGHATÁSOSABB GYÓGYVIZE ''*•' SAVOLDÓ. VIZ ELETM AJTÓ 1 1 7938-30 Nagybani árufitd Nyíregyháza és Vidéke részérer Altér Bernát Nyíregyháza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom