Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 223-249. szám)

1928-10-05 / 226. szám

JSrtrÍRYIDBK. 1928. október 5. Csák? Károly gróf honvédelmi miniszter nyilatkozata a tiszti nyugdíjazásokról Tényleges és nem tényleges tisztek között — mint a közhivatalnokok más kategóriáiban is — jóformán áilancló téma a nyugdíjügy: lapunk egyik szerkesztője ezzel a kérdéssel Csáky Károly gróf honvédelmi miniszterhez fordult és a miniszter ezeket mondotta: A tisztikar már a háború' előtt hangoztatta, hogy az akkor 40 évben megállapított szolgálati időt, szállítsák le 35 évre. Ezt, mint vívmányt hozta, a háború után, a forradalmi kormány és a tisztikar kapva-kahott rajta. »Ki tud negyven évet kiszolgálni — mondották — hogy azután megkapja a teljes penziót, a legnagyobb résznek korábban kell elmennnie és akkor nem kap teljes nyugdijat.« Ez az oka annak, hogy 35 évben állapíttatott meg — amint különben a polgári tisztviselőknél is van, — a teljes nyugdíjjogosultság ideje. — Már most, ha azt vesszük, hogy ma, a tisztikar legnagyobb része akadémiát végzett, elmondhatni, egyetemi végzettséggel jött a hadseregbe, s átlag 22—23 éves korában avatatott fel: akkor 57— 58 éves korában éri el azt az időpontot, amikor ki kell válnia az aktív szolgálatból. Sajnos, ebben a korban, a tisztikar legnagyobb része, tényleg, már vagy fizikailag, vagy szellemileg, vagy mind a két oldalon, nem teljesen munkaképes, Mert hiszen a tisztikar nem dolgozik kényelmesen, Íróasztalnál, fűtött szobában, reggel 9-től délután 2-ig és azután, odavág mindent, elmegy haza és pihen. A tisztikar, különösen a mai szolgálati viszonyok között, annyira ei van foglalva fizikailag, reggeltől estig, hogy ha éjszaka, ha egyáltalában ráér, még olvas valamit, akkor igazán minimális idő jut neki pihenésre. De jönnek egyes időszakok, amikor hihetetlen testi és szellemi teljesítményt kell követelnünk a tissztektől. Ez megvolt már a háború előtti időkben is és a háborúban duplán megvolt. Ma, legnagyobb részben, olyanok kerülnek nyugdíjazásra, akik a háborút végigcsinálták, akiknek ez az idő, ugy fizikumukra, mint az idegzetükre kétszeresen hatott és akik ennek következtében, korábban öregedtek. És tudjuk, hogy mi az, ha csak a régi békeidőket vesszük, mondjuk, egy őszi gyakorlati időszakban, amikor az a tiszt, reggeltőlestig lovagolt, gyalogolt, pocsolyában feküdt stb. azután estétől-reggelig leste a parancsokat, diktálta, széjÉküldötte és hajnalban megint lóra ült és elment, egész napra. Nem lehet ezeket a szolgálatokat összehasonlítani más szolgálati ágazatokkal és ennek következtében n em lehet azt mondani, hogy átlag véve nagyon korán küldjük nyugdíjba a tiszteket. Hogy kénytelenek voltunk és részben még vagyunk is, sok fiatal (tisztet elküldeni, ez épen a helyzet szanálása végett szükséges. A forradalom alatt ugyanis és a forradalom után, nyakló nélkül ment az előléptetés, mert ezzel kellett megnyerni mindenkit, ugy a polgári tisztviselői kart, mint a katonatiszti kart, ugy, hogy mindenki magasabb rendfokozatba jus3on minél hamarább. Mi lett a helyzet? Majd olyanok voltunk már, mikor én átvettem a hivatalomat, mint egy régi divatú délamerikai respublika, ahol minden évben volt egy-egy forradalom és minden uj elnök, aki a forradalom révén lett elnök, kinevezett ezer bakát generálissá és végül a hadsereg csupa generálisokból álll és minden generálisra jutott egy fél katona. Egész létszámunk, a tisztekkel, legénységgel együtt legfeljebb 35.000 ember lehet é s amikor a hivatalomat átvettem, 630 ezredesünk volt! Hogyan szabaduljunk ettől a nagy létszámtól a magasabb fokozatokban, ha nem lehet gyorsabban elküldeni azokat, akiknek egyrésze refides körülmények között, valószinüleg, sohasem kerül., volna ezekbe a rangokba, hanem odakerült azért, mert ezek az események voltak, amelyek vittek mindenkit előre. Ez magyarázza, részint, a nyugdijak nagy összegét is, de csak részint, mert a magas nyugdij terhernek a legsúlyosabb oka az, hogy a magyar nemzet ebben a kérdésben is, mint minden más kérdésben, gavallér módjára viselkedett. Az osztrák-magyar közös hadseregben szolgált tisztek legnagyobb része hozzánk fordult. A honosság kérdése a régi közös hadseregben akként volt megoldva, hogy ki, hol született, azt a honosságot vitte egész életen keresztül. Például egy csaszlaui apának ezelőtt hatvan esztendővel Aradon sziileettt gyermeke, ha ez akkor, amikor a felfordulás jött hozta a honossági bizonyítványt és azt mondta : Kérem, én Aradon születtem, én magyar ember vagyok, én optálok csonka Magyarországra, tessék kifizetni a nyugdijamat c< nem lehetett megtagadni, jogosan és tisztességes gondolkozás mellett ennek az urnák a nyugdijat, mert hiszen, végeredményben, mégis csak az országért harcolt. Nem tehettük ugyanazt, amit az utódállamok tettek, teljesen jogtalanul, igy Csehszlovákia, amely már akkor, amikor mégcsak megszállotta a felsőmagyarországi teriileteket, 1919 tavaszán, kiadott egy rendelkezést, hogy aki 1919 március 27-ig nem jelentkezik, hogy belép a csehszlovák hadseregbe, az minden nyugdíjigényét elveszti. Természetes az is, hogy mivel akkor aránylag mi fizettük a legnagyobb nyugdijakat a katonatiszteknek, a nyugdijak magassága tekintetében az utódállamok között még ma is mi vezetünk, a legtöbb, aki megtehette, ide jelentkezett. Innen származnak a nagy nyugdijösszegek. A nyugdij-kategóriák különbözősége sem méltányos állapot, , azonban itt is ugy állunk, hogy egyszerre nem tudjuk mind rendbehozni. Lépésrő-lépésre, ahogyan a pénzügyi viszonyok megengedik, kell, hogy jöjjön egy bizonyos kiegyenlítődés, kell, hogy valamikor elérjük azt, hogy a szolgálat egyformán jutalmaztassék. Természetszerűleg, aki érzi az igazát és akinek szüksége van rá, az türelmetlen, akinek pedig a pénzt kell adnia, az nagyon óvatos és addig vár, amig be nem jön az a pénz, amelyet neki kell fizetnie. Utcát neveztek el Nyírábrányban Illés József dr. országgyűlési képviselőről, aki vasárnap tartotta választói elótt beszámolóját (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Dr. Illés József, a nagykárolyi kerület egységespárti képviselője, vasárnap, 16-án tartotta meg beszámolóját Nyírábrányban. A választóköznség igen lelkesen fogadta őt és ismételten meleg ragaszkodásáról biztosította azért a fáradhatatlan és eredményes munkásságáért, amellyel a közönséget az elmúlt két ciklus alatt — amióta a kerületet képviseli — felvirágoztatta. Érdemeinek elismeréséül a vasútállomás felé vezető Sugár-utat a közönség képviselőtestülete dr. Illés József-utnak nevezte el. Illés József képviselőségének ideje alatt iskolát állíttatott a községben, s ugy kulturális, mint anyagi téren olyan intézményeket teremtett meg, amelyek méltán díszére válnának egy sokkal nagyobb községnek is. Most már a Népháznak, mint kultur-centrumnak a megépítéséről van szó. Beszámoló beszédében dr. Illés József méltatta a kormány nagy DIADAL MOZÖOB Harry Liedtke legnagyobb ngjatéka 8 felr. Ezt a képet csordultigteli élet, ridámság, üdítő történet kwetében l*rő tökéletes játék s Harry Liedtke fért ÍM bajossága jellemzi. AB tlőtdáaolort ZIGOTO, mint mwter d«T«lctlv és 7 UgU jótl»TÜ MlonMBtiUMJlk ktoérl. munkáját, amelyet az ország gazdasági konszolidációjának helyreállítása körül fejtett ki. Összehasonlította a hét esztendő előtti álla pofcokat, — amikor elsőizben lett a nagykárolyi kerület képviselője, — a maiakkal. Utalt a kormány ujabb munkaprogrammjára, amely a további haladást célozza és mindenképen segíteni akar a mai rendkívüli súlyos gazdasági helyzeten. A kereskedelmi szerződések, — úgymond — nem hozták meg az enyhülést, amit méltán várhattunk volna, de etekintetben nem minket terhei a felelősség, mert mi mindent elkövettünk, hogy szomszédainkkal helyreállítsuk a gazdasági összhangot. Az utódállamok azonban olyan gazdasági politikát folytatnak, amely lehetetlenné teszi a gazdasági kiegyenlítődést. Itt rámutatott a cseh agrárpárt által kierőszakolt csehországi agrárvámokra, amiknek következtében a magyar agrártermékek és a cseh ipari termékek természetes kicserélése nem történhetik meg. Gazdasági válságunk alapokát a trianoni határokban látja, további nagy tényezőit pedig a kerekedemi szerződések meddőségében és illetve az utódállamok fent vázolt magatartásában és abban az általános gazdasági krízisben, amely egész Európát még mindig lenyűgözve tartja. Az állam pénzügyeinek helyreállítása után feltétlenül következnie kell a magángazdaságok szanálásának és illetve annak, hogy emeljük a társadalom gazdasági életképességét. Ehhez pedig az szükséges, hogy lehetőleg könnyitsünk az egyes gazdálkodó alanyokat sújtó nagy adóterheken és a beruházási kölcsönök okszerű felhasználásával iparkodjunk gazdasági életünknek ujabb lendületet adni. A nagykárolyi kerületben sikerült évszázados kívánalmaknak a megvalósítása. Ebben az évben már az összes községeket köves utak kötik össze, ami az állam és a vármegye áldozatkészségének köszönhető. A Nyirviz kanálisok rendbehozatala után a közlekedés lehetővé teszi a termelés fokozását és a gazdasági produktumok kellő értékesítését. Eltűntek már a Jókai »Magyar Nábob«-jában leirt nyírségi lápos területek, amelyek itt egyes községeket tavasz szal és ősszel teljesen elzártak, nem csak a külvilágtól, hanem a vármegyétől is. A vasúti közlekedés megjavítása is ezt a gazdasági célt szolgálja. Kulturális téren pedig nem lesz többé Szabolcsvármegyének ez a legdélibb része az a sötét folt, amelyet a legutóbbi magyar közoktatásügyi térképek mutattak, különösen az analfabétizmus terén. Ma már mindenütt vannak elemi iskolák, sőt éppen Nyirbáránynak a nagy tanyai vidékén, a tanyai iskolák is működnek már, áldásosán szolgálva a jövő nemzedék kulturális érdekeit. Külpolitikai szempontból vázolta azt a nagy fejlődést, amelyet Magyarország a teljes izoláltság állapotából megtett. A barátsági szerződések, különösen az olaszmagyar barátsági szerződés, amelynek ő volt a parlamenti előadója, kiemeítík Magyarországot abból a teljes közömbösségből, amellyel a külföldön vele szemben viseltettek. Külföldi tapasztalatai utján, amelyeket ez évben is szerzett ugy Prágában, mint Párisban, elmondhatja, hogy a magyar kérdés ismeretes már a külföld előtt és Franciaországban is kezd már lassan felülkerekedni a jobb belátás a vélünk elkövetett igazságtalan-