Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 223-249. szám)

1928-10-31 / 248-249. szám

2 J^YÍRYIDBK. 1928. október 31. eiYsi gyakori következménye a tuleröltetésnek, vagy meghűlésnek. Ilyenkor kedvtelenek és minden munkára képtelenek leszfink. Segítenek ezen az Asplrín tabletták Ezek megszüntetik a fájdalmakat és gyakran súlyosabb bajoknak veszik elejét. r Minden gyógyszertárban Kaphatók. *** • » A segélyezési és jutalmazási rendszer szabályozandó volna az egész vonalon és minden kategóriánál. Foglalkozik a Kansz ellen elhangzott panaszokkal és rámutat az eddig elért eredményekre, bár a legközelebbi jövőt illetőleg semmi jóval biztatni nem tud, még a családi pótlék és a lakbér rendezés kérdésében sem. Felolvassa határozati javaslatát, amely összegezése a fentebb előadottaknak. Andor Endre ny. államtitkár i». merteti ezután a tisztviselői szolgálati pragmatikát és temperamentu-® mos beszédében ennek a 30 év óta vajúdó kérdésnek törvényhozási rendezését sürgeti. Neményi Imre dr. ny. államtitkár a nyugdijasok, özvegyek, árvák és kegydijasok szomorú helyzetét ecseteli, azokat a hallatlan igazságtalanságokat, amelyek a tételes törvények ellenére a nyugdijasokat érte. Veress Sándor miniszteri főfelügyelő a vasutas nyugdijasok helyzetének javitását sürgeti. Délután fél 2 órakor került a sor a vidéki küldöttek hozzászólásaira. A győri és a soproni helyi választmány képviselői elfogadják a határozati javaslatot és a "Kansz vezetőségét bizalmukról biztosítják. A szabolcsvármegyei törvényhatósági választmány kiküldöttje Walter Géza dr. emelkedik most szólásra s a következőket mondotta: Mélyen tisztelt Vándorgyűlés! Szigorúan ragaszkodni óhajtok az ismételten figyelmembe ajánlott 3—5 percnyi felszólalási időtartamhoz és ezért csak egészen röviden teszek eleget megbízatásomnak, mint a Kansz Szabolcsvármegyei Törvényhatósági Választmány képviselője. A családi pódék sürgős rendezését, az uj lakbérosztályba sorozást és olyan lakásépítési kölcsön nyújtását kéri választmányom, amellyel tényleg lehessen is építeni A családi pótlék rendezése és az uj lakbérosztályba sorozás kérdésében teljesen egyetért választmányom a Szövetség emlékirataiban foglaltakkal és csak azt kérjük hasson oda az Elnökség, hogy az emlékiratok értelmében ez a két égető kérdésünk mielőbb megoldást is nyerjen. Nem találunk azonban megnyugtató választ sem a Szövetség memorandumaiban, sem a Kansz hivatalos lapjában arra- vonatkozólag, hogy tett-e és minő lépéseket Szövetségünk a tisztviselői házépítési kölcsön kérdésében? A fővárosi kollegákat érintőleg olvastunk Kansz társasház építkezésről, amely a 'Szövetség lapjának megállapítása szerint alkalmas lesz arra, hogy a fővárosi kartársat egy jelentékeny hányadának eddigi siralmas lakásnyomoruságába végre enyhülést vigyen, nem látunk azonban biztató jeleket arra nézve, hogy a vidéki kartársaknak a fővárosiakénál egyáltalában nem rózsásabb sőt választmányom határszéli községeiben és városaiban sokkal siralmasabb és nyomorúságosabb lakásviszonyai belátható időn belül enyhittetni fognak-e ? Mert az eddig ismeretes két lakásépítési akció a tisztviselők tulíiyomó többségénél mit sem ér. Az egyik a Népjóléti Minisztérium házépítési akciója, ahol tehermentes telket és az épitési költség 40 0/0-át kérik a tisztviselőktől, a másik pedig, a legújabb, az államtól erkölcsileg támogatott Annuitás magántársaság, amely tehermentes telket, lakbérlekötést és életbiztosítást követel tőlünk, de adni nem ad, csak az 1928. évi májusi lakbér évi összegének a tízszeresét. Építeni sem az egyikből, sem a másikból nem lehet. Az egyikből azért nem lehet, mert az épitési költség 40 százalékát ugyan melyik tisztviselő tudja előteremteni, a másikból azért nem lehet, mert6— 8000 pengőből, amit az Annuitás általában és a legjobb esetben jelent, házat még kétszobás házat sem, még a vidék legtávolabbi zugában sem lehet felépíteni, eltekintve attól, hogy a kölcsön olyan drága, amit a fizetésre utalt egyetlen tisztviselő sem bir meg. Megdrágítja a kölcsönt különösen az életbiztosítás, pedig anélkül is elég drága. Teljesen szükségtelennek tartjuk az életbiztosítást akkor, amikor sem az állam, sem a vállalkozó koc kázatot nem visel: tehermentes házon elsőhelyi betáblázása van. A közszolgálati alkalmazottak elvárhatták volna, hogy amikor hosszú, hosszú évek óta redukált fizetések mellett dolgoznak, hogy legalább a lakásépítési akciónál jöjjön seségére az állam. Kamatmentes 100 <>/o-os kölcsönt kérünk a telek és a lakbér lekötése ellenében. Éveken keresztül szórták a pénzt kislakásépitési spekulációkra, bérkaszárnyák építésére és a vége az lett, hogy még ma sem lehet a lakásokat felszabadítani, mert a kis emberek az utcára kerülnének, holott a lakásokat már régen fel lehetett volna szabadítani, ha a tisztviselők lakbérük ellenében és a telek megszerzése mellett kölcsönhöz jutottak volna. Minden társadalmi osztálynak kijut az állami támogatásból, a kisipari, kiskereskedői, mezőgazdasági stb. hitelekből, csak mi nem kapunk semmit sem, vagy ha kapunk, nincsen abban köszönet! Mély tisztelettel kérjük a központi vezetőséget, vegye nyomatékosan kezébe ezt a dolgot, ne keressenek a mi bőrünkön mindenféle vállalatok, életbiztosító társaságok, külföldi pénzcsoportok stb., hanem közvetlenül az államtól kapjunk 100 o/o-os kölcsönt lakbérünk teljes lekötése mellett. A következő indítvány elfogadását kérem: Mondja ki a vándorgyűlés, liogy a lakások felszabadításának leggyorsabb és legbiztosabb módját a tisztviselők házépítésében látja. Az eddig tervbe vett lakásépítési akciók azonban megszerezhetetlen feltételeik miatt eredményre nem vezetnek. Száz százalékos kamatmentes, vagy legalább is olcsó kamatozású házépítési államkölcsön rendelkezésre bocsátását kéri egyedül a tehermentes telek és a teljes lakbér lekötése ellenében. Meg van győződve róla, hogy ha a tisztviselők épiteni tudnak, akkor a háziurak igényleszállitása folytán a kis emberek is lakáshoz fognak jutni. Ez az általános szociális szempont is indokolja a tisztviselők házépítési kölcsönhöz juttatását. Felhívja a vándorgyűlés a központi vezetőséget, hogy a kölcsön kieszközlése iránt a szükséges lépéseket a legsürgősebben tegye meg. A vándorgyűlés viharos tetszésnyilvánítása mellett teszi fel Séthy államtitkár elnök az indítványt szavazásra és a vándorgyűlés egyhangú lelkesedéssel magáévá teszi a szabolcsi kiküldött indítványát. A fehérmegyei, veszprémi, vasmegyei helyi választmányok, valamint a tanárok, tanítók, postások és fogházőrök képviselőnek felszólalása után a vándorgyűlés délután fél 3 órakor véget ért. Tudósítónk megkérdezte Javornitzky vezértitkár urat: Mégis mi biztatót mondjak a szabolcsi kartársaknak? A vezértitkár ezt válaszolta: Moadja meg a kollegáknak azt, amit nekünk az uj pénzügyminiszter, Wekerle Sándor mondott: Én a tisztviselőknek nem ígérek semmit, én tenni akarok értük! Mélyen leszállított árak a „Magyar Hét" alattt Váradi Testvérek férfi- gyermekruha áruházában. „Takarékossági" könyvecskére kezelési illetéket nem számítunk ! 7549-26 Kössön csomót zsebkendőjére, mert elfelejti, hogy RAMON NOYARRO idei első vllágfilmje A ZSARNOK i Gyászos évforduló Október 31 A történelem alattomosan rendezi a maga nevezetes dátumait. A nevezetes történelmi dátumok legtöbbnyire zajtalanul és észrevétlenül suhannak el fejünk felett, f mint közönséges hétköznapok és J csak évek, néha évtizedek múlva j jutunk eszméletére annak, hogy ek' kor meg ekkor, ezelőtt kereken tiz vagy husz esztendővel, történelmi napot éltünk át. A következményeket előre vajmi kevesen látják. Ilyen látnoki képesség keveseknek adatott és sokszor egészen jelentéktelen eseményeknek óriási hordereje és hatása csak évek multán bontakozik ki. 1918. október 31-én ki gondolta volna, hogy Nagymagyarország uj Mohácshoz érkezett!!??? Az őszirózsás forradalom első órái, első napjai visszataszító lármás, zajos, kusza jelenetek között ugyan, de minden grandiozitás nélkül törtek a világháború végső erőfeszítéseiül kimerült polgárságra, anélkül azonban, hogy az eseményeknek történelmi jelentőségét távolról is felfogtuk és megállapíthattuk volna! Bizonyos letargia ült a lelkeken és ezt a lélektani állapotot használták ki a rend felforgatására törekvő és zagyva tervektől és éretlen ideáktól elvakult forradalmárok, hogy a négy és féléves világháború véráldozatának még menthető értékeit is a forradalom olcsó prédájává tegyék! Lehet, hogy maguk is csak vaktában cselekedtek és maguk se voltak tisztában azzal, hogy mit cselekszenek és valószínűleg közülök is csak nagyon kevesen sejtették, hogy történelmet csinálnak! Pedig azt csináltak! Most látjuk, hogy mennyire gyászos, mennyire szomorú és lesújtó történelmet csináltak, botorul, meggondolatlanul, félőrült lázas állapotban! Most látjuk, hogy milyen gyászos történelmi napot értünk meg 1918. október 31-én! Most, 10 év multán, amikor még mindig ennek a gyászos emlékű forradalomnak keserves számláit fizetgetjük, amikor még mindig azokat a keserves következményeket nyögjük, amiket ez a forradalmi téboly zúdított szegény kisajtolt nemzetünkre, de amikor már mégis egy kis lecsillapodás észlelhető a megkínzott magyar lélek mélyén, nem akarunk tetemre hívni és nem akarunk vádaskodni! Akit az önvád nem marcangol, azt úgyis hiába vádolná már százezer ügyész! Vannak elfogult fanatikusok, akik örökre javíthatatlanok maradnak és akik vakon esküsznek ma is erre a napra! A magyarok Istene legyen hozzájuk irgalmas és kegyelmes! Mi többé nem vádaskodunk, csak bűnbánatra intünk és vezeklésre hívunk! Aki ugy sejti, ugy érzi, hogy hibázott és könnyelműen, a megfogyatkozott kenyér utáni állati sóvárgásból állott az elégedetlenkedők közé, aki ugy érzi, hogy téves eszmék ejtették rabul a kavargó idők forgatagában és óvatos meggondolás nélkül engedte magát ragadtatni az áramlattal, az vezekeljen most magában mély és bűntudatos érzések között, de megtisztult lélekkel és álljon fokozottabb elhatározásokkal a nagy és szent munka közösségébe! És álljon oda ebbe a nagy munkaközösségbe minden igaz magyar, szilárd és megtért, bűnhődő és vértanúságot s zenvedett, mind-mind kivétel nélkül, mert ez a mai nap a kiengesztelődés napja, amelyen