Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 223-249. szám)

1928-10-30 / 247. szám

1928. október 30. J^ftfiRTIDéjL Dtjelzés a feltámadás felé * * ni. Ismerkedjünk a kulturával. Mert ne tessék megnyugodni abban a gondolatban, hogy hiszen benne élünk, főként ma szinte visz hangzik a kis országunk egyik határától másikig, a Miniszterelnök ur is ősi kulturánk fejlesztését, ter jesztését állapítja meg egy jobb jövő alapjául. Nem tjidom, miként tűnik fei nagy lelke előtt ez az ős kultura, én végignézve hazánk változatos életmenetén, szinte azt szereném kiáltani: ezt ne! ... csak ezt ne!... Ezen az ős kulturán át, a királyi családoktól az utolsó jobbágyig, micsoda vad indulat zug át, a nyers uralmi vágyak, birkozások, — vér . . . vér . . . vér . ,, vakká, süketté, üldözött vaddá hontalanitások; sőt még a szentséges oltárok szent füstölgése is életnyomorgató és pusztító villámokat szórt s »lsten dicsére embert áIdozának«. Hát csak ezt ne, ezt az ős kulturát! Voltak, igaz, felmagasztosult lelkek, kik éltöket is odadobták a pusztítás pokoltüzébe, áldozatul a kézért, de általában a letűnt ezer esztendő ős kulturája hadd maradjon csak iskolakönyvekben, iskolás leckék elijesztő jeként. Rájön a világ, a magyar is — és jöjjön minél előbb, hogy a kultura valami egészen más, mint az emberi vágyak képzeletalkotta ese ményei ünnepélyes lakomák mellett. Azt tudják, hogy a kultura nem magyar szó. Latinosan hangzik, de kérdés, nem valami görög rabszolga-bölcs ajándékozta-e meg a római hatalmat hálaként ilyenforma hangzású szóval. A Iekszikon is megelégszik annyival, hegyez egy latin szó. Akár igy, akár ugy, de megvan s világpolgárságot nyerve, szívesen fogadja minden nemzet értékjelzőjeként. Mi magyarok is, nemes önérzettel r>. vatkozunk kulturfölényünkre, körülharácsoló jó szomszédainkkal szemben s elrablott véreink vissza jutására reménnyel tartogatjuk. Ez az emlegetés azonban nem tisztázza a fogalmat, sőt annál nagyobb szükség a tiszta megértésre. És szeretném, ha az én lelkem látása is gondolatokat támasztana, igénytelen spraim olvasása folytán. Hangsúlyozom, hogy egész életemen át, közel 60 év óta, mikor már a sárospataki főiskola ifjúsági önképzőkörének tagja s 3 éven át elnöke voltam, — emberi életünk értelme és értéke, illetve ennek megismerése volt kedvenc tanulmányom s azóta is ennek tiszta meglátása kötötte le figyelmemet: minden alkalmat, helyzetet, utazást, tanulmányozást felhasználva, az életfolyamat nagy titokzatos egymásrahatásának meg látására, ugy az egyetemes élet keretében, mint emberi életünk viszonyaiban És láttam nagy, fenséges dolgokat, tényeket, kicsinyes meg gonoszindulatu nagyzolásokat. És ugy is láttam, hogy tágkörü emberi elgondolásunkban, a mult mindig jó, a jelen mindig rossz, a jövő mindig aggodalmas. És ez a hátrafelé kacsintgatás a rákok filozófiája, az ő jogfolytonosságuk politikája, holott a krisztusi lelkek zászlajára ezt irta fel maga a Mester: »bizzatok! én meg győztem a világot! Ha csak egy mustármag hit mozdul meg lelketekben, és e hitből parancsoltok a kegyelmek, omoljanak a tengerbe, bele omlanak« És sokkok ilyen életadó tüz. De mindig életadó. E nézőpontból látom a miniszterelnök ur lelkületében is a kultura szónak valódi értelmét és értékét; virágzó nemzetgazdaság, jobb, igazabb adminisztráció érdekében. És a többi, mintegy a feltámadás riadója. Az életlehetőség, és életfejlődés, testi és ielk\értelemben, minden egyénben adva van s a bölcs Istentői ajándékozott öt érzéken keresztül árad lelkünkbe csodamódon a külvilág nagyszerűsége. E beáramlás, szinte hanglétraszerüen az egyének közt változatos akként, hogy egyikben a látás utján hat erősebben, másikban a (hallás s igy tovább s ez a hatás szolgálatába veszi az egyén tehetségét. Színek, alakok, mozgások ingerlik a látnivágyót s amely téren ezek uralkodnak, abban a munkakörben »hat, alkot, gyarapit« saját és közjóra a kifejezett tehetség. S az élet szüksége és szépsége s ezek kielégítésének vágya hoz elő uj és ujabb alkotásokat; uj és ujabb magasabb örömöket az alkotók lelkében és az élvezők szivében. Igy születik meg az emberi társadalom együttható harmóniája, egyszóval: a kultura. A kultura tehát az ember lelkébentestében munkáló erők törvényes gyermeke mintegy s Isten szerint törvényes szülő a megfelelő alkotásokra ránevelt társadalom. Minden mai nehézségek és bajok között, igazán megnyugtató, sőt örvendetes jelenség, nemcsak ránk magyarokra, hanem az általános emberi életre, hogy az iskolai leckerendszert, mely a nyers uralmi osztályrendszer gyűlölködő és sivár életzavart ápolta, kezdik átalakítani, krisztusi életfejlődést teremtő otthonokká. Amerika ennek köszönheti csodálatos előhaladását; az európai müveit országok is áttérnek erre a nevelési módszerre; a mi oktatásügyminisz terünket is erre hajtja erősen széles látköre, mert hiábavaló a sok iskolaépület, mai rendszer mellett nem termel kulturérdekeket. Kellő értéke szerint értékelem én ezt a leckéző iskolázást is, átmentem rajta, mint valami kopár lelki legelőn s hogy mi és mennyi növekedést adott életértékül?Azt kevés szóval el lehetne mondani. Az ős kultura természetes folyománya ez, mely főként az anyagi munkától mentesítette volna a tanulókat, úgynevezett uri életet biztosítva. Azonban ez az őskultura inkább útkészítő volt Trianonhoz, mmt kulturérték. Ezt látom én a miniszterelnök ur iránymutatásában, midőn többek között virágzó nemzetgazdaságot, életteljes közigazgatást emleget és jelöl meg. A kultura tehát élettevékenységet s erre való képesítést jelent, Istentői adott hajlamok szerint. Ez az életiskola, ez a nevelés. Alsó fokon az úgynevezett elemi iskola, a testi mozgás és értelmi belátás útját egyengeti, továbbtovább vezetve abból a kis szük látkörből, melyben a gyermek teste-lelke mozog. E téren is, de főként a társadalmi összetartozandóság erkölcsi alapjául kiváló segitőerő az egynevezett vöröskereszt ifjúsági foglalkoztatás. Még nagyobb súlya van a különböző hajlamok, sőt tehetségek kibontakozásánál, illetve felismerésénél. És el lehet mondani, hogy a különböző életértékek s igy a kultura csirája, mint a növénynél, az emberi lélekből is, akkor és ilyen uton kezd látható alakot öltem. Nagy figyelemmel és gyöngédséggel figyelve, egyéni életünk egész tartama, a társadalmi öszszetartozás és kölcsönösség megérzése és megbecsülése tekintetében is, igy kezdetben indul, növekszik, erősödik s ez uton ama HiMtv' felemelő öntudat, hogy a mi emberi életünk nem a gyomor emésztése, divatos, 'vagy szegényes öltözködés, az úgynevezett ranglétra törékeny cimfokain kapaszkodás (hány ilyen létrafok reccsenése, zuhanása ijesztget napról-napra!) hanem a magunk hasznos munkásságából fakadó nemes önbecsérzet a mi megnyugtató élet^rtéküjnki s a kultura hordozója. Az alsófoku iskola tulajdonképen mint egy kiválogatózás, irányítás, a sokfelé ágazó életszükségletek megalkotására való nevelési szakokhoz. és ez a nevelési rendszer adja meg a nyugodt haladást, a tiszta megértést, családi, társadalmi és nemzeti vonatkozásokban is. Nem a romboló erőszak, a sztrájkok különböző fajtája igyekszik utat törni a jobb megélhetéshez, az éhezők és jövő kilátástalanok tömegében, hanem a minden téren való termelés eszközeinek minél tudatosabb, minél buzgóbb s igy hűnél sikeresebb elő- 7 állítása és felhasználása, felesle- I gessé teszi majd azt a nagyszámú | rendfenntartási, hivatalnoki, külömböző jótékonykodó, s e cim alatt sokszor üzérkedő embertömeget; kórházba, börtönbe, nyomorba taszító korcsmaüzleteket, s egyéneket, kiket bizony nem ilyen öszvér lelkiállapotra küldött a Gondviselés. Ez a kultura. Ez a virágzó nemzetgazdaság. Ez az áldásos közigazgatás. Ha a maga helyén," a maga hivatása körében, a maga boldogító munkájába, szivét-lelkét is elhelyezve, önmaga örömteljes megnyugvására, a hozzáfordulók szives segítésére, termeli a legjobbat, fent és alant. De ehez a kulturához s ennek boldogító eredményeihez, az embernevelés isteni törvénye, a Krisztus életmintája, vezet és segit egyedül. Az alap csak porló homok, a legékesebb Szentségünk is, vallásunk is, nagy reformációra szorul. Én hiszek a Gondviselésben a ki elvezet a — feltámadáshoz. Andrássy Kálmán. lár megkezdődtek a november l i költözések Nyíregyházán Egész héten it tart a költözködés. - A szállítók alig győzik a költöztetések lebonyolítását (A „Nyirvidék" tudósítójától) \ Hétfőn reggel megkezdődött Nyíregyházán a november 1-iki költözködés. Több mint száz család költözik uj otthonba és a megfogyatkozott létszámú szállítók egész héten munkában lesznek. Az első emeletre 20, a másodikra 25, a harmadik emeletre 20, a másodikra 25, a harmadik emeletre 30 pengő egy fuvar, amelyhez négy ember közreműködése szükséges. A két uj palotán most végzik a munkálatok utolsó tennivalóit. Számos lakás máris készen áll, de szerda estére valamennyi emeleti lakás és földszinti üzlethelyiség készen várja a lakókat. Annyi bizonyos, hogy évtized óta nem volt olyan élénk november elseje Nyíregyházán, rriint az idei. — Piros-tekete Remington írógépszalag 20 0/0 felár nélkül kapható a Jóba-nyomdában Nyíregyházán, Széchenyi-ut 9. — Telelőn 139. / 3X — A Tündérujj'ak októberi száma megjelent és kapható az Ujságboltban. /