Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 223-249. szám)

1928-10-30 / 247. szám

1928. október 30. J^ftfiRTIDéjL Dtjelzés a feltámadás felé * * ni. Ismerkedjünk a kulturával. Mert ne tessék megnyugodni abban a gondolatban, hogy hiszen benne élünk, főként ma szinte visz hangzik a kis országunk egyik ha­tárától másikig, a Miniszterelnök ur is ősi kulturánk fejlesztését, ter jesztését állapítja meg egy jobb jövő alapjául. Nem tjidom, miként tűnik fei nagy lelke előtt ez az ős kultura, én végignézve hazánk változatos életmenetén, szinte azt szereném kiáltani: ezt ne! ... csak ezt ne!... Ezen az ős kulturán át, a királyi családoktól az utolsó job­bágyig, micsoda vad indulat zug át, a nyers uralmi vágyak, birko­zások, — vér . . . vér . . . vér . ,, vakká, süketté, üldözött vaddá hontalanitások; sőt még a szent­séges oltárok szent füstölgése is életnyomorgató és pusztító villá­mokat szórt s »lsten dicsére em­bert áIdozának«. Hát csak ezt ne, ezt az ős kulturát! Voltak, igaz, felmagasztosult lelkek, kik éltöket is odadobták a pusztítás pokoltü­zébe, áldozatul a kézért, de álta­lában a letűnt ezer esztendő ős kulturája hadd maradjon csak is­kolakönyvekben, iskolás leckék el­ijesztő jeként. Rájön a világ, a magyar is — és jöjjön minél előbb, hogy a kul­tura valami egészen más, mint az emberi vágyak képzeletalkotta ese ményei ünnepélyes lakomák mel­lett. Azt tudják, hogy a kultura nem magyar szó. Latinosan hang­zik, de kérdés, nem valami görög rabszolga-bölcs ajándékozta-e meg a római hatalmat hálaként ilyen­forma hangzású szóval. A Iekszi­kon is megelégszik annyival, hegy­ez egy latin szó. Akár igy, akár ugy, de megvan s világpolgársá­got nyerve, szívesen fogadja min­den nemzet értékjelzőjeként. Mi magyarok is, nemes önérzettel r>. vatkozunk kulturfölényünkre, kö­rülharácsoló jó szomszédainkkal szemben s elrablott véreink vissza jutására reménnyel tartogatjuk. Ez az emlegetés azonban nem tisztázza a fogalmat, sőt annál nagyobb szükség a tiszta megér­tésre. És szeretném, ha az én lel­kem látása is gondolatokat tá­masztana, igénytelen spraim olva­sása folytán. Hangsúlyozom, hogy egész életemen át, közel 60 év óta, mikor már a sárospataki főiskola ifjúsági önképzőkörének tagja s 3 éven át elnöke voltam, — em­beri életünk értelme és értéke, illetve ennek megismerése volt kedvenc tanulmányom s azóta is ennek tiszta meglátása kötötte le figyelmemet: minden alkalmat, helyzetet, utazást, tanulmányozást felhasználva, az életfolyamat nagy titokzatos egymásrahatásának meg látására, ugy az egyetemes élet keretében, mint emberi életünk viszonyaiban És láttam nagy, fen­séges dolgokat, tényeket, kicsinyes meg gonoszindulatu nagyzoláso­kat. És ugy is láttam, hogy tág­körü emberi elgondolásunkban, a mult mindig jó, a jelen mindig rossz, a jövő mindig aggodalmas. És ez a hátrafelé kacsintgatás a rákok filozófiája, az ő jogfolyto­nosságuk politikája, holott a krisz­tusi lelkek zászlajára ezt irta fel maga a Mester: »bizzatok! én meg győztem a világot! Ha csak egy mustármag hit mozdul meg lel­ketekben, és e hitből parancsol­tok a kegyelmek, omoljanak a tengerbe, bele omlanak« És sok­kok ilyen életadó tüz. De min­dig életadó. E nézőpontból lá­tom a miniszterelnök ur lelküle­tében is a kultura szónak valódi értelmét és értékét; virágzó nem­zetgazdaság, jobb, igazabb admi­nisztráció érdekében. És a többi, mintegy a feltámadás riadója. Az életlehetőség, és életfejlődés, testi és ielk\értelemben, minden egyénben adva van s a bölcs Is­tentői ajándékozott öt érzéken ke­resztül árad lelkünkbe csodamó­don a külvilág nagyszerűsége. E beáramlás, szinte hanglétraszerü­en az egyének közt változatos ak­ként, hogy egyikben a látás ut­ján hat erősebben, másikban a (hallás s igy tovább s ez a hatás szolgálatába veszi az egyén tehet­ségét. Színek, alakok, mozgások ingerlik a látnivágyót s amely té­ren ezek uralkodnak, abban a munkakörben »hat, alkot, gyarapit« saját és közjóra a kifejezett te­hetség. S az élet szüksége és szép­sége s ezek kielégítésének vágya hoz elő uj és ujabb alkotásokat; uj és ujabb magasabb örömöket az alkotók lelkében és az élvezők szivében. Igy születik meg az em­beri társadalom együttható har­móniája, egyszóval: a kultura. A kultura tehát az ember lelkében­testében munkáló erők törvényes gyermeke mintegy s Isten szerint törvényes szülő a megfelelő alko­tásokra ránevelt társadalom. Minden mai nehézségek és ba­jok között, igazán megnyugtató, sőt örvendetes jelenség, nemcsak ránk magyarokra, hanem az álta­lános emberi életre, hogy az isko­lai leckerendszert, mely a nyers uralmi osztályrendszer gyűlölködő és sivár életzavart ápolta, kezdik átalakítani, krisztusi életfejlődést teremtő otthonokká. Amerika en­nek köszönheti csodálatos előha­ladását; az európai müveit orszá­gok is áttérnek erre a nevelési módszerre; a mi oktatásügyminisz terünket is erre hajtja erősen szé­les látköre, mert hiábavaló a sok iskolaépület, mai rendszer mellett nem termel kulturérdekeket. Kellő értéke szerint értékelem én ezt a leckéző iskolázást is, át­mentem rajta, mint valami kopár lelki legelőn s hogy mi és mennyi növekedést adott életértékül?Azt kevés szóval el lehetne mondani. Az ős kultura természetes folyo­mánya ez, mely főként az anyagi munkától mentesítette volna a ta­nulókat, úgynevezett uri életet biz­tosítva. Azonban ez az őskultura inkább útkészítő volt Trianonhoz, mmt kulturérték. Ezt látom én a miniszterelnök ur iránymutatásá­ban, midőn többek között virágzó nemzetgazdaságot, életteljes köz­igazgatást emleget és jelöl meg. A kultura tehát élettevékenysé­get s erre való képesítést jelent, Istentői adott hajlamok szerint. Ez az életiskola, ez a nevelés. Al­só fokon az úgynevezett elemi is­kola, a testi mozgás és értelmi belátás útját egyengeti, tovább­tovább vezetve abból a kis szük látkörből, melyben a gyermek tes­te-lelke mozog. E téren is, de fő­ként a társadalmi összetartozan­dóság erkölcsi alapjául kiváló se­gitőerő az egynevezett vöröske­reszt ifjúsági foglalkoztatás. Még nagyobb súlya van a különböző hajlamok, sőt tehetségek kibon­takozásánál, illetve felismerésénél. És el lehet mondani, hogy a kü­lönböző életértékek s igy a kul­tura csirája, mint a növénynél, az emberi lélekből is, akkor és ilyen uton kezd látható alakot öl­tem. Nagy figyelemmel és gyön­gédséggel figyelve, egyéni életünk egész tartama, a társadalmi ösz­szetartozás és kölcsönösség meg­érzése és megbecsülése tekinteté­ben is, igy kezdetben indul, nö­vekszik, erősödik s ez uton ama HiMtv' felemelő öntudat, hogy a mi em­beri életünk nem a gyomor emész­tése, divatos, 'vagy szegényes öl­tözködés, az úgynevezett ranglét­ra törékeny cimfokain kapaszko­dás (hány ilyen létrafok reccsené­se, zuhanása ijesztget napról-nap­ra!) hanem a magunk hasznos munkásságából fakadó nemes ön­becsérzet a mi megnyugtató élet­^rtéküjnki s a kultura hordozója. Az alsófoku iskola tulajdonképen mint egy kiválogatózás, irányítás, a sokfelé ágazó életszükségletek megalkotására való nevelési sza­kokhoz. és ez a nevelési rendszer adja meg a nyugodt haladást, a tiszta megértést, családi, társa­dalmi és nemzeti vonatkozásokban is. Nem a romboló erőszak, a sztrájkok különböző fajtája igyek­szik utat törni a jobb megélhetés­hez, az éhezők és jövő kilátásta­lanok tömegében, hanem a min­den téren való termelés eszközei­nek minél tudatosabb, minél buz­góbb s igy hűnél sikeresebb elő- 7 állítása és felhasználása, felesle- I gessé teszi majd azt a nagyszámú | rendfenntartási, hivatalnoki, kü­lömböző jótékonykodó, s e cim alatt sokszor üzérkedő embertöme­get; kórházba, börtönbe, nyo­morba taszító korcsmaüzleteket, s egyéneket, kiket bizony nem ilyen öszvér lelkiállapotra küldött a Gondviselés. Ez a kultura. Ez a virágzó nem­zetgazdaság. Ez az áldásos köz­igazgatás. Ha a maga helyén," a maga hivatása körében, a maga boldogító munkájába, szivét-lelkét is elhelyezve, önmaga örömteljes megnyugvására, a hozzáfordulók szives segítésére, termeli a leg­jobbat, fent és alant. De ehez a kulturához s ennek boldogító eredményeihez, az em­bernevelés isteni törvénye, a Krisz­tus életmintája, vezet és segit egyedül. Az alap csak porló ho­mok, a legékesebb Szentségünk is, vallásunk is, nagy reformációra szorul. Én hiszek a Gondviselésben a ki elvezet a — feltámadáshoz. Andrássy Kálmán. lár megkezdődtek a november l i költözések Nyíregyházán Egész héten it tart a költözködés. - A szállítók alig győzik a költöztetések lebonyolítását (A „Nyirvidék" tudósítójától) \ Hétfőn reggel megkezdődött Nyíregyházán a november 1-iki költözködés. Több mint száz család költözik uj otthonba és a megfogyatkozott létszámú szállí­tók egész héten munkában lesz­nek. Az első emeletre 20, a má­sodikra 25, a harmadik emeletre 20, a másodikra 25, a harmadik emeletre 30 pengő egy fuvar, amelyhez négy ember közreműkö­dése szükséges. A két uj palotán most végzik a munkálatok utolsó tennivalóit. Számos lakás máris ké­szen áll, de szerda estére vala­mennyi emeleti lakás és földszinti üzlethelyiség készen várja a lakó­kat. Annyi bizonyos, hogy évtized óta nem volt olyan élénk novem­ber elseje Nyíregyházán, rriint az idei. — Piros-tekete Remington író­gépszalag 20 0/0 felár nélkül kap­ható a Jóba-nyomdában Nyíregy­házán, Széchenyi-ut 9. — Tele­lőn 139. / 3X — A Tündérujj'ak októberi szá­ma megjelent és kapható az Uj­ságboltban. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom