Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 223-249. szám)

1928-10-26 / 244. szám

6 NYÍWIDEJf 1928. október 26. Jetta Goudal Várkonyi Mihály J. Sehildkraut a Marokkói kémnő főszerepeiben a Diadalban. Vidám esete A ZONGORA ELLENSÉGE. "Szobaúr: Az összes lakók hasz­nálják a zongorát. Nem kaphat­nám meg én is egy órára a kul­Gazdasszony: De igen. És mi­lyen időben? Szobaúr: Kettőtől háromig,ami­kor aludni szoktam. FÉLREÉRTETTEK. Az egyik helybeli felekezeti is­kola tanítója egy családi estélyre lett meghiva, hol többek között arról volt szó, hogy milyen kevés gyerek van mostanában. Erre a tanító közbeszólt: — Pedig mióta én Szentesen vagyok, azóta sokkal több a gye­rek! I i i AZ ELSŐ SZEMÉLY. A kis Pista belemarkol elsőnek az ebédnél a gyümölcsös tálba. A mama rászól: ­— Hohó fiacskám, micsoda rend ez ? Nem te vagy az első személy — Anyuskám, hát mi az iskolá­ban azt tanultuk, hogy az első személy: én. NEM TUD FRANCIÁUL Mama: De leányom, hát hogy engedheted, hogy az a francia megcsókoljon? A leány: De mama kérlek, hát hogyan tilthattam volna meg neki amikor nem tudok franciául. AZ ELSŐ ÖKÖR. Egy alkalommal a bécsi császá­ri palota udvarára egy bőszült ökör rohant be. Látta ezt a ki­rály is. Mikor az érkező mészáro­sok hatalmukba ejtették az állatot igy szólt a felség hadsegédjéhez: — Kíváncsi vagyok, minő élcet rögtönöznek a bécsiek ezen eset­ből? Tudja meg s jelentse nekem. Másnap jelenti a hadsegéd, hogy szájról-szájra jár egy éle a bécsiek ajkán, de annyira illetlennek talál ja, hogy nem bátorkodik elmon dani. — Csak mondja! — bátorította a király. — Azt mondják, felséges uram, hogy ez volt az első ökör, ame­lyik protekció nélkül jutott *ie a burgba. — Előfizetését fővárosi lapok­ra az Ujságboltban újítsa meg. Megtakarítja az utalványt és a portót. Megérkeztek Váradi Testvérek ferfiruh»h<íz»h!i Nyíregyháza, Bi-s-enyei tér 16. szám az őszi és téli férfi- és fiu­Mélyen lemállitoft árak. 7M9—2* „^akirékoiság;''-! könyvecskére is. A Magyar Hét kiállítása íesz a kereskedik kirakata Nagyszabású kirakat?ersenyt tervez a Magyar Hét rendezősége I A november 3-átóI 1 i-éig ren­dezendő Magyar Hét előkészítésén a Magyar Hét nyíregyházi rende­zőbizottsága teljes erővel dolgozik. Az utcán az üzletek kirakatában már most is láthatók a Magyar Hét dekoratív és artisztikus plakátjai. A Magyar Héttel kapcsolatban a kereskedők kirakatai impozáns ke­retek között fogják demonstrálni a magyar ipar és a magyar mezőgaz­daság árucikkeinek kiválóságát. — Nemcsak a hét tartama alatt, de már megelőzőleg is a kereskedők ünnepi diszbe öltöztetik kirakatai­kat, hogy a Magyar Hét napjait a kirakatok kiállításával és megfe­lelő rendezésével is vonzóvá tegyék. A rendezőbizottság a Magyar Hét tartamára kirakatversenyt is ren­dez, amelynek lefolytatása után a legszebb kirakatokat díjazni is fogják. A Magyar Hét természetesen a magyar ipari termékeken kivül me­zőgazdasági cikkek propagandáját is felöleli. A magfar bort, a ma­gyar gyümölcsöt, a magyar sajtot és a tejtermékeket is megfelelő kere­tek között helyezik el a kirakatok­ban. Az országos tejgazdasági pro­pagandabizottság a Magyar Hét tartama alatt megfelelő intézkedé­sekkel fogja propagandáját meg­rendezni. Felhívja a közönség figyel mét a magyar tejtermékekre, ame­lyek ma már ugy kiállításra, mint árban és minőségben teljesen ver­senyképesek a külföldi áruval szemben. — 7 pengő 1000 darab 1/4 iv ala­kú hivatalos levélboriték a Jóba­nyomdában Nyíregyházán, Széche­nyi-ut 9. Bencs László-tér 9 szám, a pincében elsőrendű téli fajalma legolcsóbb árban kapható. 8251-5 Közgazdaság A csepeli vámmentes nemzetközi kereskedelmi kikötő jelentősége Legújabb bivatlapoK az UJSÁGBOLTBAN Pontosan 2 évi kemény és ál­dozatkész munka után befejező­dött az uj csepeli dunakikötő épí­tése. E hó 20-án ünnepélyes kül­sőségek között átadták a hatalmas forgalomfejlesztő intézményt hi­vatásának. A kikötő épités gon­dolatának megvalósításához szük­séges hajtóerőt annak felismerése adta, hogy hasznosítanunk kell gazdasági földrajzi fekvésünk nagy előnyeit. Ennek segítségével ugyanis vezető szerepet biztosit­hatunk magunk számára a kelet és nyugat közötti dunai forgalom lebonyolításában. De értékes esz­közül kínálkozott a kikötő épi­tés annak az uj iparfejlesztő poli­tikának számára is, amelynek le­hetőségei és keretei vámpolitikai önállóságunk folytán kezdtek ki­alakulni. Ezeknek a gazdasági el­gondolásoknak mérlegelése alap­ján bontakozott ki a kikötő meg­építésének technikai terve. A tech­nikai megoldás különös gondot fordított egyrészt a tranzitó for­galom számára alkalmas vámmen­tes, másrészt az iparfejlesztés cél­jait is szolgáló ipari kikötő. Az igy megszabott keretbe illesztő­dött a petróleum és szén kikötő továbbá nyilt dunai kereskedelmi medence, végül pedig a főváros piaci igényeit szolgáló belső kikötő medence. 24 millió pengőbe kerül ez az igazán komoly építő munka. Ezt a hatalmas összeget pedig a név­telen adózók szolgáltatták, mert csak ezeknek határtalan áldozat­készsége tette lehetővé, hogy a szanálási kölcsön egy része fel­használatlanul maradjon s hogy ebből az összegből a kikötőnek is jusson. Az adózók teljesítmé­nyének eredménye a költségvetési fölösleg is, amelyből szintén bőven jutott a kikötő épités számára. Nem szabad tovább elfelejtenünk, hogy a kikötő munkái közvetlenül a forradalmak lezajlása után a legsúlyosabb időkben kezdődtek és hogy igy a munka megindítá­sának akkor messzemenő szociál­politikai jelentősége is volt, mert foglalkoztatáshoz és kenyérhez juttatott számos munkást. A kikötő kétség kivül megkapó és beszédes bizonysága a magyar mérnöki kar tudásának és ráter­mettségének. Egész elgondolása, feltétele bizonyos tarifális kérdé­sek rendezése, amelyek a kikötő felépítése, beosztása és felszerelé­se, valóban mintaszerű. A kikötőt, az alkotó és termelő gazdasági munka uj eszközét mindenki büsz­keséggel szemlélheti. Ám nem sza­bad mérlegeletlenül hagyni, hogy pillanatnyilag a kikötőnek csupán technikai promblémáját sikerült megoldanunk. Most azonban in­tézményes uton hathatós eszkö­zökkel arról kell gondoskodnunk, hogy a kikötőnek kívánatos mér­tékű gazdasági kihasználását biz­tosítsuk. Ennek legfontosabb elő­feltétele bizonyos tarifális kérdé­sek rendezése, amelyek a kikötő és a vasút között felmerülnek, kü­lönösen az átrakodó forgalom díj­tételeinek megalkotása sürgős, mert amig ezt nem rendeztük, addig aligha terelődhetik a forgalom a kívánatos mértékben a kikötőbe. A tarifális ügyeknek olyan szabá­lyozása, jnely emelően hat a ki­kötő forgalmára és ami a terme­lés szempontjából előnyössé te­szi a kikötő igénybevételét, nem­csak az ipari kikötő hasznosítá­sának és nemcsak az iparnak, ha­nem az egész kikötőnek és az egész gazdasági életnek, élén a tranzitó kereskedelemmel egy­aránt érdeke. A kikötő technikai megépítése és berendezése hibát­lan, azonban ezen fordul és ezzel áll, vagy bukik a kikötő gazdáság­politikai koncepciója. Kétségtelen, hogy a közgazda­sági miniszter számára gyönyörű munkaterület adódott és külföldi benyomásait és hasznos tanulsá­gait eredményesen értékesítheti eme kérdés megoldásánál az or­szág vés a nemzet szebb jövőjének kiépítése és megvalósítása érde­kében. Hány íillér illeték alá esik a tanoncszerződés ? A Kereskedelmi és Iparkamara értesiti érdekeltségét a követke­zőkről: A 163.600—926 P. M. számú rendelet 26 §-ának 8. bekezdése akként rendelkezik, hogy »az ipa­rostanulókkal az ipartörvény (922 XII. t. c.) 76-ik §-a értelmében kötött tanszerződések — tekin­tet nélkül arra, hogy a tanuló csak ellátást és oktatást kap-e, vagy egyúttal bért is kap — 16 fillér illeték aiá esnek. Abból, hogy az ipartörvény-no­vella 76. §-a a visszteherrel (tan­díj) járó és vissztehernélküli tan­szerződések között különbséget nem tesz, a 163.600—926. P. M. számú rendelet 26. §-a pedig a visszterhes tanoncszerződésekről szintén nem szól, arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a rendelet a visszteherrel járó és vissztehernél­küli tanoncszerződések illetékét egyformán (a vissztehernélküliekét mégis implicite) 16 fillérben kí­vánta megszabni. Épen azért, mert vitás volt az,, hogy a tanoncszerződés abban az esetben is 16 fillér alá esik, hogy­ha a tanoncszerződésben visszte­her van kikötve a debreceni ka­mara a soproni kamarával együtt előterjesztést intézett a pénzügy­miniszter úrhoz, aki 113.614—92§ : sz. rendeletével a következőképen döntött: Az 1926 évi 163.600 számú pénz­ügyminiszteri rendelet (»Pénz­ügyi Közlöny « 36. szám.) 26. §. 8. bekezdése szerint: Az iparostanulókkal az ipartör­vény (1922. XII. t. c.) 76. §-a ér­telmében kötött tanszerződések tekintet nélkül arra, hogy a tanu­ló csak ellátást és oktatást kap-e, vagy egyúttal bért is kap, vagy pedig ellátást nem, hanem csak bért kap — 16 fillér illeték alá esnek.« Az ennek a rendelethelynek gyakorlati alkalmazása körül fel­merült kételyek eloszlatása cél­jából kijelentem, hogy az iparos­tanulókkal az ipartörvény (1922. XII. t. c.) 76. §-a értelmében kötött tanszerződések minden esetben, jtehát akkor is csak a. fentidézett rendelethely meghatá­rozta 16 fillérnek állandó összegű illeték alá esnek, ha a szerződés­ben a tanuló (szülője, gyámja) tandíj fizetésére kötelezi magát. Naponta frissen készült finom •1 t kapható Sipos Géza cukrásznál Zrínyi Ilona- utca 3. szám. Telefon: 313.

Next

/
Oldalképek
Tartalom