Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 223-249. szám)

1928-10-03 / 224. szám

1928. október 3. JNfYÍRYIDÉK. túrájának igen nagy szolgálatot tett. * Október hetedikén az ő meghívására közös értekezletre jövünk össze Debrecenben, hogy megbeszéljük a kulturális együttműködésre szolgáló tevékenység részleteit. Ezen az értekezleten több több igen fontos tárgy: hangversenyek rendezése stb. kerül szőnyegre. A Duna—Tiszaközi, tiszáninneni és Tiszántúli városok valamennyien elküldik erre az értekezletre képviselőjüket s remélve, hogy sikerül majd olyan erős és állandó szervezetet létesíteni, amely jelentékeny tempóban fogja föllenditeni a résztvevő városok zenei ,művészeti és egyéb irányú kulturáját . Ez a közös kulturális plattform előreláthatólag szorosabb kapcsolatot fog létesíteni az egyes nagyobb vidéki városok között s nem tartjuk kizártnak, hogy ennek a közeledésnek eredményeként az egyes kulturális társaságok meg fogják egymást látogatni. Ha sikerül ezen az ankéten több városnak megállapodást kötni, ezáltal megvalósítható lesz az a régi óhajunk, hogy a legdrágább és elsőrangú márkájú világotjárt művészeket is elfogadható anyagi feltételek mellett szerződtessük le és ezáltal lehetővé tegyük a közönségnek, hogy ezeknek a művészeknek előadását élvezhesse. A kivitel gyakorlati részére vonatkozólag még eddig semmiféle propozició nem történt, de az ankénten föltétlenül megvitatás alá kerül, vájjon az egyes városok kulturális egyesületei közös elszámolás, avagy egyedi felelősség mellett óhajtják egy létesítendő központi bizottság programmját vérehajtani. Az idei szezonban még nem kerülhet sor ennek a gyönyörű és messzeható jelentőségű tervnek a megvalósítására, mert az egyes városok kulturális egyesületei már gondoskodtak a téli szezon művészi programmjának összeállításáról. Ez azonban nem gátolhat meg bennünket abban, hogy a probléma megoldását dűlőre vigyük, mert annál biztosabban és jóelőre készíthetjük elő a jövő évi szezont. Amit a közönség észrevesz. Panaszos levelek, észrevételek és egyéb megszívlelendő apróságok. A biciklisták njra panaszkodnak a közönség ellen. Egy Vay Ádám utcai járó-kelő szive szerint foglalt állást a biciklisták ellen, akiket ujabban a rendőrség is erősen figyel és szigorú rendre nevel. Az egyik biciklin járó olvasónk nem állja meg a közönség köréből felé hangzó szigorú panaszt és a következő levelet intézi hozzánk panaszképepn : Igen tisztelt Szerkesztő Url Az ellenünk megujuló panaszok egyoldalúak, elfogultak és igazságtalanok. A közönséget az bántja, hogy a biciklisták nem térnek ki, nem csengetnek, felmerészkednek a gyalogjáróra, kinthagyják gépüket az üzletek előtt és több efféle. Nem bocsátkozom vitába valamennyi biciklistársam nevében ezekkel a vádakkal, de egyszer és mindenkorra tudomásul kellene vennie már mindenkinek, hogy a közönség is hibás, sőt az esetek legtöbbjében a közönség a hibás. Ma már ott vagyunk, hogy a közönségnek nem imponál a bicikli, mint közlekedési eszköz. Az utcán való járás-kelésnél a mai közönség az autók és motorbiciklik ellen való védekezést tartja szem előtt. Ennek a védekezésnek mozdulatai vannak beidegződve mindenkibe és ezek a mozdulatok váltódnak reflexszerüen ki, a mikor felbúg a motor, vagy felhangzik a kürt. A biciklista csengetyüjét félválról veszik a járó-kelők. Hányszor* megtörténik, hogy csengetek az előttem járó figyelmeztetése céljából, de őkelme kutyába sem veszi, mosolyogva néz vissza, mintha incselkedve mondaná: no üssön el kelmed, ha tud, én bizony ki nem térek holmi kis köszörűs kedvéért. Ezt olvasom ki a kaján mosolyából. Megtörtént, hogy kénytelen voltam leszállni a gépről, az előttem járó suhancot kézzelfoghatóan figyelmeztetni arra, hogy talán le kellene térni ifjú barátom, vagy micsoda. Bezzeg letér, de keserves ez a letérés neki is, a biciklisnek is. Gondolja meg jól, aki a biciklisek ellen olyan haraggal foglal állást. Ismerjük be, hogy minden baj kettőn múlik, a motoroson, autóson, biciklisen is egyfelől, de éppen olyan mértékben a hányi-veti módon viselkedő járókelőkön. Aláírás. Október hetedikétói minden délután mnnáás és kofavonat indnl Debrecenbe. (A »Nyirvidék tudósítójától.) Lapunk tegnapi számában megemlékeztünk arról, hogy megjelent a Máv. téli menetrendje, amelynek adatai szerint a nyíregyházai viszonylatban változás nem állott be, a tél folyamán is ugyanannyi számú vonat indul és érkezik a nyíregyházi pályaudvarra, mint a nyár folyamait s a vonatok indulási idejében sem történt változás. E közlésünkkel kapcsolatban hivatalos helyről nyert értesülésünk alapján bizonyos korrekciót teszünk, amely különösen a nyíregyházi piac ellátása szempontjából örvendetes eredményt jelent. Már régóta állandó az a panasz, hogy a nyíregyházi piacra jövő termelőknek az a csoportja, akik Debrecen felől érkeznek, nem tudnak idejekorán hazamenni, mert vagy gyors tempóban túladnak áruikon, vagy be sem várva a piac végét, termelésük javarészével mennek haza még 11 óra előtt, vagy pedig kénytelenek itt maradni a késő esti órákig, ami gazdasági szempontból nagy veszteséget jelent. Ugy látszik a Máv. ennek a régi panasznak akart véget vetni azzal a méltányos intézkedésével, hogy a Nyíregyházáról délután 16 óra 32 perckor induló gyorsvonathoz | minden nap egy, esetleg több har'fYytvP Szeretetteljes pillaniast vei nagy gonddal icrik-i. asztalára amely már nem képez számára gondot, amióta ugy a ragyogó poharak és a porcellán, mint a vakitó fehér abrosz minden használat után hófehér Lux-habfürdő jótékony hatását élvezik Ugy az illatos asztalnemű, mint a csillogó evőkészlet különös varázst gyakorolnak, valahányszor minden egyes Lux-mosás után'mindig szebb fényben ragyognak. (Vasárnap folytatjuk) Ha ön is többet akar tudni erről, irjon nekünk. Lever és Társai fe. f. t, IX, Ráday-utca 30. f mű madosztályu de csakis III. oszt. személykocsit csatol, hogy a piaci árusok, munkások hazautazhassanak. A munkás és kofavonatot október hetedikén iktatják be a forgalomba. ^-t-muHBa .a

j—»

ii Az oxfordi egyetem ásatásai a mezopotámiai Wish városban. Az ásatások kiderítik, hogy a mezopotámiai királyokkal élte temették el cselédjeiket. — Barbár szokások 3 ezer évvel Krisztus előtt Chicagóból jelentik: Az oxfordi egyetem által Mezopotámiában rendezett ásatások érdekes bizonyítékait hozták felszínre annak az ősrégi rituális szokásnak, hogy egy király halála esetén cselédeit élve mellé temették. Az ásatásokat Wish városa környékén, a civilizáció bölcsőjénél végezték. Prof. S. H. Langdon jelentése szerint, aki az ásatok vezetésével meg volt bizva, ez a szokás Krisztus előtt 3—4 ezer esztendővel ezelőtt volt divatban. — Egy királyi sirban a kutatók négy emberi csontvázra akadtak, amely nek helyzetéből arra következtettek, hogy mind a négy ennek a régi barbár szokásnak az áldozata volt. Professzor Langdon nem messze Wishtől, Ur városában is végzett ásatásokat, ahol hasonló bizonyítékokat talált. Az ősrégi civilizáció emlékeiért kutató expedíció számos más emléket is fedezett fel az ásatások révén. Találtak többek között egy négykerekű versenykocsit, négy ökörnek a csontvázát és számos ékszert, fegyvereket és emberi csontvázat. Ford az egyszerűség híve az étkezés tekintetében is. A «Szabadság» cimü amerikai lap irja: Henry Ford ugy látszik megtanulta Lindbergtől és Gene Tunneytől a publicitás elkerülésének módozatait. Az autómágnás husz percig tartózkodott egy vendéglőben anélkül, hogy bárki is fölismerte volna. Mr. Ford két üzletember kíséretében lépett be és helyett foglalt egy asztalnál, rögtön a vendéglő ajtaja mellett anélkül, hogy bárki is felismerte volna. Senki sem tudta, honnét jött M. Ford, vagy hova ment, miután eltávozott a vendéglőből. Egy szemfüles újságíró utólag megállapította, hogy az autómágnás a következő egyszerű ebédet rendelte: Bablevest, csirkemájat gombával és egy pohár tejet. Mielőtt azonban hozzá fogott volna egyszerű ebédje elfogyasztásához, egy pohár langyos vizet ivott meg. Fordot newyorki tartózkodása alatt megkérdezték, hogy csinál-e jó üzleteket uj kocsijával, mire az autómágnás a következőket jelentette ki: — Nagyon meg vagyok elégedve az eddigi eredménnyel. Egymillió rendelésünk van és teljes munkaerővel dolgozunk. Mr. Ford ismeretes arról, hogy nagyon egyszerű és barátságos ember. Egy festő véletlenül felismerte az utcán, melléje furakodott és kezét feléje nyújtva üdvö-