Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 223-249. szám)

1928-10-02 / 223. szám

»

2 JWVÍRYIDÉK. gmanucgaic mnnatfl mmmummmmmmmemm 1928. október 2. Meghivjuk a kereskedőket a „Magyar Hét" akciójában tartandó értekezletre. Az értekezlet helye és ideje a „Kereskedők és Gazdák Kőré

a-ben, október hó 1. este 9 óra. 7559 Szervező-bizottság. Megmozdultat a szászok is. Az erdélyi szászok Nagyszebenben nagygyűlést tartottak, amelyen viharosan robbant ki a mérhetelen csalódás és az elégedetlenségnek a hangja. A felszólalók egymásután röpitették legsúlyosabb vádjaikat a román impérium ellen, mely ördögi tervszerűséggel igyekszik ugy politikailag, mint gazdaságilag is tönkretenni a német kisebbségeket s ádáz gyűlöletében a szász kultúrintézményeknek azzal a dühhel roijt neki, amilyennel a magyarságot pusztitja. Pedig a szászok mindezideig a gutgesiennt kisebbség közé tartoztak, akik első pillanatra behódoltak a román uralomnak s idáig közömbös passzivitással nézték a magyarság kínlódását és üldöztetését. Pedig tudhatták volna, hogy a magyarok leleszoritása után okvetlenül előbbhátiább reájuk kerül a sor, mert hisz az elvakult román nacionalizmus nem akar ismerni sem .jogot, sem történelmet s a maga balkáni mohóságában tüzzel-vassal irt és pusztít mindent, ami nem román. Távol áll tőlünk a káröröm érzete. Inkább szomorúsággal konstatáltuk a lefolyt éVtized alatt, hogy az erdélyi szászok megfeledkezve a magyarsáaggal harmóniában átélt hosszú századokról és az ez idő alatt létrejött szoros társadalmi, politikai és gazdasági kapcsolatokról, már a megszállás első pillanatában nem állottak a magyarság mellé s nem támogatták a magyar kisebbségek szervezkedését és küzdelmeit. Mert ha ezt tették volna, nagyon megnehezítették, majdnem lehetetlenné tették volna az ádáz kisebbségirtó hadjáratot s igy nehezebben és később került volna reájuk is a sor. De hagyjuk a volnákat, nézzük csak azt, ami van és ebből állapítsuk meg, hogy mi is lehet. Kétségtelennek tartjuk, hogy ha már Diadal M

ozgó Olctóber hó i-én és 2 án, hétfőn és kedden 5, 7 és ö órakor Ballag már a vén diák... (Ggudeamus Igitur.) Egy hercegnő és egy diák szerelmi története 8 felvonásban. A diákélet ezerszínű hangulata, bűbájos derűje, könnyes mosolya árad a filmből. Főszerepben: Maria SolTey Fredericfe Solm, Kisérő mŰ3or: Cdalóköai aranyér és Ujjé a csekk Két-két felTOnásos vígjátékok. Az előadásokat a Városi Szinhái Moígó szalonzenekara kiséri. Szerdán csütörtökön, okt. 3 és 4-éa Halló Wien A világ szeme. a prudens és circumspektorus szászok mintegy Európa szine előtt számolnak be a román impérium io éves sáfárkodásáról és leplezetlenül tárják a világ elébe vérző sebeiket, nem fognak -megelégedni a tények konstatálásával, hanem eszközöket is keresnek arra, hogy helyzetüket megjavítsák. Ennek módjául önként következik a magyarsággal való véd- és dacszövetség. Tekintve.azt a régi és mély kapcsolatot, mely az erdélyi szászokat társadalmilag és kulturailag a nagy németséghez fűzi, előrelátható, hogy az erdélyi kisebbségek sorsa fokozott figyelmet fog ébreszteni. Németországban. így hát az egyre erősödő nyugati nagyhatalom aver siója is egyre növekedni fog az elkövetett és ezután elkövetendő sérelmek arányában. Belpolitikailag meg a magyarság és szászság összefogása olyan ellenzéki erőt képvisel, mely a mindinkább növekvő románellenes európai közhangulattal együtt, okvetlenül a túlzó román nacionalizmus bukására kell hogy vezessen. Ezek az együttható erők feltétlenül ki fogják vivni a kisebbségek kulturális és politikai szabadsagát s ebben könnyen megrendülhet Nagyrománia is, meiy csak addig erős, amig a nyugateurópai közömbösség homályában pandúrral, cenzúrával, «kisajátitással» és iskola-elkobzásokkal dolgozhat. Ennek a rendszernek pedig napjai immár meg vannak számlálva s ha ennek megdőlte után a kisebbségek erkölcsi, kulturális és politikai fölénye visszanyeri természetes akcióképességét, meg fogjuk majd látni, mivé zsugorodik a pánrománizmus és a konjunktura által momentán jelentőséghez jutott pánromán államalakulás. & kereskedelemügyi miniszter modem palotát akar építeni Hyiregyiiázáe az államépitiszeti hivatal részére. A palota számára s Népkert be nem kerített részén telket kért a várostól, de a kérelem fölötti döntést egyelőre függőben tartják. zel a területtel ? A város már foglalkozott a kérelemmel, de miután ellenvetések merültek föl, egyelőre függőben hagyták a döntést. Értesülésünk szerint a kérelmet a miniszter meg fogja ismételni. Az semmiesetre sem vitás, hogy a város és főként az állomás dísztelen környéke csak nyerne ezzel a modern palotával, nem is szólva arról, hogy a munka alkalom és lakásinség enyhitése szempontjából mit jelentene egy ilyen palota felépítése. Hir szerint az is fölmerült, hogy az egyik nyíregyházi egyház ide leányinternátust akar építtetni. Bármennyire is örülünk ennek a gyönyörű és elismerésreméltó tervnek, mégis ugy találjuk, hogy ez a zajos forgalmú hely talán nem való erre a célra, s Nyíregyháza városa bizonyára módját találja annak, hogy egy leányinternátus céljára ideális fekvésű, méltó környezetű, csöndes és tágasabb helyet jelöljön ki.. (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Nyíregyházának ugy látszik, csak a kezét kell kinyújtania, s a paloták egész sora emelkedik ki a homokból. A pénzügyi palota, a MÁV. hatalmas palotája, a vármegyei székház, a rendőrpalota, a foiyammérnökség székháza, a két hatalmas egyházi bérpalota, a most megkezdett igazságügyi palota, és magánépületek után most egy uj székház épitése vált aktuálissá : az államépitészeti hivatal palotája, amelyet a kereskedelemügyi miniszter akar Nyíregyházán felépíttetni. A kormány ugyanis elhatározta, hogy azokon a helyeken, ahol az államépitészeti hivataloknak még nincs- székházuk, ezeket okvetlenül fei kell épiteni. Nyíregyháza is ezek közé a városok közé tartozik, s a székház felépítése már abba a stádiumba került, hogy a miniszter ingyen telket is kért a várostól, még pedig a Népkertnek abból a részéből, amely jelenleg bekeritetlenül díszeleg hatalmas kérdőjelként : vájjon mi lesz ezáz nj pénzügyminiszter a sötétenláíás és a lemondás ellen akar küzdeni. „áz élniakarás legyen a jelszó a magyar közgazdasági életben" Budapestről jelentik: Az uj pénzügyminiszter terveiről eddig vajmi kevés hir szivárgott ki. Pénteken azután Wekerle Sándor dr. pénzügyminiszter környezetéből érdekes felvilágosítást adtak. Eszerint nagy programmot tűzött maga elé az uj pénzügyminisztei. Főprográmmja az, hogy megkívánja értetni az országgal, senki ne veszitse el hitét, űzze el magától a kétségbeesés ördögeit, az életuntság szomorú rémét, fel kell hagyni a siránkrwással a jajgatással és lássa be az ország népe, hogy nem olyan kétségbeejtően szomorú a magyar gazdasági élet, mint amilyennek unos-untalan festik és hirdetik keserves esztendők hosszú sora óta. Wekerle Sándor a pénzügyminiszteri stallum elfoglalása előtt nemcsak a katedra, de a mindennapi élet embere is volt. Ez a[ magyarázata annak, hogy sok tekintetben ő is meg tudja érteni és okát tudja adni a magyar sötétj látásnak. Ma olyan világot élünk a darab magyar földön, amikor mindenki csupa idegesség és nagyon sokan csupa kétségbeesés. :— Az elmúlt esztendők nagyon, de nagyon megrontották a magyar idegeket. Wekerle Sándornak mégis az p. programmja, hogy az örökös pa'naszkodássai keveset lehet segitejni, a bajokon és az örökös siránkozás és sötétlátás, s lemondás csak ártalmára és kárára van az országnak. Eredménye legfeljebb az, 4ogy innen-onnan irgalomból alamizsnát dobnak. PíZ információ azt mondja még, hogy az élet, az élniakarás pirossága Wekerle Sándor programmja. Minden igyekezete az, hogy az élet, az élniakarás legyen a jelszó a magyar gazdasági életben és hangolódjék ki mindenki a lehangoltságból, a deprimált hangulatból Miirdetni kell igenis, hogy van élet itt is és kedv is van a munkára, hirdetni kell, hogy nálunk is meg vannak a gazdasági feltételek, nem szabad elijeszteni a külföldet, a válalkozási kedvet, a befektetést. Egy nagy bécsi lap tudósítója beszélgetést folytatott Magyarország genfi delegátusával, gróf Apponyi Alberttel s megkérdezte, hogy milyen benyomásokkal távozott a legutóbbi ülésszakról. Apponyi, aki Magyarország igazát egy nagyszabású, ragyogóan felépített beszédben vitatta, az újságíró előtt tett nyilatkozatában is ugyanazzal a világossággal s ugyanazzal a mérséklettel körvonalazta álláspontját. Kijelentette, hogy Magyarország az optánskérdés megoldása érdekében csak azzal a feltétellel veszi fel a tárgyalások fonalát, ha biztosítják a sikert s megakadályozzák az ügy további elhúzódását. Ami a Népszövetség problémakörét illeti, (*zel kapcsolatban Apponyi örömmel állapította meg, hogy különös sarkalás nélkül előtérbe lépett a leszerelés és a nemzeti kisebbségek kérdése, két oly kérdés, amelyek Magyarországot elsősorban érdeklik. A Kelloggszerződés Apponyi véleménye szerint Magyarország számára elfogadható, mert a béke mellett szóló hitvallás. Az állandó béke csak ugy képzelhető el, ha a középeurópai államok igazságos és természetes fejlődésének utján haladunk. A békeszerződések azonban vétenek e két feltétel ellen s igy nemhogy a béke előmozdítói lennének, de annak egyenesen akadányai. Apponyi nyilatkozata tehát inkább csak elvi álláspontokat szögezett le, mint konkrét eredményeket. Ilyeneket azonban le sem szögezhetett, mert. a Népszövetség legutóbbi ülésén egyetlen lényegbeli megegyezés sem történt. Szóba került ugyan a leszerelés kérdése, de annyira őszintétlen atmoszférában, hogy komoly eredményt senki sem várt tőle. Szinte nevetségesen hat, hogy mindenki a leszerelésről beszél s ezalatt az államok sietnek egymással titkos katonai szerződéseket és flottaegyezményeket kötni. Csak a napokban pattant ki a francia—angol flottaegyezmény hire, amelyet Amerika méltán rossz néven vett. Az azután igazán nem segített a helyzeten, hogy utólag az Egyesült Államok-