Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 198-222. szám)

1928-09-13 / 207. szám

1928. szeptember 13. JNÍYÍRY1DBK. A sport őrülete. A huszadik század embere a sport jegyében született. Hirét se hallotta talán a régi római idők klasszikus sportjának, de ő maga minden idegével és minden porcikájával benne él a sport szá zadában. Sportol itt ma mindenki a kisgyerektől kezdve az aggastyánig és tekintet nélkül arra, hogy férfi, vagy nő az illető. Ez igy is volna helyén való, mert hiszen hiábavaló lenne érveket fölsorakoztatni a sport haszontalanságáról akkor, amikor annak kétségtelen haszna és előnye teljes mértékben kimutatható. Azonban van valami, ami a huszadik század emberének sportszeretetét — és sportszenvedélyét elkülöniti a normális sport élettől és ez: a rohanás, az a lázas sietség, amellyel az emberek sportszerű életmódjukkal nemcsak utóiérni akarják, hanem meg akarják előzni magát a vágtató életet. Ebben a rohanásban, amely már-már őrületté fokozódik, benne van a huszadik század emberének egész élete, gondolkodása és világszemlélete. Mindenki rohan. Némelyek csak a napi megélhetés és kenyéradag után, némelyek az élet szédületében és nyomorában, némelyek a luxus müvelésében és tulhajtásában, de mindenki rohan, akár sportszerűen teszi azt, akár csak a napi élet utáni hajszában. Ennek a rohanásnak oka az, hogy a mai úgynevezett «sportélet» — annyira különbözik a normális sportélettől. Attól a sportélettől, amelynek feladata az volt, hogy erőssé, kitartóvá és egészségessé nevelje és fejlessze a fiatal generációt. A mai és rohanásban fogant sportélet, már, sajnos, mentes, csaknem teljesen ezektől a jó tulajdonságoktól és célkitűzésektől. Ez már nem is verseny. Ez már őrült rohanás, vágtatás a nirvána, a megsemmisülés felé... A monzai versenypályáról, ahol Európa nagydijáért versenyeztek, megdöbbentő hir érkezett el hozzánk, amely fölkavarta egyidőre az egész világ sportéletének hangulatát és egy pillanatra megdermesztette a vért a huszadik század rohanó sportemberében. Egy fiatal automobil versenyző őrült száguldásában elvesztette uralmát a gép fölött és teljes sebességgel belerohant a nagytribün előtt álló közönség soraiba. A részleteket már tudjuk. — Eddig 21 halott és száz számra menő sebesült jelzi a szintén halálba rohanó versenyző 200 kilométeres tempóját. A sport rohanó őrülete ebben a katasztrófában olyan méretű tragédiát produkált, amilyenre nincs péld,a eddig a sportolás történetében. Nem is tudta volna elképzelni senki, — hogy a mai időkben, a technika vi lágában, amikor a legnagyobb felkészültséggel és minden elővigyázattal és rendszabállyal induló versenyzők állnak a starthoz, — ilyen méretű katasztrófa bekövetkezhessen. A huszadik század rohanó sportembere már-már azt hitte, hogy teljesen leigázta és szolgálatába állította a gépet és azt tehet a géptechnika vívmányaival, ami az ő sportőrületének és szeszélyeinek épen megfelel. Már a Holdba és a Marsba való utazásról álmodozott és már megfejtette a rakétarepülés titkát is. De mi történt? A hihetetlen méretű száguldásban a hajszál p ontosan dolgozó gép fölülmulta az embert és a száguldó versenyző elvesztette uralmát a gép fölött. A gép tovább rohant és gyilkolt. Először megölte a versenyzőt, azután tucatszámra gyilkolta le azokat, akik nemrég még őrjöngve és lelícesen biztatták a versenyzőt a tempó fokozására. Okulni kell ebből. Nemcsak szomorú tapasztalatokat vonjanak le a huszadik század robogó, dübörgő és száguldó sportemberei a monzai katasztrófából, hanem lássák meg azt a felső figyelmeztetést is, amely az ember őrült rohanását ebben a véres tragédiában megállította. Jó lesz egy kissé fékezni a rohanás őrületét. Talán akkor elmaradnak a katasztrófák és visszajön lassan a régi és nemes sportélet tisztessége és becsülete. A Leánykálvineam é?megnyitója. Megdorgálták azokat a leányokat, akik a nyári vakációban bubira vágatták hajukat. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Tegnap délelőtt szivet-lelket magasba emelő ünnepség keretében nyitották meg a tanítónőképző intézettel bővült Leánykálvineum iskolai évét. Ragyogó tisztaság mindenütt az intézet folyosóin, termeiben. Virágok, mosolygó, üde leányarcok, mintha virágos kertben járnánk. A Kálvineumnak az idén már telefonja is van — 568 a száma — talán, hogy még inkább megszaporodjék a gondja Dobay Sándorné igazgatónőnek, aki olyan inspiráló idealizmussal és lendülettel intézi ennek az immár 250 ifjú leányt nevelő impozáns iskolának szövevényes ügyeit. Az idén bevonuló tanulók már írásos szabályzatban kapják a viseletre vonatkozó szigorú fegyelmi rendelkezéseket is, amelyeket a Kálvineum következetes puritanizmusa hat át. íme a szabályzatnak idevonatkozó pontjai : Az iskolában minden növendék egyforma kötényben tartozik járni. Kivonulásokon, ünnepélyeken csak egyenruhában szabad megjelenni. A téli és nyári egyenkalap viselése is kötelező. A ruha ülve födje a térdet. Test színű harisnya és divatcipő viselése tilos. Eton- és bubifrizurát viselni nem szabad. Hosszú haj, vagy rendes körhaj az iskolás leányok hajviselete. Homlokba csüngő hajat viselni nem s zabad. Világos, vagy rikitó színű kabátot senki sem viselhet. Ékszert viselni nem szabad. Azokat, akik intézeti fegyelem ellenére a vakációkon szabályellenes, divatos frizurát vágattak fejecskéjükre, vagy a kelleténél jobban megkurtították ruhácskájokat, most az év elején megdorgálták. Megrovást kaptak a szülők is, akik igy megengedik, hogy az iskolai eíőirásokat rabságnak érezze a jövő magyar asszonya. A megnyitó ünnepség előtt a ref. templomban mélyen megható istentisztelet volt. A fiatal sziveket a kilencvenedik zsoltár fenséges ereje fogta össze. Ferenczi Károly, a Leánykálvineum ihletett papja, a tanítónőképző igazgatója hirdette a megfrissitő, lelket szépítő igét és imájának szárnyán vitte a magasba a hófehér lelkeket. Az istentisztelet zsoltárral fejeződött be, aztán a Kálvineum udvarának árnyas részében nagyszámú közönség jelenlétében tartották meg az évmegnyitót. Az uj tanítónőképző első évfolyamának 42 növendékét Ferenczi Ká— m # '-'í ilMIHImur^J - j Hiába k*A Dunaboraáh egyik Ws gyi5&elsm a másik után. próbálkoznak irigyei és a mindent kritizálok, — toitettje a apróbb részletig tökéletes. Választékos ízlése kizár minden tévedést. Ha egyszer fehérnemüszekrénye cserben is hagyná, azonnal segit magán egy csomag Lux-szál. Jól ismeri az eljárást, hogy és mint lehet selyem- és műselyem-fehérnemüt stb. rövid félórán beli'l kimosni, hogy azt már fel is vehesse. (Vasárnap folytatjuk) Óhajtja a mosás ezen módját megismerni? írjon nekünk! Szívesen adjuk meg levélben a szükséges felvilágosítást, vagy lakásán dijtalanul bemutatjuk. — I.ever és Társai k. f. t, Budapest. IX., Ráday-utca 30. roly igazgató készítette elő a tanítási évre, a polgári' leányiskolásokhoz, a továbbképzősökhöz a Hiszekegy felhangzása után Dobay Sándorné intézett mélyen megindító évmegnyitó beszédet. Uj munka elé állított, hívott az Ur, — mondotta — Mondjuk-e Sámuellel : ímhol vagyok. Készen találja-e a hívás a tanárt, hogy oda adja idejét, erejét, tudását, türelmét, idegszálainak épségét, szivének szeretetét? Készen találja-e a hívás a gyermeket ? Hozott-e szomjas lelket, engedelmes szivet, kötelességtudást, jóra való törekedést ? A testi és lelki tisztaságban finnyás tartózkodást ? Készen találja-e a hívás a szülőt ? Akar-e segítő társ lenni a munkában, amely az ő legnagyobb kincsét : gyermekét ak

prja jobbá, okosabbá tenni, a tisztaságnak megőrizni ? Együtt épitünk-e, vagy egymás ellen dolgozunk ? Barátjai leszünk-e egymásnak, vagy ellenségei.? Legnagyobb ellenségünk, aki fáradozásunk gyümölcseit meg nem értéssel semmivé teszi. Legyünk a legjobb reménységgel : együtt állunk az Ur elé, őszinte törekedéssel feleljük hivó szavára : megértettem Uram parancsodat : ímhol vagyok. A megindító beszéd, amely felhívta a szülőket az iskolával együtt való benső munkásságra, megkönnyeztette a tanulókat is, szülőket is. A Leánykálvineum történetében jelentős mozzanat a tanitóképzőintézet megnyitása. A tanítónőképzőnek 42 növendéke van, mig a Kálvineum többi intézeteiben 220 tanuló van. A tanitónőképzőnek ideiglenesen Ferenczi Károly lelkész az igazgatója. Első megválasztott tanára Nagy Vilmos, aki Nagyváradról érkezett Nyíregyházára. Uj erők léptek munkába a polgári iskolában is. Igy Kiss Margit magyar-német szakos tanárnő, aki a debreceni Dóczy-intézetben működött eddig, mint helyettes, .továbbá Horváth Idus testnevelő tanárnő. A továbbképzőben Neubrunn Tóbiásné helyett, aki olyan kiváló eredménnyel vezette a ruhavarrást s aki állásáról lemondott,. Osváth Sándorné ipariskolai tanárnő az uj tanerő. Hambnrgban lefoglalták az eladósodott amerikai diákok hajóját. Hamburg, szép*. 12. A hamburgi kikötőben a napokban megjelent a végrehajtó és lefoglalta a kikötőben horgonyzó Albatros amerikai gőzöst. Az amerikai gőzös iskoJahajd, amelyen amerikai diákok és diákleányok jöttek látogatóba az óvilágba. A hajót a diákok maguk bérelték, legutóbb azonban elfogyott a pénzük s Hamburgban már az egész társaság kisebb-nagyobb kölcsönökből élt. A kölcsönöket termé szetesen nem fizették vissza, mire a károsult cégek eljárást indítottak a gőzös ellen. Minthogy tar