Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 198-222. szám)

1928-09-07 / 203. szám

JNYímiÉg. & Tiszai Ev. Egyházkerület tegnapi közgyűlésén nyújtotta át báró Hadványszky Albert, a iagyariioni ev. Egyetemes Egyház fel­ügyelője Geduly Henrik püspöknek a legfelsőbb kormányzói elismerést jelKépező koronás aranyérmet. (A «Nyirvidék» tudósítójától). A szeptember 4-iki előkészítő ülések után tegnap tartotta meg évi rendes közgyűlését a tiszai ev. egyházkerület Geduly Hen­rik püspök és dr. Zelenka Lajos egyházkerületi felügyelő elnökle­te mellett. A közgyűlés annak az ünnepi érzésnek jegyében folyt le, amely pár nappal ezelőtt betöl­tötte azoknak a lelkét, akik Ge­duly Henrik püspököt 40 éves lel­készi szolgálata alkalmaval az egyházközsége által rendezett ün­nepi istentiszteletet követő dísz­közgyűlésen üdvözölték. A mos­tani kerületi közgyűlésen nemcsak a kötelékébe tartozó egyházvezé­rek, hanem az ev. egyetemes egy­ház országosan ismert kiváló vezérférfiai is megjelentek, hogy ők is tisztelettel adózzanak annak a Geduly Henriknek, akit nem­csak hivatali működésének évszá­mai, hanem kiválóan ragyogó talentuma is odaállított a magyar­országi evangelikus társadalom élére. A közgyűlésen jelen volt elő­kelőségek között láttuk báró Rad­vánszky Albert felsőházi' tagot, a magyarországi ev. egyetemes egy­ház felügyelőjét, Kapi Béla du­nántuli püspököt, dr. Szelényi Aladár egyetemes főjegyzőt, Zor­kóczy Sámuel Rimamurányi R.-T. vezérigazgatót, Streicher Andor szat már vármegyei alispánt, dr. Haendel Vilmos egyetemi tanár és Lichtenstein László ny. főispán egyházmegyei felügyelőket, dr. Mikler Károly egyházkerületi fő­jegyző, egyetemi tanárt, dr. Szlá­vik Mátyás ny. theologiai fel­ügyelő tanárt, Galánffy János közjegyzőt, dr. Bencs Kálmán m. kir. kormányfőtanácsos polgár­mestert, a nyíregyházi ev. egy­házközség felügyelőjét, dr. Dóm­ján Elek és Nemes Károly espe­reseket, Bruckner Győző jogaka­démiai dékánt, Moravszky Ferenc és dr. Vietórisz József ny. reál­gimnáziumi igazgatókat, Plathy Mihály kormányfőtanácsos, egy­házmegyei II. felügyelőt, dr. Zse­dényi Béla egyetemi magántanárt, Gerhard Béla tanítóképző intézeti igazgatót, Kuthy Dezső egyete­mes főtitkárt, Duszik Lajos ke­rületi főjegyzőt, Szohor Pált, Nyíregyháza város főjegyzőjét s a tiszai ev. egyházkerület és a nyíregyházi ev. egyházközség szá­mos más kiváló lelkészi és világi tagját. Az egyházkerületi közgyűlést reggeli könyörgés vezette be s az oltár előtt Duszik Lajos mis­kolci lelkész, egyházkerületi fő­jegyző imádkozott, imádságába foglalva a híveknek Geduly Hen­rik püspökért az ég felé szálló hálaadó fohászát is. A közgyűlés. A közgyűlés 10 órakor kezdő­dött a templomban, melyet dr. Zelenka Lajos egyházkerületi fel­felügyelő nyitott meg a következő gondolatok közlésével: A világsajtót napjainkban mind sűrűbben foglalkoztatja két kér­dés: a világbéke s az egyházak egyesítésének kérdése. Az em­beriség, különösen annak hadban állott része ugyanis nyilván be­lefáradt a háború borzalmas szen­vedéseibe. Ámde feltűnő, hogy a pacifista mozgalmakért nem a békediktátumok áltai porig alá­zott, megcsonkított és gyötört kis nemzetek lelkesednek, hanem az úgynevezett győztes nagy és kishataJmak, amely jelenség arra enged alapos következtetést, hogy a felülkerekedettek féltik «győzel­müknek» a békediktátumok utján kicsikart eredményeit s ezeket — bár maguk, mint azt a Kellogg­féle nemzetközi egyezménnyel kap csolatban az Északamerikai Egye­sült Államok flottaerősitésénél ta­pasztalhattuk — egyenesen hábo­rús célzattal fegyverkeznek, a békediktátumokkal guzsbakötött volt ellenfeleikkel a világbéke biz­tosításának ürügye alatt igyekez­nek aláíratni. Ennél sokkal rokonszenvesebb már csak célzatának őszinteségé­nél fogva is azon másik szintén erős hullámokat verő világmozga­lom, mely a különböző egyházak­nak világszövetségekbe tömörí­tését, illetve a keresztény és ke­resztyén egyházak egyesítését cé­lozza. A továbbiakban rámutat arra, hogy a tiszta érzést, erkölcsöt és hitet, az emberi méltóságot, sza­badságot, a hazafias érzést és a tulajdon szentségét lábbal tipró nemzetközi törekvésekkel szem­ben csak az egyházak közös vé­delmi akciója tud sikert nyújtani. Ez a szervezkedés nem jelenti az Geduly Henrik püspök egyre fokozódó meghatottsággal fo­gadja a szeretet és tisztelet lelki örömöket hozó megnyilatkozásait s külön-külön válaszol ax üd­vözlő beszédekre. Az emberi élet felemelkedése ak kor következik be — mondja vá­laszában —, amikor az emberi lélek megszerzi az Isten kegyel­mét és embertársai szeretetét. Eb­ben a napban lelke felemelkedésé­nek napját látja. Vallja, hogy az Isten kegyelme kisérte eddigi pályafutásán, mert megáldotta testi és lelki erávei s ami még ennél is több: szerető családdal, jó barátokkal, munkatársakkal, — egyházközséggel és hívekkel. A kormányzói elismerésnél maga­sabbra nem emelkedhetik élet­vonala. Fogja tudni kötelességét, hogy illő formában, mint jó ma­gyar emberhez illik, az alattvaló hűségével köszönje meg a felül­ről reá'sugárzó kegyet és elisme­rést, azokkal szemben pedig, egyes egyházak dogmatikus ál­láspontjának feladását. Ez a felfogás vezérli a magyar ev. egyházat, amely Trianonnal a legsúlyosabb veszteséget szen­vedte s keresztény önmegtaga­dással, de igazságának és a feltá­madás reményében való törhetet­len hitével épiti, mások meggyő­ződését nem bántva és sértve, az egyház megrongált bástyafalait. Pannonhalma, Debrecen és Nyir egyháza ily értelemben bekövet­kező összefogása és munkálkodása biztositéka lenne hazánk ezer éves történelnv határai mielőbb bekövetkező visszaállításának. Az általános érdekű bevezető szavak után a legfontosabb bel­ső egyházi és iskolai kérdéseket érinti, amelyek a közgyűlés plé­numa előtt kerülnek letárgyalás­ra, majd áttér Geduly Henrik püspök négy évtizedes papi s kö­zel két évtizedes püspöki műkö­désének méltatására. A szavakban foglalt őszinte ragaszkodás és hála külső kifejezéseképen át­nyújtja a jubiláló főpásztornak azt az emlékalbumot, amely az egy­házkerület tisztikarának, a tanin­tézetek nevelő munkásainak fény­képeit foglalja magába. I akik most fejezték ki üdvözletü­ket, nem tehet mást, mintha a 1 szeretet szavával mond hálás kö­szönetet. Kijelenti, hogy ha pálmaágakat hintettek volna útjára, nem sze­rezhettek volna számára oly örö­met, mint amily lelki gyönyörűsé­get talál a szerető szivek üdvöz­lésében. Amikor pedig ezért a lelki élményéért köszönetet mond, ugy érzi, hogy fel kell tárnia a lelkét. Vallomást kell tennie ar­ról, hogy Isten kegyelméből lett az, amivé lett. De ebből azt is következteti, hogy ha valamivé lett, ugy Istennek céljai is vol­I tak vele. Vallomást tesz mélységes haza­szeretetéről, melyet csak a szive­id ket vizsgáló Isten tud, ismerhet I meg igazán. Amióta csonkává lett j ez az ország, ha volt is öröme, ! nem volt az tiszta öröm. Mély gyásszal s reszkető szívvel küzd a revízió gondolatáért s szeretné, ha senki sem volna, aki ne ily | 1928. szeptember 7. érzéssel imádkozna minden nap a jobb magyar jövőért. Ebben a munkában Magyarország minden vallásfelekezetének és minden tár­sadalmi osztályának vállvetve kell részt vennie. Szavai végén rámutat arra az életalkonyra, amely immár közel áll előtte. Kijelenti, hogy ha ugy érzi, hogy helyére fiatal erőt kellene állítani, mert megfáradt teste már nem bírná a munkát, ugy tudni, fogja kötelességét s félre áll. A püspök válasza után rátérnek a közgyűlés pontjainak letárgya­lására, amelynek során a közgyű­lés egyhangúlag elfogadja a püs­pök évi jelentését s az abban fog­lalt intézkedéseit jóváhagyja. A püspök az egyház és az ál­lam közötti viszonyról többek kö­zött ezeket mondja: E viszony kívánatos alapelveit mult évi jelentésemben igyekez­tem kifejteni. Elvi megállapítá­saimon ma sem tudok változtatni. S ezen az ala^pon ki kell jelen­tenem, hogy ezt a viszonyt a kényszerítő körülmények hatása alatt ma is elfogadhatónak tar­tom ugyan, de eszményinek ép­pen nem jellemezhetem. A kor­mányhatóságok részéről ugyan nin csen okom kétségbe vonnom a jóindulatot, de nem tapasztalom a támogatásnak azt a mértékét, ará­nyosságát, amely megnyilvánul más egyházak törekvéseivel szem­ben, s nem főként azt a közvetlen készséget, amely a békeidőben jel­lemezte jogos törekvéseinknek az állami hatóságok részéről való tá­mogatását. Aprólékos törekvések célhoz juttatása végett sokkal többet kell kilincselnünk, mint az­előtt. Lépten-nyomon akadá­lyokra bukkanunk. Fejlesztésről, békebeli jogszerű vívmányaink ép­ségben tartásáról vagy aránylago­san való fejlesztéséről alig lehet szó. Egy uj kongruás lelkészi állás megszervezése sokkal több aka­dályba ütközik, mint azelőtt. Az élet haladó követelményei szerint a segédlelkészi állomások szapo­rítására még csak gondolni is alig lehet. A többi vallásfelekezetekkel szemben a békét hangsúlyozza s a katholicizmus és protestantiz­mus közötti elvi ellentét mellett is megtalálja az utat, amely kö­zelebb hoz egymáshoz. Erről a következőket mondotta:' Mi a katholicizmussal is béké­ben akarunk maradni s arra tö­rekszünk, hogy vele testvéries összeforrottságban építsük meg a romjaiból éledő hazát. Mi a paxot és justitiát nem csillogó jelszó­ként, de lelkiismeretünkből, val­láserkölcsi evangéliumi nevelé­sünk szigorúan követendő paran­csaként hangoztatjuk és követ­jük s épen azért azt kérjük és várjuk a magyar katholicizmus erre hivatott vezéreitől, hogy mérsékeljék egyes társadalmi ösz­szejöveteleiken, népgyüléseiken és egyéb alkalmakkor a közállapotok felett egyes vezető emberek ré­széről gyakorolt oly értelmű kri­tikát, mintha mi protestánsok, ki tudja, micsoda kiváltságos hely­zetben és fényes ellátás között volnánk, ők meg mennyire hátra­szorultak és mennyire szegények, — mert ez a kritika mindenre in­kább alkalmas, csak nem az igaz­ság eszméjének a győzelmére és az egyedül ezen az alapon kifej­lődhető testvéri összefogásra. Déli 12 órakor a közgyűlést fel­függesztették s a püspök az elemi iskola dísztermében fogadta a nyíregyházi egyházak, hatóságok, iskolák és egyesületek tisztelgő üdvözlését. Két órakor a Koroná­ban közebéd volt. A kormányzói elismerés átnyújtása. Az emlékalbum átadása után nagy figyelem között emelkedik szólásra Radvánszky Albert báró, egyetemes felügyelő, aki az egye­temes egyház tiszteletét tolmá­csolja s átnyújtja a kormányzói teljes elismerést tartalmazó iratot s az elismerést külső formában is jelképező koronás aranyérmet, melynek egyik oldalán a hármas halomból kiemelkedő kettős ke­reszt, a másik oldalán pedig a Signum Laudis felirat látható. A kormányzói elismerés szövege a következő: «Magyarország kormányzója Ö Főméltósága Gödöllőn, 1928 évi augusztus hó 25. napján kelt. magas elhatározásával Méltósá­godat négy évtizeden át kifej­tett értékes működésével szer­zett kiváló érdemeiért teljes elismerését nyilvánítani méltóz­tatott.» Az egyetemes felügyelő után Kapi Béla szombathelyi püspök a dunántuli ev. egyházkerület üd­vözletét tolmácsolja, Geduly Hen­rik életében az igazi papi értéket kereste, amely legnagyobb jutal­mát a saját munkájában találja meg. Abban találja meg papi működésének legszebb jutalmát, hogy azok az igék, amelyeket a templomban s azon kivül hirde­tett, híveinek körében találjanak megértésre. A bányai ev. egyházkerület el­nöksége nevében Raffay Sándor dr. budapesti püspök levélben fe­jezi ki üdvözletét s egyben dr. Mikler Károly egyetemi tanár üd­vözli a püspököt. Igen kedves volt a miskolci ev. Nőegylet tagjainak őszinte szívvel s fehér virágcsokor kíséretében tolmácsolt üdvözlete s a miskolci ev. Leányegylet képviselőinek meg jelenése, akik szeretettük jeléül nefelejcs csokrot adtak át a püs­pöknek. Táviratilag üdvözölték a püs­Í jj pököt gróf Klebelsberg Kunó val­í lás- és közoktatásügyi miniszter és a dunáninneni ev. egyházkerü­let A püspök válasza az üdvözlésekre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom