Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 198-222. szám)

1928-09-29 / 221. szám

8 jsftíryidék. 1928. szeptember 202. Űj világ, új eéiok, új eszközök. Irta: Péter Károly. A viszonyok folytonos átalaku­lásával változó ember állandóan uj célok felé tör, s e céljait uj eszközökkel igyekszik elérni. Céltalan munka, felesleges erő­pazarlás. Viszont a boldogulni aka­ró ember csak ugy ér célt, ha min­den erejét egy cél érdekében kon­centrálja, s felismeri azt az utat, melyen haladni, az eszközöket mi­ket használnia kell. Épen ezért nem merném azt álli­tani, hogy az ember meghatáro­zott lény, akinek kijelölt hiivatása, munkaköre van a földön, mert ese­tenként és időnként változott és változik ma is minden ember mun­kaköre, célja, tette, a szerint, hogy milyen helyet tölt be az emberiség nagy tömegében. De, mivel nem­csak az egyes ember, vagy család, de egy város, megye, sőt nemzet nagyobb egységet képvisel, amely­nek, mint nagyobb egységnek is megvan a maga külön célja, kell, hogy e nagyobb egység minden egyes tényezője, egy bizonyos sziempontból, közös cél érdekében tömörüljön, e cél szolgálatába állítsa minden erejét. A ma élő, működő magyar ge­neráció legnagyobb része a régi, nyugodt életű magyar haza ne­veltje. Azé a koré, amikor az élet biztos bázisa az ezeréves Magyarnak s ezt örökéletünek vélte a nemzet. A nyuugodt szemlélődés korszaka volt az, amelyben az »Én« érdeke állott a cselekvés centrumában. Elég nagy volt az ország, melyben aludni lehetett. És aludt is a nem­zet. Egyes kiváló elmék, mint a Tiszák, Darányi, Wekerle, Baross stb. dolgoztak az egész helyett. A középiskolai tanulásnak az volt a célja, hogy ur legyen a növendék­ből. S mire ébredtünk e világné­zettel ? Trianonra. De megváltó­zott a világ is. A régi, nyugodt szemlélődés kor­szakának vége. A régi püfögő vici­nális helyett, ma autó és repülő ragadja magával az embert, s el­marad tőle a gyalogjáró. Bele kell kapcsolódni és iramot kell tartani a korral, a ma emberének, hanem akar lemaradni és ezzel uj kor, uj cél, uj eszközök születtek, a régi helyett megmaradt kis Magyaror­szágban. A régi kor emberének az volt a célja, hogy ur legyen, minden további nélkül. Ennek utja: ugy­ahogy elvégzett középiskola, esz­köze a protekció volt. Az uj világ célja, hogy mindenki munkás, szakember legyen. Ennek utja sok­sok tanulás, eszköze kitartás, be­csület, hazaszeretet, önzetlenség.: Letapostak bennünket, s ez fel­ébresztett, öntudatra keltett. Most látjuk a mult hibáit, amit el kell kerülnünk a jövőben, ha boldogul­ni akarunk. A régi »Én« politika nem vezetett jóra. Az »Én« szempontjából az ököl­jognak van igaza. A hatalmas el­nyoma a gyengébbet, s ez köteles az erősebb, a hatalmasabb előtt meghajolni, nehogy a hatalmasok asztaláról aláhulló morzsa is más­nak jutván, az önfentártás lehető­ségétől • is elzárassék, vagy nyilt küzdelemben elpusztuljon az erő­sebbel szemben a gyenge. A gyakorlat azt mondja, hogy ez igy van az életben. Ha azonban mélyebben tekin­tünk az életbe, azt kell látnunk, hogy ez délibáb, mert az erő nem az egyénben, hanem az igazság szolgálatában van, s bármily ha­talmas legyen valaki, elbukik, ha nem az igazság szolgálatába áll. A hiúságot, rangot hajhászó em­bert saját hibái buktatják el. Hi­szen ezer és ezer példa van rá, hogy ezeket a szerencse, a hata­lom, legtöbbször elbizakodottá, gő­gössé teszi. Az emberek tekintélyes százaléka gerinctelen, hizelgő, ha­szonleső, aki a magasabb polcra jutottnak nem meri, vagy politiká­ból nem akarja megmondani az igazat, ha az véletlenül tévedett. Eltűri gőgjét, sértegetéseit, ma­gasztalja erényeit, nem látja meg hibáit, s ezzel valósággal beleszug­gerálja, hogy nála kiválóbb em­ber nincs, hogy mindent tehet, hi­szen mindenki alázatos szolgája, nincs senki, aki tettei ellen szavát felemelni merné. A végén maga sem tudja, hogy jutott ennyi te­mérdek kiválóság birtokába, s még négyszemközt tükörbe sem mer némi, nehogy a régi »Én« kicsi­sége mosolyogjon vissza a köztu­dat olimpusi istenére. Túllép a ter­mészetes korláton és vagy maga szédül le a mélybe, vagy a veze­tésére bizott intézmény pusztul el. A multban nagyon sok ilyen fel­fujt nagyság nézte magasból a földet, honnan csak az ég felé for­dult Virágkelyheket, s a fák felü­letén fénylő kövér leveleket látta, a hangyaként alatta nyüzsgő embe rekkel, de nem szállott le a mély- '{ be, nem látta a növényzet gyöke- fi rét pusztitó gombákat, élősdieket, nem látta, milyen féreg bujt meg a levél alatt, nem hallotta a nép panaszát, nem látta a társadalom betegségeit, nem látta vagy nem akarta látni a konkolyhintők mag­vetését, a hazaáruló eszmék terjesz­tését, nyugodtan pihent, megren­dithetetlennek látszó pamlagán, mig ki nem rántotta azt alóla Tria­non. Ur volt és nem dolgozott. Ezeknek a hibáknak meg kell szűnni a jövőben. Uj világnézetet kell csepegtetnünk gyermekeink lelkébe, hogy ők pályára indulva ne hivatalt, de hivatást, ne méltó­ságot, de munkakört, ne pihenést, hanem küzdelmet lássanak jövőjük céljaként, melynek eredménye az igazi boldogság, a magunk terem­tette jövő élvezése. U] iskolai év kezdődött. Uj ge­nerációt kell nevelnünk az éltere, amely jobb, munkaszeretőbb, meg­értőbb, áldozatkészebb legyen, Í mint hazájukat elvesztő elődei. Ha igaza volt Zrínyinek, hogy Í hazánkat csak nemzetünk erényei válthatják meg, százszorta igazabb ez ma. Jó ezt most mindjárt az év * elején minden szülőnek megszivlel­í ni, mert az ő munkájuk, buzditá­I suk nélkül az iskola munkája g meddő. A szülő pedig álmait vált­| ia valóra, ha fiát ösztönzi mun­kára és jóra. Nyíregyházán napról-napra no a segélyezésre ^ szoruló szegények száma. Eibörittó a Városi Sziaház dísziettárái. (A «Nyirvidék» tudósitójától). A munkaképtelen és Ínséges sze­gényekre nagy gondja van a város­nak. A szociálpolitikai ügyosz­tályban névsort vezetnek ezekről a szegényekről és a városi ta­nács mindent megtesz, hogy a szá­mukra kiutalható összegeket fo­kozza. A jövő évi költségvetésben a mult évinél 335 pengő 40 fillér rel többet irányoztak elő, miután A német filmgyártás reprezentáns alkotása! Lujza királynő HETFON- KEOEEN rr AZ APOLLÓBAN ^rSB,- . . J|.® jfcV fiM'-f •• V/v csak eay napi<f S Liane Haid, Wladímir Gaidarow együttes szereplésével. Fehér rabszolganő Kalandos keleti azerelmi regény. £3 a kísérő m űsor.; —"M 1II 111 WMIII Wllll Ml IWMMMBBBMMaiWMMWmBIMnBailiaBMMaMIBBeihU Szombat Budapesttel egy időben! tfasárnssp LEW1S STONE, GILBERT ROLAND a világhírű két amerikai művésszel: SZIGETES Izgalmas drámai történet 8 felvonásban. A FEHÉR PANTALLÓ Egy Órás nevető orkán! — Johny Hine g 8 felvonásos burlestzkje. Bőadáaak kmárta: t órakor. — mondja a költségvetési elő­irányzat — napról-napra nő azok­nak a szegényeknek száma, akiket, hacsak némileg is, de a város er­kölcsi kötelessége segélyezni. Tud­juk, folytatja a költségvetés in­dokolása —, hogy e célra a váróig nak is többet kellene áldoznia, I azonban ez a kiadás évről-évre emelkedik és eljön az idő, amikor talán minden e téren mutatkozó igény kielégülhet. Az anya- és csecsemővédelem támogatására fordított kiadások is emelkednek a jövő évben, nemcsak a fizetésekhez nyújtott segélyezés emelkedésével, hanem különösen azzal, hogy a gyermekkonyhai ké­szítményekre 960 P segélyt állított be a költségvetésbe a város. A népjóléti intézmények támoga­tása terén a tüdőbeteggondozónál látunk lényegesebb és mindenkép­pen helyeselhető kiadástöbbletet. Tavaly mindössze évi 600 P-t ka­pott segélyül a tüdővésszel szem­ben olyan áldásosán küzdő intéz­mény. Most a város 3000 pengőt ik­tatott be költségvetésébe a tüdő­gondozó további fejlesztése, mű­ködésének hatásossá tétele érdeké­ben. Ha a költségvetésnek a közmű­velődésre vonatkozó tételeit vizs­gáljuk, ott sem találunk nagyobb emelkedést az egyes költségvetési tételekben. A városi muzeum ren­dezésére 1500 P-vel kevesebbet szánt a város, mint tavaly. Az évenként beállított 2000 P-t ugya­nis olyan kevésnek tartja a város, hogy a muzeum létesítése tekinteté­ben külön tervezetet fog kidol­gozni. A hősök szobrára 3000 pengőt, a Benczúr-szoborra azonban, — amint azt már megírtuk, a tavalyi­nál jóval kevesebbet irányoztak elő. A Városi Szinház épületének fenntartására 2574 P többletet vett fel a költségvetés, mert a szinház közveszélyes voltánál fogva ál­landó javításra szorul. Uj tétel a költségvetésben a disz­lettár kibővítésére felvett összeg. A diszlettár ugyanis nem felel meg a mai igényeknek. Rosszul áll a román kölcsön ügye. Párisbói jelentik: A Hors Cote cimü pénzügyi közlöny értesülése szerint Antonescu román külügy­miniszter a román nemzeti bank igazgatója végső erőfeszítéseket hajt végre a londoni és párisi pia­cokon a stabilizációs kölcsön ér­dekében. A fogadtatás Párisban még aránylag a legkedvezőbbnek látszik, mert a francia politika szentimentális. Az angolok sokkal reálisabbak és Rothermere lord sajtója szerint — amelynek eddig tízmillió olvasója van — Angliának minden oka meg van a bizalmat­lanságra a román garanciákkal szemben. A Daily Mail figyelmez­teti az angol tőkéseket, hogy a hatalmas román ellenzéki paraszt­párt, amely igen könnyen hata­lomra juthat, nyíltan kijelentette, hogy a kölcsönt a maga részéről nem fogja elismerni. Igen való­színű, hogy a kölcsön aláírói min­den befektetett pénzüket el fogják veszteni és csodálatos volna, ha még akadna angol pénzintézet, a. mely ügyfeleinek ilyen címleteket ajánlana. Mindezek alapján a Hors Cote megállapítja, hogy Románia egyetlen reménye Fran­ciaország marad. — Zongoraőrát ad mérsékelt áron Kovách Árpád tanár, polg. fiúiskola. Házhoz járok!

Next

/
Oldalképek
Tartalom