Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 198-222. szám)

1928-09-27 / 219. szám

2 jsíyíryidék, 1928. szeptember 27. Ahol nem mutatták fel a kártyát. Irta: Ivánffy Tamás. uralmunk» alól elkívánkoztak fajtestvéreikhez. A mi ütőkártyánk ez ellen az volt, «adjatok alkalmat nekik, hogy e szándékukról előttetek tanúságot is tegyenek. NépszavaHarsányi Zsolt, jeles tollú írónk egy jóizü megtörtént adomát mondott el e napokban egy fővárosi lap hasábjain. Egy mágnásról és egy vigécről esik benne szó, akik valahogyan útitársak. A mágnás nagy kártyás és jobb hián útitársával is beéri, csakhogy üthesse a «blatt»-ot. Hol az egyik, hol a másik nyer a huszonegyesben. Ép a gróf mondja ki e sorsdöntő számot, amikor a vigéc bizalmatlankodni kezd és kéri, hogy a mágnás a kártyákat mutassa fel. A mágnás utólérhetetlen lenézéssel odavágja neki: Ez nálunk a Nemzeti Kaszinóban nem szokás, amit mi kimondunk, az szent !>i — «H ja vagy ugy, a kártyát nem kell felmutatni ?!», ragadja meg a szót a vigéc, — «Igy is jó!» — És ettől kezdve folyton nyer egészen Budapestig és minden pénzétől kifosztja partnerét. Ez élelmes vigécről nem kevés.bbé élelmes politikai vigécek jutnak eszünkbe, akik szintén hazárdjátékot játszottak nem is oly régen Párisban ellenünk és játékuknál ott kibicelt az egész világ és tapsolt a szerencsés győzőknek, akik kicsi hián egy egész ezeréves tétet besepertek, mig a blatt Páris és Trianon között járta, még pedig mindig és mindenben az ő javukra. Ez nem is volt olyan boszorkányos dolog, mert a kibicek, akik nyomban bíráknak csaptak fel, elfeledték a kártyák felmutatását tőlük megkövetelni, ami kártyáinkkal meg egyáltalában nem törődtek, azokra egy futó pillantást sem vetettek. Mi vesztesek lettünk az egész vonalon, mert — hamiskártyásokkal állottunk szemben. Ez lehet szomorú, keserves, megalázó dolog, ahogyan az is, de semmi esetre nem kudarc, mert mi becsületesen játszottunk. Hogy a hasonlatot tovább folytassuk, idők multak, amig az egyik, kibicnek, egy egyéni tisztességére és nemzete becsületére igen kényes angol gentleman-nek esze felderengett, amikor valahogyan a mi vesztes kártyáinkba betekintett: «Ez még sincs rendben, hiszen ezeket a szerencsétlen magyarokat hamiskártyások fosztották' ki a mi jelenlétünkben. Ha efölött szemet hunynánk, cinkosai lennénk azoknak a kéteshirü nyerteseknek. — De már ezek érdekében én nem teszem kockára sem a magam, — sem a nemzetem becsületét!® így elmélkedett magában és megirta a mult év junius hó 21-én, rövid idővel azután, hogy a lelkeket felvilágosító Szentlélek ünnepét, — Pünkösdöt ünnepelte a világ, azt a cikkét, melyben «helyet kér Magyarországnak a Nap alatt.» Ma már nagyon sokan tudják szerte e világon, hogy mi hamiskártyások ellenében vesztettük el a játszmát, nagyon sokan, de még mindig nem elegen. Itt az idő, hogy évek multán is kijátszuk a magunk kártyáit ellenfeleink «bemondása, de fel nem mutatás<p ellenében. Lássunk csak egy-kettőt ezek közül! Első hamiskártya a mi háborús bünösségünk, amivel a világot becsapták. A mitétünk ezz^l szemben az, hogy egyedül a magyarság képviselője, gróf Tisza István küzdött a kétségbeesésig minden erejével az ellen, hogy a szerb részről házunkra dobott tüzcsóva az egész világot lángba ne boritsa. Egyedül mi elleneztük a háborút! Jogásznyelven szólva — perujitásra ez egyetlen bizonyíték is elégséges és perdöntő! A második hamiskártya, hogy nemzetiségeink a mí «zaarnoki uralmunk» alól elkívánkoztak fajtestvéreikhez. A mi ütőkártyánk ez ellen az volt, «adjatok alkalmat nekik, hogy e szándékukról előttetek tanúságot is tegyenek. Népszavazást kérünk. Annak eredményét feltétel nélkül elfogadjuk.)) És mit tett a világ? A hamis bemondást elfogadta és népszavazást csak Sopronban türt meg utóbb és ez is a hamiskártyások ellen fordult. A harmadik volt a «felszabaditás» hazug jelszava. Nézzünk csak körül! Van-e csak egy p tőlünk elszakított nemzetiségek sorában, amelynek panasza nem sirna íei világszerte, hogy rabbilincsben tartják?! A tót, a rutén, a magyarországi oláh, a német, a szerb egyformán jajdul fel, hogy jjly, {elnyomást soha sem szenvedett és egykori elvakult uszitók ma legjobban verik a mellüket és a ({felszabadító testvérekének szemébe vágják azt a letagadhatatlan igazságot, hogy a magyar impérium alatt hasonlíthatatlanul jobban ment a dolguk, hasonlíthatatlanul több szabadságot élveztek. A negyedik volt: a gazdasági jólét, mely a Duna medencéjében beköszönt, ha a történelmi Magyarországból Csonkamagyarországot faragtak. És mit látunk? Rablott jószágon nincs Isten áldása! Közgazdasági viszonyaik olyanok, — hogy hozzájuk képest még Csonkamagyarország is minden nyomoruságával együtt eldorádó-számba megy, mert e földön a magyarság évezredes államalkotó képessége folytán csakhamar helyreállt az élet- és vagyonbiztonság, a jogrend, az állami szilárd alapokra fektetett háztartás, a deficitmentesség, a pénz állandósága stb., míg a Kisántánt minden államában dühöng a Balkán teljes korruptságával. Folytathatnók majdnem a végtelenségig hamiskártyáik felsorolását. De ennyi is elég! Mindaz a bizonyíték, amelyet trianoni aknamunkájukban a mi teljes távoltartásunkkal és kizárásunkkal ellenünk felhoztak, nem ellenünk, de mellettünk bizonyít. Aki az igazság elől el nem takarja szemét, aki nézni és látni akar, annak mindezt meg kell látnia, még ha nem is akarja. A világot alkotó nemzeteknek és államoknak, a sorsdöntő hatalmasságokon kezdve egészen az exotikus külföldi, más világrészeken fekvő államokig, be kell előbbutóbb ismerniök azt, hogy hamiskártyásoknak lettek akaratlanul a bűntársai és hogyha ezekkel továbbra is szövetkeznek, maguk is csak hamiskártyások hirébe keverednek. Már pedig a tisztesség, bek:sülét és igazság még nem veszett ki végkép e világról! Ha az uralomra jut, kiseprik a hamiskártyásokat és megdől Trianon!! Nyíregyháza város költségvetési előirányzata az 1929-i költségvetési évre 2.625,854 pengő szükségletet tüntet fel. A rendőrségi kiadásokhoz való kényszerű hozzájárulás és a városfejlesztési célokra igénybevett kölcsönök szaporodása növeli a kiadásokat a mnlt évvel szemben. — 4 költ ségvetés a legszigornbb takarékosság szemmeltartásával készült és kilátásba helyezi a tisztviselők és alkalmazottak létszámának apasztását is további megtakarítások érdekében. (A »Nyirvidék tudositójától.«) A város jövő évi költségvetési előirányzata most került ki nyomdából. A 121 oldalra terjedő vaskos füzet, amelynek gyors és preciz elkészítése a Jóba nyomda technikai felkészültségét hirdeti, ma már valamennyi szakosztályi tag kezében van és a napokban meg fogja kapni a költségvetési előirányzatot á képviselőtestület minden egyes tagja is, hogy igy kellő idő álljon rendelkezésükre a költségvetési tételek alapos áttanulmányozására. A költségelőirányzat a megengedhető ötvenszázalékos pótadót nem lépi át. Ha megfigyeljük egyes rovatait, meggyőződést szerzünk arról, hogy a jövő évi költségvetés alig különbözik az elmuit esztendő költségvetési előirányzatától és piindvégig a legszigorúbb takarékosság szellemétől van áthatva. Ez a takarékosság odáig megy — aminek nem vagyunk hivei, a mai súlyos megélhetési és elhelyezkedési viszonyok között — hogy kilátásba helyezi az egyes ügyosztályok összevonásával a tisztviselők és alkalmazottak létszámának apasztását. Aköltségvetés a tavalyival szemben bizonyos többletet tüntet fel, ami egyrészt a rendőrségi kiadásokhoz való köteles hozzájárulás, másrészt a városi beruházásokra szükségessé vált ujabb kölcsönök felvétele miatt állott elő és mindenképpen indokolt. A költségvetési előirányzatot, amelynek gondos összeállitása a számvevőség szorgos munkájának és kiemelkedően a számvevőség vezetője Pivnyik Gyula főSzámvevő szaktudásának és fáradozásának érdeme, a következő általános érdekű ismertető sorok vezetik be: Az 1927. évi V. t.-c. és az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 42200—1927. évi B. M. számú körrendelet alapján összeállton 1929. évi házipénztárri, tisztviselői nyugdijalap, kövezetvám, testnevelési és közmunka alapok költségvetését letárgyalás és további eljárás végett azzal terjesztjük be, hogy a községi pótadó 0/0-át 5oo/

0-ban méltóztassék megállapítani. Az 1929. évi költségvetés, az előző évvel teljesen egyező beosztású, csupán a Városi Üzemi R.-T. költségvetése csatoltatott hozzá, mivel azt az 1927. évi V. t.-c. előírja. A csatolt összesítő kimutatásból kitünőleg a szükséglet 2,625.854 P 64 fillért, mig a fedezet 2,246.390 P 14 fillért tesz ki. Költségvetési hiány tehát 379.464 P 50 fillér. Ezen költségvetési hiány fedezésére a következő állami adóalapok szolgálnak: 1. Földadó: 141.833.49 P, a. Házadó: 536.286.53 P, 3. Társulati és igazg. tags. dij utáni adó: 81.580.60 P. Összesen: 759.700.62 Pengő. Ezen adóalap után igényelhetu 50 0/0 kitesz: 379.850.31 P. Többlet kivetés mutatkozik tehát 385.81 pengő. Az 1929. évi költségvetés kiadási és bevételi végösszegeit aa előző évvel összehasonlítva azt látjuk, hogy a kiadások. 290.032 P 42 fillérrel, a tíevéthleü pedig 179. 740 P öl fillérrel emelkedtek. A kiadá9 emelkedésének oka egyrészt az, hogy 1929. évben első izben szerepel a kormány által 1929. januuár i-től, a városokra hárított Rendőrségi hozzájárulás, amely címen költségvetésünkben 58.500 P szerepel. Ezen összeg 1930. január i-től kezdve Nyíregyháza város terhére 65.000 P-re van megállavárosfejlesztési célokra igénybe vett kölcsönök szaporodtak, s igy azoknak rendezésére az élőző évinél nagyobb összeget kellett előirányozni. A bevétel emelkedésének oka az egyes bevételi lehetőségek jobb kihasználása. Emolkeíbefc s személyi kiadások is, mivel az 19927. évi 9000 M. E. számú kormányrendelet mult évi költségvetésünk letárgyalása után jelent meg, s igy az e rendelettel megállapított 1 o o/

0 0s fizetés emelkedés csak e költségveussnél volt figyelembe vehető. Szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy a személyi járandóságokat az 1927. évi V. t.-c. rendelkezése alapján keresztülvitt illetményrevizió alkalmával meghozott Kgy: 537/1927. sz. határozatban megállapított összegekkel irányoztuk elő, bár az a minisztérium által ezideig véglegesen jóváhagyva nem lett, mert annak mérve ellen kifogás nem emeltetett. A házipénztári költségvetésben az összes működő tisztviselők és alkalmazottak illetménye 722.825 P 97 fillért tesz ki. Ezen összeg az •illetményeken kiviili kiadásoknak 37.98 o/

0 -a. Figyelembe vé\q hogy a tisztviselők és alkalmazottak illetménye a normális békebeli költségvetésnek is körülbelül ily százalékát tette ki, ezen százaléka nem mondható kedvezőtlennek annyival is inkább, mivel a város gyors és nagyarányú fejlődése következtében az ügyosztályok muunkaköre jóval bővült és szaporodott: jobb a tavalyi állapotnál is, mivel az elmúlt esztendőben •54.78 0/0 volt. A város tanácsa ennek dacára is foglalkozik azzal a gondolattal, hogy átszervezéssel, vagy ügyosztályok összevonásával a tisztviselők és alkalmazottak létSZqmát lehetőleg apassza, s igy a személyi járandóságoknál megtakarítást érjen el. Jelen költségvetésünkben jelentősebb ujabb tételek beállitva, kivéve az elől emiitett rendőrségi hozzájárulást és az ujabban felvett kölcsönök törlesztési részleteit, nincsenek. A rendőrségi hozzájárulás fizetésére felsőbb hatóságunk által köteleztettünk, mig az uabban felvett kölcsönök csaknem teljes egészében az 1927. évben végzett ut és járda burkolás folyománya.* f