Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 173-197. szám)
1928-08-11 / 182. szám
jSfVíRVIDEKL 1928. augusztus 11. Megijedtek a bivalyoktól a lovak, árokba fordították a szekeret. » (A «Nyirvidék» tudósítójától). Özv. Nagy Gábomé szul. Hancsarák Zsófi 42 éves, kótaji lakos, augusztus 4-én Dobránszki Gusztáv kótaji lakos szekerén Nagyhalászból Kótajba igyekezett. A kétfogatú szekeret Kovácsik Pál hajtotta. A szekeren liszttel telt zsákok voltak. Kótaj közelében Dobránszki lovai megijedtek a Reismann majorjából kijövő bivalyfogattól; megugrottak is beleborították a kocsit a mély árokba. Özv. Nagy Gáborné az árokba esett, a lisztes zsákok ráestek olyan erővel, hogy a szerencsétlen asszonynak eltört a forgócsontja. Beszállították az Erzsébet-kórházba. Máglyán akarta elégetni családját egy kaposvári fütő. Kaposvárról jelentik: Borzalmas családirtási kísérlet játszódott le tegnap este a kaposvári úgynevezett Nádasdy-telepen, ahol a város által épitett házak vannak. Starcsek István 44 éves fütő rabiátus, megrögzött iszákos ember. Amit keresett, mind elittá. Családjának alig dobott oda egy-két pengőt, ugy ,hogy gyermekei és felesége valósággal nélkülöztek mellette. Tegnap este a vadállattá változott ember ismét részegen tért haza és durván rátámadt feleségére. Majd pokoli tervet akart végrehajtani, hogy családját kiirtsa. Őrjöngve felkapott egy literes, denaturált szesszel telt üveget és két gyermekét és feleségét leöntötte vele. A halálra rémült asszonynak annyi ideje sem maradt, hogy a belső szobában levő pólyásgyermekét felkapja, hanem a két sikoltozó gyermekkei kezében rohant át a szomszédokhoz . A dühöngő ember erre abelső szobába rohant és a megmaradt szesszel leöntötte a cseppség bölcsőjét, majd gyufa után hányta fel az egész házat. Közben a szerencsétlen asszony az ablakon át látta, hogy milyen borzalmas cselekedetet akar elkövetni a dühöngő férj, a szomszédok segítségével rendőrökért telefonált, akik idejében érkeztek és megfékezték a családirtást megkísérelt embert. A rendőrségen őrizetbe vették és eljárás indul ellene. Az ujjatlan és dekoltált ruhába öltözött nőket Gyulán az egyházfi kivezeti a templomból. Szentesről jelentik: Gyula hölgyközönségét izgalomban tart ja báró Apor Vilmos plébánosnak a templom ajtajára kifüggesztett figyelmeztetése, amelyet a város katholikus nőtársadalmához intézett. A plébános kemény szavakkai bélyegzi meg a mai erkölcstelen női divatot s a katholikus erkölcsökre való hivatkozással megtiltja, hogy a nők a szentmiséken az erkölcsöket és a jóizlést sértő, ujjatlan, kivágott nyári ruhákban jelenjenek meg. Aki a tilalom ellen vét, azt az egyházfi vezeti ki. A gyulai nők természetesen hevesen tiltakoztak a plébános intézkedése ellen és mindent elkövettek, hogy azt Apbr plébános visszavonja, azonban a plébános továbbra is ragaszkodik a szigorú tilalomhoz. — Gob<*i képeliPt s mindenféle paspartoukat jutányos áron művészi kivitelben készít a Jóba-nyotndla könyvkétésaete Nyíregyházán. Telefon 139. Komoróczi Imre elmondja, hogyan történt a vándor fényképészleány halála. 6 sem tudja, hogy a leány, öngyilkos lett-e, vagy véletlen szerencsétlenség áldozata. (A «Nyirvidék» tudósítójától). Megírtuk tegnapelőtti számunkban, hogy Budri Gabrielle, helyesebben Kampf Mária vándor fényképészleány Nyírbátorban titokzatos körülmények között meghalt. A nyomozás eleinte gyilkosságot állapított meg, későbben az a vélemény alakult ki, hogy a leány öngyilkosságot követett el, bár a szakértők megállapították, hogy a hosszucsövü leventepuskát, amelynek lövedéke a fényképészleány halálát okozta, egy ember nem képes maga ellen elsütni. A csendőrség most újból kihallgatta Komoróczi Imre 29 éves őri lakost, aki közvetlen tanuja volt a fényképészleány halálának. Komoróczi elmondja, hogy Nyirbaktán folyó évi julius hó 20-án ismerkedett meg a leánnyal, akivel azután többizben találkozott. A leány néhány nap múlva tovább vándorolt, s Nyírbátorban ütötte föl sátrát, ahonnan levelet irt Komoróczi Imrének, — hogy keresse őt fel. Komoróczi a meghívásnak nem tudott nyomban eleget tenni, mert Mátészalkára kel lett utaznia, visszaérkezte után este azonban elment Nyirgyulajba, ott meghált egyik rokonánál, s másnap, augusztus 2-án felkereste a leányt fényképészsátrában, ahol elszórakoztak. 1 Komoróczi puskával a vállán kereste föl a leányt, s. azt mondotta neki, hogy vadászni megy. Meg is ígérte a leánynak, hogy a zsákmányból részesíteni fogja. Későbben, amikor Komoróczi távozni akart, arra kérte a leányt, hogy kisérje el egy darabon. A leány szabadkozott, arra hivatkozva, hogy főznie kell és varrnivalója is van, de a fiatalember addig kérlelte, amíg a leány vele ment. Kinn a határban ismét enyelegtek, majd a leány a Komoróczinál lévő leventepuskát elkérte azzal, hogy célba akar lőni. A fiatalember nem akarta kiadni a kezéből a puskát, mire a leány megragadta a töltött puska csövét és erőszakkal ki akarta a fegyvert a Komoróczi kezéből venni. Komoróczi erre kivette a puskából a patront és a leány ujabb kérésére újból megtöltötte és egy fa derekához támasztotta a fegyvert, maga pedig egy bokorhoz ment, ahol kevéssel azelőtt eldugott egy csomagot. Alig ért a bokorhoz, lövést hallott, utána pedig velőtrázó sikoltást. Odarohant a leányhoz, aki azonban már akkor összeesett és hörögve vívta haláltusáját. Eddig tart a Komoróczi Imre kissé romantikus és kissé valószínűtlen elbeszélése. A nyomozás mindenesetre tovább folyik, hogy világosságot derítsen a szerencsétlen vándor fényképészleány titokzatos halálának körülményeire. Különben az ügy különösségéhez tartozik, hogy a nyomozás során megállapították, hogy a leány neve Bukfi Gabrielle, tehát nem Budri Gabrielle, vagy pláne Kampf Mária, ahogyan a nyomozás elején szerepelt. A szentjobbi apátságon megindulnak az ásatások Szent István nyolcszáz évvelezelott titokzatos módon eltűnt felső jobb karja után. A szentiobbi apát szerint az elveszett szent ereklyének az anE területén kell lennie. - Hogyan tűnt e a Szent István íelsó fobb karja? - •ttor fJUs«ák eU budai várkápolnában őrzött szent jobbot a felső kartol? Bukarest, augusztus 9. Néhány nap múlva, Szent István napján százezrek áhítatos körmenetben fognak elvonulni a budai várkápolnában őrzött szent-jobb előtt. A régímüvü ereklyetartó üvegablakain keresztül évről-évre feltárul az áhítatos hívők előtt, a - csoda: az ezer éven keresztül épségben megmaradt szent-jobb. Ezt a szent ereklyét valaha a biharmegyei szentjobbi apátságon őrizték, de a régi adatok szerint a szentjobbi apátságon nem csupán a csuklóig terjedő kézfejet, hanem az egész jobbkart őrizték. Mi történt Szent István felső jobb karjával és hogyan van az, hogy a budai várkápolnában, ma csupán csak a csuklóig terjedő kézfej elé járulhatnak az áhítatos hivők ? Beszélgetés a szentjobbi apáttal A bukaresti kultuszminisztériumban kerestük fel Pap Josit szentjobbi apátot. — Amikor szentjobbi apátnak neveztek ki, — kezdte Pap Josit érdekes nyilatkozatát — elsősorban is oeszereztem az összes történeti munkádat és forrásmüveket, melyekről részletesen megismerhettem a szentjobbi apátság történetét. Már a kutatásaim elején rá kellett jönnöm arra, hogy az apátság régi címerében Szent István teljes jobb karja szerepel, mig az az ereklyetartó, melyben ma Budapesten a szentjobbot őrzik, csupán a kézfejet a csuklóig tartalmazza. Mi történt Szent István felső jobbÜL SZENT ISTVÁN HET legtanulságosabb látványossága lesz az Országos Mezőgazdasági Kiállítás BUDAPESTEN 6233-3 a Vigadóban és a Gépcsarnokban Belépő dij, Ö^eW&WToS I P 50 fillér. Jegyek kaphatók az összes államvasuS menetjegyirodákban. karjával ? Hová tünt el a szent kar • az évszázadok folyamán? és van-e remény arra, hogy ezt a kart, mely több, mint nyolcszáz évvel ezelőtt elveszett, meglehet-e még találni? Régi legendák a szentjobbról Legelőször is tisztában kell lennünK azzal, hogyan találták meg Szent István jobbkarját és hogyan került az a biharmegyei SzentJobb apátságra és onnan, hogyan szállították el a budapesti vártemplomba, ahová már csupán csak megcsonkított állapotban került. Ha végigkísérjük a szent-jobb kalandos útját, akkor bizonyosan megtaláljuk azt a momentumot, mely talán módot ad arra, hogy rájöhessünk, hogy hol veszhetett el a felső kar. A legrégibb legenda szerint Szent István szentté való avatása után, 1083-ban felnyitották a szent sirt Székesfehérváron, hogy a szent ereklyét a szokásos tiszteletnek kitegyék, nagy csodálkozással tapasztalták,' hogy a jobb kar hiányzik. Hartvic régensburgi püspök krónikája szerint Mercerius székesfehérvári őrkanonok találta meg a szent kart és először Biharmegyében tünt fel a szentjobbal. A magyar történetírók szerint valószínűleg Mercerius őrkanonok volt az, aki a szent király testétől elválasztotta a jobbkart és magával vitte Biharmegyébe és a mai szentjobbi apátság területén elhelyezte. Mercerius őrkanonok lett az első szentjobbi apát. ö lett a vezetője annak az apátságnak, melyet Szent László király, az első magyar király jobbkezének őrizetére alapított. Hosszú ideig őrizték itt a -szent-jobbot és hogy tényleg a teljes jobbkart őrizték itt és nem csupán a csuklóig terjedő kézfejet,, azt legjobban bizonyítja az, hogy ez időbői származó apátsági címer a könyökben összehajló teljes 'jobbkart ábrázolja. Az apátság ebben az időben gazdag dominiumá fejlődött, hatalmas birtokai voltak, az apát pallosjoggal is rendelkezett és habár egynéhányszor megtörtént, j ..hogy a szomszédos hatalmas birtokosok elűzték az apátot, azonban rövid idő múlva az apát a bencéspapjaival együtt visszatért. Egész kis város fejlődött az apátság árnyékában, mig bekövetkezett 1241-ben a tatárvész. Raguzába viszik a szentjobbot. Mikor Szentjobbra is eljutotta hire annak, hogy a tatárok mindent elpusztítanak, amit csak találnak, az apát a bencés papokkal együtt szintén elmenekült és magukkal vitték a szent-jobbot. Az apát a bencés papokkal együtt Raguzába menekült, ahol kétségtelenül nagyon szives fogadtatásra talált, hiszen magával vitte Szent István jobb kezét. Raguzában óriási tisztelettel vették körül a ^zent ereklyét és hiába volt a magyarok minden kérése, fenyegetőzése, á raguzaiak nem akarták visszaadni a könnyen megszerzett óriási értékű ereklyét. Itt őrizték az ereklyét 1771-ig, amikor Mária Terézia parancsára a raguzaiak kénytelenek voltak lemondani az ereklyéről és visszaadták azt a magyaroknak. De akkor már csupán csak a kézfejről tud a krónika. Talán Raguzában maradt a felsőkar? A legelső feltevés az lehetne, hogy a felső kart megtartották a raguzaiak és csak a kézfejet adták vissza. Nagyon valószinütle-