Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 173-197. szám)

1928-08-11 / 182. szám

jSfVíRVIDEKL 1928. augusztus 11. Megijedtek a bivalyoktól a lovak, árokba fordították a szekeret. » (A «Nyirvidék» tudósítójától). Özv. Nagy Gábomé szul. Han­csarák Zsófi 42 éves, kótaji lakos, augusztus 4-én Dobránszki Gusztáv kótaji lakos szekerén Nagyhalász­ból Kótajba igyekezett. A kétfogatú szekeret Kovácsik Pál hajtotta. A szekeren liszttel telt zsákok voltak. Kótaj közelében Dobránszki lo­vai megijedtek a Reismann major­jából kijövő bivalyfogattól; meg­ugrottak is beleborították a kocsit a mély árokba. Özv. Nagy Gábor­né az árokba esett, a lisztes zsá­kok ráestek olyan erővel, hogy a szerencsétlen asszonynak eltört a forgócsontja. Beszállították az Er­zsébet-kórházba. Máglyán akarta elégetni családját egy kaposvári fütő. Kaposvárról jelentik: Borzalmas családirtási kísérlet játszódott le tegnap este a kaposvári úgyne­vezett Nádasdy-telepen, ahol a város által épitett házak vannak. Starcsek István 44 éves fütő ra­biátus, megrögzött iszákos ember. Amit keresett, mind elittá. Csa­ládjának alig dobott oda egy-két pengőt, ugy ,hogy gyermekei és felesége valósággal nélkülöztek mellette. Tegnap este a vadál­lattá változott ember ismét része­gen tért haza és durván rátámadt feleségére. Majd pokoli tervet akart végrehajtani, hogy család­ját kiirtsa. Őrjöngve felkapott egy literes, denaturált szesszel telt üveget és két gyermekét és fele­ségét leöntötte vele. A halálra rémült asszonynak annyi ideje sem maradt, hogy a belső szobában levő pólyásgyermekét felkapja, hanem a két sikoltozó gyermekkei kezében rohant át a szomszédok­hoz . A dühöngő ember erre abel­ső szobába rohant és a megma­radt szesszel leöntötte a csepp­ség bölcsőjét, majd gyufa után hányta fel az egész házat. Közben a szerencsétlen asszony az ablakon át látta, hogy milyen borzalmas cselekedetet akar elkö­vetni a dühöngő férj, a szomszé­dok segítségével rendőrökért tele­fonált, akik idejében érkeztek és megfékezték a családirtást meg­kísérelt embert. A rendőrségen őrizetbe vették és eljárás indul el­lene. Az ujjatlan és dekoltált ruhába öltözött nőket Gyulán az egyházfi kivezeti a templomból. Szentesről jelentik: Gyula hölgy­közönségét izgalomban tart ja báró Apor Vilmos plébánosnak a temp­lom ajtajára kifüggesztett figyel­meztetése, amelyet a város katho­likus nőtársadalmához intézett. A plébános kemény szavakkai bélyegzi meg a mai erkölcstelen női divatot s a katholikus er­kölcsökre való hivatkozással meg­tiltja, hogy a nők a szentmisé­ken az erkölcsöket és a jóizlést sértő, ujjatlan, kivágott nyári ru­hákban jelenjenek meg. Aki a tilalom ellen vét, azt az egyházfi vezeti ki. A gyulai nők természetesen he­vesen tiltakoztak a plébános in­tézkedése ellen és mindent elkö­vettek, hogy azt Apbr plébános visszavonja, azonban a plébános továbbra is ragaszkodik a szi­gorú tilalomhoz. — Gob<*i képeliPt s mindenféle paspartoukat jutányos áron művészi kivitelben készít a Jóba-nyotndla könyvkétésaete Nyíregyházán. Te­lefon 139. Komoróczi Imre elmondja, hogyan történt a vándor fényképészleány halála. 6 sem tudja, hogy a leány, öngyilkos lett-e, vagy véletlen szerencsétlenség áldozata. (A «Nyirvidék» tudósítójától). Megírtuk tegnapelőtti számunk­ban, hogy Budri Gabrielle, helye­sebben Kampf Mária vándor fény­képészleány Nyírbátorban titokza­tos körülmények között meghalt. A nyomozás eleinte gyilkosságot ál­lapított meg, későbben az a véle­mény alakult ki, hogy a leány ön­gyilkosságot követett el, bár a szak­értők megállapították, hogy a hosszucsövü leventepuskát, amely­nek lövedéke a fényképészleány ha­lálát okozta, egy ember nem képes maga ellen elsütni. A csendőrség most új­ból kihallgatta Komoróczi Im­re 29 éves őri lakost, aki közvetlen tanuja volt a fényképész­leány halálának. Komoróczi el­mondja, hogy Nyirbaktán folyó évi julius hó 20-án ismerkedett meg a leánnyal, akivel azután többizben találkozott. A leány néhány nap múlva tovább vándorolt, s Nyír­bátorban ütötte föl sátrát, ahonnan levelet irt Komoróczi Imrének, — hogy keresse őt fel. Komoróczi a meghívásnak nem tudott nyomban eleget tenni, mert Mátészalkára kel lett utaznia, visszaérkezte után este azonban elment Nyirgyulajba, ott meghált egyik rokonánál, s más­nap, augusztus 2-án felkereste a leányt fényképészsátrában, ahol el­szórakoztak. 1 Komoróczi puskával a vállán ke­reste föl a leányt, s. azt mondotta neki, hogy vadászni megy. Meg is ígérte a leánynak, hogy a zsák­mányból részesíteni fogja. Későbben, amikor Komoróczi tá­vozni akart, arra kérte a leányt, hogy kisérje el egy darabon. A le­ány szabadkozott, arra hivatkozva, hogy főznie kell és varrnivalója is van, de a fiatalember addig kérlelte, amíg a leány vele ment. Kinn a határban ismét enyelegtek, majd a leány a Komoróczinál lévő leventepuskát elkérte azzal, hogy célba akar lőni. A fiatalember nem akarta kiadni a kezéből a pus­kát, mire a leány megragadta a töltött puska csövét és erőszakkal ki akarta a fegyvert a Komoróczi kezéből venni. Komoróczi erre ki­vette a puskából a patront és a le­ány ujabb kérésére újból megtöl­tötte és egy fa derekához támasz­totta a fegyvert, maga pedig egy bokorhoz ment, ahol kevéssel az­előtt eldugott egy csomagot. Alig ért a bokorhoz, lövést hal­lott, utána pedig velőtrázó sikol­tást. Odarohant a leányhoz, aki azonban már akkor összeesett és hörögve vívta haláltusáját. Eddig tart a Komoróczi Imre kissé romantikus és kissé való­színűtlen elbeszélése. A nyomozás mindenesetre tovább folyik, hogy világosságot derítsen a szerencsét­len vándor fényképészleány titok­zatos halálának körülményeire. Különben az ügy különösségéhez tartozik, hogy a nyomozás során megállapították, hogy a leány neve Bukfi Gabrielle, tehát nem Budri Gabrielle, vagy pláne Kampf Má­ria, ahogyan a nyomozás elején szerepelt. A szentjobbi apátságon megindulnak az ásatások Szent István nyolcszáz évvelezelott titokzatos módon eltűnt felső jobb karja után. A szentiobbi apát szerint az elveszett szent ereklyének az anE területén kell lennie. - Hogyan tűnt e a Szent István íelsó fobb karja? - •ttor fJUs«ák eU budai várkápolnában őrzött szent jobbot a felső kartol? Bukarest, augusztus 9. Néhány nap múlva, Szent István napján százezrek áhítatos körme­netben fognak elvonulni a budai várkápolnában őrzött szent-jobb előtt. A régímüvü ereklyetartó üvegablakain keresztül évről-évre feltárul az áhítatos hívők előtt, a - csoda: az ezer éven keresztül épségben megmaradt szent-jobb. Ezt a szent ereklyét valaha a bi­harmegyei szentjobbi apátságon őrizték, de a régi adatok szerint a szentjobbi apátságon nem csupán a csuklóig terjedő kézfejet, hanem az egész jobbkart őrizték. Mi tör­tént Szent István felső jobb kar­jával és hogyan van az, hogy a budai várkápolnában, ma csupán csak a csuklóig terjedő kézfej elé járulhatnak az áhítatos hivők ? Beszélgetés a szentjobbi apáttal A bukaresti kultuszminisztérium­ban kerestük fel Pap Josit szent­jobbi apátot. — Amikor szentjobbi apátnak neveztek ki, — kezdte Pap Josit érdekes nyilatkozatát — elsősorban is oeszereztem az összes történeti munkádat és forrásmüveket, me­lyekről részletesen megismerhet­tem a szentjobbi apátság történetét. Már a kutatásaim elején rá kellett jönnöm arra, hogy az apátság ré­gi címerében Szent István teljes jobb karja szerepel, mig az az ereklyetartó, melyben ma Buda­pesten a szentjobbot őrzik, csupán a kézfejet a csuklóig tartalmazza. Mi történt Szent István felső jobb­ÜL SZENT ISTVÁN HET legtanulságosabb látványossága lesz az Országos Mezőgazdasági Kiállítás BUDAPESTEN 6233-3 a Vigadóban és a Gépcsarnokban Belépő dij, Ö^eW&WToS I P 50 fillér. Jegyek kaphatók az összes államvasuS menetjegyirodákban. karjával ? Hová tünt el a szent kar • az évszázadok folyamán? és van-e remény arra, hogy ezt a kart, mely több, mint nyolcszáz évvel ezelőtt elveszett, meglehet-e még találni? Régi legendák a szent­jobbról Legelőször is tisztában kell len­nünK azzal, hogyan találták meg Szent István jobbkarját és hogyan került az a biharmegyei Szent­Jobb apátságra és onnan, hogyan szállították el a budapesti vár­templomba, ahová már csupán csak megcsonkított állapotban került. Ha végigkísérjük a szent-jobb ka­landos útját, akkor bizonyosan megtaláljuk azt a momentumot, mely talán módot ad arra, hogy rájöhessünk, hogy hol veszhetett el a felső kar. A legrégibb legenda szerint Szent István szentté való avatása után, 1083-ban felnyitot­ták a szent sirt Székesfehérváron, hogy a szent ereklyét a szokásos tiszteletnek kitegyék, nagy csodál­kozással tapasztalták,' hogy a jobb kar hiányzik. Hartvic régensburgi püspök krónikája szerint Merceri­us székesfehérvári őrkanonok ta­lálta meg a szent kart és először Biharmegyében tünt fel a szent­jobbal. A magyar történetírók sze­rint valószínűleg Mercerius őrka­nonok volt az, aki a szent király testétől elválasztotta a jobbkart és magával vitte Biharmegyébe és a mai szentjobbi apátság területén elhelyezte. Mercerius őrkanonok lett az első szentjobbi apát. ö lett a vezetője annak az apátságnak, melyet Szent László király, az első magyar király jobbkezének őrize­tére alapított. Hosszú ideig őrizték itt a -szent-jobbot és hogy tényleg a teljes jobbkart őrizték itt és nem csupán a csuklóig terjedő kézfejet,, azt legjobban bizonyítja az, hogy ez időbői származó apátsági címer a könyökben össze­hajló teljes 'jobbkart ábrá­zolja. Az apátság ebben az időben gazdag dominiumá fejlődött, ha­talmas birtokai voltak, az apát pallosjoggal is rendelkezett és ha­bár egynéhányszor megtörtént, j ..hogy a szomszédos hatalmas bir­tokosok elűzték az apátot, azon­ban rövid idő múlva az apát a bencéspapjaival együtt visszatért. Egész kis város fejlődött az apátság árnyékában, mig bekövet­kezett 1241-ben a tatárvész. Raguzába viszik a szent­jobbot. Mikor Szentjobbra is eljutotta hire annak, hogy a tatárok min­dent elpusztítanak, amit csak ta­lálnak, az apát a bencés papok­kal együtt szintén elmenekült és magukkal vitték a szent-jobbot. Az apát a bencés papokkal együtt Raguzába menekült, ahol kétség­telenül nagyon szives fogadtatás­ra talált, hiszen magával vitte Szent István jobb kezét. Raguzá­ban óriási tisztelettel vették körül a ^zent ereklyét és hiába volt a magyarok minden kérése, fenyege­tőzése, á raguzaiak nem akarták visszaadni a könnyen megszerzett óriási értékű ereklyét. Itt őrizték az ereklyét 1771-ig, amikor Má­ria Terézia parancsára a raguzaiak kénytelenek voltak lemondani az ereklyéről és visszaadták azt a magyaroknak. De akkor már csu­pán csak a kézfejről tud a kró­nika. Talán Raguzában ma­radt a felsőkar? A legelső feltevés az lehetne, hogy a felső kart megtartották a raguzaiak és csak a kézfejet ad­ták vissza. Nagyon valószinütle-

Next

/
Oldalképek
Tartalom