Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 173-197. szám)

1928-08-02 / 174. szám

H>98 . augusztus 2, á „kolbász" rántott a mélybe egy virtuskodó komoréi legényt. (A «Nyirvidék» tudósítójától;. Nem arról a kolbászról van szó, amely a mesében az ember orrára ragadt, hanem arról a fűz­fából font «kolbász»-ról, amellyel a folyó partját «lepedőzik». Ko­morónál is javítják a Tisza-part­ját és a munkások közül egy Marcsa Péter nevü legény virtus­ból egy tiz méteres fűzfa «kol­bász» végét a vállára akasztva egy szál deszkán lépegetett a hajóra. Közben a «kolbász» egyet lendült és lerántotta a mélybe Harcsa Pé­tert, aki liátgerinctörést és vese­repedést kapott. Beszállították a kisvárdai kórházba. Egy fiatal asszony eltűnt hazulról, a férj megverte anyósát. (A «Nyirvidék» tudósítójától). Egy Tisza Miklós nevü nyirge­bei fiatal gazda julius hó 25-én lesbe állt anyósa kertjében és amikor özv. Szűcs Gáborné a kertbe ment, rátámadt, torkon ra gadta és megverte. Huszonnégy óra alatt véged van! — kiáltotta Tusz Miklós, feleségem megszöktetted és most sem közlöd velem, hol tar­tózkodik. Ezután az öregasszonyt a tengeri táblába vonszolta, ott a földhöz vágta, rátérdelt, szemét­száját befogta és addig ütötte, míg eszméletét nem vesztette. Súlyos testi sértés miatt tettek feljelentést Tusz Miklós ellen, aki beismerte tettét, de hangoztatta hogy nem tudott uralkodni magán, minthogy anyósa nem mondja meg hová tünt el felesége, aki várat­lanul, minden ok nélkül elhagyta. Az eljárás megindult. jáímvisz* Városi Színház Mozgó Augusztus hó 1-én és 2 én, szerdán és csütörtökön 6 és 9 órai kezdettel: f és Ronald Colman: Sivatag árvája Regényes szerelmi történet 9 felv. LILIAN HARVEY: MANCI HE LOPJ! Kleptomániás vígjáték 8 felv.-ban. Augusztus hó 3 án, pénteken 6 és 9 órakor. Csak egy napig! Glória Swanson: Biblia és korbács Egy asszony mártiriuma 6 felv. Marton Davis: Tönkreteszem a papámat! Vígjáték 7 felvonasban. Előzetes jelentés: Aug. 4 , 5., szombaton éa vasárnap: Petrovich Smtiszláv: Orlow Werner Krausz: Az én fiam. Lampionos szerenád mindeo éjszaka a vendégek tiszteletére. Egy város, ahci éjszaka senki sem alszik. (A «Nyirvidék» tudósítójától;. Velence, julius 27. Az utolsó napokat töltjük Ve­lencében. Lassankint kifogyunk a látnivalókból és a pénzünkből. — Nem mondom, a mi pengőnknek elég nagy a becsülete itt, 33 pengőért 100 lírát adtak Velen­cében, — okos dolog volt pénzünk nagyobb részét itt beváltani. De a líra ereje gyenge, mondhatni ez a legkisebb pézegység, mert a centesimokért csak újságot és gyufát kapunk. A Gazetta di Ve­nezia egy száma 25 centeslmoba kerül, ugyanannyi egy skatulya olasz gyufa, fiammiferi ára is. De már pl. egy lirás borravalót fity­málva forgat a gondoliece, leg­alább 2 lirát kell adnunk, hogy fanto graziét mondjon. Éjjel-nappal lenyűgöz a sok lát­nivaló. Nemcsak Velence históriai épitészeti és szobrászati műremekei, világhírű festők képei, a muzeu­mok, a magánpaloták és az Ar­zenál pompás látnivalói, hanem a gondolások éjszakai lampionos, szerenádos felvonulása és minden éjszaka, miden albergo előtt, ahol idegenek vannak. Nappal a veelencei komikus éne­kesek, a város által rendezett tér­zenék, az egészen alacsonyan röp­döső repülőgépek és hydroplánok szórakoztatnnak, — éjszaka pedig a kora hajnali órákig akarva nem akarva szerenádot kell végig­hallgatnod szállodai ablakod alatt. Az bizonyos, hogy Velencébe nem aludni jön az ember, mert er­re csak a délelőtti rekkenő hő­ségben jut idő. Reggel, este és éj­szaka a Piazzán van midenki a soha el nem felejthető izgalmas, színes, kaleidoszkópban, a világ minden nyelvén beszélő sürü em­beráradatban. Jut azért idő mindenre. A hi­vatalos látnivalókon kivül meg­néztük a halpiacot, a maga óriási tengeri rákjaival és sok csoda­bogarával, melynek csak a látásá­tól is ijedten tiltakozik a magyar gyomor. Végigjártuk Velence szük sikátorait, végigkóstoltuk a risto­ranték, trattoriák és osteriák min­denfajta boritalát. 11 vio bianer, nerv, rosso, malaga, cypor és chianti. Egyik sem a mi esetük. Még a chianti és az it vino nos­tramo az ihatóféle, a többi nem sokat ér. Igaz, hogy az ára is mér­sékelt: 2, 3, 4, 5 és 6 lira egy liter bor. Az 5 lirás vino nos­tramo elég jó. Az olaszok Dreher sört isznak, ami itt Velencében ol­csóbb, mint Nyíregyházán. Disznóhús nincs Velencében, — csak disznósonkáik pompáznak a kirakatokban. A magyar szalámit itt erősen kultiválják és lépten­nyomon látható az irás:- Salami Ungherese. A magyar vonatkozású plakátok között egyik olcsó tár­sas-utazást hirdet Budapest meg­tekintésére. A szines plakátrajz ál­lítólag Budapestet ábrázolja a szent Gellért-heggyel. Nem lehet ráis­merni. Éppúgy lehet Nápoly is a Vezuvval. Érdekes az olasz cigaretta. Meg­kóstoltunk vagy ötfajtát, ára - 20 darabonkint 3 lira 20 c.-tól 6 líráig, de az ize, jobban mondva az iztelensége mindegyiknek ugyan­az. Megmaradtunk a legolcsóbb Macedóniánál, úgyis mindegy. Próbálkoztam az olasz kony­hával is. A hal és rákfélék még csak lecsúsztak valahogy, de amikor olajban kisütött nemtudom micsoda bogarat tettek elém, fel­fordult előttem minden. így kap­tam én meg a tengeri betegséget egy velencei trattoriában. A fagylalt olcsó és kitűnő, ebből ki is vettük a részünket. A rettegett velencei szúnyogokat mai napig nem láttuk. Német nyelvvel nehéz Velencé­ben boldogulni. Kevéske olasz tudományommal akárhányszor en­gem kértek fel német szállodatár­saink tolmácsnak bevásárlásaiknál. Viszont kiejtésem után egy pilla­natig sem tartottak németnek az olaszok, vagy franciának hittek, vagy pedig a harctéren eltanult tört magyarsággal üdvözöltek. Még egy megfigyelés: a legelő­kelőbb piazettai üzletekben is le­het alkudni, hiába hivatkoznak a kifüggesztett táblára: Prezzo fisso. Alkuszunk is erősen. 210 lirás korallgyöngyöt megvesz a pesti cimbora 1 15 líráért a Gallériák egyik elegáns üzletében. Dr. Nyáry barátunk, hogy a boltost jobb indulatra hangolja, magyarszki-nak mondotta magát, amit az olasz tévesen horvátszki­nak értett, mire nagy mérgesen ki­jelentette, hogy horvátnak 50 lírá­val csak azért is drágább az alku­dott gyöngysor. Boldogan rázta ke­zünket és 80 lírával lejjebb szállt, amikor megmagyaráztam neki, hogy magyarokkal, ungheresekkeí van dolga és nem horvátokkal. És még egy bizonyos: ha Ve­lence éjszaka lármás is, a kanálisok ha halszaguak is és szük sikátorai nem ragyognak a tisztaságtól, de természetesen por itt nincs. Levegője tiszta, portalan, ég­boltja nappal csodakék, éjjel a csillagok milliárdjaitól ragyogó. Szépséges, csodálatos Velence, nagyon megszerettünk! Walter Géza dr. Zajiáoál, a romáé batár szélén! A mátészalka—fehérgyarmati va­sútvonalnak Zajta az utolsó állo­mása. Itt a trianoni határ metszi át a vasúti pályát. Nagypeleske-Lázári állomások már román megszállt területre esnek. * A csinos kis pályaház előtt szi­nes virágok nyílnak. A pályaudvar kijáratától délre Nagypeleske tem­plom-tornya, mig keletre Kispeles­ke ' apró, fehér házai látszanak. A délelőtti vonat nem sokáig idő­zik, csak addig, mig a szuszogó mozdony vizet vesz és megfordít­ják. Tovább már nem mehet. Szá­mára a i 21 -es határkőtől már román terület. Zajta elég élénk kis falucska. Tiszta udvarokat, fehérre meszelt, házakat, virágos ablakokkal lehet látni. A faluból Méhtelek-felé vezető ut a Sárpatak hídján vág át a vég­telennek tetsző búzatáblák közé. Millió és millió virág nő a jobb­ról és balról elterülő búzatáblák között, amelyek a trianoni határig érnek... Ilin n t elviselhetővé válik, ha vesz ma­gának 1 üveg valódi DIANA sósborszeszt s azzal — esetleg fele vízzel hígítva — lemossa magát. A valódi Diana sósbor­szesz hűsítő hatása érákig érez­hető' és ellankadt, tikkadt testét az újjászületés üdí ő érzésével tölti el. Reggel felkelés után a Diana sóborszeszes be­dörzsölés az egész napi friss munkabírás, a fáradtság nélkül való dolgozást biz­tosítja. Este lefekvés előtt a Diana sósborszeszes le­mosás üdítő álmot, tökéla­tes pihenést és víg ébredést jelent. 5213 Az útról a 1 21. kataszteri kőtől keskeny gyalogút tér le. A ha­tárig vezet. A fehérre meszelt ha­tárkövet derékig érő fü veszi kö­rül. A határkőtől 20 lépésre a répa, kukorica, burgo­nya földeken — már ro­mán megszállt területen — nagypeleskei magya­rok kapálnak. Egy tölgyfa tövégen mintha alud­nék valaki. — Mi az újság odaát ? Semmi felelet. Mégis a gyűj­tésre váró illatos széna, mintha megrezzenne. Várok. Kis idő múlva egy öreg, fehér hajú bácsi emelkedett fej és illemtudóan köszönt. — Mit dolgozik itt bátyám? — Répát kapálok uram; ebéd után egy kicsit lepihentem * mert bizony öcsém én már 76 éves ember vagyok. Beszéd közben fejét gyorsan for­gatja jobbra-balra, hályogos sze­mével kutatva néz Peleske felé. Alig váltottam egy pár szót az öreggel, máris ott hagyott; visszar húzódott a répaföldek közé. Sze­mével kelet felé intett. A búzatáblák között román ha­tárőrök — granicsárok — köze­ledtek, igyekeztek felénk. Öten voltak. Lehetett közöttük egy altiszt is. Ennek válláról va­lami sárga szallag fityegett le. Csukaszürke, foltos nadrág volt rajtuk. Az egyiken kék, a másikon khaki zubbony. Lábuk bocskorba volt bujtatva. Tölténytáskájuk nad­rágszíjjal derekukra csatolva. Ka­Bútorüzletem m jalá helyeztem át. M Kossuth-tór 10. sz. A nagyérdemű közönség szives pártfogását kéri: Farkas Henrik bu,o r kereskedő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom