Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 173-197. szám)

1928-08-01 / 173. szám

4 jftt

mmiNL 1928. augusztus i. •nwBHmaMW mma Városi Szinház Mozgó Julius hó 31-én, kedden utoljára 6 és 9 órai kezdettel: Conrad Veidt; Máglya és élet Egy középkori költő regénye 10 felvonásban. Elintsr> Fields India tigrise Kalandok India őserdeiben 7 felv. Kedvező idő esetén a 9 órai előadásokat a Kert Mozgóban tartjuk. Előadásokat saját zenekarunk kiséri. Előzetes jelentés: Aug. 1., 2., szerdán és csütörtökön: Bánky Vilma és Ronald Coliiian: Sivatag árvája. Lllian líarvei: Manci ne lopj! Ripacsék megérkeztek! Hogy itt falun nem terjed a magas kultura? Ki merné azt állítani ? Most jöttek kérem, egyenesen a mult század elejéről vetődtek ide kalandos természetű Ripacsék. Csakis a mult század elejéről jöhettek, hiszen olyan vének, olyan szegények és olyan szívósak. De mégis-'mégis! íalán napjainkból valók, mert olyan merészek, követelőzők és művészet nélkül valók. Kulturát vélnek terjeszteni és mégis műveletlenek, előadást tartanak, de nem tudják a darabot elmondani sem, a sugó hangosan sug. Legalább egyetlen karcsú fiatal nő volna közöttük, módjuk: — ne tessenek nevetni: legalább — 40 éves! Talán olyan lenne mégis, hogy hangja helyett énekelne az ifjúsága s művészet helyett ránk szórná jókedvét. Ripacsék nem sokat törődnek ezzel. Ráültek a falu nyakára s a szegény adóalanyból kiakarják facsarni az utolsó fillérjét is a kultura szent nevében, a művészet jelszavával, holott ők, meg a művészet olyan messze vannak egymástól, mint Páris Moszkvától. (Nem akartam írni, hogy mint Makó Jeruzsálemtől,). Egy széles képű, mondhatnám: nagy képű nő jön be, bemutatkozik, hogy dr. Ezésezné vagyok... na lám, szegény, rendesebb foglalkozást is találhatna enné*. — Tudniillik o a színlapkihordó. Kézzel irott kis cédulácska mosolyog rám kékceruzás-száju betűivel : Bucsu szó: mottó, Se pénz, se posztó, Búcsúzik a fáradt Szinlaposztó. , Utolsó előadás, csak tessék, tessék eljönni a Borsos vendéglő színjébe, a pincegátor mellett! Első hely 1 pengő húsz! Hideg büffé, meleg taps ! Satöbbi! A legifjabb nő, a szerelmes hősnő mindössze hatvanéves! ((Domborítja)) a bakfis szerepeket! Eiatalabb nincs is nála. Mondom a direktornak: nem találnának valami más, rendesebb foglalkozást ? Azt feleli, hogy ez a kenyerük és mesterségük. Pedig — nem látszik meg rajtuk ! Nincs bennük a művészet lelkéből lélek, nincs bennük a kultura tudásából tudás.... miért vannak hát?! Akkor volna értelme, ha ide, kis falvainkba csakugyan kulturát és művészetet hoznának, vagy legalább is ízelítőt, egy szemernyi szépet belőle, hogy kultura-éhségünket csillapítanák. Ripacsék! Ti szegény, szegény naiv emberek! Vagy ti szegények, kik minket olyan naivaknak hisztek, mi legfeljebb enni adtunk éhes emberi szájatoknak, de nem — művészeket láttunk, bennetek s legkevésbbé a kultura apostolait. / Tartallyné Stima Ilona. áho! a magyar nemzet nagy apostola Szent Gellért vértanú, az első csanádi püspök nevelkedett. (A «Nyirvidék» tudósitój ától). i San Giorgio Maggiore julius hó 26. Velencei- tartózkodásom első napjaiban valahányszor magyar mi voltomat hangoztattam, az olaszok gyors beszéddel és élénk taglejtésekkel mindig a Velencével szemközt elterülő San Giorgio Maggiore, a Szent György szigetre mutattak. Nem értettem, mit akarnak. Később, hogy előrehaladtam olasz nyelvtanulásomban, kapiskáltam annyit a dologból, hogy a Szent György szigetén magyar emléktábla van, amelyet még a régi békevilágban egy monstre magyar küldöttség helyezett el az ottani benedekrendi szerzetesek templomában. Kis társaságommal ma kora reggel felkerekedtünk és vaporettóra szállva áthajókáztunk a Piazzettával szemben levő San Giorgio szigetre. A még 1000 év körül épült egykori benedekrendi apátság kolostora most tüzérlaktanyául szolgál, a hatalmas méretű templom azonban megmaradt a benedekrendiek gondozásában. Belépve a három hajós templom belsejébe, amelynek kápolnáit és oltárait Tintoretto és Jacopo Bassano képei diszitik, a jobboldali keresztkápolna oltárképe mellett csakhamar feltűnik a templom márványfalába illesztett aranylap a következő magyar szöveggel: «Midőn Magyarország a kereszténység felvételének és királysága megalapításának kilencszázados évfordulóját ünnepelte e szent helyre, hol a magyar nemzet nagy apostola szent Gellért vértanú, az első csanádi püspök nevelkedett és apáti tisztséget viselt, — 1900. évi szeptember 25-én hálás kegyelettel elzarándokolt, itt ünnepies isteni tiszteletet tartott s ezt a feliratot készíttette cserneki és tárkeői Dessewffy Sándor csanádi püspök, szent Gellértnek 86-ik utóda káplánaival, papságával és híveivel együtt*. «Ö szent Gellért DÜsDÖk! Aldd meg országunkat, Mi magyar hazánkat És szent egyházunkat. Közbenj árásodban Bőven legyen részünk Isten irgalmára Ajánld fel nemzetünk!» Megilletődve állunk a magyar emléktábla előtt és meghatottan járjuk be a szigetet, ahol az első magyar vértanú és püspök nevelkedett és életének nagy részét töltötte. Nekiindulunk a szigeten levő Campanile teteje felé, amelyhez nem lépcsők, hanem lejtős fateljárat vezer, de asszonyaink a fele útnál visszafordulnak, nem birják a meredek feljárót és szédülnek. Harmadmagammal tovább mászunk felfelé, hogy a harangtorony tetejébe érve, pompás kárpótlást nyerjünk az elénk táruló fenséges kilátásban. / Alattunk terül * el Velence a beláthatatlan tengerből kiemelkedve szigeteivel és zátonyos vidékével. Látjuk a Qiudecca hosszúkás szigetét, San Servolo és San Clemente szomorú rendeltetésű zátonyait, az élőhalottak, elmebetegek hazáját, feltűnik San Lazzaro degli Armeni szigete híres örmény kolostorával, majd az Adriai tengert a Lagunáktól elválasztó Lidó hoszszu sziget-zátonya, Velencétől északra megpillantjuk San Michele szigetét Velence város temetőjével, északkeletre Murano, burano és Torcello, végül a Laguna déli szélén Chioggia szigete tűnik szemünkbe felejthetetlen panorámát mutatva. Leszállva a 32 fordulós Campanüléről, ismét a templomba térünk vissza és egy benedekrendi szerzetes előzékeny kalauzolás^ mel lett megtekintjük a templom szépségeit. Elragadtatással szemléljük a főoltár gyönyörű bronzcsoportozatát, Girolamo Campagna remek müvét: Krisztus a földtekén, a négy evangelista és két angyal között; —• a kórus művészi fafaragványait, maja elbucsuzunk a magyar emléktáblától és szomorú büszkeséggel távozunk. 1900-ban készült a magyar aranylap és ma 1928 derekát járjuk. Mi minden történt az elmúlt 28 év alatt! Walter (Jéza dr. Amit a közönség észrevesz. Panaszos levelek, észrevételek és egyéb megszívlelendő apróságok. MEGHALLGATOTT PANASZOK. A közönség nevében jóleső érzéssel állapítjuk meg, hogy a panaszrovatunkban kifejezésre jutta* tott sérelmek közül többet orvosoltak. így a szóvátett népfürdő ügye kedvező elintézést nyert s a telefon-bevezetés akadályait is elhárítani igyekeznek az illetékes körök. A telefonról szóló panaszcikkünkben foglaltak megszivlelésére vallanak a póstafőnökség következő sorai: A »Nyirvidék« Tek, Szerkesztőségének Helyben. B. lapjának folyó évi junius 29-én megjelent számában »Amit a közönség észreveszi rovatában »Miért nem lehet uj telefonállomásokat kapni ?« cimü cikkre vonatkozólag tisztelettel az alábbiakban tájékoztatom tek. Cimet. A nyíregyházi városi távbeszélő hálózat nagyobbmérvü kibővítéséig egyes irányokban tényleg nem lehet uj távb. állomásokat bekapcsolni, miután a beépített kábelek bizonyos irányokban mind el vannak foglalva, vagyis nincs üres kábelér. Nemcsak Nyíregyházán, de a kerület más 15 < városában "ugyanez a helyzet. Szóbanforgó cikk kapcsán tett ismételt felterjesztésemre felettes hatóságomtól nyert értesülés szerint a nyíregyházi távbeszélő hálózat bővítésére a folyó évi költségvetésben 70.000 pengő irányoztatott elő. így remélhető, hogy e tekintetben fennálló-nehézségek rövid időn belől megszüntethetők lesz nek. Szíveskedjék ezen körülményt tudomásul venni és b. lapjában is közölni. Nyíregyháza, 1928 julius 28-án. Uzotiy, m. kir. postafelügyelő, hivatalvezető. A NYAR HŐSÉGE ÉS A TISZTASAG. Hosszabb levelet kaptunk, amely nek irója nagyobb tisztaságot követel s a legyek ellen való fokozott harcra serkenti a vendéglősök, cukrászdák, kávéházak tulajdonosait. Szól az udvarok sokszor emiitett szabálytalanságáról, amely a kánikula idején halálos veszedelem. Konkrét esetét emlit, amikor észrevette, hogy olyan teherautó, amely élelmicikket szokott árusítani, trágyát vitt ki. E levéllel kapcsolatban — bár annak keserű igazságait elismerjük — újra hangoztatjuk, hogy személyeket érintő és büntetés alá eső sérelmek tárgyalása nem a nyilvánosság elé való, hanem az illetékes hatósághoz tartozik, ahol panasz tehető. nmiitu Párisból Nyíregyházára telepedett masamód. (A «Nyimdék» tudósítójától). Háború előtt a magyar a luxus utazókat nem számítva — külföldre nem ment. Önérzete tiltotta, idegen népek megalázó, gunyjától félt, mely a nyelvtudást nélkülöző kivándorló keserű sorsa. Ha akadt is egy-két vállalkozóbb szellemű magyar, Németországnál tovább aligha jutott. Talán a'magyar rög iránt érzett mélységes szeretete, meggondolt, bölcselkedő és ezért szkeptikus természete és a gyomrát szerető magyarnál egy nagyon fontos körülmény: —> a nyugati államok konyhaművészetétől teljesen elütő ételei tartották vissza. A háború után azonban trianoni csonkaságunk iszonyata éhező magyarok tízezreit' kényszeritette kül-. földre. Menekültek, akik a ((barbár hóditók» jármát viselni nem birták. Tönkrement, agyonsújtott exisztenciák, akik a túlzsúfolt hivatalokból, gyárakból kiszorultak, desperáltan, kétségbeesve sodródtak egyik országból a másikba rettenetes megpróbáltatásokon menve keresztül. De a magyar fai. életereje, zsenialitása, messze idegenben is mégmutatkozott. A létért való küzdelem verejtékes kínjait, mint -nyelvet nem ismerő, lenézett idegen,, százszorosan szenvedte végig a külföldre szakadt magyar. Akarata azonban, fölényes intelli-