Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 173-197. szám)

1928-08-31 / 197. szám

JNÍYÍRVIPáfc. 1928. augusztus 31. A magyar ifjnság életcélja. Azoknak az összejöveteleknek, táborozásoknak, mondjuk lakomáknak, amelyeket Trianon óta tart a magyar ifjúság a Csonkaországban, megvan az állandó indító okuk. Körülbelül ugyanaz a lefolyásuk. Talán még a hangulatuk is mindig egyforma érzéseket ébresztenek bennünk s valahányszor részvétlenséget látunk, — pedig az utóbbi időben több főiskolai egyesületnél volt alkalmunk ezt tapasztalni, — mindanynyiszor eszünkbe jutott: nem válnak vájjon megszokottá s unottá ezek az összejövetelek? Sokan kiérdezhetik: mi ujat lehet még mondani a hazafiságról, a nemzeti érzésről, Trianonról, a Csonkahazáról, hisz nyolc vagy nem tudom hány esztendeje mindent megbeszéltünk ?! A kommunizmus után a nemzeti szellem fellángolásának meg volt a maga megelőző, kiváltó oka. Nem fognak ezek a nagy hullámok lassanként egészen elsimulni ? Hazafiságunk magunkra erőszakolt, üres érzéssé válhat; — nem fogjuk magunkat ismét megcsalni? Lám, az irredenta versek hangja is elhalkul lassanként. A trianoni gyász emléke sokaknál megszokottá, elégikussá válik. — Nem az utolsó fellobbanó lidércrenye a tizenkilenceaiki nagy .felbuzdulás széthulló, halódó fajtánknak ? Aki figyelemmel kisérte az utolsó nyolcvan esztendő hazafiságát, beleértve a háború idejét is egész napjainkig, észrevehette, hogy a hazafiság nálunk egész speciális jellegű, nagyon sok sszálból összeszövődő érzés, mely a legbensőbb kapcsolatban van a magyarság életének minden lényegesebb változásával, egyes periódusaival. Tehát kevésbbé van állandó jellege, még kevésbbé állandó értéke. Különösnek látszik ez az állítás ! Hisz a hazafiság hasonló a vallásos érzéshez. Sokszor hallható szava egy énünkben rejlő tudatnak. Kivirágzása egy belénk oltott, szerves gyökerű akaratnak. Olyan féleképen van a számunkra teremtve, mint a kagylónak a gyöngy, a virágnak az illat, mégis, miért van az, hogy nagyon sokszor válik súlyos, nagyköltségü szavakká, termésnélküli, értéknélküli illúzióvá ? Mindenek előtt le kell szögeznünk azt a tényt, hogy a hazafiság is, mint minden emberi érzés, valamilyen mélyebb talajból nő ki, amelynek eredetét, keletkezését semmiképen nem lehet ráfogni az emberekre. Épen ugy, mint ahogy a vallásos érzést sem az emberek találták ki. A hazafiság olyan régi, mint a haza, a vallásos érzés régi, mint az ember. Láthatlanul nőttek ki nagy emberi közösségek életéből. De a múltból megtanultuk, — hogy az a közösség, amelyből a hazafiság kinőtt, többé-kevésbbe zárt egységet képvisel. Az Isten ugyanis nemcsak embereket teremtett, hanem fehéreket, feketéket és rézbőrűeket. Nemcsak európait vagy ázsiait, hanem magyart, németet, zsidót, oláht és rácot. A természet nem szereti az általánosságokat s ezzel a gazdag tagozódással csak a világ lesz gazdagabb, maga a természet szebb és változatosabb. És bizonyára azért teremtett az Isten különéfle népeket és nemzeteket, Különféle nyelvvel, színnel, jelleggel, «mintegy csillogtatva a maga pazar gazdagságát)), hogy minél több színben, minél gazdagabb változatban nyilvánuljon meg és Irta és a «Szabolcs Törzs» disz táborozásán felolvasta: Vigváry László. sugározzék vissza az a gondolat, mely őket életre keltette. Igy sugárzik vissza és szét a világra minden nemzet hazafisága. Épen ezért értékével sohasem az a döntő, hogy milyen hangos a megnyilatkozása, vagy hogy hogyan kénezi be valamelyik kor életét, hanem, — hogy milyen talajból nő ki? Beleiktatódik-e az a fajta KÖZÖS munkájával az emberiség folyton duzzadó életáramába, vagy egy másik szempontból nézve a dolgot, mik azok az erők, amelyeknek hatására előbuzog a hazafiság valamelyik nemzeti életet élő faj pszichéjéből. Szerves öszszefüggésben van-e annak a fajnak az életével, céljaival, törekvéseivel. Milyen irányban válik mutatójává az illető faj jelen és jövő boldogulásnak ? Mennyire szerves, mennyire mélyen a magyar faj lelkében gyökerező volt pl. negyvennyolcas elődeink hazafisága ? Negyvennyolcban még nem volt szó pl. faji öntudatról. De nem iá volt rá szükség, hisz ott volt elültetve mélyen minden magyar szivében! Ott rezgett legkisebb beérzékelhető valójukban. Talán sohasem volt olyan egységes egészet képező, harmonikus viszony a hazafiság és faji öntudat közt, mint éppen akkor. S milyen halálosan más a mult század végének s a XX. szá zad elejének hazafisága. Pedig, nem lehet mondani, hogy ötven esztendő kiölte volna a magyarból a hazaszeretetet, arról sem lehet panaszkodni, hogy ne lettek volna flagráns megnyilatkozásai. Hisz a március 15-iki, október 6-iki ünneplések, a szoborleleplezések, a milleniumi emlékünnep mind azt mutatják, hogy életerős, egészséges nemzeti életet élt a magyarság. Pedig valahol, a nemzet testében már mély gyökereken rágódott a halál. Mi is éreztük gyermekkorunkban, a gyermekkor fogékonyságával, hogy a nemzeti ünne1 pek pompája nem összhangok érzéseinkkel. De mi nem tudtuk ennek magyarázatát adni. Pedig itt volt előttünk mindennek az oka. De kinek volt ehez messzelátó szeme, szélesölelésü szive? Ki gondolt arra, hogy szétoldódik köztünk a faji öntudat, hogy Ausztria érdekei nem azonosak, a mi érdekeinkkel, a magyar nemzet, a magyar faj érdekeivel? Ki emelte fel szavát és húzta meg a lélekharangot, hogy idegen hódítók indultak utjukra a magyar földön, megrontani erkölcseinket, meghamisítani irodalmunkat, nevetségessé tenni hagyományainkat, szépségein ket. Ki gondolt arra, hogy a magyar faj ereje legjavát eltékozolja, hogy parlagon hever a magyar televény s lassan kicsúszik lábunk alól a talaj ? Bizony, szerves hazafiság nincs faji öntudat nélkül, nincs morál nélkül, nincs közös munka, közös faji és nemzeti érdekek nélkül. S mikor ez a mostani ifjúság, amelynek legrégibb képviselői mi idősebbek vagyunk, az anyjától kapott csók után nagy gyermekszemekkel szétnézett és nem talált hívó hazát, meleg sziveket és ráfigyelő arcokat, mikor nagy idők nagy tanulságai után felemelte szavát és öklét a maga és fajtája védelmére, egyszerre felzengett benne az egész hangszer, a hazaszeretet eddig talán ismeretlen hangszere. Megérezte minden húrját, meghallotta minden szavát, ki tudta benne zokogni minden keserűségét. S most ismét uj kortól vajúdik a történelem. Az első fellángolás óta hosszú idő telt el. És most ismét belénk fáj a kérdés: lesz-e ereje a magyar ifjúságnak hosszú kitartáshoz? El tudja-e viselni a közönyt, sokak részvétlenségét? — Nem lesz-e fellobbanása melegség nélküli szalmaláng? Kedves Bajtársak! A mai hazafiságunk nem folytatása a mult századbelinek. A mi hazafiságunk szerves. Nem külön valami vérünktől, húsúnktól és idegeinktől. Ahogy nem lehet külön adni a vért és a vér szinét, ugy nem lehet elválasztani a mi hazafiságunkat közös munkánktól, céljainktól, törekvéseinktől, magyar fajtánk bennünk élő jövőjétől. Igen, a mi hazafiságunknak is vannak hangos, szines megnyilatkozásai. Igaz, rendezünk táborozásokat. De ezek a táborozások csak száimbolumok. Játékok, játékai a most folyó magyar történelemnek, de ez nem az egész ifjúsági élet. Az igazi ifjúsági élet ott van az egyetem padjaiban. A könyvek mellett, a bonctermekben, a laboratóriumokban, mert az egyetemi munka kohójában izzik a magyar jövő. Onnan buzog elő a magyar ifjúság hazafisága, áldott forrása a magyar feltámadásnak! A Varjnlapos tanyai postahivatal kiadóját sikkasztás miatt előzetes letartóztatásba helyezték. a pénzt azonban nem /uttatta el rendeltetési helyére, hanem megtartotta magának s bejött Nyíregyházára, ahol az Abbázia kávéházban egy társasággal kártyázni kezdett. A kártyája rosszux járt s mire reggel lett, elúszott az elsikkasztott ezer pengő. Csendes a sikkasztok szoKott receptjét vette alkalmazásba, hogy a pénzt visszatérítse. Újból és újból is hozzányúlt a hivatalos pénzhez, amely mind eiuszott a kártyán s ahelyett, hogy valamit is vissza tudott volna szerezni, a sikkasztott összeg egyre nőtt. A debreceni postaigazgatóság a feljelentésekre rovancsolást tartott a varjulaposi postahivatalban, ahol megállapítást nyert, hogy 2745 pengőt sikkasztott el négy ízben Csendes. Csendes a rovancsolást végző tisztviselőtől haladékot kért, ígérve azt, hogy az elsikkasztott pénzt a családja vissza fogja térítem s ebből a célból fel is utazott Budapestre, utja azonban eredménytelen volt. Visszatérése után a rakamazi csendőrség letartóztatta. A vizsgálóbíró áltai történt kihallgatása alkalmával bevallotta, hogy a kártya, nő és bor vitte el a pénzt. A vizsgálóbíró végzésére a nyíregyházi kir. ügyészség fogházában előzetes letartóztatásba helyezték. (A «Nyirvidék» tudósítójától). A ."akamazi csendőrség hivatalos pénz elsikkasztása miatt őrizetbe vette s a nyíregyházi kir. ügyészségre kísérte Csendes Józsefet, aki a varjulapos-tanyai postahivatal kiadója volt. A vizsgálóbíró tegnap hallgatta ki Csendes Józsefet, aki a terhére rótt bűncselekmény elkövetését beismerte. A vizsgálóbíró Csendes Józsefet elózetes letartóztatásba helyezte. Csendes József sikkasztásának részleteiről a következőket jelenti tudósítónk: Jumus 10-én postautalványon nagyobb összeget adtak íe±. a varjulaposi postahivatalban. Csendes a pénzt szabályszerűen ei is könyvelte, róla elismervényt adott ki, Szájsebészeti, fogorvosi, müfogászati rendelés! Röntgen laboratorinm! A beriini fogászati klinikán tanársegédi állásomban szerzett bőséges tapasztalataim, valamint csaknem 30 éven át Budapesten folytatott szájsebészeti praxisom meghozták gyümölcsüket. Ugy a nyiregyházi, mint a vidéki intelligencia annyira igénybe veszik működésemet, hogy rendelőmet jelentékeny anyagi áldozattal kibővítettem és oly műszerekkel szereltem fel, melyeknek segélyével a legmesszebbmenő igényeknek is megfelelhetek. Sajnos, csodákat én sem tudok csinálni, de amit emberszeretet, munkakedv és szaktudás produkálhatnak, azt a t. Közönség rendelőmben meg fogja találni. Működésem tárgyát képezik: 1. Foghúzások és gyökerek eltávolítása teljes érzéstelenítéssel. 2. Fogtömések színarannyal és égetett porcellánnal. 3. Gyökércsonkolás gennyedő fogaknál. 4. FogvisszaQltetés midőn a súlyosan megbetegedett fogat kibúzom, kellő kezelés után pedig régi helyére visszahelyezem. 5. Foghús sorvadás esetében a mozgó fognak biztos rögzítése. 6. Arany és porcellán koronák. 7. Müfogak kizárólag legjobb minőségben, 8. Szájpadlás nélküli fogpótlások stb., stb. 6452-10 Medicinae Dr. Kugel Viktor szájsebész, volt klinikai első assistens Nyíregyháza, Vay Ádám-utca 5. szám. ELADÓ a Széchenyi uccán egy tiszta téglából épült iakóhá2 November elsejére beköltözhető. Értektzni leh°;t Széchenyi ucca 9. szám alatt a délutáni órákban. 6512