Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 173-197. szám)
1928-08-04 / 176. szám
4 ISfYÍEYIDÉlC 1928. augusztus 5. Gyermeknevelés és gyermekbiztositás. Minden idők egyik legnagyobb problémája volt az okszerű gyermeknevelés, de napjainkban az életküzdelmek felhalmozódása miatt még ennél is többet kell foglalkoznunk a gyermeknevelés problémájával. Nem mondanánk igazat, ha azt állapitanók meg, hogy a társadalomnak és a kormánynak sikerült a kérdést megoldania, mert a gyermeknevelés ügye még valóban messze van a megnyugtató megoldástól. Ha a gyermeknevelés problémája bizonyos szociális gondoskodás keretei között él s állam és társadalom arra fekteti a fősnlyt, hogy egyrészt tanáccsal és anyagi támogatással lássa el az újszülött hozzátartozóit s azután kisebb-nagyobb segítséggel igyekszik hozzájárulni a szülők háztartási és gyermeknevelési gondjainak apasztásához. Ilyen segítséget a napközi otthonok, a gyermeknyaraltatási akciók, a szociális betegrendelő, az alkalmi felruházási akciók stb. csak percentuáiis eredményt mutatnak fel ezen akciók, mert a polgári társadalom derék hadát akaratlanul is kizárják a segítés áldásaiból. A középosztály gyermekei ugyanis csak részben részesülhetnek ezen akciók áldásaiból, mert a középosztály egyedei tartózkodnak attól, hogy a szegényebb osztály elől elvegyék az életlehetőségeket, másrészről, az akciók formái nem olyanok, hogy azt középosztálybeli család igénybe vehetné. A jövő nemzedék nevelésének ügye van olyan fontos kérdés, hogy azzal ne csak incidentaliter, hanem intézményesen foglalkozzunk. Egy család, amelyiknek két-három fiu- és leánygyermeke van, ha azokat taníttatja és az élet számára felnevelteti, ez, egy nagy tőke invesztálását jelenti, amely tőke később hiányzik a család háztartásából és a netán még nevelésre váró gyermekek neveltetési költségéből. Ez pedig a család életstandarndjának leszállítását s a későbbi nemzedék neveltetésének hiányosságát eredményezi. Megoldásra vár tehát a kérdés, hogy ezen a helyzeten miképen lehessen segíteni ? GyermeknevelésbiztositásDiadal Mozg ó | Augusztus hó 4 én és 5 én, szombaton 5, 7 és 9 órakor, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órabor: . Dráma V felv ban. — Főszereplők: lElaine Hammerstein és Forest Stanley. Íl Társadalmi regény 8 felvonásban. Főszereplők: Dorothy Philips és Lon Tellegen. Előzetes jelentés: Augusztus 11, 12, Míombaton és vasárnap: Alaska árvája. Kard és korbács. j sal, gyermekbiztositással, adóelengedéssel, vagy gyermeknevelési adóztatással ? ? A munkásbiztosit ás és az aggkori biztosítás, vagy e kettőnek komponense megmutatja az utat, amelyen haladnunk kell. Az adózás terén már talán a teherbírás szélső határa felé tartunk, de hogyha seregszemlét tartunk az adónemek kö zött, könnyen meglátjuk azokat az adókat, amelyek célkitűzéseikben megoszthatók, mások pedig összevonhatók, vagy uj célok megvalósítására fordíthatók. A gyermekbiztositás, vagy a gyermeknevelésbiztositás, egyben védelmi intézmény lesz a szüiők és a család részére s egy ilyen intézménynek célirányos és céltudatos felépítése szociális és társadalmi harmónia szempontjából felbecsülhetetlen. A fiugyermeknevelő család tudja, hogy mivel tartozik a hazának, de állami létünk mai helyzetében a fegyvert forgató "-férfiak nevelése nem is lehet kizárólag az elhatárolt képességű család kötelessége. A megoldásra váró kérdéseknek egész raja kínálkozik tollúnkra a gyermeknevelés ügyével kapcsolatban, de már az elmondottak elégségesek arra, hogy megállapítható legyen az az igazság, — hogy a gyermeknevelés problémája nagy kérdőjelként tekint az államra és a társadalomra s onnan várja a szociális intézkedések megtételét s a nyugvópontok kijelölését, hogy a társadalmat és az államot kitevő család harmóniája biztosíttassák. Hordás közben leesett a megrakott szekér tetejéről egy demecseri földmíves. Sút)0S Mső sérüléssel kórházba szbliitották. (A «Nyirvidék» tudósítójától). Kv Hajnal József demecseri 38 éves földmives julius 26-án rozsot hordott, egylovas szekerén, Szabó Menyhért ottani lakosnak. Amikor megrakták a szekeret kévékkel, át akarták kötni kötéllel. A vásott kötél azonban elszakadt s hajnal József, aki a. megrakott szekér tetején foglalatoskodott, elvesztette egyensúlyát s oly szerencsétlenül esett le róla, hogy baloldalán súlyosan megsebesüli. Beszállitották az «Erzsébet» közkórházba. Wallrabenstein lakab nyíregyházi methodisSa lelkész válaszol azoknak, akik szerint „a klasszikus knüuráoak legnagyobb ellenségei az antialkoholisták." 11. Mi jól tudjuk, hogy az alkoholérdekeltség kevesli azt, hogy hazánkban az évenkénti és fejenkénti borfogyasztás csak 25 liter. Próbálták ugy is emelni a fogyasztást, hogy kiakarták mondatni, — hogy a katonáknak bizonyos menynyiségü bort kell naponta fogyasztani. Az alkohol érdekeltség az egész ország vasúti állomásait, a falvak és városok hirdető oszlopait alkoholreklámokkal látja el, a budapesti háztetőkön pedig ugrándozó villany-bakkecskékkel és egyéb ugrándozó, mozgó, ajánlgató villanyreklámokkal viszi az emberek emlékezetébe, hogy alkohol nélkül nincs öröm, nincs boldogság, nincs kultura! Jaj az alkoholkulturáju országnak. Mi abstinensek jól tudjuk, hogy milyen sors vár az alkoholkulturáért lelkesedő országokra. Magyar hazánkat szeretnők az ilyen vészthozó kulturától megmenteni. Azért tartottunk értekezletet a népjóléti minisztériumban, hol felismerték az antialkohol mozgalom hazafias célját, nemes voltát s kultúrpolitikai jelentőségét. örüljön az alkoholérdekeltség, hogy végre van egy hivatalos szerv a népjóléti minisztériumban, mely az «antialkoholista mozgalom székértolója». így idővel remélhető, hogy a szőllősgazdáknak józan munkásaik lesznek s olyan jómódú vevőik, akiknek nem győznek elég szőllőt, szőllőmézet, szőllőizt, aszalt fszőllőt s alkoholmentesitett mustot szállítani. Minél jobban tolja a népjóléti minisztérium az antialkoholisták szekerét, annál több pénzes kulturfogyasztót szállít ez a szekér a szőllősgazdáknak, kiknek majd nem a borát, de az iparilag feldolgozott termékeit vásárolják, amiből sokkal több hasznuk lesz, mintha borukat vagy pálinkájukat adják el! Nem gondoltak a szőllősgazdák meg erre ? Mi abstinensek nem vagyunk olyan hátramaradottak, hogy szent harcunknak az lenne a végcélja: hazánk minden szőllőtőkéjét fejszével kivagdosni! Az amerikai prohibicio következménye sem vonta maga után a szóllő kiirtását, ellenkezőleg, több siőllőt termelnek, mint azelőtt. Ha a szőllősgazdák érdekeltsége nem ellenséges indulattal s eleve vak elfogultsággal nézi az antialkoholista mozgalmat, akkor objektív Ítélettel megtudja állapítani azt, hogy nem is olyan «dőre és céltalan» az antialkoholista mozgalom! Megállapíthatja azt is, hogy az antialkoholisták nem «rögeszmék» után futkosnak, hanem nemes, emberbaráti eszmékért folytatnak nehéz, szent harcot, mely ugy nemzetünk kulturnivóját, mint gazdasági helyzetét akarja emelni. Próbálja csak meg a borérdekeltség az antialkoholista mozgalmat ilyen megvilgátiásabn megismerni, s mindjárt nem lesz oly elkeseredett ellenfelünk s nem fog az »országházban tiltakozni* munkánk és kongresszusunk ellen s nem fogja azt áHitani, hogy mi «elősegitjük a töményszesz még nagyobb fokú gyártását és fogyasztását !» Ejnye, ejnye, hogy is lehet ilyet állítani s komolyan gondolni ? Legyen nyugodt a borérdekeltség, sem a népjóléti minisztérium, — sem az alkohol ellen küzdő egyesületek nemcsak annak az «egymillió hazai szőllőmunkásnak» nem íkarjuk károsodását, de még a többi hétmillió lakosnak sem akarjuk a károsodását, hanem testi és lelki javát! Még egyszer hangsúlyozzuk, — hogy a mi harcunk szent harc, ezt iapunk címéül is választottuk. Nem önzés, vagy érdek, vagy politika indított erre a harcra, hanem embertársaink, hazánk és Jézusunk iránti szeretetünk, mert felismertük, hogy a nyomorba, züllésbe, degenerálódásba, börtönbe, súlyos betegségbe döntő bün, nem egyéb sűrített alkoholnál! Ezért indultunk harcba! Ebben a harcban minket senki meg nem állithat, mert nem emberek, hanem az Ur küldött minket! Az ö nevében, az ö evangéliumával s az ö segítségével küzdjük ezt a ránkbizott szent és nemes harcot szeretett magyar népünk és magyar hazánk jobb jövőjének érdekében. A kertváros-mozgalom. A székesfővárosban évek óta húzódó, közérdekű ügy áll most befejezés előtt és ez időszerűvé teszi, hogy a középosztály és munkásság egy súlyos jelentőségű problémájával foglalkozzunk. Az ügy az úgynevezett kertváros ügye, a probléma pedig a városi lakosság egészségesebb lakásának problémája. Nem uj gondolat az, hogy a nap nagyobb részét munkájuk, hivataluk zárt levegőjében töltő munkások, hivatalnokok lehetőleg a bérkaszárnya-rendszer helyett az apró családi házak, kertes bérházak rendszerében helyezkedjenek el a városon kivül, hiszen már a háború előtt is számos ilyen telep létesítése indult meg, némelyik be is fejeződött és tökéletesen be is váltotta a hozzáfűzött reményeket. A háború óta megindult közegészségügyi fellendülés újra felszínre hozta ezeket a terveket és mivel az anyagi nehézségeket ma a magános ember sokkal jobban érzi, mint a béke boldog éveiben, az építkezések tervei szövetkezeti alapon, társulási formában láttak napvilágot. Lfyen mozgalom az is, amelyet a fővárosban a tisztviselők kezdeményeztek és ilyen mozgalom többfelé indult azóta az országban. A földbirtok reform most nyújtott isok esetben arra, hogy az igénylő szövetkezetek házhelyekhez jussanak és ma már az építkezés akár megfelelő kölcsönök igénybevételével, akár kisebb-nagyobb tőke befektetésével nem oly elérhetetlenül nehéz, hogy a kisebb existenciák is meg ne szerezhetnék maguknak az önálló otthont. Mert az egész kertváros és kislakás (mozgalomban a legfontosabb tényező az, hogy önálló otthont ad az illetőknek. Az otthon a családi élet alapja és legfőbb biztositéka, erkölcsi szempontból az együvé valók legtökéletesebb védelme, szociális és gazdasági szemVárosi Szinház Mozgó Augusztus hó 3 án, pénteken 6 és 9 órakor. Csak egy napig! Glória Swanson: Biblia és korbács Egy asszony mártiriuma 6 felv. MarionDavies: Tönkreteszem a papámat Vígjáték 7 felvonásban. Előzetes jelentés: Aug. 4., 5., szombaton és vasárnap: Petrovich Szvetiszláv: | „Orlow".. Warner Krnnsi: „A* én fiam".