Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 173-197. szám)

1928-08-25 / 192. szám

1928. augusztus 25. JNÍYÍRYIDÉK. u Uj magyar herkulesek. * * A történelemben Ázsiát nevezik Európa szülőanyjának. Európának minden népe valamikor, az ősidőkben Ázsiából vándorolt át Európába, magukkal hozván az ázsiai Nap forró hevét, az ázsiai -puszták, folyók, hatalmas erőt adó varázsát. Az Európában letelepült népek nagyrésze, főként az a része, amelyik nyugatibb részekre húzódott, az idők folyamán testi erejében kissé elsatnyult, de amelyek a keletibb részeken állapodtak meg, azok megtartották majdnem csorbittatlanul azt a hatalmas fizikai őserőt, amelyet az ázsiai pusztákról hoztak annakidején magukkal. A magyar nép, amely talán leginkább hordja ugy vérében, — mint izmában és idegeiben a turáni puszták éltető erejét, több mint ezer éven át hatalmas testi erővel büszkélkedhetett. Valamikor, történelmünk régebbi századaiban legendás hirü Herkuleseink voltak: egy Lehel, egy Botond, egy Kinizsi Pál mellett egesz légiója van még azoknak, akiknek testi ereje ma már az egyre elpuhultabbá válni kezdő nemzedékek idején ugy hangzik, mintha csak mesében olvasnánk. Ez az istenadta erő tartotta fenn a mi fajtánkat ezer éven keresztül, ez az erő tudta annakidején hősiesen nekieszitefni domború mellét az egész Európát elözönleni akaró török hordának, ez a gigantikus erő tudta elviselni azokat a csapásokat, amelyeket a tatárok, később a németek mértek reánk, ez a csodálatos erő tudta a magyar népet oly sok balsors között megtartani a «századoknak vérzivatarai» között. De 1914-ben olyan vérzivatar szakadt nemcsak a magyarra, hanem Európa igen sok népére, hogy a pesszimisták már-már azt hitték, ebből a vérözönből nem fogja semmiféle uj Nóé-bárkája kimenteni azokat a népeket, amelyek fuldoklottak a vér és a könny majdnem parttalan irtózatos Óceánjában. Hullt a vér a világháború idején, mint a must szüretkor, de legdusabban annak a szerencsétlen népnek a vére ömlött, amelyik nem is akarta a háborút, amelyik már régen «megbünhödte a multat s jövendőt». Európa sok harcterén magyar férfiak vérétői piroslanak a virágok, s Európa sok harcterén, ha egy csodás éjszakáján földreszoritanók a fülünket, az alól magyar apák és magyar legények halott zokogása muzsikálna fel... Azok a kishitűek, akik azt hitték, hogy a magyar népnek csodálatos embervetéséből a Halál kikaszálta mindazokat a csupa-erő férfiakat, akik a háború előtt legendás hősei voltak a magyar virtusnak, azok — hála Istennek — csalódtak. Hála a magyarok Istenének, a mi népünk csodálatos gyorsasággal kezd újjászületni. Még csak tiz esztendő mult ei a borzalmas és förtelmes világháborúöszszeomlása óta, s már ismét olyan erejű férfiaink vannak, akiknek súlyos lépte alatt döng a föld, akiknek a mellén acélkötelet lehet pattintani s akik, ha éppen kedvük szottyan, kétmázsás malomkövet emelgetnek, mint valamikor Mátyás király idejében Kinizsi Pál. Szent István napjának ünnepén Budapesten egy fiatal legény százhetvenöt kilós malomkövet emelt föl egymásután harminckétszer, a mely nagyszerű erőtelj esitményért egy pompásan fölszerelt hátaslovat kapott. Boldogok és büszkék vagyunk, hogy ismét ilyen legendás erejű férfiaink fakadtak a magyar humuszból, s ez is megerősít abban a hitünkben, hogy ezek a most növő uj Herkulesek roppant Nagyságos Szerkesztő Ur! Méltóztassék megengedni, hogy a vízvezeték nagyfontosságú kérdésében még egy pár szót szóljak, mert ugy érzem, hogy ezt a nagyfontosságú kérdést állandóan feszegetni kell, nehogy feszegetés nélkül abba a helyzetbe kerüljünk, hogy már a nyakunkon is van annak terhe, mert azok az urak, akik meg akarják ezt valósítani, ugy is meg fogják, bármilyen mélyen is kelljen belenyúlni a polgárság zsebébe és bárhogy is tiltakozzék is az ellene. Nem tudom elképzelni, hogy képviselőtestületi gazdatagjaink, a kik ma csak fejbólintással hagyják helyben az e témáról való vitát, mit szólnak, ha például a házigazdáknak kell a lakók vízvezeték terheit is viselni és mondjuk, csak 5 személy lakik a városban levő házukban s a tulajdonos gazda szintén 5 családtagból áll, ez összesen 1 o személy, ami után körülbelül 2000 pengőt (fejenkint 200 pengőt) kell fizetni és még hozzá nem is élvezhetik a vízvezeték vizét, mert a tanyák (valószinülegj nem lesznek bekapcsolva a vízvezeték hálózatába. A 2000 pengőért minden egyes házigazda olyan jóvizü kutat furat magának, amilyet akar és hozzá adómentes vizet ihat (t. 1. a lakásunkban levő vízvezeték nézetem szerint órával lesz fölszerelve. — vagyis minden cseppjéért fizetnünk fog kelleni, mert ha nem, ugy járunk vele, mint a villannyal — kikapcsolják). Az általunk fúratott kútból biztosan kapunk vizet, de vájjon a természet szeszélye nem ejti-e (azaz ejteti) tévedésbe a szakértő urvakat bőviz megállapitásuknál és idők multán nem kell-e a kutakat vízhiány miatt bezárni ? Lehet, hogy momentán lesz viz, mert kevesen I

erejükkel, ha majd üt az óra, visszaszerzik karddal azt, amit Trianonban egy hitvány papirronggyal elraboltak tőlünk!... lesznek abban a helyzetben, hogy tudjanak a szerelőnek 3—4 milliót szerelésért fizetni, de idők multán, amikor mind többen veszik igénybe és az egy helyen koncentrált kutfek fölmondják a szolgálatot, akkor kit teszünk felelőssé?? és mit tehetünk ? ? A holtak fejéről letépjük a babért, de ez keserű vigasz leszi Kérdem tehát e város polgárságát, szabad-e az ő akarata nélkül ennyi rengeteg pénzt (8 millió pengőt) egy blattra föltenni ? Nem!! Negyven, vagy negyvenkilencezerszer nem!! mert esetleg ezer emberért nem óhajt e polgárság vizvezetéket, mert hogy ezer ember élvezze annak áldásait, a többi pedig csak fizessen, ez igy nem igazság!! Hogy mit fog ez a vízvezeték szülni, azt csak a jó Isten mondhatja meg! íme egy rendelet, amit a városi Tanács adott ki 1928. évi julius hó 31-én, anü pedig arról szól, hogy a város területén akár üzleti, akár magáncélra vályogot kitermelni tilos.' Ebben a rendeletben arra látok célozni, hogy Nyíregyházán (mert vízvezeték készül) vályogból nem lehet lesz házat épiteni, mert a vályogból épitett házba némáján latos a vízvezeték bevezetése, mert a falakat az esetleges csőrepedéskor eláztatná. Ha ez a rendelet tényleg erre céloz, akkor Nyíregyházán nem indokolt a vízvezetéknek még csak a kérdése sem, mert bizony a téglaépületek városunknak csak kis hányadát képezik. Ha tehát a vályogvetés betiltásáról szóló antiszociális rendelet nem vonatik vissza, ugy akkor a város szegényei, aidk megkuporgatnak pár fillért, hogy egy kis odút tudjanak tnaguknak építeni, a tél folyamán — a városi ; tanácss kőszíve folytán — a télviz utcájá ra lesznek kénytelenek vonulni. Vagy nem tudja a tek. városi Tanács, hogy Nyíregyházán vannak még hajléktalan szegények, ha nem tudja, győződjön meg róla és tekintse meg télen a téglagyárak kemencéit, mint kuporodik össze a nyomor estéről-estére, a napi (esetleges) robot után. Most még minden bokor szállást ad, de ha jön a vad idő, bizony-bizony akkor megtelnek a kemencék, de az idén ez is szűknek fog bizonyulni, mert a fönti rendelet folytán a város szegényebb polgárai az úgynevezett szükségházait sem fogja tudni megépíteni, és igy a szegényebb családok bizony-bizony hajlék nélkül fognak maradni. Azt hiszem kormányrendelet, —hogy a vándorcigányok megakadályozandók vándorlásukban, munkára szoritandók és leteiepitendők. Városunk is abba a helyzetbe jutott, hogy lakosának tudhat be talán-talán százakra menő cigánycsaládot, ezeket most megfossza a város a munkaszeretet és ambíciótól, miután ezen (mondjuk) ipar ágat választották megélhetésül és igyekeznek dolgos polgárai lenni a városnak és hazánknak. Most mi történik? A városi Tanács egy rendelettel kiveszi sok száz dolgozni akaró család szájából a kenyeret. Továbbá szintén rossz helyzetbe kerülnek azok a kisemberek, akik kevés tőkéjük miatt nem tudnak téglából épiteni, avagy 6—8 kilométeres fuvarbért fizetni a drága pénzért vásárolt vályogért. Ez a rendelet a magától megoldódni készülő lakáskérdést mintegy megállítani igyekszik, de egyúttal a kisemberek munkalehetőségét mintegy kettévágja. Kérem tehát nyüt szinen a tek. városi Tanácsot sok száz dolgozni akaró munkás és épitem vágyó kisember nevében, hogy a szóban forgó rendelet a fenti körülmények figyelembevételével hatálytalanítani szíveskedjék. Nagyságos Szerkesztő Urnák igaz híve Aláírás. A nagykereskedelemben fokonkint 4 fillérért veszik a bort. A Borászati Lapok irja: A déli országok: Spanyol-, Olasz- és Görögország már túlságosan szenvednek a szárazság miatt, ugyancsak Franciaország is részben emiatt mutat szilárdságot. A középeurópai piacon az ávrcsökkenés nem oly rohamos, mint volt, mert a szárazság miatt itt is bizonytalanság állott be. A nagykereskedelem Magyarországon a fokonkénti 4 filléres árnál alig enged magasabb árat, — míg a vidék többet is megad. A csemegeszőllő a budapesti piacon 1.20—2 pengős árban fogy kicsiben kilónként. FABER FRIGYES tanár (elvesz korlátolt számban tanulókat csak a legjobb körőkbSI Wien-i családi otthonába. Legkiválóbb magyar referenciák. Cim: Prof. FRIEDRICH FABER ezldószerint: Bad Vóslan, N. Oe. Gyógyszertár m

egnyitás. Van szerencsém a n. é. közönséget értesíteni, hogy „Isteni Gondviseléshez" címzett gyógyszertáramat Deák Ferenc-utca 17. szám (Kiss Ernő-u. sarkán)megnyitottam. Illés Zsófia gyógytár tulajdonos. 6471—6 BESZÉLŐ FILM I Uj világcsoda | Jegyek árusítását már megkezdtük. Elővétel: délelőtt 10—12 óráig ) Jakabovics Fannika délután 1/a3—4 óráig j dohnnytőzsdéjében, délután 4—10 óráig a Városi Szinház Mozgóban Panaszos levelek, észrevételek és egyéb megszívlelendő apróságok. Szabad-e a városi polgárság megkérdezése nélkül egy blattra 8 millió pengőt feltenni ? — Kérdi egy levélíró a vízvezeték ügyében. — A vályogvetés megtiltása sok száz ember kezéből veszi ki a kenyeret.