Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 173-197. szám)

1928-08-18 / 187. szám

2 1928. augusztus 15. Az iparos nyugdija. á „Nyírvidék" számára írta: Frühwirth Mátyás országgyűlési képviselő. A magyar nemzet néprétegéi között a kézmüiparosság gazdasági és szociális jelentőségénél fogva tekintélyes helyet foglal el. Ennek a számtani egyenlegnek a logikus következményeit azonban a nemzet nem vonta le a maga számára. Az állami politika iránya és a magyar iparosság szervezetlensége csak fokozta a magyar kézmüiparosság ferde helyzetét. Mi pedig most ki akarjuk egyenesíteni a kézműipar fejlődési vonalát és bele fogjuk illeszteni a nemzeti és ipari haladás körforgásába a magyar kézműves ipart. A magyar állam kocsiján helyet szorítunk a kézműves osztálynak. Az érdekképviseleti szerv, az Országos Kézműves Kamarának megalkotása után törvénybe fogjuk iktatni a megrokkant és megöregedett iparosok nyugdiját, továbbá a hátramaradt özvegy iparosasszonyok és árvák járadékát. Az iparoscsalád egyik tagja se éljen kolduskenyéren. Az iparosok nyugdijbiztosításának •olyannak kell lennie, amilyet a magyar kéztnüvesrend gazdasági és szociális helyzete megkiván. Az iparosság, mint a nemzet önálló eleme nem lehet hátrányban más, de különösen az ipari munkások szociális és szociálpolitikai törvényhozása mellett. A kézmüvesrendet tehát nemcsak mint osztályt, hanem mint szociális tényezőt is kell kezelnünk. Az iparosnyugdijbiztositasra ennek az osztálynak tehát nagyon nagy szüksége van, azonban nem olyan feltételekkel, amilyeneket mu mus módjára ismét az iparosság képzelete elé vetitenek. Minden kisiparos kérdésnél megjelennek a vészmadarak és levegőbe eresztgetik az ijesztőlövéseiket. Az iparosnyugdij ügyében is igy tettek. Már számokat is mondanak, pedig minden szakember előtt vilá, gos, hogy a havi járulék attól függ, i hogy milyen nagy nyugdijat kap • majd az iparos és hogy milyenek az elélési viszonyok, vagyis a megrokkanási és halálozási arányszámok. Mig tehát a statisztikai lapok be nem futnak és a matematikusok el nem végzik számításaikat, addig részletekről beszélni komolyan nem lehet. Természetes a nyugdíj annál nagyobb lesz, mennél többet tud az egyes iparos havonkint nyugdijalapjára befizetni. Szerintem az iparosjárulék nem sokkal haladhatja tul az alkalmazottak szociális hozzájárulásának arányait. Semmi esetre sem lehet azonban havi 20—30 pengő, amivel az iparosságot mostan ijesztgetik. Az iparosság ne üljön föl a vészmadaraknak. Az uj nyugdíjtörvény csak olyan lehet, amely megfelel az iparosság kívánságának. Az iparosság áldozatkészségét az iparosság maga fogja megállapítani gondos tanácskozások után, mert Vass miniszter ur és Dréhr államtitkár ur az iparossággal akarják az iparosságért a nyugdijkérdést megoldani. Az iparosság nyugdijalapját autonómiával rendelkező szervnek kell kezelnie, amelyben csak az iparosság lehet a dirigens. Az iparosnyugdijnak fokozatainak kell lennie, hogy a gazdag, jómódú iparos mellett, a szegény, egyedül dolgozó iparos a maga szerényebb szociális helyzetének megfelelő hozzájárulásával szerényebb nyűgM

etró*' uj világfilinje az Apollóban! ELINOR GLYN világhírű regénye filmen A FÉLTÉKENYSÉG g SZOMBATOM-VASÁRNAP Pénteken csak 1 napig csakis felnőtteknek! Ijélek: Iciaf .arolc (LEÁNYOK VIGYÁZZATOK) Izgalmas történet a leánykereskedők üzelmeiből 8 felvonásban. RUDOLF KLEIN R06GE a Dr. Mabusz világhírű alakitójával a főszerepben É

a a kísérő műsor

. Szombat Vasárnap ELINOR GLYN világhírű regénye filmen A féltékenység A főszerepekben: Antonio Moreno és Pauline Starke. A hid áldozata RENÉE ADORÉE a ,,Big Parade" világhírű főszereplőjével Ab előadásokat azalo»zenekar kiséri. Előadások keedete: 5, 7 ét 9 érakor, dijban részesülhessen. Végül pedig az iparosnyugdijalap pénzeit csak az iparosérdekek istápolására szabad majd felhasználni, amelyet majd a törvényben magában fogunk biztosítani. Csak alapelvekről lehet egyelőre beszélni, tehát amelyek az iparosérdekeknek megfelelnek és csak olyan alapon épülhet fel a törvény, amelynek részleteiről még a számok ismerete előtt beszélni csak öregi asszonybeszéd. A magyar iparosságnak legyen gondja, hogy a statisztikai lapok kitöltve az illetékes ipartestület révén minél előbb visszakerüljön a népjóléti minisztériumba, ahol ezeknek az adatoknak az alapján indul a komoly munka, egyelőre a nyugdijtervezet megszerkesztésére. Amit a közönség észrevesz. Panaszos levelek, észrevételek és egyéb megszívlelendő apróságok. Visszavágnak a sütőiparosok, a kültelki korcsmák záróratnllépése és az ott dorbézolok hangos lármája zavarja a környéken lakók nyngalmát, s még mindig pislákol az ószőlö-otcai villanyáram. A napokban nagyon sok panasz érkezett be hozzánk, melyeknek irói bizonyára türelmetlenül várják azok közlését. E panaszokkal kapcsolatosan két kérésünk van a panaszos levelek íróihoz. Az egyik az, hogy ha egyik napról a másikra nem is jelenik meg mindjárt, a cikk, ne türelmetlenkedjenek s szíves elnézésüket kérjük, mert az ügy fontossága, a beérkezés sorrendje bizonyos szelektálást követelnek meg. Az elv azonban az, hogy minden jogos panasznak helyt adunk. A másik kérésünk azonos az első alkalommal hangsúlyozott kérésünkkel. A panaszos leveleknek csak ugy tudunk helyet adni, ha azok irőja meg is nevezi magát. Erre a sajtójogi felelősség szempontjából van szükségünk. Lehet valamelyik panaszos levélben olyan súlyos állítás, amelyért a törvény előli feleim kell s kissé különös szerep jutna akkor a szerkesztőség tagjainak, ha a csak «Előfizető», «Egy olvasó» és más ilyen aláírással ellátott panaszlók helyett nekünk kellene minden esetben helytállanunk. Mi annak idején is kijelentettük, — hogy a névaláírást nem hozzuk nyilvánosságra, csak abban az esetben, ha arra a törvény kötelez, vagy a panaszló maga kívánja, azzal azonban élnünk kell, hogy magunkat biztositsuk. I. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! A Nyirvidék tegnapi számában már válaszolt egy nyíregyházi érdemes pékmester azokra a vádakra, amelyeket egy magát nyíltan meg nem nevező ur szórt a pékiparosokra, legyen szabad azonban nekünk még külön is válaszolnunk, remélve azt, hogy az adatokon okulva más alkalommal kissé jobban megfékezi a panaszt tevő ur megvadult Pegazusát s jól marokra fogja a nagyon is kopott gyeplőszárat, nehogy kátyúba kerüljön a derék paripával. Azt irja a tisztelt cikkíró ur, hogy a kenyér mindenütt olcsóbbodott 5—15 százalékkal s csak a Nyirvidékből hiányzott ennek az örömhírnek a közlése. Ebből a cikkíró ur azt következteti, hogy a pékiparosok továbbra is a régi áron árusítják készítményeiket. Hát szíves felvilágosításul s a tegnap feleletül adottak kiegészitéseképen legyen szabad szám szerint is megmondani, Hogy éppen három héttel ezelőtt minden hűhó, érdemkeresés nélkül, csupán a tisztes magyar ipar íratlan törvényire hallgatva, a kenyér árát 44 fillérről 40 fillérre, 52 fillérről 48 fillérre és 58 fillérről 54 fillérre szállítottuk lfe. De legyen szabad még nagyobb nyomaték kedvéért azt is elmondani, hogy mig Nyíregyházán 40 fillér a kenyér, addig a mai napion is Debrecenben ugyanazon minőségű kenyérért 42 fillért kell fizetni. A süteményárak pedig nagyjában megegyeznek az országban mindenütt. Ebből tehát elég világosan következhet az is, hogy a pékek nem jutnak «napróí-napra illegális uton tulprofithoz.» Meg kell még jegyeznünk azt is, hogy a cikkíró ur nincs tisztában az illegális szó értelmével, mert ha tisztában lenne, semmikép se merte volna cikkében használni. Ha valami illegális, akkor az ilyen felelőtlen, uszítás nívóján álló hangnem vehető annak. Egyébként azt is meg kell állapitanunk, hogy a tisztelt «sürgős operációra* vágyó ur az újságban keresi az árakat és nem a süteményárusoknál. Ebben az esetben tényleg leghelyesebb lesz, ha saját magát operáltatja meg, — hogy a jövőben ilyen súlyos tévedésbe ne essék. Csak attól félünk, hogy a t. cikkíró ur nem kap orvost, aki ezt az operációt végre is' hajtaná, mert Nyíregyházán agyspecialista tudomásunk szerint még nincs. A nyíregyházi sütőiparosok szakosztálya. II. Mélyen Tiszteli Szerkesztő Ur! Nem vagyok antialkoholista, nem akarok sem a korcsmárosok ellen agitálni, de a borivók malmára sem akarok vizet hajtani. Csupán egységet kérek a zárórák betartásában s. főként csendet az éjszakában. Panaszomat a következő tényállásra alapítom. A korcsmai >parnál 12 órakor van a zárdfra, mig a vendéglői iparban 2 órakor zárnak. Három órakor a Nagykorona csillogó termei is kiürülnek s Lengyel Nándor is megkezdi a takarítást, udvarias mosollyal kiteszi vendégeit az utcára. Azt gondolná tehát minden rendes emberi elme, hogy most már zárva van minden s a felhangolt kedélyű emberek mennek: ki-ki nyugalomba. De ép itt a hiba, hogy ellentétben azzal a zugó éji bogárral, mikor neki mennek a falnak, nem hallgatnak el, sőt ép akkor lesznek egyre hangosábbak s ekkor hangzik el a jelszó, hogy menjünk ide, vagy oda, valamelyik kültelki kis korcsmába, ahol reggelig hangos dorbézolással mulatnak s zavarják a környéken lakók éjjeli nyugalmát. És nagyon téved kedves szerkesztő ur, ha azt hiszi, hogy nem találnak nyitott