Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 173-197. szám)

1928-08-17 / 186. szám

JkíVíHYIDÉK. lOBk. — - — 1928. augusztus 17. «mmk inff linmiif 1vmmtmmrnmmiMmmMmmm&m——bwmbbbwbmmmbbwbwmmmmwb*' &gy hang ütötte meg a tülemet. Vannak, akik az én küzdelme­met, melyet — nem a városi víz­vezeték ellen, mert annak magam is lelkes hive vagyok — hanem az ellen a mohóság ellen indítot­tam, amellyel ezt ^a berendezkd­dést most, azonnal forszírozzák, — demagógiának minősitik. Hát igen, hogy ez demagógia. Nagyon el vannak már kényez­tetve a város vezető urai, a kik szinte diktátorikus hatalommal in­tézik a város ügyeit, hogy az első kis ellenzékieskedés miatt ilyen kritikában részesitik a nekik nem tetsző ellenvéleményt. A demagógia háta megett min­dig népszerüség-hajházás szokott lappangani. Egész lelki berendez­kedettségem szinte iszonyattal ide­genkedik a népszerüség-hajhászás eszközeitől s akik csak egy kissé is ismerik magánéletemet, azok legjobban tudhatják, hogy az már csaknem a zárkózottság és elvo­nultság csendes jegyében folyik és távol állok minden névnapozó és eszem-iszom társaságtól, össze­jövetelektől, amelyek pedig a leg­jobb alkalmatosságai a népszerű­ség-keresésnek. Ez a demagógia vádjának szub jektiv, egyéni cáfolata. Tárgyi cáfolata pedig az, hogy egy lapnak az élén immár 10 esztendeje folytatom a nyugodt, higgadt politizálást, amelynek zajtalan folyásába csak a trianoni szörnyűség ellen hallatott vész­kiáltásaim hoznak olykor élesebb hangokat, különben pedig már sokszor szememre vetették, hogy egyes dolgok felett, amelyek a város polgárságát sokszor igen közelről és igen súlyosan érdek­lik, nem gyakorlom ki a megkí­vántató kritikát és lapunk a di­csériádák émelygős stílusában em­lékezik meg minden eseményről, amely városunk életében előfor­dul s az olvasóközönségnek egy kis szenzációra éhes tömege már unnalmasan olvassa mindent egy­formán magasztaló cikkeinket. Hát lehet hogy ez az oka annak, hogy azok, akiket a kritika il­letne, már nagyon el vannak ké­nyeztetve és egyszerre idegesked­nek, ha valaki a jogos kritikát nekik nem tetsző vélemény kap­csán nyilvánosságra hozza. Hogyan? Hát demagógia az, ha valaki egyszer nyíltan meg me­ri mondani a véleményét?? De­magógia az, ha az örökös halle­luja közé egyszer a nem tetszés vétója csendül?? Demagógia az, ha valaki rá mer mutatni a pol­gárság teherbíró képességének ha­táraira és a városi politikának ez­zel nem számoló merészségeire?? Akik nyilvános szereplésre vál­lalkoznak, akik közjavakat intéz­nek, azoknak el kell készülve len­niök és hozzá kell szokniok a nyilvános kritikához és nem sza­bad az első ellenkezést mindjárt ilyen idegességgel fogadniok és azt demagógiának keresztelniük! Vannak itt egyéb' dolgok is, a melyek már régen forrnak a lel­kek mélyén. Ha demagógiát akarnék, könnyen találhatnék hoz­zá témát városi politikánk ber­keiben. Mert ne méltóztassanak azt gondolni, hogy az az évek óta egyhangúan zengő dicsériáda a polgárság egyetemének osztatlan és egyhangú bírálata. Hajh na­gyon sokan vannak, nem is mél­ijpztatnak képzelni, milyen sokan, akik nagyon is elégedetlenek a dolgok folyásával és semmiképen se tudnak megbarátkozni p. o. a I város fényűző gazdálkodásával, a mely nemcsak személyi vonatkozá­sokban, hanem minden téren érvé­nyesül, akik nincsenek egy véle­ményen a városfejlesztés kirakat­programmjával, amely a főútvona­lak parkírozásában, tereink, kert­jeint tündéries berendezésében nyilvánul, holott a főutak háta megett, a Potemkin-falakon tul az utcák tömegei az utolsó falura is megszégyenítő ősállapotban le­ledzenek. És nagyon sokan van­nak, akik nem értenek egyet a város telekspekulációjával, ame­lyek révén már úgyszólván min­den sarok-telek a város tulajdona, anélkül, hogy valaki tudná, hogy mit akar velük s miből fogja mindazon telkeket a város fel­építeni??? És emlitsem-e, hogy az is sokak­nak ad fejtörést és gondot, hogy miből fogunk vásárcsarnokot s egyéb jóléti intézményeket terem­teni, amikor a városnak máris két és félmillió függő adóssága van, aminek ellenében a parkírozáso­kon és néhány utcának kiburkolá­sán kívül semmire se tudunk rá­mutatni. Igaz, hogy ezek is mind igen szép dolgok és az átutazókat méltán ejtik csodálatba és jó Íz­lésünket, külső fejlődésünket mesz­sze hirdetik, ám városfejlesztési programmnak ez nagyon egyoldalú, mert vásárcsarnok, vízvezeték, csa­tornázás még ezeknél is fontosabb Idolgok s a külsőségekben kimerülő esztétikát legalább is meg kellett volna előzniök! Sokan vannak, akik szememre vetik, hogy ezeket mind mért nem mondom el a képviselőtestületben. Igazuk van. Ugy gondolom azon­ban, hogy ez a hely is eléggé megfelelő a nyilvánosság számára s azonfelül, hogy már ezt a pikan­tériát is kitaláljam: okom is van rá, hogy ne nagyon látogassam a képviselőtestület gyűléseit. Meg­vallom ugyanis, hogy az ottan fo­lyó rendet egy kissé frivol játék­nak tekintem a tagok önkormány­zati jogával. Most legutóbb is megtörtént, hogy a szakosztályéi; levették napirendről a vízvezetéki berendezéseknek a Debreceni, Vay Ádám és Rákóczi utcák burkolásá­val egyidejű lefektetését a most emiitett utcavonalakon, mert azon a véleményen voltak, hogy ad­dig, amig nincsen döntés magának a vízvezetéknek megépítése tár­gyában, addig ezeken az utcákon való berendezkedés is időelőtti. Ám a legközelebbi szakosztályi ülé­sen a tanács, anélkül, hogy n tárgysorozatba felvétetett volna, megint előrántotta a dolgot és vé­leményeztette. Valószínűleg azoknak a tagoknak a távollétében, akik az előző ülésen felszólaltak el­lene. Hát hasonló eljárást én már több izben tapasztaltam és semmi kedvem nincsen ahhoz, hogy hason­ló játékhoz adjam magamat. Ez nem alkotmányosság, ez nem ön­kormányzat, hanem diktatórium. Egyazon tárgyat kétszer, három­szor, addig-addig erőszakolni, amig végül is megunják és megszavaz­zák, az nem felel meg az önkor­mányzat elveinek. Ilyenből én nem kérek. Hát ezek mind olyan témák, amelyek régen kívánkoznának a tollam hegyére, ha demagóg vol­nék s ha demagógiára, népszerű­ségre törekednék, már régen ki is aknáztam volna a bennük rejlő ki­•.tinő anyagot. Isten őrizzen azon­ban, hogy e'vr adtassam magamat. Most is s. k ízelítőt akartam adni azoknak, akiket illet s akik az első ellenzéki szóra felszisz­szentek és tüzet kiáltottak! Csak higgadtság és semmi ide­geskedés. Ez nem demagógia, ha­nem a közvélemény jogos szava. A közvélemény sokszor hallgat, sokszor várakozik. De a hallgatás nem mindég jelent megelégedést. Ha hangos kifejezést kér, akkor pedig türelemmel illik meghallgat­ni. Amit a közönség észrevesz. Panaszos levelek, észrevételek és egyéb megszívlelendő apróságok. KÖZVESZÉLYES TALIGA­STAND A BESSENYEI-TÉREN. Az alábbi levelet kaptuk: Tekintetes Szerkesztőség! Szíveskedjék alábbi panaszunk nak a köztisztaság és közegészség érdekében helyet adni, panaszunk helytálló voltáról személyesen meg­győződni és panaszunkat igazolni, hátha igy orvoslást nyerünk. A Bessenyei-téren, szemben a „Met ró" uj filágfllmje az Apollóban 1 E L I N OR GLYH világhírű regénye filmen A FÉLTÉEENYS EG­I SZOMBATOS-VASÁRNAP Csütörtökön Szezonnyitó előadáso k Csütörtökön CORINNE GRIFF1TH a világhírű filmdiva hatalmas attrakciója A KÖNNYEK ASSZONYA Egy sorsüldözött asszony megható története. Drága liftkasom Burleszk világattrakció | Magyar Híradó | Le a kalappal Burleszk sláger Pénteken osak 1 napig csakis felnőtteknek! (LEÁNYOK VIGYÁZZATOK) Izgalmas történet a leánykereskedők üzelmeiből 8 felvonásban. RUDOLF KLEIN ROSGE a Dr. Mtbuse világhírű alakítójával a főszerepben És s kísérő műsor. Az előadásokat oszenekar kiséri. Előadások ksedett: 5, T és dórakor, kisvasutak állomásával közvetlen a gyalogjáró mellett elhúzódó taliga­stand bűzös tócsáival és az azokat megszálló és szerteröpködő legyei­vel valóságosan megfertőzi ezt a környéket. A taliga-stanü aszfalt­burkolata a lehető legrosszabb ál­lapotban van, repedések és hatal­mas gödrök Váltakoznak rajta, amelyben meggyülemiik a szenny­víz és állandó bűzös tócsákat képez. A nyári kánikulában a tócsák pá­rolgása orrfacsaró büz mellett meg­fertőzi a levegőt, a tócsák felett nemzsegő legyek pedig megszállják a taliga-standdal szemben levő hentes, vendéglő, fűszer és egyéb élelmiszerüzleteket, valamint a Bes­senyei-téri élelmiszerpiacot. A taliga-standon tudtunkkal kut, vagy öntöző cső nincs és ha napjában egy-két veder vizet vé­giglocsolnak is a standon, az sokat nem használ, mert az aszfaltburko­lat fentebb vázolt mélyedéseiben és gödreiben megállapodik a szenny­lével keveredett mosóvíz. Sokat szenvednek a gödröktől az oda hátracurukkoltatott taligáslovak is, nem egynek a lába törött már el, ahogyan a gödörbe akadt. Minderről bárki meggyőződhetik, ha egy-két percnyi időt szentel a taliga-stand megfigyelésének. Ez az állapot tűrhetetlen /olna a város­nak bármely kivüleső mellékutcá­jában is, de tűrhetetlen különösen egyik legszebb közterünkön, a Hősök szobrával ékes Bessenyei­téren. A megoldás egyszerű és olcsó: Aszfaltozzák ki újból a standot, lejtős lefolyóan és J^málisszemek­kel, továbbá öntöző®) állittassék a stand egyik végébe és kötelez­tessenek a taligások a rendes tisz­togatásra. Az épülő két uj bérpa- * lota előtt bizonyára aszfaltozni fog­ják a gyalogjárót és meg fognak jelenni az aszfaltos-ágyuk. Ezek kö­zül egy kirendelhető rolna a Bes­senyei-téri taliga-stand rendbeho­zatalára is. Panaszunk közléséért hálás kö­szönetet mondva, maradunk a te­kintetes szerkesztőségnek kiváló tisztelettel: Bessenyei-téri Lakosok. Demagógia? Irta: sasi Szabó László dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom