Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 173-197. szám)

1928-08-17 / 186. szám

JkíVíHYIDÉK. lOBk. — - — 1928. augusztus 17. «mmk inff linmiif

1vmmtmmrnmmiMmmMmmm&m——bwmbbbwbmmmbbwbwmmmmwb*' &gy hang ütötte meg a tülemet. Vannak, akik az én küzdelmemet, melyet — nem a városi vízvezeték ellen, mert annak magam is lelkes hive vagyok — hanem az ellen a mohóság ellen indítottam, amellyel ezt ^a berendezkddést most, azonnal forszírozzák, — demagógiának minősitik. Hát igen, hogy ez demagógia. Nagyon el vannak már kényeztetve a város vezető urai, a kik szinte diktátorikus hatalommal intézik a város ügyeit, hogy az első kis ellenzékieskedés miatt ilyen kritikában részesitik a nekik nem tetsző ellenvéleményt. A demagógia háta megett mindig népszerüség-hajházás szokott lappangani. Egész lelki berendezkedettségem szinte iszonyattal idegenkedik a népszerüség-hajhászás eszközeitől s akik csak egy kissé is ismerik magánéletemet, azok legjobban tudhatják, hogy az már csaknem a zárkózottság és elvonultság csendes jegyében folyik és távol állok minden névnapozó és eszem-iszom társaságtól, összejövetelektől, amelyek pedig a legjobb alkalmatosságai a népszerűség-keresésnek. Ez a demagógia vádjának szub jektiv, egyéni cáfolata. Tárgyi cáfolata pedig az, hogy egy lapnak az élén immár 10 esztendeje folytatom a nyugodt, higgadt politizálást, amelynek zajtalan folyásába csak a trianoni szörnyűség ellen hallatott vészkiáltásaim hoznak olykor élesebb hangokat, különben pedig már sokszor szememre vetették, hogy egyes dolgok felett, amelyek a város polgárságát sokszor igen közelről és igen súlyosan érdeklik, nem gyakorlom ki a megkívántató kritikát és lapunk a dicsériádák émelygős stílusában emlékezik meg minden eseményről, amely városunk életében előfordul s az olvasóközönségnek egy kis szenzációra éhes tömege már unnalmasan olvassa mindent egyformán magasztaló cikkeinket. Hát lehet hogy ez az oka annak, hogy azok, akiket a kritika illetne, már nagyon el vannak kényeztetve és egyszerre idegeskednek, ha valaki a jogos kritikát nekik nem tetsző vélemény kapcsán nyilvánosságra hozza. Hogyan? Hát demagógia az, ha valaki egyszer nyíltan meg meri mondani a véleményét?? Demagógia az, ha az örökös halleluja közé egyszer a nem tetszés vétója csendül?? Demagógia az, ha valaki rá mer mutatni a polgárság teherbíró képességének határaira és a városi politikának ezzel nem számoló merészségeire?? Akik nyilvános szereplésre vállalkoznak, akik közjavakat intéznek, azoknak el kell készülve lenniök és hozzá kell szokniok a nyilvános kritikához és nem szabad az első ellenkezést mindjárt ilyen idegességgel fogadniok és azt demagógiának keresztelniük! Vannak itt egyéb' dolgok is, a melyek már régen forrnak a lelkek mélyén. Ha demagógiát akarnék, könnyen találhatnék hozzá témát városi politikánk berkeiben. Mert ne méltóztassanak azt gondolni, hogy az az évek óta egyhangúan zengő dicsériáda a polgárság egyetemének osztatlan és egyhangú bírálata. Hajh nagyon sokan vannak, nem is mélijpztatnak képzelni, milyen sokan, akik nagyon is elégedetlenek a dolgok folyásával és semmiképen se tudnak megbarátkozni p. o. a I város fényűző gazdálkodásával, a mely nemcsak személyi vonatkozásokban, hanem minden téren érvényesül, akik nincsenek egy véleményen a városfejlesztés kirakatprogrammjával, amely a főútvonalak parkírozásában, tereink, kertjeint tündéries berendezésében nyilvánul, holott a főutak háta megett, a Potemkin-falakon tul az utcák tömegei az utolsó falura is megszégyenítő ősállapotban leledzenek. És nagyon sokan vannak, akik nem értenek egyet a város telekspekulációjával, amelyek révén már úgyszólván minden sarok-telek a város tulajdona, anélkül, hogy valaki tudná, hogy mit akar velük s miből fogja mindazon telkeket a város felépíteni??? És emlitsem-e, hogy az is sokaknak ad fejtörést és gondot, hogy miből fogunk vásárcsarnokot s egyéb jóléti intézményeket teremteni, amikor a városnak máris két és félmillió függő adóssága van, aminek ellenében a parkírozásokon és néhány utcának kiburkolásán kívül semmire se tudunk rámutatni. Igaz, hogy ezek is mind igen szép dolgok és az átutazókat méltán ejtik csodálatba és jó Ízlésünket, külső fejlődésünket meszsze hirdetik, ám városfejlesztési programmnak ez nagyon egyoldalú, mert vásárcsarnok, vízvezeték, csatornázás még ezeknél is fontosabb Idolgok s a külsőségekben kimerülő esztétikát legalább is meg kellett volna előzniök! Sokan vannak, akik szememre vetik, hogy ezeket mind mért nem mondom el a képviselőtestületben. Igazuk van. Ugy gondolom azonban, hogy ez a hely is eléggé megfelelő a nyilvánosság számára s azonfelül, hogy már ezt a pikantériát is kitaláljam: okom is van rá, hogy ne nagyon látogassam a képviselőtestület gyűléseit. Megvallom ugyanis, hogy az ottan folyó rendet egy kissé frivol játéknak tekintem a tagok önkormányzati jogával. Most legutóbb is megtörtént, hogy a szakosztályéi; levették napirendről a vízvezetéki berendezéseknek a Debreceni, Vay Ádám és Rákóczi utcák burkolásával egyidejű lefektetését a most emiitett utcavonalakon, mert azon a véleményen voltak, hogy addig, amig nincsen döntés magának a vízvezetéknek megépítése tárgyában, addig ezeken az utcákon való berendezkedés is időelőtti. Ám a legközelebbi szakosztályi ülésen a tanács, anélkül, hogy n tárgysorozatba felvétetett volna, megint előrántotta a dolgot és véleményeztette. Valószínűleg azoknak a tagoknak a távollétében, akik az előző ülésen felszólaltak ellene. Hát hasonló eljárást én már több izben tapasztaltam és semmi kedvem nincsen ahhoz, hogy hasonló játékhoz adjam magamat. Ez nem alkotmányosság, ez nem önkormányzat, hanem diktatórium. Egyazon tárgyat kétszer, háromszor, addig-addig erőszakolni, amig végül is megunják és megszavazzák, az nem felel meg az önkormányzat elveinek. Ilyenből én nem kérek. Hát ezek mind olyan témák, amelyek régen kívánkoznának a tollam hegyére, ha demagóg volnék s ha demagógiára, népszerűségre törekednék, már régen ki is aknáztam volna a bennük rejlő ki•.tinő anyagot. Isten őrizzen azonban, hogy e'vr adtassam magamat. Most is s. k ízelítőt akartam adni azoknak, akiket illet s akik az első ellenzéki szóra felsziszszentek és tüzet kiáltottak! Csak higgadtság és semmi idegeskedés. Ez nem demagógia, hanem a közvélemény jogos szava. A közvélemény sokszor hallgat, sokszor várakozik. De a hallgatás nem mindég jelent megelégedést. Ha hangos kifejezést kér, akkor pedig türelemmel illik meghallgatni. Amit a közönség észrevesz. Panaszos levelek, észrevételek és egyéb megszívlelendő apróságok. KÖZVESZÉLYES TALIGASTAND A BESSENYEI-TÉREN. Az alábbi levelet kaptuk: Tekintetes Szerkesztőség! Szíveskedjék alábbi panaszunk nak a köztisztaság és közegészség érdekében helyet adni, panaszunk helytálló voltáról személyesen meggyőződni és panaszunkat igazolni, hátha igy orvoslást nyerünk. A Bessenyei-téren, szemben a „Met

ró" uj filágfllmje az Apollóban 1 E L I N OR GLYH világhírű regénye filmen A FÉLTÉEENYS

EGI SZOMBATOS-VASÁRNAP Csütörtökön Szezonnyitó előadáso

k Csütörtökön CORINNE GRIFF1TH a világhírű filmdiva hatalmas attrakciója A KÖNNYEK ASSZONYA Egy sorsüldözött asszony megható története. Drága liftkasom Burleszk világattrakció | Magyar Híradó | Le a kalappal Burleszk sláger Pénteken osak 1 napig csakis felnőtteknek! (LEÁNYOK VIGYÁZZATOK) Izgalmas történet a leánykereskedők üzelmeiből 8 felvonásban. RUDOLF KLEIN ROSGE a Dr. Mtbuse világhírű alakítójával a főszerepben És s kísérő műsor. Az előadásokat oszenekar kiséri. Előadások ksedett: 5, T és dórakor, kisvasutak állomásával közvetlen a gyalogjáró mellett elhúzódó taligastand bűzös tócsáival és az azokat megszálló és szerteröpködő legyeivel valóságosan megfertőzi ezt a környéket. A taliga-stanü aszfaltburkolata a lehető legrosszabb állapotban van, repedések és hatalmas gödrök Váltakoznak rajta, amelyben meggyülemiik a szennyvíz és állandó bűzös tócsákat képez. A nyári kánikulában a tócsák párolgása orrfacsaró büz mellett megfertőzi a levegőt, a tócsák felett nemzsegő legyek pedig megszállják a taliga-standdal szemben levő hentes, vendéglő, fűszer és egyéb élelmiszerüzleteket, valamint a Bessenyei-téri élelmiszerpiacot. A taliga-standon tudtunkkal kut, vagy öntöző cső nincs és ha napjában egy-két veder vizet végiglocsolnak is a standon, az sokat nem használ, mert az aszfaltburkolat fentebb vázolt mélyedéseiben és gödreiben megállapodik a szennylével keveredett mosóvíz. Sokat szenvednek a gödröktől az oda hátracurukkoltatott taligáslovak is, nem egynek a lába törött már el, ahogyan a gödörbe akadt. Minderről bárki meggyőződhetik, ha egy-két percnyi időt szentel a taliga-stand megfigyelésének. Ez az állapot tűrhetetlen /olna a városnak bármely kivüleső mellékutcájában is, de tűrhetetlen különösen egyik legszebb közterünkön, a Hősök szobrával ékes Bessenyeitéren. A megoldás egyszerű és olcsó: Aszfaltozzák ki újból a standot, lejtős lefolyóan és J^málisszemekkel, továbbá öntöző®) állittassék a stand egyik végébe és köteleztessenek a taligások a rendes tisztogatásra. Az épülő két uj bérpa- * lota előtt bizonyára aszfaltozni fogják a gyalogjárót és meg fognak jelenni az aszfaltos-ágyuk. Ezek közül egy kirendelhető rolna a Bessenyei-téri taliga-stand rendbehozatalára is. Panaszunk közléséért hálás köszönetet mondva, maradunk a tekintetes szerkesztőségnek kiváló tisztelettel: Bessenyei-téri Lakosok. Demagógia? Irta: sasi Szabó László dr.