Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 173-197. szám)

1928-08-01 / 173. szám

1928, augusztus i. á vidéki sajtó és a decentralizáció. Irta : Várallyay Jenő. Mi a sajtó feladata ma? A sajtó legfontosabb szerepe az, hogy bi­zonyos etikai magaslatról megbí­rálja a napi eseményeket, hogy az ártalmak fellépését jelezze, hogy a sérelmek orvoslását siettesse, hogy a társadalom ellenes merény­letekről számot adjon, hogy a po­litikai élet kinövéseit megnyirbálja, no és a hírszolgálat. Mindezek tudatában ki meri kétségbevonni a sajtó nagy jelen­tőségét ? — Jó, jó, — dörmög" rá bozon­tos bajuszu szkeptikus urambá­tyám. A pesti sajtó igen. De vidé­ken nincs rá szükség. A vidéki lap legkomolyabb közleményei az árverési és egyéb hirdetmények. Eh, szóra sem érdemes... — Ki hibája és szégyene, ha igy van, kedves uram bátyám r Hiszen Ön a vidéki, nem én. Igenis szükség van a heíyi saj­tóra. S ha annak nagy hibái és fogyatékosságai vannak, nem tehet róla. Sőt... A tükör híven veti visz­sza a környezet képét. Minden ellenvetés és akadékos­kodás hiábavaló ezen a téren. Kü­lönösen ma, a repülőgép és rádió korában. Megszűnt a kis város izoláltsága: Es bár gazdasági vo­natkozásban majd csak nagysokára lesz érezhető ennek jótékony ha­tása szellemi téren, korlátlan lehe­tőség nyilik a kisvárosi polgár Csak ki kell termeim a szellemi ja­vakat. Vagy ha a talajban egy kis hiba van, fel kell javítani a talajt. A beteges passzivitás a megválto­zott körülmények mellett csak sor­vadásra vezethet és teljes szub­ordinációra. Hiszen annyit halljuk szidni a bűnös Budapestet és a nagyváros mételyező szellemét. Itt az idő, most, vagy soha! Útját kell állni minden káros behatás­Ez persze szükségszerűvé teszi a helyi specifikus kultura kifej­lesztését és intézményes biztosítá­sát. Nem olyan nehéz. Hiszen a vallás, a tudomány és a művészet csarnoka meg van és megfelelő papjai is vannak. Csak a sajtó gyenge anyagiakban és a nyilvános könyvtár, ami nincs... Ha az anya­gi tőke nem kockáztat, azt némileg értem, mert hisz lényegéhez tar­tozik a célszerűségi szempont min­denkori figyelemben tartása és ha nem lát szükségletet szellemi téren, nem vállalkozhat annak fedezésére. Éppen ezért a fentemiitett talaj javítási munkálatok elvégzésére a sajtó van hivatva. A helyi társa­dalommal karöltve rövid idő alhtt óriási eredménvt érhet el. Ám ha minduntalan szemben találja ma­gát a társadalommal, ha lépéseket akar tenni, kénytelen visszahúzódni gyenge csigaházába. Sajnos, vidéken egyebet se hall az ember, mint a vidék csepülését. Az újság? Még avas szalonnát se jó belepakolni, a színház az egye­nesen szörnyű, a kulturesték meg kriminálisak. És ha az ember mindebből arra következtet, hogy azok is kriminálisak lehetnek, akik ezt előidézik és tűrik ? Szellemileg és anyagilag egy­aránt erős sajtót csak a sajtó tá­mogatásával lehet teremteni. A de­centralizáció már világszerte meg­indult. Egyes országok és városok máris érzik üdvös hatását. Jaj an­nak, aki a fejlődés útjába áll. A történelem megmutatta, hogy a kulturát merő civilizációvá profa­nizáló mammut városok hová viszik az emberiséget. Az egészséges de­centralizációban kell látnunk a szebb jövő biztositékát, amikor is a városok életében a kölcsönösség, az egymásra utaltság lép a másra­utaltság és függőviszony helyébe. Ebből a folyamatból fog szervesen kinőni az uj világ. De ennek fej­tegetésére nincs itt hely. Nemzeti szempontból is döntő jelentőségű a periférián lévő városok szellemi és anyagi gazdagodása, mert aki ismeri a földrajzi gravitációs tör­vényt, az tudja, hogy a városok erősödésével egyenesarányban nö­vekedik azok radikális vonzó ereje. Ennél nem kell jobb irredenta. Már most ami a sajtó dolgait köz­vetlenül illeti, három nagy kifogást hallottam. Nincs pénz, nincs meg­felelő szellemi erő, nincs szükség­let. Az első kifogás helyesebb meg­fogalmazásban igy hangzik: Kulturára nem adok egy vasat sem. A második: a szellemi erők gyengeségének beismerése éppen szellemi emelkedésünkre mutat. — Hogy szükséglet nincs, ez gyilkos szatíra. Ha nincs, meg kell terem­teni. Az ősembernek talán szük­sége volt rádióra? Épp ebben rej­lik az emberi öncélúság ma­gasztossága, az emberi méltóság eszményi fensége, hogy az ember képes szükségleteket is teremteni... Pénz van elég Nyíregyházán és Szabolcsban, szellemi erő is van. Csak erőfeszítést nem nagyon lát az ember és ütemes szellemi vér keringést. Ezért kell a sajtót foko­zott mértékben támogatni. Es lehetővé tenni, hogy minden állandó és időszakos munkását jói megfizesse. A Nyirvidék pl., mely igy is elsőrendű helyet foglal ei a vidéki lapok között, kitűnő erők­kei rendelkezik. Csak tessék el­képzelni, hogy a pesti lapokat száznál több ember csinálja, ezt kell tekintetbe venni és mindjárt nem leszünk olyan fennhéjázóak. És a Nyirvidék megett ott áll egy csomó író ember, akik közül kettő épp a napokban tünt fel a Napkelet pályázatán, döntő si­kert aratva. Ezek mind arra vár­nak, hogy erőiket, megfelelő ellen­érték fejében kifejthessék, vagy ha nem, megy tovább a végtelen ka­raván... S a tehetségeket mind felszippantja Budapest. És ami a < legfájdalmasabb, sokakat meg is * öl a szokatlan légkör és az idegen * talaj! A lakasfelszabaditás kérdése és a vízvezeték. A vízvezeték és a csatornázás költségei még a lakások fel nem szaba­dítása esetén is jelentékenyen fokozzák az amúgy is túlmagas lakbéreket. A «Nyirvidék» a mult héten részletesen ismertette azokat a tár­gyalásokat, amelyeket a lakásügyek vezetőjének jelenlétében a minisz­térium kiküldötte előtt folytattak le, hogy eldöntsék: elérkezett-e az 1917. év óta lekötött lakások fel­szabadításának az ideje ? Egy fontos körülmény már a teljes felszabadításra mutat. A nyíregyházi lakásviszonyokat fel­táró statisztikai adatok is azt igazolják, hogy itt lakásínség nincs. Ez a bérlők részéről sem lett ki­fogás tárgyává téve és felszólalása­ikban kivétel nélkül csupán azt hangoztatták, hogy a békebeli lak­béreknek megfelelő lakbéreket is alig képesek fizetni, a felszabadítás bekövetkeztével előálló magasabb lakbéreket pedig a bérlők tul­nyofrió fiagy részére egyszerűen el­viselhetetlennek tartják és a mai nehéz gazdasági viszonyok, meg­élhetési gondok, valóságos ke­nyérharcok miatt képtelenek lesz­nek megfizetni. A háztulajdonosok viszont rámu­tattak arra, hogy nekik sem rózsás a helyzetük, őket is eléggé sújtja a sivár gazdasági helyzet, a magas házadó és egyéb közterhek, s ne­héz gondot okoz, honnan teremtsék elő a hosszú éveken majdnem in­gyen használt és leromlott házuk rendbehozásának nagy költségeit és a mai drága anyag és munkabér mellett. Az ütköző pontként jelentkező lakbér kérdésben is meg lesz a kö­zeledés bérlő és háztulajdonos kö­zött. Erre figyelemmel a háztulaj­donosok — a körülményeket tár­gyilagosan szemlélve — ugy lát­ják, hogy a bérlők részéről vitatott érvek nem lehetnek gátló akadá­59 perc műremek 55 perc bravúr 0 TH ELLŐ Shakespeare örökbecsű regényében: Emil Jannings, Putty Lia, Lenkeffy Ica. Jimmie a bravúros fiu Richárd Talmadge kalandos filmjében. Szerdán és csütörtökön az Apollóban. Kedden, csak 1 napig! 6 és 9 órai kezdettel: SCHNITZLER ARTHUR „Liebelei" cimü színdarabja: Szerelmeskedés GOETHE remeke: A két világfilm 20 felvonásban egyszerre. FAUST Szerdán CaijtörtöÉsön EMIL JANNINS és PUTTY LYA együttes szereplésével: Shakespeare örökbecsű remekmüve. TOM TAYLOR szenzációs bravurfümje: A kalandos milliomos! A kát attrakció 16 felvonásban. Előadások szerdán és csütörtökön 5, 7 és 9 órakor. lyai a lakások felszabadításának. A lakások kötöttségének i 2-ik évé­ben már el kell érkezni a teljes felszabadításhoz. A kormányhatalom intézkedései az utóbbi évek során a konszoli­dáció útját egyengetik. Miért ép­pen a városi lakásügy legyen k> vétel? Miért álljon továbbra is fenn a tarthatatlan helyzet szülte gyűlölködés, mely elviselhetetlenné tette az egy fedél alatt való lak­hatást tulajdonos és bérlő között? Miért kerüljön utolsó sorba a békés otthont nyújtó lakás, ahon­nan helyzetet uraló lakó és tehe­tetlen házigazda között' mély gyö­keret eresztett gyűlölködés csirái még ezután sem lennének az arra hivatott hatóság által kipusztítva? Csak a lakások teljes és végle­ges felszabadulása lógja a lakás elhelyezkedhetés terén a megfelelő kiegyenlítődést mindkét fél remél­hető megelégedésére meghozni. A háztulajdonosok legnagyobb részének nem is a magas lakbér a hő vágya, hanem az, hogy tűrhe­tetlen viselkedést tanusitó lakójá­tól végre valahára megszabadul­hasson és megszűnjön az az álla­pot, hogy bérfizetés nélkül lak­hassanak. Hogy felszabaduljanak a még lekötött lakások mielőbb, a bér­lőknek is egész tábora várva vár­ja, mert maguk is tűrhetetlennek tartják a hadilábon álló házigaz­dával való egy fedél alatt való lakást. Tehát hadd szűnjön meg a la­kások kötöttsége, és jöjjön már a régóta várt költözködés ideje, mikor is mindenkinek alkalma lesz majd keresetének megfelelő lakás­hoz jutni. Ha sokaknál ez az igé­nyek némi lefokozásával fog járnm ezáltal csak a nyomasztó gazda­sági helyzet szülte megfelelő ki­egyenlítődés kényszerelve fog egye­lőre érvényesülni. Mert ' hiszen miben és hol nem redukáltunk a háború kezdete óta? A mai nemze­dék már majdnem végsőkig lefo­kozta igényét és ez mind Trianon szomorú következménye. Én tehát ugy látom, hogy Nyír­egyházán a lakásfelszabaditás is elérkezett, mert részben az ele­gendő lakástermelés a szükségletet kielégíti, részben pedig az igények lefokozása mellett a város minden rendű és rangú lakosa elhelyez,­kedhetést találhat. A tárgyilagos adatok feltárása mellett s különö,­sen azért, mert még ez év folyamán több száz lakás fog rendelkezésre állani, az arra hivatott magas Fó­rum nem zárkózhatik el városunkra nézve a lekötött lakások felsza­badítása elől. Még egy kérdést akarok itt fel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom