Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 173-197. szám)
1928-08-01 / 173. szám
1928, augusztus i. á vidéki sajtó és a decentralizáció. Irta : Várallyay Jenő. Mi a sajtó feladata ma? A sajtó legfontosabb szerepe az, hogy bizonyos etikai magaslatról megbírálja a napi eseményeket, hogy az ártalmak fellépését jelezze, hogy a sérelmek orvoslását siettesse, hogy a társadalom ellenes merényletekről számot adjon, hogy a politikai élet kinövéseit megnyirbálja, no és a hírszolgálat. Mindezek tudatában ki meri kétségbevonni a sajtó nagy jelentőségét ? — Jó, jó, — dörmög" rá bozontos bajuszu szkeptikus urambátyám. A pesti sajtó igen. De vidéken nincs rá szükség. A vidéki lap legkomolyabb közleményei az árverési és egyéb hirdetmények. Eh, szóra sem érdemes... — Ki hibája és szégyene, ha igy van, kedves uram bátyám r Hiszen Ön a vidéki, nem én. Igenis szükség van a heíyi sajtóra. S ha annak nagy hibái és fogyatékosságai vannak, nem tehet róla. Sőt... A tükör híven veti viszsza a környezet képét. Minden ellenvetés és akadékoskodás hiábavaló ezen a téren. Különösen ma, a repülőgép és rádió korában. Megszűnt a kis város izoláltsága: Es bár gazdasági vonatkozásban majd csak nagysokára lesz érezhető ennek jótékony hatása szellemi téren, korlátlan lehetőség nyilik a kisvárosi polgár Csak ki kell termeim a szellemi javakat. Vagy ha a talajban egy kis hiba van, fel kell javítani a talajt. A beteges passzivitás a megváltozott körülmények mellett csak sorvadásra vezethet és teljes szubordinációra. Hiszen annyit halljuk szidni a bűnös Budapestet és a nagyváros mételyező szellemét. Itt az idő, most, vagy soha! Útját kell állni minden káros behatásEz persze szükségszerűvé teszi a helyi specifikus kultura kifejlesztését és intézményes biztosítását. Nem olyan nehéz. Hiszen a vallás, a tudomány és a művészet csarnoka meg van és megfelelő papjai is vannak. Csak a sajtó gyenge anyagiakban és a nyilvános könyvtár, ami nincs... Ha az anyagi tőke nem kockáztat, azt némileg értem, mert hisz lényegéhez tartozik a célszerűségi szempont mindenkori figyelemben tartása és ha nem lát szükségletet szellemi téren, nem vállalkozhat annak fedezésére. Éppen ezért a fentemiitett talaj javítási munkálatok elvégzésére a sajtó van hivatva. A helyi társadalommal karöltve rövid idő alhtt óriási eredménvt érhet el. Ám ha minduntalan szemben találja magát a társadalommal, ha lépéseket akar tenni, kénytelen visszahúzódni gyenge csigaházába. Sajnos, vidéken egyebet se hall az ember, mint a vidék csepülését. Az újság? Még avas szalonnát se jó belepakolni, a színház az egyenesen szörnyű, a kulturesték meg kriminálisak. És ha az ember mindebből arra következtet, hogy azok is kriminálisak lehetnek, akik ezt előidézik és tűrik ? Szellemileg és anyagilag egyaránt erős sajtót csak a sajtó támogatásával lehet teremteni. A decentralizáció már világszerte megindult. Egyes országok és városok máris érzik üdvös hatását. Jaj annak, aki a fejlődés útjába áll. A történelem megmutatta, hogy a kulturát merő civilizációvá profanizáló mammut városok hová viszik az emberiséget. Az egészséges decentralizációban kell látnunk a szebb jövő biztositékát, amikor is a városok életében a kölcsönösség, az egymásra utaltság lép a másrautaltság és függőviszony helyébe. Ebből a folyamatból fog szervesen kinőni az uj világ. De ennek fejtegetésére nincs itt hely. Nemzeti szempontból is döntő jelentőségű a periférián lévő városok szellemi és anyagi gazdagodása, mert aki ismeri a földrajzi gravitációs törvényt, az tudja, hogy a városok erősödésével egyenesarányban növekedik azok radikális vonzó ereje. Ennél nem kell jobb irredenta. Már most ami a sajtó dolgait közvetlenül illeti, három nagy kifogást hallottam. Nincs pénz, nincs megfelelő szellemi erő, nincs szükséglet. Az első kifogás helyesebb megfogalmazásban igy hangzik: Kulturára nem adok egy vasat sem. A második: a szellemi erők gyengeségének beismerése éppen szellemi emelkedésünkre mutat. — Hogy szükséglet nincs, ez gyilkos szatíra. Ha nincs, meg kell teremteni. Az ősembernek talán szüksége volt rádióra? Épp ebben rejlik az emberi öncélúság magasztossága, az emberi méltóság eszményi fensége, hogy az ember képes szükségleteket is teremteni... Pénz van elég Nyíregyházán és Szabolcsban, szellemi erő is van. Csak erőfeszítést nem nagyon lát az ember és ütemes szellemi vér keringést. Ezért kell a sajtót fokozott mértékben támogatni. Es lehetővé tenni, hogy minden állandó és időszakos munkását jói megfizesse. A Nyirvidék pl., mely igy is elsőrendű helyet foglal ei a vidéki lapok között, kitűnő erőkkei rendelkezik. Csak tessék elképzelni, hogy a pesti lapokat száznál több ember csinálja, ezt kell tekintetbe venni és mindjárt nem leszünk olyan fennhéjázóak. És a Nyirvidék megett ott áll egy csomó író ember, akik közül kettő épp a napokban tünt fel a Napkelet pályázatán, döntő sikert aratva. Ezek mind arra várnak, hogy erőiket, megfelelő ellenérték fejében kifejthessék, vagy ha nem, megy tovább a végtelen karaván... S a tehetségeket mind felszippantja Budapest. És ami a < legfájdalmasabb, sokakat meg is * öl a szokatlan légkör és az idegen * talaj! A lakasfelszabaditás kérdése és a vízvezeték. A vízvezeték és a csatornázás költségei még a lakások fel nem szabadítása esetén is jelentékenyen fokozzák az amúgy is túlmagas lakbéreket. A «Nyirvidék» a mult héten részletesen ismertette azokat a tárgyalásokat, amelyeket a lakásügyek vezetőjének jelenlétében a minisztérium kiküldötte előtt folytattak le, hogy eldöntsék: elérkezett-e az 1917. év óta lekötött lakások felszabadításának az ideje ? Egy fontos körülmény már a teljes felszabadításra mutat. A nyíregyházi lakásviszonyokat feltáró statisztikai adatok is azt igazolják, hogy itt lakásínség nincs. Ez a bérlők részéről sem lett kifogás tárgyává téve és felszólalásaikban kivétel nélkül csupán azt hangoztatták, hogy a békebeli lakbéreknek megfelelő lakbéreket is alig képesek fizetni, a felszabadítás bekövetkeztével előálló magasabb lakbéreket pedig a bérlők tulnyofrió fiagy részére egyszerűen elviselhetetlennek tartják és a mai nehéz gazdasági viszonyok, megélhetési gondok, valóságos kenyérharcok miatt képtelenek lesznek megfizetni. A háztulajdonosok viszont rámutattak arra, hogy nekik sem rózsás a helyzetük, őket is eléggé sújtja a sivár gazdasági helyzet, a magas házadó és egyéb közterhek, s nehéz gondot okoz, honnan teremtsék elő a hosszú éveken majdnem ingyen használt és leromlott házuk rendbehozásának nagy költségeit és a mai drága anyag és munkabér mellett. Az ütköző pontként jelentkező lakbér kérdésben is meg lesz a közeledés bérlő és háztulajdonos között. Erre figyelemmel a háztulajdonosok — a körülményeket tárgyilagosan szemlélve — ugy látják, hogy a bérlők részéről vitatott érvek nem lehetnek gátló akadá59 perc műremek 55 perc bravúr 0 TH ELLŐ Shakespeare örökbecsű regényében: Emil Jannings, Putty Lia, Lenkeffy Ica. Jimmie a bravúros fiu Richárd Talmadge kalandos filmjében. Szerdán és csütörtökön az Apollóban. Kedden, csak 1 napig! 6 és 9 órai kezdettel: SCHNITZLER ARTHUR „Liebelei" cimü színdarabja: Szerelmeskedés GOETHE remeke: A két világfilm 20 felvonásban egyszerre. FAUST Szerdán CaijtörtöÉsön EMIL JANNINS és PUTTY LYA együttes szereplésével: Shakespeare örökbecsű remekmüve. TOM TAYLOR szenzációs bravurfümje: A kalandos milliomos! A kát attrakció 16 felvonásban. Előadások szerdán és csütörtökön 5, 7 és 9 órakor. lyai a lakások felszabadításának. A lakások kötöttségének i 2-ik évében már el kell érkezni a teljes felszabadításhoz. A kormányhatalom intézkedései az utóbbi évek során a konszolidáció útját egyengetik. Miért éppen a városi lakásügy legyen k> vétel? Miért álljon továbbra is fenn a tarthatatlan helyzet szülte gyűlölködés, mely elviselhetetlenné tette az egy fedél alatt való lakhatást tulajdonos és bérlő között? Miért kerüljön utolsó sorba a békés otthont nyújtó lakás, ahonnan helyzetet uraló lakó és tehetetlen házigazda között' mély gyökeret eresztett gyűlölködés csirái még ezután sem lennének az arra hivatott hatóság által kipusztítva? Csak a lakások teljes és végleges felszabadulása lógja a lakás elhelyezkedhetés terén a megfelelő kiegyenlítődést mindkét fél remélhető megelégedésére meghozni. A háztulajdonosok legnagyobb részének nem is a magas lakbér a hő vágya, hanem az, hogy tűrhetetlen viselkedést tanusitó lakójától végre valahára megszabadulhasson és megszűnjön az az állapot, hogy bérfizetés nélkül lakhassanak. Hogy felszabaduljanak a még lekötött lakások mielőbb, a bérlőknek is egész tábora várva várja, mert maguk is tűrhetetlennek tartják a hadilábon álló házigazdával való egy fedél alatt való lakást. Tehát hadd szűnjön meg a lakások kötöttsége, és jöjjön már a régóta várt költözködés ideje, mikor is mindenkinek alkalma lesz majd keresetének megfelelő lakáshoz jutni. Ha sokaknál ez az igények némi lefokozásával fog járnm ezáltal csak a nyomasztó gazdasági helyzet szülte megfelelő kiegyenlítődés kényszerelve fog egyelőre érvényesülni. Mert ' hiszen miben és hol nem redukáltunk a háború kezdete óta? A mai nemzedék már majdnem végsőkig lefokozta igényét és ez mind Trianon szomorú következménye. Én tehát ugy látom, hogy Nyíregyházán a lakásfelszabaditás is elérkezett, mert részben az elegendő lakástermelés a szükségletet kielégíti, részben pedig az igények lefokozása mellett a város minden rendű és rangú lakosa elhelyez,kedhetést találhat. A tárgyilagos adatok feltárása mellett s különö,sen azért, mert még ez év folyamán több száz lakás fog rendelkezésre állani, az arra hivatott magas Fórum nem zárkózhatik el városunkra nézve a lekötött lakások felszabadítása elől. Még egy kérdést akarok itt fel-