Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-31 / 172. szám

1928. julius 31. JSíVíhyidíx, r Egy 16 éves leány felakasztotta magát. Fehérgyarmatról jelentik: Fehér Piroska 16 éves méhtelek, fiatal leány felakasztotta magát, mert elkeserítették a család, viszályok. A leány meghalt. A temetési engedélyt a hatóságok megadták. (*) Elegáns levélpapír kapható az Ujságboitban. Özv. Lukács Lőrincné és Fia szállítók. Nyíregyháza, Szarvas ucea 71. Telefon: 119, Elvállalunk teherautóval, butor>zállitó kocsikkal és társzekerekkel minden fuvarozsáit, költöztetést ngy helyben, mint rdéken a legntányosabb árban. 675P-2 Feltörték az ujfehértói Hangya boltját. Ujfehértóról jelentik: Az ujfehértói Hangya-bolt feltörése ügyében megindított nyomozás eddig nem vezetett eredményre. A Hangya-boltot még a mult hónapban törték fei egy éjszaka. A betörök felszakították a bolt rozoga ajtaját, amelyet nem tudott megvédeni a ráerősített vaspánt sem. Az üzletet alaposan megdézsmálták. Elvitték a pénztár tartalmát és a különböző árucikkek ellopásával mintegy 400 pengő kárt okoztak. , Összecsomagoltak minden enni és inni valót, amit csak tudtak és különös gondjuk volt arra, hogy minden cigaretta és szivarféléből jócskán vigyenek magukkal. A nyomozás ma is erélyesen folyik. Riport a falunkból. A baronessz leventéi. — Ünnep a falcban. — Előkelő vendégek. Zászlóavatás. Nagydobos, julius 22. Tudom, hogy a kedves Szerkesztő Urak ilyenkor, a nyári nagy melegben, az úgynevezett ugorkaszezonban kétszeresen szívesen veszik a riportot, — nem mondom ugyan, hogy máskor kevésbbé szivesen veszik, — mert a riport elevenséget jelent, mozgást, eseményt, melyből aztán az olvasók szemei kiélik, ami érdekes van benne. Itt falun nem sok esemény adódik. Érik a buza: lekaszálják, sőt kicsépelik annak rendje és módja szerint, örülnek az eredményes munkának. Most meg sírnak, hogy nagy a szárazság, de az Istne nem hagyja igy sem elveszni az ő népeit. Ebben aztán megnyugszanak .a kedélyek és tovább folyik a munka. Közben mohón nézzük a tenyérnyi fellegeket az égen, vájjon nem öntözi-e meg egy kis áldott eső szerelmes drága anyánk szomjúhozó barázdáit, a földet. Öröm és kedves élmény mégis jut néha nekünk is. Szeretném megmutatni, hogy lássák azok is, akik személyesen nem láthatták a Baronessz leventéit! Pöttömnyi leányok. Mégis: megszervezett diszes kis levente-csapat. A szőke fejecskék — érdekes, hogy majdnem valamennyi szőke —_ komolyan, vigyázz állásba merevedve lesik parancsnokuk vezényszavát. A parancsnok: Báró Perényi Katalin, kinek minden mozdulata feltárja ártatlan lelke szépségeit. Az alig tizenöt éves bárónő szervező munkát vállalt, kis falusi lányokból erős, öntudatos honleányokat nevelni: ez a célja a kis levente-csapattal. A Bárónőé volt az ötlet és a kivitel igazán fáradságos munkája. Meglepően komoly és érdekes vállalkozás egy fiatal leány életében. Más hasonló fiatal leány ilyenkor gazdag fürdőhelyeken üdül, fényes öltözékek, változatos szórakozások kötik le, vagy talán szeszélyeskedik, talán ábrándozik s egyébként igyekszik egyéni élményeket teremteni magának. Katalija bárónő ehelyett: tanul, sportol s dus lelki élményeket szerez magának, értékeset, fölemelőt: hon leányokat nevel! Zsebpénzét arra költi, hogy szép formaruhát csináltat a kis lányoknak. Hogy aztán ez az egész milyen nagyon komoly dolog, arról elismeréssel győződtek meg az illetékes hivatalos körök, mikor mindenkinek látni kellett, hogy itt nem egyszerű játék folyt, hanem érdemes, komoly munka! Katalin bárónő kis levente csapatával tornaünnepélyt rendezett, melyen a meghívott előkelőségeken kivül megjelent mondhatnám: az egész falu. Leng a kellemes nyári szellőben a szép hímzett zászló, felavatásra vár. Báró Perényi Péter szőlőjében kezdődik a szép ünnepség. Mindenki várakozó ' és örömös arcú.... Legelőször is a zászlóanyát, Báró Perényi Péternét kell említeni, azután a szép jelmondatok elhangzanak s mindenki beveri a zászló szögeket, aki részt kér a kis zászló életéből. Dr. Uhl Károly esperes plébános szép beszédet mond és utána megszólal a cigányzene, — melynek ütemeire felvonul a kis csapat. Elől Perényi Katalin bárónő, utána a kis zászlótartó s ugy a kb. negyven tagból álló levente-csapat. Csupa 7—12 éves leány! Annál meglepőbb a sikerült tornajátékok sokfélesége s a gyermekek öntudatossága, ügyessége. A ritmikus gyakorlatokat cigányzene taktusára végzik. Szépen és szabályosan megy a szabadgyakorlatok egész sora, azután botgyakorlat következik s szép támadóállásokat- mutatnak be fakardokkal. Játék, stafétafutás is van még, csupa kedves és szórakoztató mutatvány. mely gyönyörködteti a közönséget. Éljenezik, tapsolják Katalin bárónőt, és kis leventéit. A bárónő arcán ragyogó mosolygás, szemlében ártatlan örömének boldogsága fénylik. A lelkes kis csapat rajongással tekint reá, boldogok és büszkék, hogy hiba, nélkül bemutathatták tudományukat. Az ünnepély véget ért s mindenki elragadtatással beszél az ünnepély komoly eredményéről. óéra Árpád ezredes, vármegyei testnevelési parancsnok mond szép beszédet, kifejezve óhajtását, hogy bár más faluban is, minden faluban akadna hasonló lelkes és nemeslelkü hölgy, aki honleányokat nevelne a Hazának. A kis leventék mindegyike kapott egy emlékgyürüt Báró Perényi Péterné zászlóanyától, s pár apró ajándékot osztottak még ki. Az illusztris vendégek sorában ott láttuk: Kállay Miklósné, szabolcsi főispánnét, Géra Árpád ezredest, vármegyei testnevelési parancsnokot, Molnár Aladár csendőr alezredest, csendőrkerületi parancsnokot, Orosz György nyug. huszárezredest, Orosz királyi kamarást, Fejess Kálmán kir. tanfelügyelőt és számos előkelő hölgyet és urat, kiknek neveit nem je

; gyezhettem föl. Hazamentünk az ünnepélyről s emlékül magunkkal vittük Katalin bárónő lelkes arcának ragyogó mosolyát, fipom lényének megnyilvánulását. Tartallyné Stima Ilona. 1 Gyümölcs-szezonra t r az Ujságboitban vásárolja. finnap délutánján Nyíregyházán. Kint ülök a rezgő nyárfa lombjai alatt. A juliusi nap perzselő hevét felfogják a rezgő levelek... Megkondul a vecsernyére hivó harang szava. Mélabús, örvendve csilingelő, zsolozsmás mély hangok szállnak a levegőben. A szél levendula illatot hajt felém. A levendula illat, a suttogó rezgő nyárfa, a sejtelmesen zizegő jegenye édes álombalzsamként hat elernyedt idegeimre. Az álom pajkos angyalkái merész játékot űznek velem. Éterkönnyüvé válik földi porhüvelyem s szárnyaik gyorsan libbenve, magukkal visznek föl a légbe, hol a levendula illat zsongitólag hat reám s boldog mámorral úszom földöntúli útitársammal az ég kék-tengerében. — GiHng-galang, giling-galang, — szólal meg a távolból szülőfalum kicsiny bádogtornya harangjának ismerős hangja. Egy röpke pillanat még és már ott is vannak velem kis légi vándortársaim az ismerős nádfedeles, fehér kis házikók felett. Mintha szellemszárnyakon járnánk. Hangtalanul szeljük a léget keresztül-kasul. Az emberek nem látszanak észrevenni bennünket. Komoly magábamélyedéssel, fekete ünneplőbe öltözött férfiak, tarka szoknyákban, hajukban szines pántlikás leányok baktatnak az utcákon, mindegyik egy cél felé, a harang lelket vidámitó hangja irányában, a templomba mennek mindannyian. Nyomukban kék karton ruhás nénikék lépkednek. Napsütötte arcukon valami földöntúli boldogság látszik elömleni. Maguk előtt látják a beszédes multat. Leánykoruk ábrándos múltja elevenedik fel, amint végig tekintenek a ma virágos kertjén. Az élet üde kacajával arcukon, rengő derekú, a sejtelmes jövőt láttató csípőjű lánysereg nyomába szegődött acélos izmu deli leventék alakjai simulnak lágyan, a szivekben édes bizsergést keltően, kiszemelt párjukhoz. Asszony-anyámék nagy gonddal bajjal rendezgetik a bazsalikom, rezeda meg istenfa illatos csokrát. Majd lassan arcukhoz emelve, — lopva tekintgetnek mellőle a fiatalok felé. Az a mosoly, mely arcukon látszik, csak boldog anyaszivből fakadhat, láttán szive szerelmes magzatjának

1 negédes enyelgését a párjának választott bronzarcu ifjúval. A Főúr kenetteijes »Dicsértessék»-je ébreszti fel az ábrándozókat. Harmadikat harangoznak! Siet mindenki be a templomba, elfoglalni helyét. Orgonazugás hangja száll fel hozzánk a magasba. Zeng az ősi Mária-ének: «Mennyországnak királynéja, — Irgalmasságnak szent anyja . Az ösmerős melódiák oly jól esnek szivemnek. Száll a tekiántetem a hangok után a szabad természet messzeségébe. Rég nem látott képek vonulnak el szemeim előtt. Hatalmas búzatábla aranykalászos rengetege hullámzik. Keresztberakott életgarmadák mint őrszemek mosolyognak reám! A füzesek smaragd földje közül a kanyargó Tisza ezüstös sávja csillog felém ismerősen. A pihenő vízimalom kerekének széles lapátjait csintalanul csókolgatják a lassan hömpölygő habok. A Belső-szőllőkből roskadozó faágakról piroslik felém a sárgahasu körték incselkedő, Ínycsiklandó pocakja. A barackfák lombjai közül sárgarigó füttye, majd rikácsoló párjának fülsiketítő hangja hasit át a légen... Az éles, rikácsolva üvöltő hangra elröppennek az álom édes angyalai és én feleszmélve, még hallom elhaló hangját a rohanva szirénező autónak s csalódottan ébredek tudatára, hogy itt vagyok a zakatoló, rohanó bűnös város forgatagában ismét s a falu édes-bus romantikájából csak a rezgő nyárfa, meg a jegenye zizegő suttogása maradt meg, hogy felajzott idegeivel simogassa lágyan, szereszettel, mint az édes anya áldó, reszkető két keze... Falusi. Denészmentes Pergament JJnnin MNM megvédi befőttjeit. Kapható az Ujságboitban.