Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-15 / 159. szám

Nyíregyháza, 1928. julius 15. * Vasárnap XLIX. évfolyam. 159. szám. Előfizetési árak helyben és vidéken: Egy héra 2'SO pengő. Negyedévre 7'SO pengő. Ktatisztviselöknek és tanítóknak 20% engedmény. Alapította JÓBA ELEK Főszerkesztő : Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. Felelős szerkesztő : VERTSE K. ANDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZÁM. Telefon szám Í3S. Postaohequa Kéziratokat nem adunk vissza. Termékeny parlamenti cikíns. A most lezáródott parlamenti ciklusról nyugodtan elmondhat­juk, hogy nagy lendülettel kezdte meg a szociális természetű igé­nyek kielégítését. Harmadik fázi­sa már ez az egyes törvényalko­tások kategóriáinak s a legna­gyobb örömmel állapithatjuk meg, hogy megnyílt az utja az ilyen irá­nyú törvényhozó munkának. — A Bethlen-kormányt dicséri mind­az az eredmény, amit az utóbbi években el tudtunk érni, mert bár­mennyire is hajlandók már elfe­ledni azt a herosi erőfeszítést, amit az a kormány a porig súj­tott nemzet fölemelése érdekében megtett, mégis történelmi igazság marad az, hogy szivós és kitar­tó munka árán sikerült biztosí­tani a közbékét, megteremtvén ez­által a normális parlamentális élet lehetőségét. A háború és a for­radalmak után dívó anarchia kinö­véseit kellett először lenyesegetni s csak azután kerülhetett sor a pénzügyi és gazdasági helyzet rend­behozatalára, mely nagy feladato­kat mind brilliánsan oldotta meg ez a kormányzat. Ez a legutóbbi parlamenti ciklus alig nevezhető egyébnek, mint termékeny törvény­hozási időszaknak, amelyik lerakta a fundamentumát a szociális ter­mészetű igények kielégítésének kor­szakalkotó jelentőségű törvény a munkásbiztositó reformján kivül a Lex Vass II., amelyik a társa­dalombiztosítás kérdését valóban a legmintaszerübben oldotta meg. Ha Ha erről a törvényről egyebet nem is mondunk, mint azt, hogy nem akadt ellenzéke se az alsóházban, sem a felsőházban, már méltóké­pen értékeltük annak nagy jelen­tőségét. Ez a parlamenti ciklus ol­dotta meg a valorizáció súlyos kérdését, amelynek áldásos hatását már a legközelebbi időkben érez­ni fogják azok a kategóriák, ame­lyek a törvény értelmében a se­gélyezésre rászorulnak. A most le­zárult parlamenti ülésszaknak mégis egyik legnagyobb teljesít­ményének azt a törvényt kell tekin­tenünk, amelyik az 1920-ban meg­hozott földreformtörvényt most már véglegesen elintézte azáltal, hogy annak pénzügyi megoldá­sát biztosította. .Általában öröm­mel konstatálhatjuk, hogy ez a parlamenti ciklus gazdasági ágaink nak minden szárnyát igyekezett bölcs törvényeivel segíteni, de kü­lönösen ki kell emelnünk, hogy nem tévesztette el szeme elől azt a tényt, hogy Magyarország agrár­állam s elsősorban azok az ér­dekek kívánhatnak leginkább tá­mogatást, amelyek mezőgazdasá­gunk fejlesztését vannak hivatva szolgálni. Ezt a célt szolgálja az ál­lategészségügyi törvény s az orszá­gos földbirtok bíróság reformja. Méltóképen zárult le ez a ciklus a beruházási törvényjavaslat tár­gyalásával, amely által törvényes mód nyílhatott arra, hogy azok az adóösszegek, amelyeket az állam mint feleslegeket szedett be, visz­szakerülhessenek a magángazdaság vérkeringésébe. Ezen a ponton elismeréssel kell adóznunk nem­csak az adózó polgárság áldozat­készsége iránt, de a kormánnyal szemben is, amelyik bölcs gazdál­kodásával meg tudta teremteni azt a gazdasági atmoszférát, hogy ta­karékossága által pénzt juttatha­tott, most már igen tekintélyes té­telekben a magángazdaság céljaira. Ezt a nagy iramot, amit a jelen parlamenti ülésszak lezárulásával kapcsolatban tj'a^vasztalhatunk, Cson kamagyarország életének egyik leg­kiemelkedőbb pontjának kell te­kintenünk, amelyből kicsillan most már az a remény, hogy az elközelgő parlamenti ülésszakok alatt ugyancsak ezt a tempót lehet folytatni, ami által valóra válik ennek a sokat szenvedett nemzet minden társadalmi rétegének só­várgott vágya, a jobb és boldo­gabb jövő . Várni kell még a nyíregyházi vízvezeték megépítésével. Azt hiszem, hogy Pisszer Já­nos barátomnak és kedves munka­társamnak a mult vasárnapi szám­ba irt cikke válasz akar lenni .az én korábbi fejtegetésemie, arr :'Iy­lyel azt javasoltam, hogy b£r a vízvezeték és csatornázás kérdé­sét magam is égetően sürgős prob­lémának tartom, mégis ugy vélem, hogy a mai nehéz pénzviszonyok­ra és a polgárság súlyos helyzetére való tekintettel egy-két évig vár­ni kell a kivitellel, t. i. amig a hitel s munkabéri stb. viszonyok javulni fognak. Pisszer János cikke az önsegély álláspontjára van fektetve s oda­konkludál, hogy ne várjuk a pénz­viszonyok javulását, ne vegyünk fel drága kölcsönt, hanem tegyük ösz­sze amink van s ha nincs, esetleg adjuk el feleslegeinket, a rosszul jövedelmező vagyontárgyainkat és igy rakjuk össze magunknak, sa­ját erőnkből a kivitelhez szüksé­ges tőkeösszeget és valósítsuk meg minél előbb, azonnal, a technikai­lag már megoldott kérdést, mert igy leszünk méltók az ősök emléké­re, akik ezelőttt ioo évvel megvál­tották magukat a földesúri jogok alól és igy leszünk méltók az utó­kor hálájára, akik egy áldásos mű­nek örökségében áldólag fognak reánk a távoli jövőből is vissza­emlékezni ! A cikk annyira aktuális és any­nyira jelentős kérdést tárgyal, hogy lehetetlenség figyelmen kivül hagyni, de mert felfogásában ver­tikálisan eltér az én felfogásom­tól, szükségesnek tartom, hogy né­hány megjegyzést tegyek rá. Ha nem volna a hátunk megett a világháború. Ha nem volna a hátunk megett a forradalom. Ha­nem volna a hátunk megett a ro­mán megszállás. Ha nem volna a hátunk megett a korona-romlás. — Ha nem volna a hátunk megett a szanálás. Szóval: ha nem volna a hátunk megett egy olyan 15 év, mint amilyet mi, jelen nemzedék átéltünk és amilyet előttünk még egyetlenegy magyar nemzedék se élt meg a tatárjárás és a mohácsi vész óta, és ha nem állana előt­tünk még egy súlyos nemzeti prob­léma: a visszaszerzés feladata és nem fenyegetne a szanálási idő le­járta után várható jóvátétel réme: akkor teljesen igazat adnék Pisz­szer János cikkírónak. Akkor magam is beállanék a nagyszerű, elhatározás harso­násai, kürtösei közé és ma­gam fújnám meg a riadót, hogy tettre magyarok! Áldo­zatra fel! Igy, a mi lerongyolt anyagi helyzetünkben és a mi lerongyolt lelki *és idegállapotunkban ezt a riadót semmiképen se tartom idő­szerűnek! Én nem félek az utódok szemrehányásától! — Szenvedtünk, nyomorogtunk, vesztettünk, áldoz­tunk, nélkülöztünk mi, nyomorult nemzedék már annyit, amennyit ~sak bírtunk! Engedje meg azwtó­kor, hogy megelégeljük! Egy fei- j idat volna még, amitől nem sajnál­I nánk még egyszer vérünket, a pén­zünket, az egészségünket, az ide­geinket, az életünket: — a visz­szaszerzés! Azért még szívesen 'ál­doznánk a megmentett kis vagyon­kánkat, a megtépett idegünk fosz­lott szálait s a rokkant testünk utolsó energiáit! De azért, hogy drága utódaink kényelmesen és gondtalanul ülhessenek bele a mi utolsó zsigereink árán felépített vizimüvek fürdőkádjaiba, azért bi­zony ezt a nagy riadót megfújni semmi, absolute. semmi kedvem nincsen ! Én is szeretnék abba a kádba kényelmesen belehelyezkedni, de hogy annak óriási problémáját egyedül én, mai nemzedék oldjam meg, akkor inkibb lemondok róla. — Én ugy tartom igazságosnak, hogy meg kell csinálni, okvetlenül meg kell csinálni, de ne csak a mi számlánkra, hanem a mélyen tisz­telt drága utódok számlájára is! Együttes számlára! A Jelen kevés; szegény, kimerült ehhez. Járuljon hozzá a Jövő is. Én inkább lemondok a nagy hálá­ról, a nagy elismerésről, — de szeretem tudni, hogy elbírom azt, amire vállalkozom. «Természetes ,hogy cca 7—8 millió pengőnek előteremtése nem sikerül máról-holnapra» irja a cikk­író barátom. Hát bizony nem is megy az olyan könnyen! Biz ez na­gyon természetes 1 Csak azt nem tartom természetes­nek, hogy miért beszélnek folyton 7—8 millióról!? Honnan jön az a 7—8 millió ? Miféle kis bagatel össze­gecske az! ? Alább néhány sorral azt olva­som, hogy Debrecennek a háború előtt 3 millió aranykoronájába került a vízvezetéke. Debrecen kétszer akkora város mint Nyíregyháza. Hát akkor mi­ért kell annak nálunk pont 7—8 millióba kerülni! ? Nem volna elég a változott viszonyokra való tekin­tettel 4, vagy legfeljebb 5 millió? Csináltak már árlejtést? Többféle kalkulációt ? Ha semmiképen se lehet ez idő szerint 7—8 milliónál ol­csóbban megcsinálni, akkor ez épen a legfőbb érv amel­lett, hogy várni kell még a kivitellel, Olcsó cipő maradékvásár! Szezonból visszamaradt űivatcipők, mélyen leszállított árban: Női Szandál cipők. Remek divat színekben 11° Pengő Női fekete pántos Divat cipők, lakk-dísszel f«80 Pengő Női drapp é3 szürke páDtos cipők Divat Egye? párok Ifi 8 0 AO Pengő Férfi divat félcipők, fekete és barna lakk-orral 1Cfc§° w PeDg5 Női Prima Chevreause Drapp és szürke félcipők, pántos és kivágott Pengő Női selyem-flórharis- J^'85 Férfi divat mintás | Ezen árak csakis az olcsó IDENYVÁSAR 15 I Női divat francia selyemharis- Kl-50 I Férfi diva t mintás | ., . , . nyák-minden szinben ^ P. | nyák remek salatokban » P | nyári :zoknik 98 f. | rövtd tarta,ná.g ^ Benedekfíynél a Hungária cipőáruházban Nyíregyháza, Zrínyi Ilona-n. 5. Telelőn 195. megte kinted Egyes szám ára 16 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom