Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-14 / 158. szám

2 JhftÍRYIDÉK. 1928. julius 14, A londoni Times. A magyar közvélemény élénk figyelemmel kiséri az angol politikai és jogászvilágnak a Népszövetség legutóbbi egyik eredménytelen állásfoglaltása kérdésében az ottani nagysúlyú sajtó nyilvánossága előtt folyó vitáját. Belé szólnak a magyar-román optánsper kérdésének népszövetségi kezelésébe és általában a döntőbírósági probléma körül kialakuló nézetekbe, a legkülönbözőbb multu, politikai elkötelezettségű lapok, melyeknek Írásaiból azonban tekintet nélkül pártállásukra, szinte egyértelmüleg hangsúlyozódik ki a döntőbírósági intézménynek feltétlen szüksége, — akadálytalan müködésbehozatala, s az a javaslat, hogy amennyiben a döntőbíróságok illetékességének eldöntése körül hasonló természetű nehézségek jelentkeznének, mint az optánsperben, — ugy a hágai nemzetközi bíróságra kell bizni az ügyben hozandó ítélkezést. Nem mondhatjuk a londoni «Times»-t különös barátunknak, annál inkább feltűnik, hogy most ez a hűvös, pártatlansággal szerkesztett, de sokszor bizony a magyar nemzet sorsa és életviszonyai tekintetében szinte ellenségesen hideg orgánum nyilván a lordok házában lefolyt vita hatása alatt vezércikkben fog lal állást amellett, hogy a hágai nemzetközi állandó biróság véleményét kell kikérni, mert veszedelmes precedens, ha a döntőbíróságok illetékessége az egyes államok kénye-kedvére lenne bizva. A «Times» most már sorozatosan helyet ad azoknak a tudományos véleményeknek és politikai nyilatkozatoknak, amelyek a Népszövetség jogi és erkölcsi elveinek tisztázását célozzák és állást foglal a jogilag egyedül korrekt álláspont mellett, mely szerint az a mód, a mellyel legutóbb a Nemzetek Szövetségének Tanácsa érdemi döntés helyett a halogatás és határozatlanság útjára vitte a döntőbíróság ügyét, miután nem delegált pótbirót a Románia által visszahívott biró helyébe, magának a nemzetközi intézménynek erkölcsi alapjait kockáztatja. Az angox közvélemény s ebben a londoni sajtó reményeink szerint fog bírni akkora befolyással, hogy hatást gyakorol a Népszövetség tagállamainak delegátusaira s őket gondolkodóba ejti, vájjon feláldozható-e tovább is a döntőbírósági jogelv egyes politikai érdekkapcsolatok pillanatnyi kedvezéséért. Az optánsper szerintünk jogkérdés és rá fog jönni minden ország jogászvilága, hogy ha ez egyszer elbukni hagyja a nemzetközi bíráskodás elvét, többet nem lehet reményt táplálni a népek közötti ellentétek békés kiegyenlítése iránt. A Lordok Házának erkölcsi nyomása és a londoni sajtónak nagy publicitása erőteljesen siettetni fogják a jogi álláspont érvényrejutását s mi szerfelett meg vagyunk elégedve amiatt, hogy most már nemcsak a velünk rokonszenvező lapok, hanem azok is, amelyek ellenfeleink voltak, reá lépnek a jogászi érvek útjára és helyet adnak ebben az igazság és lelkiismeret szavának. A nyíregyházi állami tanítóképző intézetben végzett növendékek első tízéves találkozója. (A «Nyirvidék» tudósítójától) A háború kitörésének esztendejében, 1914-ben nyílt meg a nyíregyházi állami elemi népiskolai tanítóképző intézet, amelyben négy év múlva, 1918-ban voltak az első rendes képesítő vizsgálatok. Azok a növendékek, akik akkor nyertek tanítói oklevelet, most tiz éves találkozóra gyűltek össze. A találkozót Krecsák László ág. h. ev. karnagy rendezte nagy sikerrel. Meghatóan szép, fenkölt ünnepség volt a fiatal tanitógárda találkozója. Tizennégyen jelentek meg, egytől egyig lelkes, munkás, ideáíizmussal áthatott derék fiatal tanitó. Egy közöttük a megszállott Felvidékről, ahol a magyarság mártiriumát szenvedi. A tanítók, akik annak idején a Vay Ádám-utcai iskolában annyit küzdöttek a mostoha körülményekkel, most örömmel látták intézetük fej lődésének eredméyeit, a virágos ablakos Széchenyi-uti palotát, annak parkos, tiszta udvarát, a tanítóképző múltjára vonatkozó képekkel díszített folyosóit, egészséges, szép tantermeit. A találkozón megjelent fiatalság tanárai látták örömmel a léleknek, testnek izmosodását, a képző munka tiz év múlva látható nevelői eredményeit. A tíz éves találkozó első moz- jj zanata az ünnepi hangulatu gyü- s lés volt az intézet dísztermében. g Itt a tanítók és tanárok közül !j Prékopa József nyíregyházi ág. h. ev. tanitó köszöntötte Lukács Béla igazgatót, a fiatal tanitógárdának kezdettől fogva nevelőjét, tanárát és Téger Béla tanárt, aki két éven át szintén tanította a találkozón felsorakozott ifjú tanítókat. Prékopa József férfias szép mondataiban a hála csendült meg, a nevelői léleknek igaz hálája a képzőintézet iránt, az egykori tanárok iránt. Büszkén idézte a fiatal tanítóság szónoka azt a küz delmes időt, amikor a Vay Ádámutcai intézetből naponta gyalogoltak messze internátusukba a fegyelmezettségükkel feltűnő tanitónövendékek. A tanítói munkásságban eltelt tiz év tanulságai után kettős szeretettel és ragaszkodással néz az ifjú tanítóság tanáraira, az Alma Materre és itt fogadást tesz a Nagymagyarországért küzdő további lelkes tanítói munkásságra. Az üdvözlésre Lukács Béla igazgató meghatódottan, a magyar nevelő szivének sugárzó szeretetével szól egykori tanítványaihoz. Sorra idézi a szőke-barna diákfejeket, egy-egy kedves em léket villantva meg a messze múltból, az internátusi életből, amelyben Lukács Béla és Orbán András tanároknak, az intézet első nevelő tanárainak olyan felejthetetlen örömmel vettek irányitóan és intenziven részt. Egy pillanatra a könnyes szavak halkuló muzsikája zendül meg a siri csendben, amikor Lukács Emil Jannings 11 „Az utolsó ember szombaton és vasárnap az Apollóban. Pénteken, csak egy napig! 3 órás műsor: 6 és 9 órai kezdettel I 1. Norma Talmadge: Lady. 2. George O'Brien: Kékvérűek. 3. Marion Nixon: Kis szökevény. Három attrakció 23 felvonásban. Szombaton Vasárnap EIUII* JáHMIMiS legszebb, legtökéletesebb, legnagyobb sikarü filmje: AZ UTOLSÓ EMBER Egy ember sorstragédiája 9 felv. — Rendezte: F. Murnau. És a nagy kísérő műsor

, tf!á*«láeok kanlate: azembaton 5, 7 és • érakor. Béla igazgató felidézi az osztálytársak közül a harctéren hősi halált halt kedves székely fiúnak, Orosz Sándornak emlékét, akinek neve hallatára a gyász érzéseként egy pillanatra állva emlékszik az ünneplő gyűlés. Lelkes buzdító szavakkal végződik a mindenkit megható üdvözlés, — majd Krecsák László felolvassa a találkozón meg nem jelent tanárok és tanitótársak üdvözlő sorait. Orbán András, dr. Nagy József, Ferenczi István tanárok küldik üdvözletüket, a volt tanulótársak közül pedig Lőrinczi Ferenc, Szekerka Pál, Weiszhausz József, Fehér Gyula, Hauser Mihály intéznek üdvözlő sorokat a tiz éves találkozó alkalmából. A jelenlévők egyhangú lelkesedéssel határozzák el, hogy öt év múlva újra találkoznak. Most a következők vettek részt a tiz éves találkozón: Vitéz Torma Gábor polg. isk. tanár, Dunavecse, feleségével, Takács Gyula polg. isk. tanár, Hajdudorog, feleségével, Krecsák László nyíregyházi ág. h. ev. karnagy feleségével, Prékopa József nyíregyházi ág. h. ev. tanitó, Magyar László budapesti énektanár, John János rk. kántortanító Perbát, Pestmegye, Ivánszky László rk. tanitó Nyiregyháza, Onódy Géza ref. tanitó Palágy, Vedres Mihály gk. tanitó Hajdudorog, Antal János rk. tanitó Nyiracsád, Sztankovics Géza rk. tanitó Demecser, feleségével, Leviczky Béla gk. kántortanító Bodrogolaszi, Timkó Ist ván rk. tanitó Rakamaz, feleségével. A találkozón megjelentek táviratban üdvözölték dr. Nagy József, Orbán András és Ferenczi István volt tanárokat, felkeresték otthonában Kuzaila Péter volt igazgatójukat, és a sóstói fürdő vendéglőben társas ebédet rendeztek, amelyen a tanári testület tagjai közül megjelentek Lukács Béla igazgató feleségével, Téger Béla tanár feleségével, Dohanics János tanár. Sztankovics Géza tanitó Lukács Béla igazgatót mint a vármegye egyik legkiválóbb nevelőmüvészéf köszöntötte. Idézte egy tanitógyülés egyik megható mozzanatát, amikor a nyíregyházi tanitóképző volt növendékei egymásután lelkes sze retettel emlékeztek meg a nyíregyházi tanitóképző nívós nevelőmunkásságáról, amelyet akkor Énekes János prelátus is meleg szavakkal méltatott. Lukács Béla igazgató működésére Isten áldását kéri tanitótársai nevében a magyar nemzeti nevelés ügyének javára. Lukács Béla igazgató válaszában rámutatott arra, hogy minden erő és lelkesség, amelyet nevelőmunkásságába bele tud vinni, tanítóitól, egykori nevelőitől nyert érték, amelyeket most vissza akar és vissza fog adni" a tanítóságnak. Meleg szavakkai köszöntötte a megjelent asszonyokat, — majd Krecsák László rendező fáradozását köszönte meg. Takács Gyula hajdudorogi polgári iskolai tanár a magyar órák emlékét idézve köszöntötte Téger Béla tanárt, aki válaszában a nevelői hitről, a magyar tanitósors kettős mártiriumáról beszélt és a találkozóban kifejezésre jutott érzésbeli értékeket a tanítóképzés uj erőforrásaiként méltatta. Vitéz Torma Gábor dunavecsei Bútorüzletemet -K™ Kossuth-tér 10. sz. alá <«. (szembe a kir. törvényszékkel). Raktáromon levő bútorféléket minden elfogad- p#irlrílC Viartrlíz butork°reskedő, ható árban árusítom. Magas és tágas raktárnelyíségeimet azonnalra is kiadom. lílllVcto llCIirilV Bessenyei-tér 14. 5563—§