Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-07 / 152. szám

1928. julius 7. JiYÍRVIDÉK 3 Nobile tragédiája. Az a hangos és az egész világ érdeklődését állandóan fel­színen tartó ügy, amely Nobile tá­bornok és társainak" megmentése miatt csigázta föl az emberiség kíváncsi érdeklődését, most tragi­kus fordulathoz érkezett. Érdekes, hogy ez a tragikum, éppen akkor következett be, amikor hosszú és fáradságos kísérletezések után si­került Nobile tábornokot sebesül­ten az uszó jégtábláról elszállítani. Sőt épen ezért. Ugyanis mindad­dig, amig .Nobile tábornok és tár­sai az ismeretlen jégbirodalc^m el­veszettjei közé tartoztak, az egész világ aggodalma és féltő szeretete fordult az olasz tábornok és hős­lelkü társai felé. Abban a pillanat­ban azonban, amint Nobile tábor­nok a segítségére indult repülő­gépen elhagyta az uszó jégtáblát, a hangulat egyszeribe megváltozott iránta és annyira elmérgesedett, —• hogy ma már Nobile tábornokról már lekicsinylő és becsmérlő nyi­latkozatokat lehet hallani. És it t bontakozik ki a bátor sarkkutató emberi tragédiája. Mert egészen bizonyos, hogy ab­ban az esetben, ha Nobile tábor­nokot nem sikerül kimenteni rette­netes helyzetéből, továbbá is övé lenne a világ népeinek érdeklődése és szimpátiája s ez a szimpátia — csak fokozódnék, ha Isten ments, a tábornok végkép elpusztult volna az Északi Sark jégtáblái között. De a tábornoknak szerencséje volt. Sikerült őt megmenteni az utolsó pillanatban, amikor már kínos se­bével és félig elborult elmével, megőszült hajával reménytelenül nézett a ködös jövő felé. És ez a megmenekülés hozta meg Nobile tábornok tulajdonképeni tragédiá­ját. Az emberek egyszerre elfelej­tették azokat a borzalmas küzdel­meket és megpróbáltatásokat, a melyeken a , tábornoknak keresztül kellett esnie és most csak azt látják az egész esetben, hogy Nobile tá­bornok egy önző ember, aki pa­rancsnok létére elsőnek hagyta el a sülyedő hajót, akkor, amikor emberei még nem voltak bizton­ságba helyezve. Ez az argumentáció talán helytálló lehetne katonai szem pontból, de semmi esetre sem he­lyes és különösen nem méltányos ebben az esetben, amikor egy olyan ember megmentéséről volt szó, — akinek életéért a világ valamennyi nemzete egyformán aggódott. No­bile tábornok ráfizetett súlyosan erre az expedícióra és ha vissza is nyeri az egészségét, soha az életében egy pillanatig sem lesz öröme benne. Még elismerést sem kapott, hanem szidalmakat és hi­vatalos részről egy olyan enyhe elbírálást, amely kiszolgáltatja őt az elvakult emberek hangulatvál­tozásának. Nobile tábornok emberi tra­gédiája a legmegrenditőbbek közé tartozik az emberiség törté,netében. Igaz ugyan, hogy ezt a tragikus fordulatot a Nobile-csoport meg­mentésére induló Amundsen eltű­nése adta meg, de vájjon tehet-e arról a szerencsétlen sorsú No­bile tábornok, hogy Amundsen is elveszett társaival együtt az Északi Sark jégtáblái között, miközben őt kutatta ? És mégis ugy van, hogy most minden felelőség ,N°Me tá­bornok vállaira nehezül. Mert az emberekben nagyon kevés a hála­érzet, de annál nagyobb a hálátlan­ság. Nobile tábornok pedig .elbo­rult aggyal nézhet ezután abba a ködös jövőbe, amely részére most már a megmenekülése után sem fogja meghozni az elismerés és ju­talom pálmáját. Megkezdődött a harc a kontárok ellen. Az ország ipartestületeit éveken át foglalkoztatta a kontárügy és követelték annak rendezését. A kereskedelmi miniszter a sok os­tromnak végre engedett és kiadta a napokban 8II6I. számú rende­letét, melyben a következőket mondja: A jogosulatlan iparűzés a tör­vény szerint büntetendő cselek­mény lévén, adott körülmények kö­zött elkövetésének megakadályozá­sa, illetőleg megelőzése végett in­dokolt lehet a hatóság közbelépése. Nevezetesen indokolt a hatóság közbelépése mindazokban az ese­tekben, amelyekben a rendőri bün­tető eljárás során egyrészt kétség­telenül megállapítható volt, hogy jogosulatlan iparűzés esete forog fönn és büntető Ítélet hozatott, más­részt pedig attól kell tartani, hogy a terhelt az elitélés ellenére nem fog fölhagyni a jogosulatlan ipariizés­Minthogy ,az ilyen esetekben a rendőri büntető eljárás uiabb megindításával és ujabb büntető ítélet hozásával nem lehet biztosí­tani azt a célt, hogy a terhelt a jo­gosulatlan iparűzéssel késedelem nélkül felhagyjon, gondoskodni kell arról, hogy a jogosulatlan ipar­űzés szükség esetén kényszer utján (karhatalommal) szüntettessék meg ami a rendőrhatóságnak a bűncse­lekmények megelőzésére és meg­akadályozására vonatkozó általános hatásköréből amúgy is következik. Az eljáró közigazgatási hatósá­gokat, mint rendőri büntető bíró­ságokat figyelmeztetem arra, hogy , olyankor, amikor egészen kétség telennek látván a jogosulatlan ipar­űzést, büntető ítéletet hoztak, amikor azonban attól lehet tar­tani, hogy a terhelt a büntető Íté­let után is folytatja a jogosulat­lan iparűzést, az ítélet jogerőre emelkedését be nem várva, nyom ban az Ítélet moghozatala után annak másolatát azzal a megkere séssel küldjék meg az illetékes ren­dőrhatóságnak, hogy az megfelelő módon, szükség esetén karhatalom mai szüntesse meg a jogosulatlan iparűzést. Nagyjelentőségű továbbá a ren­deletnek az a pontja, amely sze­rint a feljelentést nemcsak az illeté­kes rendőri bíróságnál lehet meg­tenni, hanem azt a községi elöljá­róság, más közigazgatási hatóságok sőt a rendőri közegek is tartoznak elfogadni és az illetékes rendőri büntető bírósághoz azonnal el juttatni. Sőt a rendőrközegekneb külön is kötelességükké tette, hogy a jogosulatlan iparűzés eseteit éber figyelemmel kísérjék. Nevezetesen: ha bármely uton tudomást szerez­nek arról, hogy valaki jogosulatlan ipari 1 munkát végez, annak és az esetleges tanuknak személyi adatait a tényállást vegyék fel s azt haladéktalanul, szolgálati uton továbbítsák az illetékes rendőrható­sághoz. Tehát bárki, aki jogosulaf lan iparűzésről tudomást nyer, akár a legközelebbi rendőrőrszem igény­bevételével is, megteheti a feljelen­ti**. [ « M. M»»» M»» M m»l w> MMH MIt»»» M m»» CM M»l?»» Az országos nyíregyházi diákkonferencia negyedik napja. Százötven diákleány uzsonnája a Sóstón. ii. Csöndben, szinte észrevétlenül dolgozik városunkban a 120 főnyi diáksereg. Csöndben és észrevétle­nül nem jelenti azt, itt különösen nem, hogy mellőzve, észre nem vé­ve, hanem vonatkozik munkájuk jellegére. Építő munka folyik, a szellemi, erkölcsi megújhodás alap­vető, életformáló munkája. A mai nap különösen nevezetes volt a konferencia történetében. — Olyan kérdés s olyan előadó kö­vetkezett szerda délelőttre, amely mióta ember van a földön, mindig foglalkoztatja, foglalkoztatta és fogja in aeternum foglalkoztatni a nemcsak mának élő egyéneket, tár­sadalmakat, s olyan előadó vállal­kozott e nehéz kérdés területén való eligazodásra, vagy legalább is szilárd pont keresésére, — mint Biberauer Richárd, a Bethesda kór­ház igazgató lelkésze, akinek neve, egyénisége s alkotásainak hosszú sora kezesség volt arra nézve, hogy ebben az életbe vágó fontosságú problémában gyermek is, felnőtt is nem fog ezután a lelket elgyötrő és bizonytalanságában megdöbben­tő rémet látni, hanem ui és eddig nem ismert szépségek beláthatatlan mezeje, emberi értelemmel szinte fel nem fogható boldogsága nyílik meg mindenki előtt. A feltámadás és az örökélet kérdése volt ez. Erről legtöbbször azok szoktak véle­ményt nyilvánítani, akik nem néz­tek elég komolyan a dolog mé­lyére és másoklaft s magukat is ámít­ván, sok ferde irányban haladó életnek és boldogtalanságnak lesz­nek forrásaivá. Ugy állította föl az előadó tételét és ugy adta meg rá a feleletet, amint ezt a komoly és szavakkal nem játszó keresz­tyéni meggyőződés diktálhatja. E földi életben szívesen tul nézünk a mindennapi és egyéni élet szük­| ségletein és olyan feladatok meg­| oldására és olyan titkok kutatására merészkedünk, amelyek nem mos­tanra valók és eközben elmellőzzük azokat a kötelességeket, amelyek közelebb vinnének az élet értelmé­hez és lényegéhez és a legbiztosab­ban és csalhatatlanul előkészítené­nek az örök életre. Az előadás után élénk eszme­csere indult meg, amelynek során a figyelmes szemlélő tapasztal­hatta, milyen élénken vágyódik a mai diákság megnyugtató bizo­nyosság után. A nap második része másféle szempontból volt felejthetetlen. A városi tanács, élén dr. Benes Kál­mán m. kir. kormányfőtanácsos, polgármesterrel, föltette a koronát a Kálvineum iránt már eddig is tanúsított előzékenységére, nem­csak kedvezményes utazást bizto­sitott a Sóstóra kiránduló jókedvű diákcsapatnak, hanem uzsonnával is megvendégelte és Kardos István kulturtanácsnok személyében szak­avatott előadótól hallhattuk a vá­ros gyors és meglepő fejlődésének történetét. Alföldi városokból jött leányaink nem győzték ugyanis csodálni a parkokat, virágokkal és fákkal ékes utcákat, felföldi leányaink pedig az utcák, számukra szokatlan egye­nességét csodálták; és most egy ujabb dologról győződhettek meg, hogy mennyi nemes törekvés, jó és szép utáni vágy hatja át a város minden polgárát. A késő esti órákban tértek vissza fáradtan, de jó kedvvel a kirándu­lók, egy szép nap emlékével gazda­gabban. — Gobe*i képeket s mindenfele nagpartoukaf jutányos áron müvésa kivitet ben készít a Jóba-nyomdla fcönyvkötéseeíe Nyíregyházén. Te­Won 139. Városi Színház Mozgó Julius hó 6 án, 7-én és 8 án, pénteken és szombtfon 5, 7 és 9, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor; Reginald Denny: Üsd le Denny Kacagtató vígjáték 7 felvonásban Tom Tylor: A sivatag ura Regény a fejedelmi udvarból a cowboy kunyhóig 7 felvonásban. Kedvező idő esetén a 9 órai elő­adásokat a Kert Mozgóban tartjuk. Előadásokat saját ztnektrunk kiséri. Előzetes jelentés: Julius 9, 10, hétfőn és kedden: Monté Christo (If vár foglya) Alexander Dumas regé»ye filmen. Üílet és szerelem Madge Belamy. Magyar tanítók és lelkészek tlniérországa. Hát ilyen is van ? És pláne az ezer sebből vérző Csonkaország­ban? — E kérdést véljük hallani az olvasó ajkáról. És ha van, hol lehet ? Nem is olyan messze. Alig há­rom órányira Budapesttől, a Ba­laton egyik legszebb pontján, a ((ma­gyar tenger»-ben megfürdő Öreg­hegy virágillatos lejtőjén: Bala­tonalmádin. Ott épült fel az Országos Refor­mátus Tanítók Egyesületének Do­bó Sándor Üdülőháza, számos szép szobával és 130 ággyal, mely első sorban az egyesület tagjainak, de egyben bármely pedagógusnak és nem pedagógusnak kéthetes turnu­sokban igazán eszményi szép ott­hont nyújt az üdülés hónapjaiban oly kitűnő ellátással, amely igazán párját ritkítja. És mindezt Ma­' gyarországon igazán csodaszámba menő olcsó áron, napi 4.50 P és 7 P között. Önkéntelenül is kérdeznünk kell, hogyan lehetséges ez ? Ki tájnogat­ja az ORTE-t, hogy ily minimális árért üdülést és friss testi-lelki energiát képes nyújtani a magyar tanítóknak, lelkészeknek, sőt a nagyközönségnek isf! Talán vala­mely titkos mecenás, vagy talán ma ga a magyar kormány? Egyik sem, — így nyugtathatjuk meg a tamáskodó olvasót. Ellenben támogatja e pompás, hazafias egye­sületet saját életrevalósága, amely fillérekből a pengők tízezreit tudta összehozni. Az ORTE 2000 drb 40 pengős 5 százalékkal kamatozó részjegyet bocsátott ki az üdülőte­lep kibővítésére melyet valósággal szétkapkodtak az Egyesület tagjai ' és így a 9 - százalékos drága kölcsönt negi kellett igénybeven­niök és 172000 pengőt takaríta­nak meg kamatokban a törlesztés 35 éve alatt. íme iskolapéldája an­nak, hogy a mai nehéz gazdasági ^viszonyok között sincs lehetetlen­ség, hogy mindent meg lehet való­sítani, csak akarni, erősen akarni kell! E 40 pengős részjegyek java­részét is 4 pengős részletekben fi­zette meg a református tanítóság és lelkészség ugy, hogy semmi különö­sebb anyagi megterheltetésükbe nem került és mégis a fillérekből palotát varázsoltak elő, még pedig

Next

/
Oldalképek
Tartalom