Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-25 / 118. szám

JSfrÍRYIDBK. 1928. május 25. Az Országos Kamaraszínház szombaton mutatja be Nyíregyházán Stríndberg Ágost drámáját a „Husvét"-ot. Aki nem ismeri a „Hasvét"-ot, amelyet Berlinben több mint ezerszer adtak elő, az nem ismeri a modern drámát. — Mit irt Lefíler Béla dr. Strindbergről és mit mond Strínd­berg felesége a „Húsvétiról ? (A «Nyirvidék» tudósítójától). Az Országos Kamara Színház szombaton este mutatja be az egész országban először Nyír­egyházán Stríndberg, sőt a mo­dem drámairodalom egyik legsi­kerültebb alkotását, a «Husvéí»-ot, amelyet Berlinben több mint ezer­szer adtak e'ő, mindig telt házzal, ugy. hogy a filmet színpadi szerzők memorandumot nyujtot'a-* i?e a bi­rodalmi kultuszminiszterhez, orvo­solja sérelmüket, merí Stríndberg­tői ők szóhoz sem juthatnak­* Ugyanakkor Budapesten rossz rendezéssel a legjelentéktelenebb Stríndberg müveket adták elő és igy természetesen a közönséget hi­degen hagyta a S t r i n d b e rg-d rám a, ami nagy esztétikai veszteség or­szágunknak, mely pedig kulturális téren európai nívón á!i és irányt mutat. .11 • >ti I !/> -4 1 Ebbő' az alkalomból nem lesz érdektelen a nyíregyházi közönség előtt, ha néhány sort közlünk abból a mélyen báró tanulmányból, ame­lyet 1911-ben dr. Leffier Béla egyetemi magántanár, akkor nyír­egyházi főgimnáziumi tanár, je'en­leg svédországi követünk irt a Vertse K- Andor szerkesztésében megjelenő «A Hónap» cimü havi folyóiratba. Még nincs őtv^n éve — írja dr. Leffier Béla — hogy egy szegény sápadt tanító léped be a stockholmi K'ára egyház népiskolájába. _ A szegénység, a nyomor hajtotta ide az u psalai egyetemről és a láng­eszű, álmodozó diák, ki nemrég az emben test és lélek rejtelmeit ku­tatta, most a szegény apró gyerme­keket kezdte tanítani az eiső betű­vetésre, hogy legalább mindennapi kenyerét megkereshesse. Az alig 20 éves tanítót Stríndberg Ágostnak hívták. (Született 1849- január hó 22-én Stockholmban, meghalt 1912­ben. Szerk.) Senki nem sejtette, hogy á szomorú"kis néptanító agyá­ban már ott forronganak a közeli évtizedek megrázó nagy eszméi; senki sem látta meg, hogy harago­san néző szemeiben költői láng csillog. Senki sem sejtette, hogy mire-a kuszáit hajfürtök hatalmas homlokán ezüstösre válnak, egy egész ország, sőt az egész müveit Európa hódo'ni fog az egykori sze­gény néptanítónak, egy «cseiéd fiának.» És Stríndberg próbált egyszerű taniíó lenni, de nem so­káig birta. Hajlama, nyugtalan lei­ke odahajtotta az éhező poéták és kibontakozni akaró lángelmék templomába: a sZinházba. A sze­gény, tanító még; szíégényebb színész lett, de néma szerepnél nem tudta többre vinni, önkéntelenül isaz eszünkbe jut, hogy nékünk magya­roknak is vo't egyszer, alig két év­tizeddel Stríndberg előtt, ilyea szegény, sápadt tanítónk, aki szin­tén ott hagyta az isko'ác, merr t'a­jongó lelke a művészet aÜKor meg kolduló, vándorpapjai közt r űzte, hol éhbérért másolt színiapot é; játszott inas szerepet. Ha a «nagy Vé>etlen» bele nem marko' . talán ő is forradalmár lett vo'.t^ mint Petőfi, vagy Stríndberg, — de a Gondvise és a mi sápadt ta­nítónk hajóját csöndesebb vizekre vezéreítd § úgy szerzett a magyar névnek örök dicsőséget. Strindberg azonban forradalmárnak szilijei* és az is maradt. Az ő egész élete forradalom; forradalom a saját lelkével, a saját eszméivei, forra­dalom az egész körülötte levő vi­'ággal. Stríndberg bölcsőjénél ? szegénység, meg az alázatosság vir­rasztott és gyü'ölebet csepegtettek a lelkébe; ezen gyűlöletet csak a lángész enyhítette némi.eg. Ez a gyü ölet a henyélő gazdagok iránt vezette őt egész pályáján, ez a gyü ölet tette őt a szegények, az elnyomottak prófétájává. De tér­jünk vissza a nyomorgó tanítóból lett színészre. Ott a színpadon ta­lálta meg Stríndberg igazi hivatá­sát, nem a színészethez, hanem az írói pályához. Erezte, hogy nyug­talan lelke csakis az írói pályán találhat nyugalmat, kielégi est. És hozzáfogott ismét tanulni. «A gond azonban az ő gonosz mosolyával ott állott mindig a háta mögötti és az elkeseredés mérgét hinlebe minden gondo'atába». Szerencsét­len házassága ís csak bánatot, ke­serűséget okoztak néki és csak a gyü-'őletet szították amúgy is hara­gos lelkében. Nehéz, nyugtalan évek, külföldi bolyongások, fárad­hatatlan munka után családi ott­honi alapított. Zavartalan boldog­ságról, a férfi és női lélek har«Kr­nikus összeolvadásáról álmodo­zott, azonban keserűen csalódott. Ennek a csalódásának adott kifeje­zést szenzációs regényében «A Vö­rös szobába;tr». Ez az első nagy regénye meré­szen naturalisztikus színezésével bámu'atos feltűnést kelett. Strindbergnek egyszerre sok ett az ellensége és kevés a barátja. Ellenségei, akik ma is a legképte­lenebb vádakkal illetik, gyűlölet­tel írtak róla, szocialista agitátor­nak, sztnzácót hajhás'zó írónak ne­vezték, ő azonban csak haladt a maga utján; rombolva bár, de csak azért, hogy a régi romok helyén ujat, szebbet és tisztábbat építhes­sen. Kegyet enüf ront neki minden előítéletnek; haragvó kedvvel mu­tatja be -mindannak a sötét bűnös foltjait, amit eddig mint tiszta fé­nyességet tisztel ek. Midőn mái' ki­fáradt az emberek gonoszságainak /Í -ág Ng Iv tC - I Sorsjegy-utalvány. A „Nyírvidék'' ezen sorsjegy-utalványán*k birtokosa résztvesz a heti sorshúzásokban. Szereneaés esetben 6 levelező-lap nagysáfú művészi fényképet készít a ryerírói Csépány Jenő fényképészeti műterme (Bessenyei-tér 7. —Telefon; 4-56.) teljesen díjtalanul. megrajzolásában, visszatér az álla­tokhoz és modern mesékben nagy figyelemmel rajzolja állatok képé­ben az emberi létek kicsinyes, hiábava'ó küzdelmeit. Egy másik helyen ezeket irja dr. Leffier Bél^ : Strindbe rg drá­máiban különösen a női jeliem gyöngéit, hibáit rajzolja nagy kedv­vel. Bár némileg Ibsen tanítványa, azonban az ő női alakjainál nem találjuk meg Ibsen nőinek csodála­tos rejíeimességét, akik minden hibájuk és gyöngeségük ellenére is vonzóak; Stríndberg asszonyai ke­gyet enek, és vészthozók. Ennyit Strindberg jellemzésé­ről. Most pedig álljon itt Márchis György interjúja, amelyet Strind­berg utolsó feleségével, Svédor­szág legnagyobb színésznőjé­vel folytatott. Strindbergnek há­rom felesége volt, de mindegyiktől elvált. Legjobban a harmadikat, az utolsót, Bosse Harrietet sze ette, — mert az színészi lelkével az öre­gedő Író é'etébe szint, örömet, vál­tozatot vitt. V l '*! | 1 r Két darabot is irt a számára: «Ti'll Damaskus (Damaskus felé) és «Ki'isztinái». Stockholmban Ka­maraszínházat is alapított, ahol feesége játszotta egyfelvonásosait. Bosse Harriet most Svédország ünnepelt színésznője és a stock­holmi Koncertházban játszik- Kar­csú, középtermetű asszony. Nagy, fekete, ragyogó szeméből tűz árad. Fekete haja és sötét szempillái még jobban kiemelik arcának báját, ked­vességét. Mozdulatai néha energi­kusak, parancso'óak, aztán gyen­gédek, odaadok. Megfontolt, büsz­ke, szemé-yében van valami a fiatal lány üdeségéből, naivitásából. Ez ellentétes tulajdonságok oiy érde­kessé teszik Bosset, hogy az ember sohasem tudja fe'edni őí. Ki csak egyszer ís beszé-t vele, rögtön meg­érti, Strindberg inért is szerette őt o'y nagyon. Hangja szép zengésű, fiatalos és ritkaszép kiejtéssel be­szé-i a svéd nyelvet. — Ha Strindbergről kell szól­nom, — mondja a művésznő — mindig áhítat száü meg, róla csak szépet és nemeset mondhatok, mert érzem, hogy egész é'etemet betöltő, boldogságomat köszön­hetem neki. Férfi-idPálként áll előttem, mert hatalmas eszgvel a nők legnagyobb kincséért, nőiessé­günkgrt harcolt, ő ismerte fel, legelőször az elférfíasodás veszélyét 6s tfsz'ta női eszményképet szom­júhozó telke megirtózott e tői. A nagyhitü, naiv, tudatlan, mosolygós lánykákat szerette és azéri gyűlölte a hangosszavu, sportofó asszonyo­kat. Mélységesen strindbergi tra­gédia vo't, hogy felbecsülte a nőt. Fényes oltárra helyezte és álmai­nak legnaeyogóbb szineiver díszí­tette fei őket." Angyaloknak kép­zelte és nem tudta éfhinni, hogy ők is gyenge fö'di lények. De néliá­néha mégis csak felriadt a kegyet­len igazságra és ekkor elke-ere­dett sóhaj "hagyta e [ 'ajkát. Nagy káromkodásai "ilyen hangulatából származnak. Strindberg nem volt érzéki ember, paint Strecke r, a né­met kritikus, vagy mint sok más méltatója állitja, kik Nie zsebévé' Sipos cukrász késziti a legjobb fagylaltot, jegeskávét, süteményeket. Zrinji Ilona ncca 3. Telefon: 3-13. Kivánatr* há2hoz szállit. hasonlítják össze, ö ép ellentéte:, a lángoló hit apostola, kit for­rongó eszméi a föld fölé emeiniek, de Közben érzi, mindig érzi, hogy gyarló ember. Például ott van egyik leghatalmasabb drámai al­kotása, a «Husvét». E darabban a nyugtalan kereső Strindberg meg­találta önmagát; valami nagy hála, boldogság árad minden modatá­bó'. Uj hit, uj különös öröm,, lelkesedés ihlette e darab Írására. 1901-ben irta e müvét, miután a nagy szenvedések, lelki vívódások énjét megnemesjtet é.i és szient nagy hittei, rajongással teli ették ei. Strindberg vi ágosan kifejezésre juttatja ezt a darabban, midőn elő­ző szenvedéses életéről szelid, tűrő hangon ezt mondja: «Ma nagypén­tek van és mindenkinek szenvednie keli Krisztus keresztfán való szen­vedésének emlékére.» De rögtön felcsillan a hit, a remény: «A legtöbb rossz jóvá változik, hd eimult a nagypéntek, de ne m min­den! Ma szaraz ág, ho'nap hús­véti tojás! Ma hó, ho'nap harmat­huHás! Ma halát, holnap feltáma­dás !» De Strindberg megtalálta a lány eszményképét is, kiért eg^sz életén át harcol és kí után oiy gyakran vágyott. Világosan meg­látta, milyennek keb lennie a nő­nek, hogy a férfi é etet megara­nyozza, boldoggá tegye. A «Hus­vét»-ban Strindberg igy jellemzi kü önös kis hősnőjén, Eleonórát: «Eeonóra magával hozta a béke angyalát, mely mpst láthatatlanul, közöttünk jár és szelíd boldogsá­got sugároz szét a családban*. És. eíért E'eonóra megjátszásához a legnagyobb művészi készség és­feúészültség szükséges. Érzé­keny, csupaideg, szenzibi is szí­né iznő tudja eljátszani Eleonó­rát. Ez nem francia vígjáték, — me.yben formás lábbal, kecses moz­duiatiai, kedves mosolygó arccai sikere lehet e.érni. Ide önfeláldo­zó elmélyülés, odaadás, Strindberg megértése szükséges, és ezért büsz­ke iehet az a színésznő, aki Eleo­nóra hangját megszólaltatja, meri az a színművészet legtitkosabb, legtökéletesebb hangját i a falta el. Én is e darabot szeretem legjob­ban, mert ennek eljátszásánál ér­tettem megMegjobban Strindberg hathatatlan, korokat és népeket át­fogó művészetét. Ebbő< tanultam meg én is, mi az igazi színjátszás és e darabnak köszönhetem m^t hírnevemet is. A «Hus\ét» eljátszá­sa a számomra mindig valami nagy,, kü'önös lelki élményt nyújt. Cso­dálatos érzések, gondolatok fog- ­nak ei. Érzéseimet körülbelü 1 ig jellemezhetném: Lelkemre valami su'yos bánat száll, kétségbeesés Fénykép-utalvány. Ezen utalvány bármely felmutatójának 9 pengő ggj^­helvett 4 pengőért készít 6 levelezőlap nagy- Qg/ ságú fényképet C|p Csépány Jenő fényképészeti műterme Bessenyei-tér 7. — Telefon: 4-f 6. fff

Next

/
Oldalképek
Tartalom