Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-28 / 97. szám

IMI. április 23 Házépítés miatt Lichtenberg Sándor cipőaruháza wr* a volt üzlethelyiség mellett épült Bethlen uccai első barakba áthelyezve, Melyszűke miatt óriási készletemet mélyen leszállított árban árusítom! Kimaradt pár női cipők S, 19, 12'— P J Világosbarna Jeányka füzőscipők | Fekete férfi félcipő lakkorral.. 22 - P j Csoitszíaű aéi diratcipő .. 26— P Női fehér vászoH cipá .. .. 7-— P Qummitalpti vászoncipő .. .. 4-— P csak 33, 34, 35 szám .'. 1» _ P I Fekete férfi ejészdpő lakkErős fekete férfi egész cipő .. lt-— P | orral, la 24'— P Minden cikk Igen »le«6 ár bam I — iUamló occa^ió ! Drapp női diratcipa Lakk aői áivatcipé 22, 24--^ P .. 22-— P Í6S6 Mussolini szövevényes külpolitikájáról. Irta: Straky Henrik. II. Németországgal szemben va'ó bizonytalan, labilis helyzete miatt tárgyal Lengyelország köveiével barátsági paktumról i« Berlin ellensúlyozására gondol. Á Belgráddal való határozottan ellenségeskedő viszony miatt nagykoiicepcióju közeikelet- és balkánpolitikát fo'ytat. Mussolini szerint a politikai értelemben vett Balkán, ma Drezda kapujáig, a Keleti-tengertől a Fekete-tengerig és Adriáig terjed. E terület érdekkörébe igyekszik belefonni. Ehhez még a Kpz&lkeletet is. Ezen elnevezés alatt Törökországot kell értenünk. Tárgyal Görögország. Törökország, Románia követével. Ellentétes érdekekre akad itt is ott is. Ezeket áthidalhatókká teszi, időben kitolja a lehetőség szerint. Ügyes politikai sakkhuzásai következtében a görögök nem követelik már Délalbániát, imég kevésbbé^ kisázsiai partokat, amelyekért valaha versenyeztek Itáliával, mert belátják ennek a politikának momentán való haszontalanságát. A régi konfliktusok kikapcsolva; Görögország bátorságosan tekint Róma felé. Teszi' ezt, abból a háborubó

1 a kis államok számára leszűrt tapasztalatból, hogy az ilyen államok igyekezzenek mennél több nagyhatalommai ^ barátságban élni, de egyikhez sem kapcsolódni tul szorosan. Megérteti Mussolini a görögökkel azt is, hogy egy a jövőben esetleg még jobban növekvő Jugoszlávia a Balkánon hegemóniára törekedne, amitől inkább kell tartania Athénnek mint egy erős Itáliától. Törökország területi integritását egvedül Olaszország tu'népessége veszélyezteti. Itália területeket keres az otthon megélni nem tudó honfiak számára. A törökök kezében lévő K'sázsiában vannak szinte lakatlan, termékeny terüle'ek, amelyek felé sóváran tekintett és .tekint talán ma is Róma; annak idején a szövetségesek, az antant is kimondta, hogy nincs kifogása az ellen, ha e területet gyarmatosítani fogja Olaszország. Ennyi ellenérdek mellett is talált Mussolini piaftformot török-olasz közeledésre. Közös érdekük a megegyezés politikája. Az olasz veszedelem miatt Törökország kénytelen nagy hadsereget fegyverben tartani. Ez a tény kerékkötője az ozmán állam gazdasági talpraálllásának. Szívesen fogadja az olasz barátságos jobbot; leszerelheti had erejének bizonyos hányadát, gazdaságilag szanálódhat, hogy azután annál jobban fegyverkezhessék. Olaszországnak pedig Belgrád miatt minden Balkánbarátság számit. Különben is belátta a Duce azt, hogy amíg a Kemal Musztafa ,féie rezsim tart; addig jobb békés kivándorlóként telepíteni olaszokat Kisázsiába; akik később másként is felhasználhatók lesznek. Tehát a távoljövőben ellenfél lehet olasz és török, talán lesz is. Ma helyes külpolitika mind két részről a közös megegyezés. Romániával is tárgyalgat, ennek az államnak is azt' igyekszik bebizonyítani, hogy többet ér a közeli Rómával, mint a távoli Párissai való jó viszony. Ezzel az állammal szemben nem nagyon erőlködik, mert a kétes szerepű Balkánországnak tartja. A háboiu előtti Német birodalom külpolitikájának egy időben vezérfonala vo't »Drang nach Osten«. Törteíés Kelet felé. Ugy látszik Mussolini ennek az irányzatnak az örököse. Barátságpaktumaival halad előre a Földközi-tenger feletti uralom. Spanyolhonnal és Délamerikával kö tött szerződéseivel szabaddá tetve állama számára az utat az óceánok felé. Tudja jól, hogy a Földközi tengerért Londonnal talál»á magát szemben, ezért óvatos léptekkel, lassú menetben halad, de legalább nem marad és kacsintgat Afrika felé is. Belgráddal szemben ellenséges, Berlinnel szemben labilis a helyzete, azért ezekkel is van barátsági szerződése. Az ilyen államokkal rendszerint öt évre köt megegyezéUTALVÁNY. t A „Nyirvidék" ezen utalványának birtokasa résztvesz •• a heti sorshúzásokban. Sze^^ rencsés esetben é levelezőlap nagyságú mfvészi fényképet készit a nyerőről Csópány Jenő fényképészeti műterme (Bessenyei-tér 7. Telefon: 4-56.) teljesen díjtalanul. Ezen utalvány bármely felmutatójának ugyanezen műteremben t pengő helyett 4 pengőért készítenek í levelezőlap nagyságú mfvészi fényképet. seket, hogy azok kellő időben feloldódjanak. A ma nemzedéke, különösen az olasz előtt különben sem újság szerződéseknek lábba' való tiprása, ha az önös érdek ugy le Ivánja. Minden volt ellenfelet magához igyekszik kötni Mussolini, velünk, Bulgáriával és Törökországgal ez többé-kevésbbé sikerült már. Oak Berlinnel ne

m akar sikerülni egy szorosabb baráti kapocs. Németország nyugat felé tekint. Pedig határoznia kell, vagy az alakulóban lévő Dél- és Keletkörhöz csatlakozik, vagy Franciaországnál keresi szerencséjét. Eredetileg Rómában egy Németországból és Itáliából áljó középeurópai e

rőkomple

xumra gondoltak, amely az Eszaki-tengertöi Szicíliáig és Tripolisig -terjedt vofna. EzI által a pánszlávizmus előretörését és a francia hegemóniát megakadályozhatták vo'na. Ámde a francia ravaszság Déltiróllaf megakadályozta ezt. A világtörténetnek ez a vicce teszi még bonyolultabbá a fasciszta oroszlánnak, amúgy is szövevényes külpolitikáját. Mi magyarok tanuljunk tőié külpolitikát csinálni. Hegedűs Lóránt fejtette ki remekül a Pesti Hiriap hasábjain a felekezeteknek külpolitikai ténykedései terét. Meg ke.I a felekezeteknek ragadniok a lehetőségeket. A belpohlikai pártok, ugy a jobb-, mint a baloldaliak js törekedjenek arra, hogy külhonbeh elvtársainkat rábírják a Trianonrevizióért való lelkesedésre és majdan cselekvésre, mert minden magyar külpolitika üstökös csóvája »Trianon« rombadöntése. Szemérmetlen kéregetók zaklatják léptennyomon a nyíregyházi afeák közönségéi. Szerdán egy börtönből kimbadali rab molesztálta érákon át a járókelőket azzal az ürüggyel, hogy nincs pénze a hazautazásra. — á feéregetit elóiSíitottak a rendőrségre, de innen jelentés hiányában hazaengedték. — leg kell védeni a publikumot a zaklatástél. (A NyirvidéÁ tudósítójától.) E sorok íróját néhány nappal ezelőtt megszólította az utcán az egyik tekiniéjyes tanyai kisgazda, hogy tenni kéne már valamit -t •widéki koldusok« ellen, akik valósággal elárasztják Nyíregyházát, s állandóan molesztálják az utcán járókelő közönséget. Feljegyeztem, a dolgot noteszembe, majd tegnaf>előtt szerdán magam is meggyőződtem arról, hogy a panasz teljesen jogosult. Délben, háromnegyed 2 óra tájban mentem keresztül az Iskotautcán, az ev. templom irányában, s láttam, hogy egy 24 év körmi munkáskinézésü ember egy előttem haladó úrtól pénzt kér és kap. Nyomban utána engem is megszólított ez a férfi s 20 fillért ,kért tőlem azzai az indokolással, hogy éppen enynyf hiányzik a hazautazásához. Kérdezősködésemre elmondotta, s ezt hivatalos írással is igazolta, hogy Varga Sándornak hívják s épen most szabadult ki a nyíregyházi kir. ügyészség fogházából, ahol lopás bűntettéért jogerősen kiszabott 6 havi börtönbüntetését töltötte ki. — Hogyan lehetséges az mondottam neki — hogy magának nem adtak a hazautazásra költséget? (Megjegyzem, hogy az egyik szatmármegyei községbe való vo't Varga Sándor.) — Nem adtak ne kenj kérem egy fillért sem — felelte Varga Sándor. — Hát én ezt nem hiszem el magának — mondottam — mert vagy hivatalos ufón keltene magát'hazatoloncoltatni, vagy pénzt kellene kiutalványozni az ügyészségnek a hazautazásra. Mindazonáltal itt a 20 fillér, de figyelmeztetem magát, ha máma mégjegyszer összehoz bennünket a véletlen és magát ismét koldulni látom, akkor feljelentem a rendőrségen. — Utazom én kérem azonn

al haza — mondotta ártatlanul Varga Sándor s én tovább mentem a dolgomra. ' Pontosan 2 óra múlva, tehát háromnegyed 4 órakor a Luther-kér felői jöttem s az ev. iskola előtt haladtam, amikor ösztönszerűleg hátrafordulva, kit pi lantok meg, mint az én Varga Sándoromat, aki épen két urihölgynek állja az útját kitárt marokkal. A hölgyek a kényszer hatása alatt kinyitották ridiküljeiketés p.'nzt adtak Vargának. Na megállj! — gondoltam magamban, majd elveszem a nedvedet a koldulástól. A Kossuth-térre igyekeztem' gondoltam, találok rendőrt és segítségül hívom. Amint a Kállói-utca torkolatánál lévő benzin kúthoz értem, egy szembejövő kerékpáros rendőrt pillantottam meg. Megállítottam és elmondottam neki az esetet. Nyomban velem jött s meg is találtuk Varga Sándort, amint a Luther-utca 16. szám alatti sarokház falának támasztva hátát, várt áldozataira. A rendőr igazolásra szólította fel. Előmutatta az általam már ismert ^rást, s ijedten szólt: — Lopás »gyanuja« miatt voltam letartóztatva s most szabadultam a fogházból. Tessenek megkegyelmezni. Azt mondom neki: Nézze, maga most is hazudik, mert nem lopás gyanúja miatt vo'* letartóztatva, hanem lopásért jogerősen meg volt büntetve. Maga szépen bemegy a rendőrségre, ott majd elintézheti az ügyét. A biciklis rendőr erre bekísérte Varga Sándort. Tegnap érdeklődtem a rendőrségen, hogy mi lett az én Varga Sán-