Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-22 / 67. szám

o JN&ÍRYIDÓIC. 1931. »ár«us 2 2 Szerbia sorsán. Irta: Pisszer láios. Amikor a békeszerződés pontozatai nyilvánosságra jutottak és szép Magyarországunkat megcsonkították, igen szomorú perspektíva tárult minden lelkes magyar elé. Ebben az időben irtam a fenti címmel cikket, boldogult dr. Prok Gyulának lapjába. A nemzet életében ugyan rövid, de egy emberöltőben hosszúnak nevezhető idő telt el azóta. És mit látunk? A magyar mezőgazdaság telve van panasszal, hogy a termekek kivi

Lele elé, majd itt, majd ott, maid meg amott, nehézségek gördülnek. Statisztikát olvashatunk, hogy mig azelőtt bizonyos mennyiségű buza, rozs stb. elhelyezést talált megfelelő áron, addig most minduntalan határzárak gátolják a 'kivitelt. Még semleges Schweiz is nagy fogyasztója volt állattenyésztésünk termékeinek, most az is mind szűkebbre szabja a behozatalt magyar marhában, ugy, hogy hova-tovább mind kevésbbé lesz érdemes marhahizlalással foglalkozni. A mészárosok és hentesek lapja statisztikai adatokat közöl a húsfogyasztásról és szomorúan állapítja meg, hogy pl. Budapesten, inegnöv-ekedett lakosszám mellett, erősen csökken a húsfogyasztás, nemcsak fejen kén ti v hanem összmenynviséget is figyelembe véve. ' Kivitelünk erősen csökken, a meglévő kiilkereskede.em is növekvő nehézségekkel küzd. Behozatalunk ahelyett, hogy paralel! csökkenne, növekszik. Mindinkább adósodunk el a külfölddel szemben. A termelés súlyos válsággal küzd. Valahány gazdagyülés, annyi uj és ujabb panasz a régiek mellett; hány amelyek meg nem szűnnek. — Mezőgazdaságunk igyekszik együtthaladni a modern termeléssel, importálja a különféle termelő eszközöket, szerszámokat, gépeket, hogy olcsóbban, többet és jobbat termeljen. Sajnos, semmi haszna, mert bármiként is igyekszik, nem tud exportálni, nem tudja a termelő költ ségeknek megfelelő árakat elérni. Dumping árakkal exportálunk. A ki nem hiszi, olvassa :ei azokat az elégedetlenségtői duzzadó újságcikkeket. amelyek összehasonlítást tesznek a magyar termékek magyarországi és külföldi fogyasztási árai között. Azt kell hallanunk szerte mindenfelé, hogy olcsóbb a magyar áru külföldön, mint idehaza. Ezt csak a dumping árak okozhatják. Bármerre tekintsünk a tisztán agrárországgá lecsón kitott kis hazánk termelése területén, mindenütt azt a heroikus küzdelmet kell látnunk, amely a létért, a máért folyik. mert a jövőre gondolni sem lehet, amikor a mának élni sem tudunk. Az emberek kutatva keresik a megoldás módjait, keresik önmagukban, létünk fundamentumát képező mezőgazdaságunk termelésében és bár tudják, hogy minden baj' Trianonban kelt, mégis megkísérlik leküzdeni a nehézségeket, hogy talán fenn lehet tartani ezt a _ kis országcsonkot mai szük határai között is addig, amíg a megváltása magyar feltámadás elkövetkezik. Gondoljunk csak a háború előtti Szerbiára. Ott nem-é ugyanaz volt a helyzet? «Die Sau falit bei Belgrád in die Donau!» Ma isiott ömlik a Száva a Dunába, de nem bukik a szerb sertés Belgrrádnál a Dunába! — Golluchowszky fenti jelszava csak a «Gesamtnt "Monarchie» idejében volt igazság akkor, amikor mint macska az egérrel, ugy játszott a Monarchia Szerbiával. ßs a szerbeket mérhetetlen gyűlölet töltötte el megfőj tói el fen. A bécsi kamarilla ügyes ékti kávai a magyar agráriusokat játszotta kj maga helyett, a szerbek árui ellen felállított gyakori «egészségügyi határzár» feláltitóinak, e határelzárások követelőinek. És gyűlölt a szerb bennünket magyarokat mérhetetlenül és megszervezte a titkos egyesületeket, ahol megtanították " az embereket arra, hogy bennünket utáljanak, megtanították, hogyan kell a lőfegyverrel, a gyilokkal, a bombával bánni, miként "kell ezeket az eszközöket a hajdudorogi püspök ellen, a magyar trónörököspár ellen felhasználni, hogyan kell a világot lángrafobbantani csak azért, mert ők a maguk határai között megélni nem tudtak, mert minden igyekezetükkel megtermelt és bármily olcsón is árusított termeivényeiket országukból kivinni nem tudták, mert meg kellett fulladniok a saját zsírjukban. Trianon most helycserét játszott. Most mi vagyunk Szerbia sorsán Most a mi portékáinkat zárják ki hol itt, hol ott, most véljünk játszanak ugv, mint a Monarchia politikusai játszottak Szerbiával. Csak azután ez a játék ne tartson sokáig, mert mi is megtanulunk ellenségeket megismerni, bármilyen szép köpenyegbe burkolódzanak is és bármennyire is igyekeznek jóknak látszani! Nem lehet, hogy sokáig birjuk azt az igát, amelyet Trianon rakott ránk. De ha azután eltanuljuk a szerb módszert, önmagukra vessenek! Szobor Pál rádióeléadása Nyíregyházáról. n. A Nyíregyházára behívott gazdák tót nyelvű és iuteranius vallású telepesek voltak. A tót nyerve t Sárosból és Líptóból hozljákmagukkai, ahol már a XVI. Századtól kezdve a reformáció tanitó sán nevelkedtek. A magyar szellemet pedig a magyar földből szívták magukba, melyben egy évezred óta szántanak. A 3—400Ö lelket szám látó gyülekezetnek első dolga volt Isten dicsőiégére templomot emelni s gyermekeiket már magyar nyelven taníttatni áz »Erős várunk az Ur Isten» kezdetű szelid melódiáju vallásos énekre. A magyar sziv azóta kívülről is magyar ruhát öltött magára s nem hiszem, hogy volna Árpád hon|ának még egy- olyan darab földje, melyet envnyire szere'nének szántóvetői. tzekriek a szelia erkölcsű, egyszerű embereknek gyermeke voL Ben&ur Gyula, a magyar festőművészet nagymestere. 1844-ben — 90 évvel a városaawinnwi alapítás után —• csikorgó télen esett a szőkefürtü gyermek első pillantása a hó fehér bársonyára, melynek melegfényü, selymes csillogását szebben senki sem varázsolta még elő a festőpaletta engedelmes szineibőll. Tavasszal itt tanulta meg a napsugár színpompáját az édesanyja kertjében látta az eiső mályvákat s itt ismerte meg azt a daliás férfi ipust, melyet történelmi képein a pogány magyar előidőkből, Hollos Mátyás korából olyan klasszikus szépséggel tudott vászonra ve'ni. A nyírségi róna hullámzó aranykalász tengere oktatja a művészi távlat meglátására, és a boldogan ölelkező akácfáktól tanura el a természet "harmóniáját Nevét gyorsan emeli világhirr? az Istenadta tehetség. Piloty müncheni , festőiskolájában együtt találjuk Makarttal,! Lichen-Mayerreü, Defregerrel s az ifjú 21 éves festő már akkor elismeréssel találkozik a müncheni Kunzvereinban kiállított «Balatoni hatász» című vásznával. Kompozícióiban a dráma forrA Gangesz királynője Nyíregyházán Pénteken ééiutáa étkezi k meg a Gangesz királynője, aki aagyobb feltűnést k«U majd, mint a Ctearina. Nyomában ragyogó kiséret és olyt* világsiker, a«ely elkonálytiitja minden film eddigi hírnevét i TmUMMiBiilitirttr A Gangesz királynője kíséretében Berntaard Gitzke wuggeaz ív hatású alakítása emelkedik ki, aki ebben a grandiózusilmben aHudÚ síremlék felejthetetlenyogijat is túlszárnyalja Jegysk elővételben as Apollóba*. mámmmm: Szerdláss Gsak felnőtteknek! Csiitöi-tökösí Halálmeniregző Egy apacs szerelmi regénye 7 leír. Clara Bow a főstarepbtn. ÉJFÉLI TRAGÉDIA. S*erelmi regény 7 felvonásban. laka Barryniore a főseerepben. Pántéit tői - Vasárnapig! A világ legnagyobb filmattrakciója! A Gangesz királynője Exotikus filmregény 2 rész, 12 felvonásban. I. rész Hindu bosszú. — II. rész: Kétarcú fejedelem. FŐSZEREPLŐK: Nevlle őrnagy .... Camllle Bert Dut-TAb fejedelem I „.„,„, Tknn

l.- Darsac hadnagy . . . Qeorg Melchlor Djahila hercegnő . í Reg,

n* Tkom

M Bathn Sing Berahard Götzke K*a4ás«k kwdeta: 5, 7 és » arakor. pontját keresi, anvagszerüí égében eietrehozza a selymek fényét, a bársonyok tüzes melegét, a mtárvánv gazdag architektúráját s nagyszerűen aknázza ki a szineket, melyet az emberi test kínál a festőnek. Benczúr Gyula művésze fa kérészül a fe

stői>cset odaszegődik a nyíregyházi nép erényeinek dicsői esétiez. A városházi Benczur-szoba féltve őrzi az öt éves gyermek rajzaitó? kezdve a ((Millenáris hódolat® utolsó vázlatának nagy vásznáig a festő ereklyéit, melyeket részint a mester hagyott végrendeletiig szülővárosának, részint pedig a csak ha rom nappai ezelőtt é.halt özvegy meleg szivének sugallatára hallgatva, csupán néhány héttel ezelőtt ajándékozott nekünk. Néhai özv. Benczúr Gyuíáné, kinek sírját még frissen omló föld bori ja, csodálat' melegséggel szerette férjének szülővárosát. Az utoiáo időkben rríá

r ne

m is fogadott senkit, de aki Nyíregyháza üdvözle ét vitte, az előtt utolsó pillanatig tárva volt szive és ajtaja. Haláláról olyan elkésve értesültünk,, hogy a szülőváros polgársága csak ez uton tudja elküldeni koszorúját a legnagyobb magyar festő hitvesének sirhalmára. Benczúr Gyulához hasonló világnagyságot ugyan nem adott többet a nyíregyházi nép, de történelmében a heroikus nagy vállalkozások éppen nem ismeretlenek. Az első 'Lyen rngy vá/ialkűzüs az örökváttságnak < mberfmetti pénzügyi müMtie e volt. Alig haladt el az uj város feleit 50 esztendő, a munkához szokottlakosok már is arra gondoltak, hogy megváltják magukat a földesúri jogok alók Két birtokos családdal kellett szövevényes pénzügyi tárgyalásokat folytatni, melynek eredménye az lett, hogy a Dessewffycsalád 500000 Rénesforint ellenében 1803-ban felszabadi otta birtokait, mig a Károlvi-csaíád vábságösszegét 1824-beri 730000 váltóforintban alkudták ki. Ezt a nagy anyagi áldozatot csak akkor tudjuk kellően mérlegelni, ha alapos tanulmány tárgyává tesszük az akkori idők gazdasági viszonyait. Egy egész élet munkásságát jelentette a polgárság áldozata."" Egy-egy háztelekre, kötélalja földre, vagy egy nyilas szőllőre átlag 120 forint váltságösszeg esett. A községi pénztárnok fizetése pedig évi 150 forint volt; egy pár férficsizmát 5 forintért, egy debreceni szúrt 16 forin'ért adtak a vásáron, E nagypénzügyi müveleteket pedig — melyek ma a szakértők egész táborát mozgósítanák — két egyszerű földmivelő ember vi te keresztül, kiket a j ózan ész ragyogó fegyverzete emelt vezéri polcra. A község gondjai melfelt saját kis gazdaságukat is vezették s talán a pihenés óráit áldozták fel Nyíregyháza jövőjének. Benkő István és Gerliczki Mihály főbírók voí ak e rendkívüli férfiak. Még arcképe is icsak egyiküknek maradt reánk; vájjon gőndolták-e a maguk puritán "egyszerűségében, hogy tetteik dicsősége elektromos hullámok hátán tul fog repülni a nyíregyházi földek határain . A másik nagy heroikus vállalkozás alig hat esztendővel a szabadságharc után a Tiszavidéki vasútvonal kiépítése volt. Ezzel a vasúttal kapott Nyíregyháza összeköttetést Debrecenen át az ország szivével: Budapesttel. Az első tervek szerint a vasútvonal elkerülte volna Nyíregyházát, hiszen félreeső városka volt, aüg 13000 lakossal, nem is megyei székhely. De a» polgárság nagy áldozatkészsége uj irányba terelte a város fejlődését. Mig a szomszédos Nagykialló —